Tönkremehet-e attól a gép, hogy...? (sokváltozós függvény)
#121
Elküldve: 2004. 09. 13. 13:42
Ha visszakérdezek, akkor az azért van, mert nem értettem, hogy mit kérdeztél. Heeeee?
#122
Elküldve: 2004. 09. 17. 08:02
A hibajelenség oka: ki akarta kapcsolni az XP-t.
Az fel se tűnt neki, hogy a gombok színesek... LOL
#123
Elküldve: 2004. 09. 28. 12:40
Élsz még ? Vagy kikészítettek a neveletlen kölkei ?

Ha visszakérdezek, akkor az azért van, mert nem értettem, hogy mit kérdeztél. Heeeee?
#124
Elküldve: 2004. 09. 28. 13:08
Idézet: Ghilette - Dátum: 2004. szept. 17., péntek - 9:02
A hibajelenség oka: ki akarta kapcsolni az XP-t.
Az fel se tűnt neki, hogy a gombok színesek... LOL
mikor először használtam XP-t és ki akartam kapcsolni akkor én is megijedtem először


#125
Elküldve: 2004. 09. 30. 10:32
Idézet: Zsivaagoo - Dátum: 2004. szept. 28., kedd - 13:40
Élsz még ? Vagy kikészítettek a neveletlen kölkei ?

Élek, illetve azt hiszem...


De hogy ontopik is legyek, néhány szó az informatikai rendszerről. Ígéretemmel ellenben nincs igazán kedvem ironizálni és csipkelődni, mert a szituáció inkább a tragikomikus és a siralmas között alternál, és más nyomorán nem illik viccelődni.
A kollégiumban kb. 20 darab számítógép található, ebben benne vannak a tanári-adminisztációs gépek is. Konfigokat nem írok, jelzésként talán elég annyi, hogy most próbáljuk leselejteztetni a 386-os masinákat, hogy ne terheljék a statisztikát ("Hiszen ezeknek x gépük van, mit akarnak?!"). A tanári gépemen Win98 fut, Office97-tel és rendszeresen felbukkan a "Nincs több szabad hely a C: meghajtón"
üzenet. A hálózat a lehető legvegyesebb, koax és UTP a legmeglepőbb kombinációkban váltják egymást.
Persze az igazgató úrnak "fullextrás" PIII-as Celeron gépe van, egy hiperszuper Asus V3000-es videókártyával, 15" színes monitorral! Múltkor órákat szívtam, mire találtam egy legacy drivert Win98 alá, hogy menjen a videóbemenet is, ugyanis az igazgató úr ezen a gépen videókat vág!
Adminisztrációs hiba folytán kimaradtunk a nyári Sulinet-megújulásból, amikor lecserélték a régi szekrényeket és mindenhová behúzták az ADSL-t. Ez úgy derült ki, hogy kb. három hete megszűnt az internetkapcsolat. Nem érintett túlságosan, ugyanis ez még az ISDN-alapú (!) Sulinet volt, 8Kb/sec max. sebességgel, természetesen tizenvalahány gépre elosztva. Egyébként sem tudtuk használni, mert ezek az áldott jó kölkei Half Life-ot játszanak hálózatban és a 10Mbites hálónkat ez annyira padlóra küldi, hogy még egy weboldalt sem lehet megnyitni (a collision LED folyamatosan pirosan világít).
Jellemző módon rajtam és egy matek-fizika szakos nevelőtanáron kívül ez mindenkit hidegen hagyott. Végül többnapi próbálkozásra és többórás telefonálgatásra kiderült, hogy a régi Sulinetet lekapcsolták, az újat még nem kaptuk meg, a nyilvántartási számunkat pedig egy tiszántúli iskola kapta meg, tehát a hibabejelentést ellenőrző operátor azt látta, hogy minden rendben - Tiszaröcsögén rendben is volt, csak nálunk nem. Mire ezt sikerült tisztázni... Most ott tartunk, hogy szóbeli ígéret van rá, hogy valamikor majd jönnek a matávos fiúk és behúzzák az ADSL-t.
Addig a szomszédos iskolából húztunk át egy koaxkábelt, hogy legalább valami backup vonalunk legyen, de mivel ők érthető módon nem szeretnék, hogy lelassítsuk a hálózatukat, ezért csak a munkaidő végén, 16-17 óra körül dugják be a madzagot. Persze ha nem felejtik el, mint legutóbb... Tegnap egyszerűen nem volt türelmem kivárni, hogy egy tíz kilobyte-os e-mailt percekig nyitogasson, bezártam a fenébe.
Apropó, számítástechnika: akár hiszitek, akár nem, ebben a kollégiumban mindenki mindent kézzel ír. A tízoldalas pedagógiai programot éppúgy, mint az ügyeleti rendet, a szobabeosztást, az infoterem jelentkezési lapját (a kölyköknek fel lehet iratkozni arra a nyolc gépre, max. napi egy órát), szóval mindent. Mintha egy középkori apátságba csöppentem volna. Most bajban vannak, mert a főigazgató idéntől mindent digitális formában is kér (Igazgatóm reagálása: "Floppyn vigyem nekik az anyagot?! Legközelebb CD-n kérik!"). A dolog tehát így módosul: megírják papíron piszkozatban, azt letisztázzák, majd odaadják az adminisztrátor hölgynek, hogy gépelje le - vagy nekem. Apropó, jó kis sztori: a szomszédos kollégiumban idős nevelőtanár szintén megkéri a fiatal kollégát, hogy ugyan írná már le neki a kéziratát számítógépen. Fiatal kolléga meg is írja, elküldik lemezen, minden szép és jó. Csakhogy a segítőkész kolléga mindent, szó szerint mindent leírt, a privát megjegyzéseket is: "Ezt itt jobban ki kellene dolgozni", "Ezt elszúrtam", "Kiegészíteni", stb. Még jó, hogy az idős kollégának volt gyerekszobája és a vaskosabb megjegyzéseket megtartotta magának.

