Idézet: qnadam - Dátum: 2004. szept. 26., vasárnap - 13:16
amit viszont sose értettem, hogy valakinek hogy jut eszőbe egy ramot fordítva erőltetni, megfordítás helyett... sose értettem azokat, akik úgy gondolják, hogy ha nem megy akkor biztos csak nem elég erősen próbálták...
de mint tudjuk, az emberek 10%a okos, a 90%uk viszont erős

A régi SD-k elég huncutak voltak ilyen ügyben. Az enyémek pl se így, se úgy nemigen akartak beférni.
Egy történet: LAN-party, Duke ezerrel. Egyszercsak indulatomban egy nagyon aprót (tényleg!) belerúgtam a lábam mellett levő gépbe. (Jó kis fekvő ház, még ma is megvan) Egy pillanat múlva Duke Nukem helyett fekete képernyő, se kép, se hang.

Próbálom bekapcsolni, semmi. Felnyitottam, átnéztem az egészet: semmi. Már öten tanakodtunk fölötte, mire fél óra mulva kimondtuk a végítéletet: kaput. Telefon haza: viszem haza a gépet, mert meghalt. Kivettem az asztal aljáról, és amikor magam felé döntöttem, zörgést hallottam. Még jobban megdöntöttem, és ekkor egy pici csavar gurult ki a ház elejébe. Gondoltam megvan a hiba, újra próbáltam, de semmi. Meghalt a jó kis 486-os lapom, mindenféle külsérelmi nyom nélkül.
Más: szintúgy baromi régen felhívott unokaöcsém, hogy haverjánál van, és nem megy a gépe, mit csináljon. Kérdeztem, hogy mi történt: a srác beidegelte magát, hogy Flashbackben nem tud egy részen átmenni, és elkezdte a reset gombot nyomogatni.

Kérdem, hogy ez mit jelent: egymás után 10-15-ször megnyomta.

Szintúgy az alaplap mondta be az unalmast, pedig szinte új volt.