Idézet: Miki2 - Dátum: 2004. aug. 8., vasárnap - 18:20
Hát, szerintem ez nem így van -
Ezen van a hangsúly, hogy szerinted...
Ugyanis ha a véleményed egyezik Isten véleményével, akkor semmi probléma, mert ugyanúgy gondoljátok, de ha nem
Már csak a hozzászólásodban találtam olyat, ami nem igaz. Ha pedig jobban belemélyednénk és beszélgetnénk, sorra rá tudnék mutatni alapvető dolgokra, amiről Istennek más a véleménye, mint neked.
Szó sem volt alma leszakításról, a jó és rossz tudásának fájáról ettek, de nem maga a cselekedet volt a bűn, az a cselekedet már csak a bűn külső megnyilvánulása volt, azaz láthatóvá vált. A mai napig a jó és rossz tudásunkból élünk. A 8 éves fiam mostanában kapott rá arra, hogy nem veszi fel azt a ruhát, amit megvásároltunk neki, hanem de anya ez nekem nem kell, mert, hogy nézek ki bennével ledobja. Eddig nem volt neki probléma az öltözködés, megbízott abban, amit megvettünk és ráadtunk. Azért remélem azt még el tudod képzelni rólunk, hogy egy gyereket fel tudunk öltöztetni.
A lényeg, hogy mostmár saját maga dönti el, hogy mi jó neki és mi rossz. Valami történt a hitében. Eddig ránk támaszkodva és bizalmatlanságnak jelét nem adva élte az életét, de eljött a pillanat, amikor úgy döntött, hogy nem fogadja el azt, amit mi nyújtunk neki, saját maga szeretne dönteni e felől.
Írd be ide a keresőbe, hogy "igaz ember".
Online Biblia
Mózesre visszatérve, te az Ő cselekedeteire nézel, ezért gondolod azt, hogy bűnös. De Isten nem Mózes cselekedeteire figyel, hanem minden esetben Jézus cselekedeteire. Igaz időben később történt Jézus kereszthalála, de már Ádám abban az ígéretben hitt és az által kapott üdvösséget, szabadult meg a bűneitől végleg és vált igaz emberré, hogy Isten ígéretében hitt.
Miszerint:
15.
És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
Jézus további előképe volt az özönvíz idején a bárka, a zsidók kivonulásánál, amiről mindjárt írok a bárány vére, a sivatagban az Isten ellen fordulás idején és bizalmatlanság idején a rézkígyó, később a frigyláda, de sorolhatnám még és végül Jézus kereszthalála, amikor Jézus azt mondta, hogy elvégeztetett.
A Biblia nem történelemkönyv vagy családfának szánt irat. Használati utasítás a léleknek.
A Bilia egyszerre bonyolult és végtelenül egyszerű, mert személyre szabott.
Nem egyszerű dolog egyáltalán az, hogy kijelentsem magamról bátran, hogy Isten beszéde alapján igaz ember vagyok. Hiszen én is ugyanolyan ember vagyok kívülről, mint bárki más. Mégis én abban hiszek és abban bízok, amit Isten tett értem Jézus által.
Mikor a zsidók kivonultak egyiptomból, előtte a tizedik csapás az volt, hogy akinek nem volt az ajtófélfájára felfestve a bárány vére, annak a pusztító angyal, akit Isten küldött el, elvette az elsőszülöttjét. Legyen szó állatról vagy emberről. Aznap este a zsidók végrehajtották mindazt a szertartást, amit Isten számukra Mózes által meghagyott. Természetesen minden zsidónak volt egyiptomi ismerőse és barátja, nyilván szóltak nekik, hogy Isten mit mondott, hogy ma este elküldi a pusztító angyalt és aki a bárány vérével nem hinti meg az ajtaját, annak elveszti az elsőszülöttjét.
A Biblia ugyan nem említi, de biztos volt olyan zsidó, aki nem foglalkozott az egésszel, mert hülyeségnek tartotta. Ugyanígy az egyiptomiak is balgaságnak tartották. De ha volt olyan egyiptomi, aki odafigyelt a zsidók beszédére és végrehajtotta, akkor másnap nagyon hálás volt a zsidóknak és vagy örömkönnyet hullajtva vált el tőlük vagy az átélt csodának köszönhetően velük tartott a kivonulásnál.