Múlt héten fölhívott az adminisztrátor hölgy (a továbbiakban Marika néni), hogy be tudnék-e menni korábban, mert nagy baj van a számítógépével. Előttem már körbetelefonált mindenkit, a rendszergazdától az igazgatóig bezárólag, de senki nem ért rá. Kiderült, hogy az étkezések nyilvántartására egy ősrégi, DOS-os programot használnak, amelyet egy idős bácsi írt még a múlt században és hemzseg a hibáktól. Ezért csináltak neki egy ún. gyakorló programot (ugyanaz a progi, csak üres adatbázissal, először azon kipróbálja a "rázósabb" dolgokat, pl. étkezés lemondása) és csak utána viszi be az éles programba. Marika néni szépen kipróbálta a dolgot, működött, belépett az éles programba, begépelte az adatokat, majd lazán nyomott egy "betöltést" a "mentés" helyett. A floppymeghajtóban persze benne volt a lemez az üres gyakorló adatbázissal, és szépen felülírta az ehavi adatokat. Hó vége közeleg, le kell adni az összesítést és ő ott áll egy üres adatbázissal. Sírás közeli hangulat, pánik a levegőben, ideális munkakörülmények egy olyan válságmenedzser számára, mint amilyen én is vagyok. Szépen kikérdeztem, hogyan is juttatják el a konyhába az adatokat. Mint kiderült, amikor ő végez a munkával, akkor egy floppyra elmenti az adatokat, és átsétál vele a kb. 10 méterre lévő menzára, ahol bedugják az ő gépükre és betöltik az adatbázist. Olyan boszorkányság meg sem fordult a fejükben, hogy esetleg hálózaton gyorsabb és egyszerűbb lenne, de jelen helyzetben kapóra jött ez a favágó megoldás: szépen átslattyogtunk a menzára, visszakértük az előző napi lemezt és arról visszatöltöttem az adatbázist, így csak az aznapi néhány rekord veszett el.
Apropó, az említett idős programozó megérdemel még egy bekezdést. A bácsi valamikor évekkel ezelőtt összedobta ezt a progit, és azóta házal vele. Fejleszteni nem akarja, mert se kedve, se egészsége nincs hozzá. Annyira rövidlátó, hogy szemüvegben is csak pár centiről képes elolvasni a monitoron megjelenő szövegeket. Ennek ellenére autóval közlekedik (Múltkor megkérdezték tőle, hogyan mer gyakorlatilag félig vakon autóba ülni. A válasz: "Emlékszem az útra"

