[pitya]

Hali
cégnél kétdiplomás ex-kolléga ügyködött anno: mivel a céges net megszakadt, gondolta kipróbálja az ISDN vonalat. Simán bedugta a telefonzsinórt a hálókártyába, tönkre is tette a kártyát.

[Sipi-]

Pár hónapja otthonra lett net bekötve (mikrós). Fiatal srácok szereltek, állították be. Mesélték, hogy egyik ügyfélnél voltak kint, szerelés megvolt, ip cím beállít, minden tökéletes.
Pár nappal késõbb telefon: nem megy a net, pedig vett egy valamilyen márkás kártyát 7-8ezerért, de mégsem megy. Aztán mint kiderült ip címet nem állított be neki, pedig nagyon szakértett

Ismerõsnek eddig egy gépet állítottam össze csak: egy papírra kinyomtattam, hogy mit vegyenek meg, mit cserélhetnek másra (ha esetleg nem tudják beszerezni). Amikor mentem win-t telepíteni 1-2 hét múlva a friss gépre, akkor majdnem az volt benne amit összeírtam (abit via-as lap helyett asus nforce-os, ennyi volt a különbség)
Szépen is muzsikál a gép azóta is

[zako]

Ezeket a sorokat egy csendes, nyugodt szobában kopogom egy leharcolt 486-os német kiosztású billentyûzetén (klaviatúráján, szúrná közbe, úgyis mint Ctrl+V, túlmûvelt barátom), a fõorvos úr ugyanis megengedte, hogy a szanatórium régi gépparkját néha a saját céljaimra is használjam, persze csak abban az esetben, ha néha maszekban megbütykölöm a laptopját, amit a kisfia játékokkal és vírusokkal szétbarmolt.

Szóval az egész ott kezdõdött, hogy fölhívott egy „viszonylag” közeli rokon (a rokonsági fokokat illetõen az anyám az illetékes, csak azt tudom, hogy valami bérmakeresztanyaságot is emlegettek), azzal az örömteli hírrel, hogy kompjútert  szeretne venni a gyereknek, de „nem kell semmi komoly, csak játszani köllene”. Itt még nem sejtettem semmit, a naiv és lelkes kezdõk gyanútlanságával akkorát bólintottam a telefonba, hogy majd’ lefejeltem a monitort. Miután találtunk egy értelmes kompromisszumot az idõpontot illetõen („Nem sürgõs ám, holnap reggel hétkor jó neked?”) nekiálltam föltúrni a netet, hogy valami értelmesebb konfigot sikerüljön összeállítani. Azt még tudni kell, hogy a helyszín egy vidéki kisváros, ahol egyetlen komolyabb számtechbolt van (és rengeteg garázsbolt). Riadóztattam a fórumos ismerõsöket, ki mit ajánl, mit kerüljek nagy ívben, mi kompatibilis, mi nem, stb. Kb. éjjel kettõre összeállt három konfig (1. Ultra-Low Cost, 2. Home Machine és 3. Gamer Powa”). Mindezt egy ízléses, színes excel-táblázatba foglaltam, nettó-bruttó árak, ahogy kell, sõt, csinos kis clipartokat is beszúrtam, hogy egybõl rá lehessen ismerni a HDD-re (zárójelben vincseszter). Azzal a jólesõ tudattal zuhantam ágyba, hogy nagy meglepetés már nem érhet, föl vagyok készülve, mint paliklaci a dakarra.

Hát a fészkes fenét. Mint a kedves rokon hajnali hétkor közölte velem, miközben a kilenc órai boltnyitásra várva a bolt elõtt toporogtunk („Ha én így dolgoznák, már rég tönkrementem volna, vazzeg”), neki tegnap a kõmûves ismerõse mondott egy fasza gépet és azt fogjuk megvenni. Könnyedén átsiklottam azon a jelentéktelen kérdésen, hogy akkor ugyan már mi a fenének kellek én, és finoman megérdeklõdtem, hogy mégis, milyen szuper masina is lenne az. Némi kotorászás után elõhúzott egy olyan állapotban lévõ cetlit, amit még egy biológus is csak csipesszel fogna meg, és a kezembe nyomta. Ez állt rajta:

Akorp alaplap VIJA chipsszel – ez fontos! Ha nem az van rajta, akkor cseréltesd ki arra (vagy Tomátó lapra, ha nincsen Akorp)
Intel Szeleron – minél több giga legyen benne.
Legalább 64 mega memória, de lehet 72 is
S3 trió videókártya – nekem is ilyen van, baró
Eldzsí cédéíró, legalább 60-szoros
6,4 vagy akár 10 gigás vinyó, most már elég olcsó
A monitor tökmindegy milyen, ha a 600x800-ban tudja a 60 hercet, az már jó.

