Elküldve: 2004. 04. 28. 06:44
A kulcsszó: BIZALOM - nagybetűkkel! De mit is jelent ez a kifejezés?
Bizalom az, amikor egy csecsemő tudja, hogy édesanyja nem hagyja magára annak ellenére, hogy néha kimegy a szobából. (A konyhából esetleg behallatszik a zörgés.) Ha egy kétéves hagyja, hogy feldobják a levegőbe. Ha egy négyéves tudja, hogy édesapja biztosan nem fogja senkinek sem elárulni, hogy ma az óvodából hazafelé jövet történt egy kis "baleset". Ha egy kilencéves be meri vallani szüleinek, hogy valamit elcsent a boltból. Ha egy tizennégy éves kamasz édesanyja előtt kiönti a szívét, és elpanaszolja, hogy barátja, aki egyébként klassz srác, mindig a "hülye" Zsuzsi után fut...
Jó, jó - jegyezheti meg bármelyikünk, de milyen előnyeink származnak ebből nekünk, szülőknek, és gyermekeinknek? Egy dologban biztosan hamar megegyezünk: összehasonlíthatatlanul több örömet okoz a kölcsönös bizalom légkörében élni, mint a bizalmatlanságot érezni és éreztetni. A kétféle hozzáállást a következőkben két kisgyermek példáján mutatjuk be.
MEGAJÁNDÉKOZLAK A FIGYELMEMMEL
Mindketten elmúltak kétévesek. Szinte mindennap együtt vannak, így könnyen össze lehet őket hasonlítani.Első pillanatban nem tűnik fel semmi jelentős különbség: mindketten szépen eljátszanak, nemcsak egymás mellett, ami ebben a korban még megszokott, hanem néha-néha már egy időre egymást is lefoglalják. Ha azonban jobban odafigyelünk rájuk, felfedezhetőek az eltérések:
A kislány játék közben alig figyel a felnőttekre. Csak akkor fordul édesanyjához, ha segítségre van szüksége. Például sehogy sem sikerül újra feltenni a fekete gumigyűrűt a gyerekkocsi kerekére, vagy szüksége van valamire, ami az ingadozó dobozt alátámasztja.
A kisfiú csak akkor játszik nyugodtan, ha édesanyja nincs a közelben. Ahogy azonban bejön a szobába, hozza játékokkal teli kosarát, átfogja édesanyja lábát, kegyeit keresi, harcol figyelméért, szeretetéért. Elkezd valamit mesélni neki, felkéretőzik az ölébe - édesanyja azonban nem figyel rá, szívesebben beszélget másokkal, újságolvasáskor nem zavartatja magát, így előfordul, hogy a kisfiú gyakran órákon keresztül nyüzsög anyja körül, egyik gumimacit a másik után tolja a szájába, és gyakran elalszik anyja mellett, kimerülve a reménykedés.
A kislány édesanyja egészen más. Az ő gyereke is nyűgösködik néha, amikor álmos, vagy játék közben valami nem sikerült, vagy egyszerűen fel akar töltődni édesanyja szeretetéből. Ekkor édesanyja felveszi az ölébe, ránéz, beszél hozzá, és ilyenkor mással nem törődik. Nem beszél tovább a barátnőivel, és nem kacsintgat fél szemmel a könyvébe. Teljesen a kislányának szenteli magát. És eléri a kívánt hatást: kislánya még egy kicsit hozzábújik, egy kis babusgatást is kap - szeretetigénye ezzel kielégül, lecsúszik édesanyja öléből, és nagy buzgalommal ismét a játékra összpontosít.
NYUGODTAN RÁM HAGYATKOZHATSZ
Minden látványos előnyön kívül ez a biztonságot nyújtó érzés jelentős hatást gyakorol a gyermekek fejlődésére. Az emberi kötődésekkel évtizedek óta intenzíven foglalkozó tudományág egyértelműen állítja: azok a gyermekek, akiket szüleik biztonságban és feltétlen szeretetben nevelnek, sok területen sokkal jelentősebb eredményeket érnek el azoknál, akiknek nincs meg ez a bizalmas kapcsolatuk szüleikkel.
KISZÁMÍTHATÓ VAGYOK
Minden eseménynek, történésnek, benyomásnak messzire nyúlnak a hatásai. Az érdeklődéssel, az összpontosítással kapcsolatos képességek kifejlesztése fontos előfeltétele az agyfejlődésnek, az iskolai sikereknek, és később a munkahelyi eredményeknek is.