Elnézést, hogy ilyen hosszú lett, de ez már nagyon kikívánkozott belőlem.
#126
Elküldve: 2004. 09. 30. 13:48

Írásaidat át szoktam plagizálni a Terminál-Fórum-Hardver-Számítástechnikai rémtörténetek topikba.
http://forum.termina...opic.php?t=1219
Gyakorlatilag testvértopikok.


Ha visszakérdezek, akkor az azért van, mert nem értettem, hogy mit kérdeztél. Heeeee?
#127
Elküldve: 2004. 09. 30. 14:40
Idézet: Zsivaagoo - Dátum: 2004. szept. 30., csütörtök - 14:48

Írásaidat át szoktam plagizálni a Terminál-Fórum-Hardver-Számítástechnikai rémtörténetek topikba.
http://forum.termina...opic.php?t=1219
Gyakorlatilag testvértopikok.


És egy régi hódoló:

Idézet: "Archon"

Ezzel az emberrel szívesen leülnék egy sörre meghallgatni néhány sztorit...
Ha visszakérdezek, akkor az azért van, mert nem értettem, hogy mit kérdeztél. Heeeee?
#128
Elküldve: 2004. 10. 19. 15:32
Ha visszakérdezek, akkor az azért van, mert nem értettem, hogy mit kérdeztél. Heeeee?
#129
Elküldve: 2004. 10. 19. 15:55
Minden jó a géppel, csak nem szól a hang, pedig bedugta a hangfalat a fekete kivezetésbe (amúgy a zöldbe kell ugye

Ja és elindult az IE. Kérdezem azzal indul a windows? Válasz: igen. Mikor a tálcán rábökött valamire, elindult az IE....
#130
Elküldve: 2004. 10. 19. 16:46
Van rá olyan program, ami képes plusz ciklusok (tökös számolások) beiktatásával lassítani a cpu-t (pl. Pipeloop).
De gratulálok, nem semmi történet.
Segíts nekünk, hogy segíthessünk másokon!
(Holnap délelőtt úgysem jó neki, mert nem engedem ki az ágyamból... Tündérvirág)
#131
Elküldve: 2004. 10. 20. 09:29
Idézet: didyman - Dátum: 2004. okt. 19., kedd - 17:46
Van rá olyan program, ami képes plusz ciklusok (tökös számolások) beiktatásával lassítani a cpu-t (pl. Pipeloop).
De gratulálok, nem semmi történet.
Valószínűleg Pascalban, de én még bottal sem nyúlnék hozzá, nemhogy ilyesmivel próbálkozzam. Meg aztán most arra játszunk, hogy a halmozódó problémákat látva a vezetőség végre elszánja magát és nem tíz méter függönyt vesznek az előtérbe, hanem egy korszerűbb szoftvert...