Képzeletben összegyûrtem a gondosan összeválogatott, színes árlistámat és mély sóhajjal betértünk a város legrosszabb hírû garázsboltjába, amelyet egy öregedõ rocker kinézetû maffiózó vezetett – azért, mert itt majdnem nagyker áron tud vásárolni, negyedáfával. A bolt tulaja persze megérezte a balekszagot és kaján vigyorral hordta elõ a javított és már évek óta a polcon porosodó cuccait. Valahogy kivonszoltam a rokont és becéloztuk a megbízható spanomat, akinél már évek óta vásárolok, extra kéréseket is teljesít, egyszóval törzsvevõje vagyok.

Bár lehet, hogy ezentúl már nem leszek az… Belépéskor a kedves rokon azzal nyitott, hogy õt ne akarják átverni, mer’ õ ért hozzá, és minden vállalkozó csaló, stb. Nagy nehezen sikerült összecsiholni egy használhatónak tûnõ konfigot, rengeteg türelemmel („Ez a joysting?”, „1800 megaherces processzort nem veszek, mert zavarhatja a mobiltelómat”, „Ötpontegyes hangfal? Már a 3+2-t se szerettem…”, stb.) Mikor az angyali türelmû boltos emelné a kagylót, hogy akkor megrendeli a konfigot a nagykerbõl, rokon benyögi: „Akkor ez most sulinetes, igaz?”. Boltos haverral összenézünk, kiesik a kagyló a kezébõl, egy másodpercre megfordul az agyamban, hogy fölkapom a kagylót és szétverem a kedves rokon fejét, de valahogy sikerül lecsillapodnom, új konfigot rakunk össze, csúcsidõben modemmel böngésszük a sulinetes online árlistát, háromszáz forinttal túllépjük a 120 rugót, ügyfél közli, hogy egy fillérrel se fizet többet, Live 5.1 kihúz, CMedia SoundWonder berak, vevõ örül, hogy milyen jól megfejte az államot. Aztán eszébe jut, hogy még nem is alkudozott ("Mer' én egy ilyen tökös gyerek vagyok, a merci árát is úgy lealkudtam, hogy a Gazsi csak pislogott") - majd miután közöljük vele, hogy a sulinetes árak többé-kevésbé kötöttek, bepróbálkozik mással ("ÁFA nélkül? Féláfával? SZJA-elõlegként nem lehetne elszámolni, ha vécépapírt írunk a számlára?"), végül belenyugszik, hogy nem keres semmit a bolton, csak ingyen megkapja a 120ezres konfigot az államtól és egy grátisz playboyos egéralátétet.

Rokon lelkére köti a boltosnak, hogy nehogy össze merje rakni a gépet, mert „úgyis kilopna belõle valamit”, majd õ otthon a konyhaasztalon összeszereli. Ámen. Másfél hónap pihenõ, amíg az alkatrészek megérkeznek, közben a kedves vevõ tizenhétszer módosítja a konfigot, persze egyesével, mert a szomszéd parkettázó azt mondta, hogy szerinte az nem jó, amit eredetileg kinéztünk. Végül azért megérkezik a cucc, rokon kifizeti, hazaviszi és nekiáll. Illetve nekiállna, ha értene hozzá – így hát elõkapja a mobilját és tárcsázza a számomat…

FOLYT. KÖV. (vagy FOJT. KÖV.?)

[^Sunrise^]

Hihetetlen. Nekem az ilyenekhez mar nem lenne turelmem.

Ahogy kedves ismerosom szokta csinalni, ajanlom figyelmedbe.
Hozza is rendszeresen jonnek pont ilyen keresek. Ugyan rakjon mar ossze a gyereknek egy gepet, ami jo is, de ne legyen tul draga, mer' csak jatekra kell a koloknek. Szegeny ember osszetol egy normalis aru, hasznalhato gepre arat, odateszi az emberallat ele, az meg utana elohuzza az akcios, hetvenezerpluszafas "konfigrol" a papirt, hogy hisz ennyiert is van gep, miazhogy ketszer annyiert mer neki osszeirni egyet.
No ilyenkor, miutan egy par perces eloadas utan, miszerint felsorolja az "apro" tudasbeli kulonbseget es meg mindig okoskodik az illeto, azt mondja neki, hogy hat akkor azt a gepet kell megvenni.