Csak elég abba belegondolni, hogy mi kellett ahhoz a föld legkeményebb népének, hogy étkekkel és ékszerekkel megrakodva engedjék el a rabszolgáikat, akiket előtte ütöttek s vertek? Nem kell a Bibliát alapul venni, dobjuk félre és olvassunk bele az akkori egyiptomi feljegyzésekbe. Én ugyan csak olvastam egyszer egy könyvben, de rendkívül megdöbbentő volt az azonosság, amit az egyiptomiak leírtak.
Isten tehát nem az alapján ítélkezett, amit mi logikusan elvárnánk az emberi gondolkodás alapján. Képzeljül el a szituációt, hogy zsidók vagyunk és a szomszédunkban egy egyiptomi rabszolga hajcsár lakik, akitől már sok korbácsütést kaptunk, kiverte az ivóvizes tálat a kezünkből és megkurtította az ebédünket, majd ezek után kétszer annyi munkát várt el tőlünk. Ha a fáraó szigorította az elvárásokat, akkor ez a rabszolgahajcsár örömmel betartatta és még maga is rátett a saját jelleme alapján.
Késő délután azt látjuk, hogy egy zsidó asszony a saját levágott bárányuk véréből visz egy kis tálkában át, annak a hajcsárnak a feleségéhez. Mivel pontosan tudjuk, hogy miről van szó, mert Mózes már napokkal ezelőtt felkészített mindenkit és hirdette zsidónak és egyiptominak egyaránt, így nem kétséges előttünk, hogy Ők is meg fognak menekülni Isten beszéde alapján ha azt a vért az ajtajukra kenik aznap éjjelre.
Ezért a dühtől elvakulva kiosonunk az asszony után és megpróbáljuk tőle elvenni a vérrel teli edényt vagy kiönteni a földre, mert az egy végtelenségig gonosz ember és Isten haragját érdemli ki.
Igen ám, de az asszony keményen összevonja a szemöldökét és ránkpirít, hogy Isten akarata az, hogy minden ember ajtaján ott legyen a vér, függetlenül attól, hogy egyiptomi vagy zsidó.
Aznap éjjel jött a pusztító angyal és nem nézett személyre és arra, hogy saját magunk szemében vagy az emberek szemében jók vagy rosszak vagyunk e. Csak az ajtókat figyelte, ahol megtalálta a bárány vérét tova haladt, ahol nem, ott bement és elvette az ember elsőszülöttjét, valamint a barmoknak első fajzását.
Másnap hatalmas sírás s rívás, mert rengeteg a halott. Ezt nem lehet így egy fórumon néhány mondatba sűrítve elmondani, ezért magunk elé kell képzelni a megriadt embereket és a zsidókat is, akik sértetlenül megúszták és szomorú arccal és ledöbbenve tapasztalták meg a valóságban is, hogy mennyire kell komolyan venni Isten szavát.
Az a rabszolgahajcsár is, akinek végül a felesége felfestette a bárány vérét, csak döbbenten állt, mert ha saját magára gondolt, akkor megérdemelte volna, hogy elveszítse a kisfiát. A szomszédjában pedig egy közmegbecsülésnek örvendő jómódú házaspár élt és nemrég született kisfiuk, s most értetlenkedve és jajveszékelve tartják a kezükben a halott csecsemőt. A rabszolgahajcsár sem érti, hogy az övé miért nem és azoké pedig miért?
Ez volt Isten ítélete, és egyáltalán nem volt mondható logikusnak, inkább igazságosnak.
Minden esetben, amikor Isten ítéletet hirdet, mellé társítja a kegyelmét is. Az özönvíz idején ott volt a bárka, csak az emberek egyáltalán nem hittek benne, hogy nekik jó az ha oda bemennek, hisz sehol egy felhő és egy hibbant járja a falvakat meg bárkát épít a hegyen. Csak nyolcan élték túl, azok, akik elfogadták Isten kegyelmét, akik megvetették és balgaságnak tartották, azok Isten ítéletében részesültek.
Elküldve: 2004. 08. 08. 16:50
Még irónikusabban kb. 
Elküldve: 2004. 08. 08. 16:52
Súgó
A téma zárva.