Tegnap szegény Marika néninek megint rázós napja volt. Van néhány elvetemült szülő, aki - minden ellenkező rábeszélés ellenére - a XXI. században képes olyan hajmeresztő dolgot kitalálni, hogy ő márpedig nem adja oda a több ezer forintos étkezési és kollégiumi díjat vasárnap a kedves csemetéjének, hanem átutalja a kollégium számlájára. (Valószínűleg az állhat a dolog mögött, hogy túl nagy csábítást jelent egy ekkora összeg egy középiskolás lurkó számára, aki a kosztpénz alternatív elköltési módozatainak egész tárházával rendelkezik.)
Huhú, az ilyen boszorkányságok többnapos extra munkát jelentenek szegény Marika néninek, aki külön projekt-teamet toborzott össze a komplex problémarendszer megoldására.
A team tagjai:
1. Marika néni alias projekt-koordinátor
2. Laci bá', reál szakos nevelőtanár, anno járt egy gyorstalpaló tanfolyamra, ahol messziről megmutatták neki a programot, és most szent missziójának érzi, hogy ebbe a misztériumba a húzódozó Marika nénit is beavassa. Módszere abból áll, hogy kioktató hangon firtatja a kétségbeesett asszonyt, hogy vajon a fénymásolt kézikönyv hányadik oldalán taglalják a tömörített állományba backup készítést.
3. Szerény személyem, mint informatikai asszisztens.
Első nekifutásra sikerült elnyomtatni annyi leporellót, amely tucatnyi hajléktalan egész téli takarógondját megoldotta volna. Javasoltam, hogy inkább a képernyőre listázzuk a dolgokat, hadd kopjon belülről az a monitor, talán kapunk helyette egy jobbat. Ezek után belemerültünk a többszintű menürendszer rejtelmeibe, kézzel írt "súgók" és olvashatatlan, össze-vissza gyűrt, írógéppel készült "kézikönyvek" segítségével. Szegény Marika néni majdnem végtelen ciklusba került, mert az egyik menüpont után a jegyzeteiben nem szerepelt az [ENTER] és ő csak várt, várt, várt - de nem történt semmi. Még mielőtt beégett volna a monitor, suttyomban nyomtam egy entert és folytattuk. Nagy nehezen beolvastattuk a banktól kapott visszaigazoló floppyt, amelyen egy bonyolult alfanumerikus nevű file volt található. Ebből betöltve megjelent hat "rekorder" (valószínűleg rekordra gondolt), de a feladatra fordított idő alapján mi is eséllyel pályázhatnánk a Guiness-féle Rekordok Könyvébe. A bökkenő csak az, hogy nekünk három gyerekünk fizetett átutalással, tehát jó esetben is 200%-osra teljesítettük a tervet (Sztahanov ugrált volna örömében). Marika néni idegességében kétszer is kinyomtatta a listát, de az a nyomorult három "rekorder" akkor sem tűnt el. Ekkor javasolta, hogy töltsük be újra az állományt, talán közben valahogyan elveszik a felesleg. Nem vitatkoztam, de nem tűntek el. Azt már nem is említettem neki, hogy minden egyes rekord alatt ott szerepelt: "Átutalás nincs teljesítve". Ez majd egy következő projekt megoldandó feladata lesz, elvégre hogy nézne ki, ha csak egész nap unatkoznánk és lógatnánk a lábunkat?!

#132
Elküldve: 2004. 10. 26. 16:37
Ha visszakérdezek, akkor az azért van, mert nem értettem, hogy mit kérdeztél. Heeeee?
#133
Elküldve: 2004. 11. 09. 18:57
Idézet: zako - Dátum: 2004. júl. 7., szerda - 14:41