Par nap mulva persze jon a telefon, hogy a gyerek nem tud az uj geppel jatszani, biztos hibas, jojjon at, nezze mar meg mi a gond.

[bean]

Idézet: ^Sunrise^ - Dátum: 2004. júl. 14., szerda - 22:45

azt mondja neki, hogy hat akkor azt a gepet kell megvenni.

Par nap mulva persze jon a telefon, hogy a gyerek nem tud az uj geppel jatszani, biztos hibas, jojjon at, nezze mar meg mi a gond.

"Az a gond aranyapám, hogy olcsó gépet vettél és olcsó húsnak híg a leve. Ebben nem tudok segíteni.  Hallgattál volna az én szavamra. Másegyéb?? Nincs? Kitûnõ, a soha viszont nem hallásra." Ezt egy lélegzetre bedarálja az ember a telefonba, lecsapja, egy kipipál.

Szerkesztette: bean 2004. 07. 14. 23:52 -kor

[Yoisten]

Idézet: bean - Dátum: 2004. júl. 15., csütörtök - 0:51

"Az a gond aranyapám, hogy olcsó gépet vettél és olcsó húsnak híg a leve. Ebben nem tudok segíteni.  Hallgattál volna az én szavamra. Másegyéb?? Nincs? Kitûnõ, a soha viszont nem hallásra." Ezt egy lélegzetre bedarálja az ember a telefonba, lecsapja, egy kipipál.

Teljesen felesleges ilyet mondani. Szépen, udvariasan közölni kell az árakat. Kiszállás: 5ezer és minden megkezdett óradíj további 5ezer.

[pitya]

Idézet: Yoisten - Dátum: 2004. júl. 15., csütörtök - 2:02

Teljesen felesleges ilyet mondani. Szépen, udvariasan közölni kell az árakat. Kiszállás: 5ezer és minden megkezdett óradíj további 5ezer.

A gond az, hogy ilyet barát/rokon/havernak nincs képe mondani az embernek. A jópofa az, amikor elmész hozzá, és mikor végeznél nála megkér hogy ugorj át a szomszédba az õ ismerõséhez, akinek már egy csomó szívességgel tartozik és nézz rá a gépére. A kis megtekintés jóesetben két nap, és szerencsés esetben rá lehet beszélni az illetõt, hogy mondjuk p1 -es gépben ne akarjon USB 2.0 bõvítõkártyával szkennert használni....

[James Sunderland]

Idézet: zako - Dátum: 2004. júl. 14., szerda - 22:15

FOLYT. KÖV. (vagy FOJT. KÖV.?)

[Friczy]

Idézet: zako - Dátum: 2004. júl. 14., szerda - 22:15

Hát a fészkes fenét. Mint a kedves rokon hajnali hétkor közölte velem, miközben a kilenc órai boltnyitásra várva a bolt elõtt toporogtunk („Ha én így dolgoznák, már rég tönkrementem volna, vazzeg”), neki tegnap a kõmûves ismerõse mondott egy fasza gépet és azt fogjuk megvenni. Könnyedén átsiklottam azon a jelentéktelen kérdésen, hogy akkor ugyan már mi a fenének kellek én, és finoman megérdeklõdtem, hogy mégis, milyen szuper masina is lenne az. Némi kotorászás után elõhúzott egy olyan állapotban lévõ cetlit, amit még egy biológus is csak csipesszel fogna meg, és a kezembe nyomta. Ez állt rajta:

Na, ez az a pont, amikor rokonságtól barátságtól függetlenül mondanám azt, hogy: OK, akkor a dolog további részét intézd el nélkülem, végül is nem kellek én ide. Viszont utána ezt következetesen tartani kell. Rokonnak, havernak ugye pénzért nem dolgozunk, ingyen meg senkinek, szóval csók a család, üdvözlöm a kabalanyuszit, viszontlátásra.

