Idézet: Basic - Dátum: 2006. júl. 31., hétfő - 9:49
A vízkeresztség, mint följebb már írtam=bemerítkezés, alámerülés.
Mivel Isten azt mondta tegyük meg, hitből és engedelmességből megtesszük, de ez korántsem arról szól, mint a katolikus egyházban.
Igen, megtesszük, de azért , mert ennek Isten és ember előtt jelentősége van. Az embereknek tisztában kell lenniük azzal, hogy mit is jelent valójában a keresztség. Nem ez az első lépés. Első lépés a megtérés, ezt követi a vízkeresztség. Már a megtérés pillnatában az ember elkötelezi magát Isten mellett a vízkeresztséggel pedig megpecsételi azt. Tudni illik, a megtéréskor a régi életed (isten nélküli életed) hátrahagyod, és egy egészen más, új életet kezdesz Isten törvénye szerint. Az új éned, az új ember tesz megvallást, és ennek jelképeként bemerítkezik . Ezt Jézus is megtette anno, pedig neki nem volt szüksége rá, de amíg itt emberként szolgált a földön, addig elsőként példát mutatott az embereknek. A víz a jelképe annak, hogy az óemberedet a "víz alá temetted "- ezáltal Isten is új emberként tekint rád, a régi dolgokat megbocsájtotta. Aki kijön a vízből, az már egy új, Istennek elkötelezett ember, s attól kezdve Isten népéhez tartozik. Ezt Jézus így tanította, sőt még ő is megtette, ez jelenti a megvallást Isten mellett itt a földön. Ezért fontos lépés ez.
Ezekért nem találom sok értelmét a csecsemők megkeresztelésének. A katolikusok ezt valszeg azzal magyarázzák, hogy a csecsemő már eleve, a születésüktől fogva tartozzanak Isten népéhez, ami, persze jó ötlet, csak épp figyelmen kívül hagyják a csecsemő személyiségét, ill. semmi más alternativát nem hagynak számukra. Éppen ezért értékes az, ha valaki tudatában van keresztsége pillanatában annak, hogy mit is tesz, és miért.
Na de persze, az én lányom is meg lett keresztelve anno ( szegény anyósom lelki ráhatásának következményeként, ill. akkor még én sem voltam nagyon képben...
) A sztorit már fentebb elmeséltem...
De mondok mást, meggyőződésem ellenére tiszteletben tartom mások vallását, nem kell messzire visszanyúlni, a húgom gyermekének én vagyok a keresztanyja, az öcsém a keresztapja, és még így hívő fejjel is megtettem a kedvükért (ugyanis se a húgomat, se az ő kedves anyósát nem akartam megsérteni) és "eljártam a póktáncot" a katolikus templomban. Szegény gyerek, biztos nem tudja majd, hogy mit higyjen, hiszen a keresztanyja karizmatikus, teljes evangéliumi hívő, keresztapja nem is hisz Istenben, az édesanyja nem tudja miben higyjen, a nagyanjya bigott katolikus, az apja ateista. Erről ennyit. Majd ő eldönti, hogy mit akar, ha lesz erre belátása. De a lényeg, hogy meg van keresztelve csecsemő korában.
Szerkesztette: WhiteHunter 2006. 07. 31. 15:13 -kor
Súgó
A téma zárva.