Mély sóhajjal kilépsz a zuhogó esőbe, hónod alatt a hátizsákoddal, amely állandóan oda van támasztva az előszobában a falhoz, benne csavarhúzó, IDE-kábel, telepítőCD-k, haladók esetében ampermérő, póttápegység, esetleg RAM-modul és elindulsz a végzeted felé. Az apró lakásban tapintani lehet a feszültséget, apuka feszült arcizmai egy westernhőst idézik, anyuka felváltva tördeli a kezét és a tányérokat, gyerek arcán az elmaszatolt könnyek keverednek a kaján vigyorral, hogy megint itt van a balek és egyből olyan játékokat követel, amelyek futtatásához az egész lakótömb számítási kapacitása sem lenne elég, nemhogy az ő lepukkadt, kukázott alkatrészekből összetákolt "Pencium egyese".
Beletörődő arckifejezéssel nekiállsz felmérni a károkat, aztán szépen, erőltetett udvariassággal megkéred a család összes tagját, hogy legyenek szívesek pár centit hátrébb állni, mert nem kapsz levegőt. Apuka megsértődik és olyasmit motyog, hogy ennek a "szuper gépnek semmi baja nem volt, amíg VALAKI bele nem piszkált (ez lennél megint te)", gyerek közben teszkókólával locsolja a billentyűzetet és valamilyen megfejthetetlen okból fejhangon visít. Anyuka közben hetvenháromszor elmondja, hogy ők milyen szegények, hogy erre a gépre is évtizedekig spóroltak, de nem számít, a gyereknek meglegyen az öröme. Közben te nagy nehezen életet lehelsz a vasba, kilószám söpröd ki a vattaszerű port a gépházból és a tápból, végre elindul az átkozott masina, persze egyből dob egy kék halált, apuka sörszagúan közelebbhajol: "no, látom alakul", te magadban húszig számolsz: "nem ütöm meg, nem ütöm meg..." és megfogadod, hogy megváltoztatod a mobilszámodat, a nevedet, új személyazonosságot kérsz a rendőrségtől, elköltözöl Kubába, stb. Gyorsan újrahúzod a Wint, modemet nem találja, képernyő 640x480-ban 60Hz-en vibrál, anyuka szakért a konyhából: "Pistike édesem, ez nem ilyen szokott lenni, ugye?", a kezed gyorsabban jár, mint az agyad, közben háromszor keresnek a mobilodon: a barátnőd éppen ráérne, a haverjaid életed legjobb házibulijába hívnak, és a főnököd sürgősen látni akar. Tudatodból jó jediként kizárod a külvilágot és félelmetes sebességgel (133 MHz) telepítesz, konfigurálsz, újraindítasz. Közben azon jár az agyad, hogyan mondd meg nekik, hogy jó lenne venni a gépbe egy ezerforintos hangkártyát, mert az ötszáz forintos CMedia csoda bedobta a törülközőt, nem is csoda, tíz éve is használtan vette valaki, szóval összeül a családi kupaktanács, "ekkora kiadást most nem engedhetünk meg magunknak", mély sóhajjal belekotorsz a hátizsákodba, és a saját hangkártyádat belerakod a gépbe, tudván hogy soha nem látod viszont. Gyorsan szedelőzködni kezdesz, a kedvenc sorozatodat talán még eléred, ha sietsz, persze föltartanak, hálálkodnak, "tudjuk, hogy pénzt úgysem fogadnál el, ezért becsomagoltam neked egy kis pirított szalonnát tükörtojással, tudom, hogy szereted", és azzal a mondattal válnak el tőled, amely jeges marokba szorítja a szíved: "HA VALAMI GOND LENNE A GÉPPEL, MAJD HíVUNK!"



De igaz

Mintha csak a gondolatomban olvasnál.
#134
Elküldve: 2004. 11. 23. 09:08
Ismét eltelt egy hónap. Saját részemről várom az új sztorit.