[F4f0rg1]

Az itt olvasott tortenetek, az eletbol meritett valós esemenyeken alapulnak, nekem is sok hasonlo "elmenyben" volt mar reszem. 1 evvel ezelottig dolgoztam egy kis szamtech uzlet, kicsi boltjaban. A hozzank betevedo erdeklodok, lehetseges ugyfelek 90%-a olcso gepet keresett, mindenkinel az ar volt az elsoszamu tenyezo.  A legkulonbozobb celokra kellett alkalmassa tenni ezeket a gepeket. Volt, akinek csak bongeszesre kellett a gep, de legtobb embernek "jatszani" kellett. Persze az új jatekok is szepen menjenek rajta, es nem gond ha multimedias feledatokra is kepes a gep.  Mindezt br. 100 alatt, monitorral egyutt.
Es mindig peldaloztak a Tesco-s gepekkel, hogy ott milyen olcso... Akkor en mindig elkezdtem magyarazni nekik, hogy az mitol annyira olcso, de sokra nem mentem vele.  Volt, aki P4-es gepet szeretett volna 40-50e Ft-bol.!  Csak az volt a szempont, hogy P4 legyen, mert azt hallotta, hogy azok jok. Azt persze biztosan nem hallotta, hogy egy normalis P4 (nem celeronP4) 40 rugo korul indul. Vert izzadva kihoztam neki egy konfigot 65e Ft-bol /p4 celeronccsal/, es akkor utana meg megkertdezte hogy nem-e lehetne ezt megolcsobban valahogy? Hogy minel elobb szabaduljak tole, eleve nagykeraron szamoltam neki mindent, de meg igy is csovalta a fejet.  Ezekutan jottek az egyebb kivansagok.... Lehetne-e, hogy telepitunk ra op rendszert? Tudnank-e valami uj jatekot is telepiteni, mert hogy a kisfia is hasznalna a gepet. 
Hiaba magyaraztam az embereknek, hogy hosszutavon nem biztos hogy olcsobb az olcsobb gep, de suket fulekre talaltam.

[mckay]

Idézet: Friczy - Dátum: 2004. júl. 15., csütörtök - 7:02

Na, ez az a pont, amikor rokonságtól barátságtól függetlenül mondanám azt, hogy: OK, akkor a dolog további részét intézd el nélkülem, végül is nem kellek én ide. Viszont utána ezt következetesen tartani kell. Rokonnak, havernak ugye pénzért nem dolgozunk, ingyen meg senkinek, szóval csók a család, üdvözlöm a kabalanyuszit, viszontlátásra.

Szvsz ez nem ilyen egyszerû.

Csak a tegnapi napom:
1. Garanciális ügy intézése, jó, azt a vinyót jó pénzért adtam el - 0,5 óra.
2. Régi osztálytársam sulinetben vett scannerének telepítése és használatának bemutatása (jpg vs. tif), szintén sex-es 5.1 hangfalak beüzemelése(!) - 2 óra.
3. "Sógorék" amúgy tényleg csoró gyerekénél a megörökölt számítógép (cel+via+lct) teljesítményskálázása, az mp3 grabbelés bûvkörébe avatás - 1 óra.
4. Ötödik szomszéd elbarmolt chellojának újra beállítása, átjáróházzá állított tûzfalának újrakonfigurálása, "De hát miért írnak spameket?" kérdés megválaszolása - 1,5 óra.
5. Ritkán látott unokatestvérem részére windowsgyorstalpaló tartása (meghajtó vs. mappa vs. fájl, cd - imidzs fájl - audio cd, program és az õ parancsikonja, drag&drop valamint helyi menü témakörökben) - 3,5 óra.
És a végén a barátnõm éjfélkor már nem akart velem találkozni. Ki érti ezt? :confused: 

Külön-külön mindegyik csak szívesség, és ráadásul a kapcsolatainkban benne is van ez a nagyságrendû szívesség, magyarul nem kérek érte pénzt. Csak ha összeadom, akkor fél óra keresõ tevékenység + 8 óra szívesség...
Emberek meg nem akarnak tanulni, csak szívességet kérni: információs társadalom helyett informális társadalmat. És ezzel az a bökkenõ, hogy ha szeretnék egy kocsit venni, azt formálisan adják. Pénzért, vazze.
Szóval ebbõl próbálok kitörni, és bevallom, nagy segítség ez a topic!


Közben persze arra gondolok, hogy ebbõl tulképp meg lehetne élni. És csupán az indulás ilyen nehéz. De valljuk be, indulok én már egy ideje...

