Idézet: guga - Dátum: 2004. aug. 8., vasárnap - 12:32
Mikor emberekkel beszélgetek Istenről, Jézusról és a Bibliáról, akkor két féle ember szokott kérdezni.
Az egyik, aki a tudását szeretné megvillantani és elmésnek hitt kérdéseivel próbál sarokbaszorítani, jól lehet nem vagyok lelkész és Biblia tudós, ezért nem is vagyok felkészülve arra, hogy minden hozzám intézett kérdést pontosan megválaszoljak.
A másik ember az, aki valóban segítségre szorul és azért kérdez, hogy a szívbéli állapota megváltozzon.
Az előbbi mivel segítségre nem szorul, akár a jóllakott embert hiába kínálgatom étekkel, elutasító mindennel szemben, neki a szíve középpontja és a legbecsesebb az önmaga és a saját maga tudása, ezért unos untalan azzal hozakodik elő és bármit mondhatsz neki nem hajol semmi előtt, mindenre egy újabb érvvel válaszol.
A bajba jutott embernek nincsenek érvei, akár az éhező, aki több napja nem evett. Minden neki nyújtott táplálékot elfogad és szívesen veszi, hálás érte. Isten ilyen embereket keres, akik megtörtek és alázatos szívűek. Nekik van szükségük a lelki táplálékra.
Ez a világ azt tanítja, hogy légy erős, hibátlan és önmagad. Ne törj meg, legyél kemény és védd meg magad.
Helyes ez?
Igen, azok számára, akik ebben hisznek és önmaguk testi erejében bíznak, valamint a saját tudásukban és félrelökve mindent szajkózzák a magukét, számukra hasznos. Nekik nincs szükségük Istenre, mert önmaguk az Istenük.
Ebben a topikban sok hasznos információ elhangzott arról, hogy ki mint vélekedik. De a legfontosabb az az, hogy mindenkinek van hite.
Ha mindenkinek van, akkor az egyúttal azt is jelenti, hogy abban bízik, de vajon mind igaz e?
47.
Valaki én hozzám jő és hallgatja az én beszédimet és azokat megtartja, megmondom néktek, mihez hasonló.
48.
Hasonló valamely házépítő emberhez, a ki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett fundamentomot: mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta: mert kősziklán épült.
49.
A ki pedig hallgatja, de nem tartja meg, hasonló ahhoz az emberhez, a ki csak a földön építette házát fundamentom nélkül: a melybe beleütközvén a folyóvíz, azonnal összeomlott; és nagy lett annak a háznak romlása.
Te hiszel valamiben. Ez egy dolog. Méghozzá egy jó dolog, mert valamibe minndekinek kapaszkodnia kell.
Én mindössze azt mondom, hogy miben hiszel te? A kereszténységben, a Bibliában? Nem, mindössze annak egy részében, ami a jó része. Az ember hajlamos elfelejteni / eltitkolni (még maga elől is), hogy mindennek van rossz oldala. Pont ez az, amire kiválóan képes a hit. Megrögzött ragaszkodás egy állásponthoz, amit nem vagy hajlandó feladni.
Egyébként elég sok igazság van abban, amit írsz, de egyben szomorú is... az, hogy aki kereszténynek vallja magát, mert HISZ benne, az nem néz utána, nem kutatja a vallása régebbi dolgait, hanem az elfogadja azt, amit mondanak neki. Őt más nem érdekli, nem engedi megkérdőjelezni a hitét.
Aki puszta kíváncsiságból olvas, azt viszont érdeklik ezek, elég hamar többet tud majd a kereszténységről, mint a keresztények. A Biblia a szent könyv azoknak, akik hisznek benne, pedig a valóságban teljesen más.
"Isten ilyen embereket keres, akik megtörtek és alázatos szívűek. Nekik van szükségük a lelki táplálékra." - ezzel viszont nem értek egyet. A keresztények épphogy annyira mondják, hogy Isten mindenkit szeret, mindenki egyformán fontos neki, és mindenkire odafigyel, stb. Ezt a kereszténység egyik alapja, hogy egy ideális istent teremt, akiben megéri hinni.
Az elkeseredett embereket pedig nem Isten keresi, hanem a keresztény (és egyéb vallási) gyülekezetek., Elkeseredve / megtörve az ember gyenge, és fogékony arra, ha valaki azt mondja neki: "Isten szeret téged."
Szerintem te magad se lennél hívő, ha még mindig jól élnél. Mondhatna neked bárki bármit, de valahogy nem tudna megfogni a dolog. De ha elgyengülsz, akkor jó dolog, hogy valamibe kapaszkodhatsz, nem?
Itt szó sincs arról, hogy szíved mélyén szereted Istent, és arról sincs, hogy egész életedben keresztény maradsz. Azért vagy keresztény, mert hiszel benne, mert megkapaszkodhatsz benne, és ezzel sok terhet vehetsz le magadról. És leginkább, mert elbújhatsz Isten mögé.
Az idézeted egyébként szerintem arról szól, hogy valaki mennyire mélyen hívő, nem pedig arról, hogy a hívő és a nem hívő...
Súgó
A téma zárva.
Elküldve: 2004. 08. 07. 19:14
Elküldve: 2004. 08. 08. 13:32