Ha visszakérdezek, akkor az azért van, mert nem értettem, hogy mit kérdeztél. Heeeee?
#136
Elküldve: 2004. 11. 24. 17:05
Idézet: bean - Dátum: 2004. júl. 12., hétfő - 21:27
Elkezdtem olvasgatni ezt a szálat is, szét röhögtem magam, hiszen keserü tapasztalatok...
En is valahogy így állok a dolgokhoz.
Általában még be sem kapcsolom a k... lerohasztott gepet megmondom: vald be mi tortént, (föleg ha pár nappal elötte már voltam a remitensnél...) felét megbocsátom a másik feléért pedig ordítok és botrányt csapok.
Eldöntöttem, nincs hibajavítás, sem mentés, sem hiba keresés.
Satu-gyalu ujratelepítés.
Ami volt az adott partición felejtsék el, mert nincs az a pénzük amit ki kellenne nekem fizetniük, akár óránként akár byte-onként. Vírusirtás meg nem érdekel.
Csont fdisk, ujratelep.
Kérdem: Hol az (alaplap) kartondoboza, amelyet a múltkor kézbeadtam és azt mondtam, hogy amíg a gép megvan addig séfben örizzék mnint a legdrágább kincset?
- Gizi, te tudsz valami dobozról? - papa
Én: Jó, felejtsük el a napot, nincs nekem ehhez türelmem sem idöm..., majd ha meg lesz szóljanak.
Most már mielött kiszállok, elöre kérem a dobozt megkeresni....
Ha meglátok mindenféle betárcsázókat a porno oldalak férgeivel stb.
Röhögök mint állat!!!!
Satu-gyalu
- Jaj, de a leveleim!?!?!?!? - remitens sikoltozik.
Mondom: Na még csak az kéne, az a fertö melegágya. volt, nincs.
Ha valaki rendszerességgel hívogat, hogy már megint nem megy a Windózza, mondom, hogy írjon a info@microsoft.hu -nak.
Nem vagyok hajlandó foglalkozni Windóz szarokkal és férgekkel. Döntsd el mire a karod használni a gépet: játéra vagy munkára? Mert ebben a windóz-függö júzer világban ezt a kettöt külön kell választani, és az internetet pedig mint harmadiknak figyelembe kell vennedd.
Az egyik ismerösömnek "eröszakkal" felpakoltam az OS/2 (internetezés céljából:
nesze b@ meg ha most bekapsz virust, akkor felveszem a mohamedán vallást es beállok fanatikus iszlám terroristának.
Azota sem hivogat, vagy már fél éve. Sörözünk, és fikázzuk a világot.... , de ugyanokkor mindent meg tudna oldani az OS/2 alatt, amit egyébként a windózon is csinált - csak nem hajlandó újat tanulni, mert hát megszokta a windózt, meg a wördöt, hiszen mindenkinek az van.
aranyos drága egy-bittes juzereim, mit is csinálnék nélkülük?
Ha gépet akarnak venni, már arra sem vállakozom, hogy általam összeválogaott cuccokból legyen meg a karácsonyi gép.
Menj be egy boltba rendeld meg (szerencsére ha ezt a boltot rám bízza, ajánlom azt, akikben több éves bizalmam van és ugyanazok az emberek dolgoznak ott évek óta) ha bajod van vele nekik telefonálgassá, ne engem csesztess amikor a legkevésbé vanb kedvem foglalkozni a szar-vasaddl. Amenni pénz annyi muzsika.
#137
Elküldve: 2004. 11. 24. 17:39
Idézet: Dhamma - Dátum: 2004. nov. 24., szerda - 17:05
1.
Kérdem: Hol az (alaplap) kartondoboza, amelyet a múltkor kézbeadtam és azt mondtam, hogy amíg a gép megvan addig séfben örizzék mnint a legdrágább kincset?
- Gizi, te tudsz valami dobozról? - papa
2.
Az egyik ismerösömnek "eröszakkal" felpakoltam az OS/2 (internetezés céljából:
nesze b@ meg ha most bekapsz virust, akkor felveszem a mohamedán vallást es beállok fanatikus iszlám terroristának.
Azota sem hivogat, vagy már fél éve. Sörözünk, és fikázzuk a világot.... , de ugyanokkor mindent meg tudna oldani az OS/2 alatt, amit egyébként a windózon is csinált - csak nem hajlandó újat tanulni, mert hát megszokta a windózt, meg a wördöt, hiszen mindenkinek az van.
...
1. Nagyon ismerős!!!

a. windows telepítő... megvan ok mondom eddig jó...
b. alaplap doboz... ??? hm??? senki??? ... sziasztok...
2.