Zako,
nem úgy van, hogy te már megoldottad a magad oldalán a fenti dilemmát? Hogy-hogy így bevittek ebbe az utcába? Vagy csak együttérzésbõl, más helyett írod az újabb novelládat egyes szám elsõ személyben?

Szerkesztette: mckay 2004. 07. 16. 09:10 -kor

[Bazsika32]

Én is ha hasonlo cipoben jartam mint ti.. oszinten szolva, elegge taplo modszerrel raztam le az ilyen dolgokat, kb 2-3-4 het nogatas utan foglalkoztam csak veluk. Aki kivarta, annak szerencseje volt, de egy ido utan kikoptak. Igy mara mar csak apamek, baratnom illetve az egyik legjobb baratom informatikai problamainak megoldasa maradt ram, ennyi meg kibirok...

[zako]

Idézet

Szvsz ez nem ilyen egyszerû.

Sajnos tényleg nem... Következõ irományom ezért egy kis szociológiai elemzés lesz a tipikus gépvásárló gyermekes családokról.

Idézet

Közben persze arra gondolok, hogy ebbõl tulképp meg lehetne élni. És csupán az indulás ilyen nehéz. De valljuk be, indulok én már egy ideje...

Meg lehetne élni - de nem Magyarországon. Errefelé a szellemi munkának nem nagyon van becsülete, ha nem produkálsz a szó szoros értelmében kézzelfogható eredményt, a kutya nem fog neked fizetni. Amíg az emberek keze ügyében mindig akad egy szomszéd pistike, aki ingyen is hajlandó (jól vagy rosszul, mindegy) megoldani a felmerülõ gondokat, addig lehetsz te akármilyen profi, nem veszik igénybe a szolgáltatásaidat. Ráadásul a legtöbb háztartásban a számítógép a gyerek "játékszere", erre pedig nem szívesen áldoz a szülõ, hiszen "csak játszik vele a gyerek, pénzt nem hoz".

Más lenne a helyzet, ha többen dolgoznának távmunkában vagy egyszerûen a céges munka egy részét hazavinnék az emberek - de ez nálunk nem divat. Ebben az esetben bizony hajlandó lenne a zsebébe nyúlni a kedves ügyfél, hiszen munkától és jövedelemtõl esik el, ha nem mûködik a gépe. Nyilván ezt a piaci rést egy komplex szolgáltatást nyújtó, több fõt alkalmazó, extrém módon mobil csapat lenne képes betölteni, akik folyamatos kapcsolatban vannak a központtal és egymással, komoly eszközparkkal rendelkeznek, hogy a kisebb hardverhibákat a helyszínen el tudják látni, gyors és idõjárástól független közlekedési eszközökkel vannak felszerelve, hétvégén, ünnepnapon, esetleg a nap 24 órájában riaszthatók, stb. Mondanom se kell, hogy mekkora beruházást igényelne egy ilyen team felállítása, arról nem is beszélve, hogy a potenciális szakembergárda, aki e cseppet sem könnyû feladatkör ellátására alkalmas lenne (széleskörû hardver- és szoftverismeret, gyakorlati tapasztalatok, folyamatos önképzés, pedagógiai ismeretek, jó kapcsolatteremtõ és kommunikációs képességek, stb.) már régen a versenyszférában dolgozik és a többszörösét keresi annak, amit egy ilyen melóval keresni lehet. Azonkívül csak a nagyobb városokban, esetleg a fõvárosban tudnám elképzelni egy ilyen csapat rentábilis mûködtetését, hiszen a számítógéppenetráció Magyarországon olyan alacsony, hogy kisebb településeken egyszerûen nem éri meg ilyesmivel foglalkozni. A cégalapítás egyéb költség- és humánerõforrásigényeirõl, az adminisztrációról még szót sem ejtettünk.

Idézet

Zako,  nem úgy van, hogy te már megoldottad a magad oldalán a fenti dilemmát? Hogy-hogy így bevittek ebbe az utcába? Vagy csak együttérzésbõl, más helyett írod az újabb novelládat egyes szám elsõ személyben?

