Az égbolt tündöklő arany csillaga, és az elvérző kisoroszlán,
avagy LG Flatron L1915S 19” TFT kontra Samsung SyncMaster 710N 17” TFT gyorsteszt
Gyári adatok:
Válaszidő [ms] * Fényerő [cd/m2] * kontraszt arány * felbontás (natív/max) * V frekvencia * láthatóság [fok] H/V
LG Flatron L1915S 19” TFT
12 * 250 * 500:1 * 1280x1024 * 75 * n.a.
Samsung 710T 17” TFT - 106 990 Ft
12 * 300 * 600:1 * 1280x1024 * 75 * 160/160
Info:
Mindkét készülék automata gyári beállításokon üzemelt. Mindkét készülék SuiliNet-es.
Teszt:
Be kellett vonnom egy 19”-s versenyzőt a csatába, és összehasonlítanom a Samsung 710T-s analóg bemenetű kistestvérével, amely a 710N típusszámot kapta. Így gyakorlatilag két azonos jelbemenetű (analóg interface) készülék állt egymás mellett, csak a képátló különbözött. A két készüléket egy multi áruházban (ami ismert a „mert hülye azért nem vagyok” reklámszlogenéről) Debrecen városában próbálgattam. Sajnos nem járultak hozzá, hogy az általam elvitt tesztprogramokat lefutassam („Nem tudunk arra embert biztosítani, hogy ilyen teszteket lehessen csinálni, de bármi baj van, 3 napon belül cserélhető a készülék.) – s ez azért valamennyire megnyugtató. Szerencsére egymás közelében volt a két megjelenítő, csak az LG-t kellett megfognom, és a Samsung mellé vinni. Ugyanazon kis reklámfilm ment mindkettőn, melynek felbontása nagyon gyér volt, és érdemben nem volt alkalmas arra, hogy a színeket és a felbontást vizsgálhassam, így arról csak benyomásaim vannak, az LG javára. Azonban pár pillanatra a játékfilm lejátszásra után és újraindítása előtt mindkét monitoron megjelent a nagy fekete „semmi”. De egyáltalán nem azonosan! A jenséget legalább 6-8 alkalommal megvizsgáltam mindkét készüléknél.
Az LG szinte teljesen homogénen, az alsó tartományban enyhén észrevehetően produkált egy kis szürke elszíneződést, de ezt valóban már csak az olyan szőröző kritikusok veszik észre, mint amilyen pl. én vagyok. Azonban a fekete az fekete volt, szép élethű. A kisoroszlán (Samsung) viszont úgy láttam, hogy a kerge marha kór egy trópusi válfajában szenved, mert az eredmény egyenesen egetverő volt. Az alsó és felső tartományban, kifli alakban, kb. 2-3 cm-es centrális benyúlással az LG-nél JÓVAL fényesebb, szellemképhez hasonló bevilágítást produkált, a „fekete” képernyőnél. A „fekete” egyébként is világosabb volt.
Az eladó elég készségesnek tűnt látva a szakmai érdeklődésemet, és azt kel mondjam, hogy a maga szintjén elég felkészülten állt a dologhoz. (Persze én már az eladókkal eleve lojális vagyok, és belátom, hogy ha egyszerűen nem lehetnek szakmailag annyira felkészülve mint én, akkor ne várjak nagy csodákat.) Több eladott készülék tapasztalatában így nyilatkozott:
„Az LG-t több játék fanatikus felhasználó megvásárolta már, de egyikük sem hozta vissza, hogy ne lett volna jó.” (Az-az az után húzás jelenségét nem produkálja, és nem csak dísznek van rajta a jobb felső sarokban egy figyelemfelkeltő matrica: „12 ms”) „Sajnos a Samsungokból már jó párat visszahoztak, mert pixelhibás volt, és cserélni kellett. De LG-ből még egyetlen egyet sem kellett cserélni.” Ezt alátámasztandó egy másik Samsungot saját szememmel és megnézhettem, és tapasztalhattam egy, a képernyő bal szélén, hozizontális irányban, kb. 0,5 cm-es pixelhiba mezőt. Mit mondjak, elég durva volt, s mint megtudtam, hamarosan le is kívánták már venni a „nyüstölő polcról”.
Azt hiszem ez a vélemény és tapasztalat volt az, ami végkép szíven szúrta a koreai kistigrist, ezzel előttem egy időre elásva a cég goodwillját.
Epilógus:
Eddigi tapasztalataim alapján a Samsung image elég siralmas. Egy videomagnó már levizsgázott nálam, ami még 1989-ben lett hozva az osztrák sógoréktól, (notorikus hol felvett hangot a kép mellé, hol nem) és mint kiderült „A készülék nem javítható, mert ez egy típushiba.” S akkor itt vannak a hibás TFT-k…
Az LG korábbi nevével fémjelzett (GoldStar avagy „arany csillag”) TV készülék van a szobámban, kb. 10 áve kifogástalan, gyönyörű képet produkál. (már akkor tudott BE kapcsolási időzítést, holott a mai standard TV-k szinte kivétel nélkül csak KI kapcsolási időzítést tudnak.) Egy LG DVD meghajtó, és egy LG CD író van a PC-mben, vagy két éve. A CD író még egyetlen egy CD-t sem tévesztett írásnál, mindkettő kifogástalanul működik.
Igazából nem értem, hogy a Samsung miért nem figyel oda a termékei kifogástalan működésére és tartósságára, pedig a cég az egyik legnagyobb mikro chip gyártó, és a nyomtatott áramkör technikában igencsak jegyzett név. A legérdekesebb az, hogy nagyon könnyen elképzelhető, hogy az LG TFT-kben Samsung IC-k is vannak. Ennek ellenére én már szinte biztos, hogy az LG Flatron L1915S 19” TFT megjelenítőjét fogom megvásárolni, ami a SuliNetes adó visszaigénylés után végső soron 70.000 Ft-omba fog kerülni. Sőt, az eredeti 129.900 HUF-os ár sem olyan megterhelő, mert a már említett áruházban péntetől-vasárnapig lehetőség van 10% önerő mellett akár 1 évi KAMAT MENTES (0% THM!!!) fizetésre, és havi 13.000 Ft ezért csak kigazdálkodható valahogy…
(nem beszélve arról, hogy a maradék pénz a bankban nekem kamatozik, így úgy számolom, hogy szumma-szummárom 65.000 Ft-nál nem kerül majd többe ez a remek kis 19”-es megjelenítő. Megéri? Ha belegondolsz, egy lézeres látáskorrekció többe kerül, akkor…
A mostani 17”-es Magic CRT-m után szinte biztos, hogy az LG TFT-vel a szemromlásom kiküszöbölhető, így nekem egyértelműen IGEN! (Amíg ezt a szöveget megírtam ezen a gány’ CRT-n, a szemeiben az erek már be is pirosodtak.

)
Ha megvettem a készüléket, és itthon beavattam, rögtön elkezdet tesztelni, és a részletes eredményekről később beszámolok. (Remélem további érdeklődésre számot tartva.)