#138
Elküldve: 2004. 11. 26. 16:07
Alaplap doboza....
Minden esetben, amikor felkeres egy ismerős, hogy "Apuék új gépet akarnak venni, hol vegyük meg" mondattal akkor már erősen tapogatózom a nyugtatós doboz felé, miközben mereven fixírozom a padlót a tekintetemel, hogy ne lássák benne a kétségbeesést. Sok év tapasztalta alakítota ki bennem ezt a reakciót.
Mindig így kezdődik. Aztán én ajánlok egy jól bejáratott 100% megbízható, atomstabil boltot.
Arra a kérdésre, hogy "...és hány gigás - vagy mi - legyen a gép?" általában kényszeredett mosollyal szoktam válszolni, hogy mire akarod használi. "Hát internetre, meg játszani" Ekkor ajánlok egy konfigot, amin átlagban még jól futnak az újabb játékok, de még nem atomerőmű, szóval közepes ár, viszonylag elfogadható teljesítmény mellett. A gyerek boldogan megy haza, fél óra múlva csörög telefon: (Apuka) - Mit próbálok én csalni, hogy 150.000 Ft ért akarok gépet rásózni a gyerekre, mikor a TESCO-ban 89.999 Ft-ért meg lehet venni. Kb 1,5 órás telefonbeszélgetés után sikerül lebeszélnem a T gazdaságos ócskavasról, majd némi egyeztetés után fejben összekalapáltam gyorsan egy konfigot 110.000 Ft-ért. "Na ugye, hogy van olcsóbb is!" jön a diadalittas válasz a telefon túlsó végéről.
1 hét múlva újabb telefon: "Megvettük a gépet, átjönnél, hogy összerakd?"
Átmegyek. A gépnek köze nincs ahhoz amit én javasoltam. "Mégis máshol vettük mert így tudtunk hozzá még szkennert is venni!" Mire én: Mire kell a szkenner? "Hogy gépre vigyük a fényképeket. Az egyik munkatársamnak is van." De hát most vettetek digitális fényképezőt két hete! mondom én naívan. A válasz: az egész család bociszemekkel bámul rám, hogy ezt most miért mondom... Csendesen összeomlok. Mondanom sem kell, hogy agép egy katasztrófa: ASUS P4VP-MX alaplap 1,8 celeron 128 Mb RAM, LG CD író 40Gb slim Maxtor, 17" Samtron 78E monitor VGA-AUDIO-LAN integrált.
Nekilátok a beizzításnak, közben megérkezik a narancslevem (kristálypohárban). 2 óra szívás a család figyelő tekintete előtt., majd boldog sóhaj, hogy végre minden működik, még az a rohat faxmodem is.(mi s kutyaguminak, ha nem vettek nyomtatót????) De ezt már nem firtatom. Összeszedem a driverlemezeket és belepakolok mindent az alaplap dobozába, majd gondosan elmagyarázom, hogy ezt a dobozt jól tegyék el, mert nagyon fontos! Persze, persze bólogatnak, értik. Nagyszerű! Este 11 óra van. hazaérek. Következő héten telefon: ugyan menjek már el,mert valami nem működik. Szedem a sátorfám, megyek. Csengetek, ajtó nyit, előszoba. Venném le a cipőmet erre mit látok: a múlkor még vemhes macskájuk 4 aranyos kiscicának adott életet azóta, boldog családi idilljük zavartalanságát egy kartondoboz-alj biztosítja, melynek oldalára a következő van írva: ASUS P4VP-MX...
Ekkor visszakötöttem a cipőmet és némán a dobozra mutattam, majd szó nélkül távoztam.
Másnap felhívott Anyuka és szemrehányóan közölte: "Miért nem mondtam, hogy macskaallergiám van?" Soha nem volt macsakallergiám válaszoltam én és letettem a kagylót. Talán azóta megértették. De erre nem mernék fogadni...
#139
Elküldve: 2004. 11. 27. 09:16