Dehogynem, egyrészt az "aktív ügyfélszám-csökkentés" módszerével, másrészt egyszerûen olyan korúak lettek az ügyfelek gyerekei, hogy a kisebb problémákat képesek saját maguk orvosolni, illetve - többek között a sulinetnek köszönhetõen - lecserélték a gépparkjukat "gondozásmentes" új gépekre, amelyekbe ha akarnak sem nyúlhatnak bele, mert ugrik a gari. De egy "szépirodalmi mûben" nem kell feltétlenül önéletrajzi elemeket keresni... No és persze rengeteg ismerõsöm van, a lövészárok mind a két oldalán. 

[Yoisten]

Idézet: pitya - Dátum: 2004. júl. 15., csütörtök - 2:18

A gond az, hogy ilyet barát/rokon/havernak nincs képe mondani az embernek. A jópofa az, amikor elmész hozzá, és mikor végeznél nála megkér hogy ugorj át a szomszédba az õ ismerõséhez, akinek már egy csomó szívességgel tartozik és nézz rá a gépére. A kis megtekintés jóesetben két nap, és szerencsés esetben rá lehet beszélni az illetõt, hogy mondjuk p1 -es gépben ne akarjon USB 2.0 bõvítõkártyával szkennert használni....

Szerencsére kicsi a család azon része, akikkel tartjuk a kapcsolatot és számítógép sincs nagyon de régi osztálytársak azért meg-meg találnak.

[2-More]

Engem csak 2 ember talál meg a hülyeségével, boldog és boldogtalan. Igaz van amit mint nemszeretem dolgot elhúzom jóideig, vagy mondok rá valami határozaltan, ködbe veszõ dolgot, mert sajnos nemet mondani egyszerüen nem tudok.
Amugy, erre a házi PC javitásra, a házi PC baráton röhögtam a minap, az öregem javaslatára, hogy miért nem megyek oda dolgozni. Elég nekem a magam gépparkja, amivel sz*pok, nem kell nekem még az is hogy másik 5 ember által megjaviani nem tudott sz*rokkal oblákoljak. Amugy meg, igen, ha igazán profi szinten akarja az ember csinálni, akkor: kocsi, csomagtartóban +hangkártya, VGA, RAM, HDD, CD, ez-az, kábelek, szerszám, szoftver, istenf*sza, ja szoftver legális ugye, vagy demo-freeware, továbbá számlaképesség, és akkor ki is jön, hogy 5e a kiszállási dij mondjuk városon belül, városhatártól már kilóméterdij, és minyimum 2-3e/óra óradij, mindent megkezdett óra és bla bla. Ugyebár ha józsika nem tudta a kvék3bana  crack.exe-t bemásolni, az alsó hangon 8 rongyot kóstál, ennyiért már anyuka megveheti eredetiben is a stuffot, tehát ennyit nem lehet kérni. Csak ugye a verdát etetni kell, a táskakészletet venni, fejleszteni, számla, ÁFA, BFA, KÖFA-MUFA, stbstb, és akkor még TBt se fizettem meg nem vettem magamnak egy savanyúcukrot, tehát marad a számla nélkül, gumival, féláfa+nagykeres haver, ja és no gari vagy én adok-én bukok, továbbá illegális prg, mert a demo nero meg az openoffice nem az igazi, és akkor ott vagyok, hogy a BSA feketelistáján elit helyen állok, és ha egyszer valami köcsög bemószerol mert nem adtam számlát a 286osába való DIP ramról, akkor meg az életben rendes munkát nem fogok találni, mert minden informatikával foglalatoskodó  cég értesülhet róla 2 perc alatt, hogy ez a tag csal, lop, hazudik, másol, és ezekkel kereskedni sem rest. És igy relative nehét mondjuk rendszergazdai munkakört betölteni, ahol inkább ismerõst alkalmaznak ha lehet, mert nem biznak senkiben...

[notaricon]

Sztori1:

Falun lakom, van TeleHáz. Ismerõsöm csinálja, elég jól boldogul vele 50+ éves hölgy. Nemrég mesélte, hogy lehalt a szerverük és becsukták egy napra az ajtót amíg helyrehozták. Kiírták poénból, hogy "A TeleHáz zárva format c: miatt!" Jön egy ismerõse (40+ éves hölgy): Mi az a format c:? Válasz: ezzel a paranccsal lehet letakarítani a szemetet (értsd elcseszõdött winf_s és egyebek) a géprõl.
Másnap jön az ismerõs, hogy a format c: hülyeség mert hazament és õ is le akarta takarítani a szemetet (a gépnek az égvilágon semmi baja nem volt) és kipróbálta a format c:-t és nem csinált semmit.
- Nyomtál utánna entert?
- Ne nézzél hülyének, persze, hogy nyomtam. Értek hozzá b_meg!
- Jól van de aztán mit csináltál?
- Be akartam zárni.
- Mit?
- Hát a programot!
- ??? és mit írt ki?
- Hát azt, hogy "Menti a dokumentumot?"