Sajnos mi, szülők gyakran alkalmazunk kisgyermekeket elbizonytalanító eszközöket a nevelés során. Többnyire meggondolatlanságból vagy kényelemből választjuk ezt, talán azért, mert nincs lelkierőnk a jobb megoldáshoz, vagy mert a körülmények kényszerítenek. Mégsem kétséges, hogy mindkét félnek jobb, ha úgy viselkedünk, mint a fent említett kislány édesanyja. Ennek az édesanyának sikerült megteremtenie azt a légkört, amelyben gyermeke érezhette a biztonságot és a védettséget, és ezért nem volt szüksége arra, hogy erőszakkal kényszerítse ki azt, amire mindenki vágyik. A kicsi pontosan tudja, hogy édesanyja mindig jelen van, ha szüksége van rá - és éppen ezért hónapról hónapra egyre kevésbé van rá szüksége. Ez a helyzet nem mindig könnyű az anyának, de el kell fogadnia, és nem kell állandóan azzal próbálkoznia, hogy mindenféle trükkökkel újra és újra az ölébe csalogassa gyermekét - még akkor sem, ha néha ehhez volna kedve.
HOGYAN KELETKEZIK A BIZALOM?
A bizalom keletkezése titokzatos dolog - két alappillére van:
Időzítés: A szülő a gyermek igényeit a legmegfelelőbb időpontban, a legideálisabb mértékben, önkéntelenül elégíti ki, emellett a gyereknek nem kell harcolnia a szeretetért. Ezenkívül más szempontokat is figyelembe vehetünk:
Kiszámíthatóság: Nem jó, ha a szülők gyermekük számára kiszámíthatatlanok. A gyermekeknek körülbelül tudniuk kell, hogy milyen helyzetben mit várhatnak. Azok a szülők, akik ugyanabban a helyzetben mindig másképp reagálnak, bizonytalanságot váltanak ki gyermekükből. A bizonytalanság a bizalom ősi ellensége.
Szakértők szerint a bizalom fő kritériuma azonban majdnem mindig a szülők részéről megnyilvánuló nagymértékű odafigyelés, azaz: legyenek képesek ráállni a gyermek hullámhosszára, értsék meg jelzéseit, tudatosítsák magukban, gyermeküknek tulajdonképpen mire is van szüksége.
Mikor alakítható ki ez a biztos bázis? Mikor érdemes ehhez egyáltalán hozzákezdeni? A születés pillanatában! Már az újszülöttnek is kijár egy nagy adag bizalom!
Egy mindnyájunk által jól ismert példa: a picik sokat sírnak. Reakciónk kétféle lehet: vagy idegesek leszünk, vagy megértők. Idegességünkkel azt jelezzük gyermekünknek: egyszerűen nem értem, hogy már megint miért sírsz. Nem tudom, mi a baj, egyszerűen az az érzésem, hogy idegesíteni akarsz.
EGYÜTT MEGOLDJUK A BAJT
Amennyiben szeretetteljesen viselkedek, ezzel jelzem: tudom, hogy néha nálad sincs minden rendben, különben nem sírnál. Bízom benned, biztos vagyok benne, hogy nem akarsz idegesíteni. Bízhatsz szüleidben: képesek leszünk kitalálni, mitől rossz a közérzeted és megtaláljuk együtt a segítséget...
Mindamellett az anyák nem válhatnak gyermekeik rabszolgájává. Egy néhány hónapos baba esetében nem kell feltétlenül az első pisszenésre berohanni a kicsihez. Azonban - akár a másik szobából - azonnal válaszolni kell: "Rögtön jövök." Egy kis késlekedéssel, mielőtt gyermekünk csalódottan elvesztené türelmét, be kell hozzá menni ezekkel a szavakkal: "Na látod, itt vagyok!"
TUDOM, HOGY NEKED SEM KÖNNYŰ FELNŐNI
A bizalmas légkörű nevelés kulcsszavai: érthetőség, kiszámíthatóság, érzékenység - ha a szülő képes gyermeke korának megfelelő igényeit kielégíteni, joggal indulhat ki abból, hogy a bizalom magától alakul ki. Miért is ne? Hiszen folyamat során alakul ki benne az a tapasztalat, hogy szüleire mindig bizton hagyatkozhat.