#140
Elküldve: 2004. 11. 27. 09:50


Persze mindez hidegen hagyna, legföljebb enyhén szórakoztatna, ha nem fordulnának állandóan hozzám informatikai/szórakoztatóelektronikai beszerzéseik ügyében, mondván hogy én vagyok a monitorfejű netjunkie a családban (nem ezekkel a szavakkal fogalmazták meg), "segíccsek má'". Én hülye vajszívű meg, bár mindig megfogadom, hogy nekik soha többé, inkább száradjon le a kezem, valahogyan mégis bemegyek a csőbe.
Persze körmönfontak nagyon, és messziről indítanak. Megkérdezik, hogy szoktam-e DVD-filmeket nézni. Ó, persze, mondom én, mit sem sejtve. Erre föl - megjátszva a tudatlant - megkérdezik, hogy a pici fiúk osztálytársa szokott írni CD-re filmeket, azokat is le lehet játszani ezen a dévédélejátszó nevű izén? Erre én belemelegszem a témába, e-mailben szépen, részletesen levezetem a különböző videórögzítési szabványokat, azok előnyeit-hátrányait, tömörített kép vs. tömörítetlen, hangsávok és feliratok, stb. Pár óra múlva csörög a telefon, ő van a vonalban, afelől érdeklődik, hogyan kell írni, azt hogy "dzsívící", mert se "w"-vel, se "dzs"-vel nem talált semmit. Lebetűzöm, leteszi, elfelejtem az egészet, közben beficcen egy e-mail valami netes áruház linkjével, ahol a JVC XPHG/1012DivX (vagy valami ilyesmi) éppen akciós, és szelíden megkérdi, hogy ez jó lesz? Mire?! - üvöltök föl magamban, mi az, hogy jó, kinek jó, haggyá' békibe, mennyé' innen. Persze azért megnézem a specifikációt, valami japán nyelvű oldalon bogarászok angol manual után, nem olyan rossz, de nem kezeli rendesen az ékezetes feliratokat AVI-k esetén, keresek egy KISS lejátszót, ami mindent tud, flashelhető, csöppet komolyabban néz ki és még olcsóbb is. Valahol egy halk hang a nyúltagyamban elkezd dünnyögni, hogy mit akar ez egy netes áruházzal, amikor egy fogkrém megvásárlásához is viszi az egész családot, körbetapogatják és megnyalogatják mindannyian, mielőtt megvennék, de közben új e-mail érkezik, köszöni szépen a tippet, de ők már kiválasztották a "juronicsban" az akciós JVC Basic100-ast 19.999-ért és mindenképpen azt fogják megvenni, mert az "jévící" (eladó mondta nekik, hogy így kell ejteni, mer' ez aztán jappán minőség) és csak azért kérdeztek engem, mert én értek hozzá. Szóval akkor az a kérdésük, hogy jó lesz-e az a juronicsos jévící vagy várjanak még a vásárlással, lesz ez még olcsóbb karácsonyig? Gyorsan előkaptam a baráromtól kapott buddhista "Út a nyugalomhoz" könyvemet, elszámoltam ötvenig és mély levegőt vettem. Beírtam, hogy "**** meg a ****s ****at, és dugd föl a *****be, de előtte ***** és töröld ki a számomat a telefonodból, mert meghaltam". Aztán kitöröltem az egészet, mert végülis a rokonoknak nem ír ilyet az ember, végül hosszas gondolkodás után ezt küldtem el (talán nem sértek levéltitkot az idézéssel): "Jó."
"Idióta rokonaimtól ments meg Uram engem, és mindennapi nyugtatómat add meg nekem ma, miképpen én is adom a jótanácsaimat úton-útfélen. Ámen."