Sztori2:

Anyámék cége szépen prosperált, egyik nap felhívott anyám és mondja, hogy menjek be, mert az üv. gépet akar venni és intézzem el nekik. Jó. Bementem, megbeszéltük mire kell (szövegszerkeztés, számlázás, net, bank, fax), de a programok legyenek legálisak,mert õt ne büntessék meg. Elmondtam, hogy az legalább annyiba fog kerülni mint a gép. Jó, nem baj!
Elmentem, megvettem egy Árban és teljesítményben középkategóriás, de megbízható és márkás alkatrészekbõl álló konfigot, ill. Windows98-at, Office Prof.-ot, vírusirtót, a számlázóprogit máshonnan rendelték.
Bevittem a cégbe, beüzemeltem, mindent elintéztem, beállítottam (fax, net, bank, stb) levonultam.
Két nap múlva. Jön haza anyám és prüszköl, hogy miért vertem át a céget, hogy lehetek ekkora szemét dupla áron vettem gépet és volt pofám a fent leírtakért 5000 azaz ötezer forintot - nem kérni, elfogadni! Teljesen lehidaltam, mentem be az üv.-hez és kérdeztem, hogy mi van? Leordítja a hajamat, hogy régóta ismer, de nem gondolta volna, hogy ekkora tuskó vagyok, hogy megbízik bennem, még 5000-et(!) is ad én meg átverem, azonnal mondjam meg, hogy mi került 405.000 Ft-ba a gépen, mert az egyik dolgozó mondta, hogy õ a fiának vett 220.000 Ft-rt gépet, amit csúcsmodell és mindettud és magothasít és tv-t is lehet vele nézni, amivel meg oda mertem állítani az bevallottan egy középkategóriás gép. Õ bekérette a számlát a dolgozótól, hogy igaz-e és igaz és most magyarázzam meg, mert ebbõl nagyon nagy baj lesz, feljelent hûtlen kezelésért és sikkasztásért (Nem is vagyok az alkalmazottja), de anyámat biztos kirúgja. Mire megértette, hogy a dolgozója progikat nem vett csak vasat, meg se scannert se nyomtatót és hogy õ 210.000 Ft-ot fizetett csak a jogtiszta progikért, 50e volt a scanner és a nyomtató, akkor vajon sok-e az a 145.000 Ft a számítógépért, amitben hemzsegnek a minõségi alkatrészek, az kb 2,5 óra volt. Ekkor nagy fölényesen közölte, hogy most már elmehetek, mert így rendben van.
A történet utóélete: az a bizonyos dolgozó vette a következõ gépet  a cégnek imígyen: 89.999 Ft T_sco, most a kávéfõzõt tartják rajta az iroda sarkában, hogy ne kelljen olyan mélyre hajolni, ha kávét akar csináni valaki. Egyetlen kábel sem csatlakozik bele. Tudom mert én tettem oda. Miután megkértek, hogy vegyek helyette egy másikat, mert többet van a gép úton gariországba, mint az irodában, ahol dolgozni kellene vele. És miután beüzemeltem az üv. a kezembenyomott 10.000 Ft-ot

Karriert csináltam

[Andreew]

notaricon: ez nagyon gáz..
lehet hogy szemenköptem volna az illetöt ha velem így viselkedik...

[deuce]

Idézet: mckay - Dátum: 2004. júl. 16., péntek - 10:04

Szóval ebbõl próbálok kitörni, és bevallom, nagy segítség ez a topic!

A topik próbál segíteni abban, hogy közöld az aktuális delikvenssel ezek valamelyikét?
például :::
-"Figyelj, nem érdekel most a scannered, mert: Tényleg nem és sohasem fog"
-"Megyek a barátnõmhöz most, majd holnap"
-"Aludni akarok, majd holnap"
-"A tesód jobban ráér beállítani, sõt nem is dolgozik most"
-"Vegyél pár sört, és átmegyek <dátum,óra,perc>-kor" (van anyagias vonzata is így már, és talán érzi hogy nem robot vagy akinek füttyent, és ugrik, megcsinálja azonnal)
-"Sajnos túl sok dolgom van, majd 0,1-1-2-3 hét múlva visszatérünk rá"

Már bocs, de ez elég nevetséges, mennyi idõs vagy, hogy ezt fórumból kelljen tanulnod?