A bizalom mindig kölcsönösségen alapul. Ezért nekünk, felnőtteknek is el kell sajátítanunk valamikor azt a képességet, hogyan bízzunk gyermekeinkben. Töredelmesen bevalljuk, ez többnyire nehezünkre esik. A kifogások persze készen állnak: gyermekeink eljátsszák bizalmunkat, vagy egyenesen visszaélnek vele, megbízhatatlanok, szófogadatlanok.
És ennél a pontnál talán álljunk meg egy szóra: ahelyett, hogy gyermekeinkről mindig csak a rosszat feltételeznénk, talán gondoljuk végig, hogy a fejlődés egyes szakaszaiban gyermekünknek is kihívásokkal kell szembenéznie, problémákkal kell megbirkóznia. Bíznunk kell abban, hogy azon nehézségek többsége, melyet gyermekünk okoz nekünk, teljesen normális jelenségek, életkorukra, fejlődésükre jellemző. Szeretettel és bizalommal hallgassunk jelzéseikre:
Talán létezik arra magyarázat, hogyha 10 hónapos gyermekünk napok óta állandóan belepancsol az ételbe. Azt szeretné a maga módján jelezni: most már szeretnék kanállal, egyedül enni. Adjuk oda neki! Még akkor is, ha összeken mindent!
Annak is megvan a magyarázata, hogy miért megy oda újra és újra a kalitkához az egyéves gyerek, annak ellenére, hogy édesanyja ezt kereken megtiltotta neki. Hiszen mindenképpen meg kell tudnia, hogy ez a csipogó, ugráló valami mindig őrült módon futkározik körbe-körbe, hogyha ő nekimegy a kalitkának! Bízzon gyermekében: valamikor választ fog kapni kérdésére.
Mi az oka annak, ha egy kétéves gyermek eszeveszetten rohangál körbe-körbe, amikor előzetes felkészítés nélkül visszük magunkkal vásárolni? Egy biztos: ebben az életkorban a hirtelen változások teljesen megzavarhatják a gyermeket. Tanulság: készítse fel előre, és bízzon a jövőben: hamarosan úrrá lesz az ilyen helyzeteken is!
Vajon egy ötéves gyermek miért van mindig olyan rossz hangulatban óvoda után? Mert egész délután 25-öd magával összezárva figyelni kellett az óvónénire, játszani a többiekkel - ez bizony meglehetősen kimerítő!
Annak mi lehet az oka, hogy egy nyolcéves gyermek órák hosszat csak mereng a házi feladat fölött? Megtalálhatják együtt a megoldást! Csak bízzon gyermekében! És önmagában is!Kovács Rita
A nyitott, természetes és szeretetteljes légkörben felnövő gyerekek különösen érdeklődőek és könnyen összpontosítanak feladataikra. Hogyan teremthetjük meg a megfelelő feltételeket nevelésükhöz?
MIVEL NÖVELHETŐ A GYERMEK BIZALMA?
A bizalom táplálói és éltetői - nemcsak gyermekek számára:
érthetőség, egyértelműség
kiszámíthatóság, megbízhatóság
érzékenység a másik bajára
empátia
odafigyelés
elfogadás
bátorítás, biztatás
elismerés, dicséret
törődés, gondoskodás
támasznyújtás a bajban, szükségben
FONTOS TUDNI!
Az alábbi két szempont a legfeltűnőbb és leginkább következményekkel jár:
Azon gyerekeknél, akik tudják, hogy bizton számíthatnak szüleikre, az érdeklődés kialakulása sokkal intenzívebb és feltűnőbb. Erős bennük a tudásvágy, nyitottak az újra, mindig készek érdeklődésüknek megfelelően erőfeszítéseket tenni, tudásukat elmélyíteni.
Akik tudják, hogy szüleik minden helyzetben mellettük állnak, a többiekkel öszszehasonlítva sokkal inkább képesek összpontosítani!
Ezzel szemben azok a gyerekek, akik az idegesség légkörében élnek, fejlődésükben visszamaradnak. Természetes, hogy az idegesség energiáik nagy részét felemészti, így gyakran kevés erejük, kedvük marad a játékra, a kíváncsiskodásra, a kreativitásra. Aki ideges, kevésbé tud összpontosítani.
¤
® "A legjobb tanácsadók nem azok, akik különleges esetekben megmondják, hogy hogyan cselekedjünk; hanem azok, akik elkötelezett szellemiségükből és cselekedni vágyásukból adnak, majd ránk hagyják, hogy még ha sok hibával is de magunk találjuk meg a cselekvés véleményünk szerinti legjobb formáját."