Én is voltam hasonló helyzetben gyakran, sõt jelenleg is is abban vagyok, ugyanis gyakran költözöm, mostanában gyakran felhívnak hogy segítsek, de nem egyszerû kivitelezni, mivel nem is járok arra, nincs is idõm, másrészt értelmes érvekkel "le tudok pattintani" mindenkit akit akarok. De ha ezek mégis megoldható akadályok lennének (de már ezek SEM azok, mivel arra áldozok idõt aminek magasabb a prioritása általában), akkor jön a következõ kérdés:
Van normális munkám, lakásom, ilyenek, ki a franc lennék én mégis hogy ugrabugráljak mindenki kénye kedvére napi sok órában a semmiért?
Aki megérti ezt, az megérti, aki nem az meg bek@phatja... nagyon egyszerû, csak Te csinálsz belõle gondot, na meg majmot saját magadból...
Az megint egy alapvetõ lépés hogy, hagyod "magadra szabadulni" az ilyen jellegû eseményeket, és errõl maximálisan csak TE tehetsz.

Bocsi az offért...

[deuce]

Idézet: Bazsika32 - Dátum: 2004. júl. 16., péntek - 12:09

Én is ha hasonlo cipoben jartam mint ti.. oszinten szolva, elegge taplo modszerrel raztam le az ilyen dolgokat, kb 2-3-4 het nogatas utan foglalkoztam csak veluk. Aki kivarta, annak szerencseje volt, de egy ido utan kikoptak. Igy mara mar csak apamek, baratnom illetve az egyik legjobb baratom informatikai problamainak megoldasa maradt ram, ennyi meg kibirok...

Sajnos ezt én is kénytelen voltam alkalmazni, és lelkileg elég gáz, ráadásul megsértõdik a másik fél, elveszti a bizalmát, azért nem jó a "majd holnap, holnap pedig majd azt fogom mondani hogy a jövõ héten" stílus ..
Egyértelmûen meg kell mondani hogy ráérsz, és mikor, vagy nem érdekel a téma, és miért nem.

Ennyi az egész csupán.

notaricon: gratz! megható történet! tipikus példája a mentalitásnak, ami uralkodik az országban

Szerkesztette: deuce 2004. 07. 20. 04:37 -kor

[Damien]

Idézet: notaricon - Dátum: 2004. júl. 19., hétfõ - 17:47

Õ bekérette a számlát a dolgozótól, hogy igaz-e és igaz és most magyarázzam meg, mert ebbõl nagyon nagy baj lesz, feljelent hûtlen kezelésért és sikkasztásért (Nem is vagyok az alkalmazottja), de anyámat biztos kirúgja. Mire megértette, hogy a dolgozója progikat nem vett csak vasat, meg se scannert se nyomtatót és hogy õ 210.000 Ft-ot fizetett csak a jogtiszta progikért, 50e volt a scanner és a nyomtató, akkor vajon sok-e az a 145.000 Ft a számítógépért, amitben hemzsegnek a minõségi alkatrészek, az kb 2,5 óra volt. Ekkor nagy fölényesen közölte, hogy most már elmehetek, mert így rendben van.

Részvétem!

OFF

De mit várjon az ember egy ügyvédtõl... Az ügyvédség (=szemétség) csúcsa, hogy még Édesanyád is belekeverte!!! Még örülhetsz, hogy nem perelt be - a bíró haverjai tuti elitéltek volna Téged 3-4 évre! Itt, a balkáni ügyvédországban kellõ kenõpénz nélkül csak veszíthetsz-abból meg több van nekik, mint Neked...  

ON

A magam részérõl a hasonló incidenseket elõzetes árajánlat adásával próbálom (több-kevesebb sikerrel) kikerülni. (Benne pluszban a szokásos szövegek, pl. "Az árak a beszerzés függvényében változhatnak, x napig érvényesek, stb...) Anyázni még így is anyáznak (általában azok, akiknél még a budi fala is húszezresekkel van kitapétázva, hiába: nagy pénz=nagy bunkóság    ), de legalább a pereskedést még elkerültem...