Idézet: ottokar - Dátum: 2006. aug. 15., kedd - 11:55
Az a baj hogy a scifi írók kitalálták ezt az időutazást és sokan úgy kezelik mint amikor a tudósok feltalálnak valami működő dolgot. Milyen emberi agy az amely nem képes felfogni hogy mi az hogy már nincs, és még nincs? Hogyan lehet még elméletileg is oda utazni ami nincs?
Hogy írjam, hogy ne haragudj meg, de leírjam a véleményem? Vaskalaposnak foglak nevezni anélkül, hogy újra kimondanám. Inkább körülírom. Ne érts félre, nem a (veled vagy bárkivel szemben való) vita ellen vagyok, csupán az ellen, hogy bármit is önkényesen alapigazságként fogadjunk el, bármilyen magától értetődő és személyes tapasztalatokkal alátámasztottnak látszó is legyen az.
Gondolatkísérleteket végzünk, modelleket alkotunk és vetünk el, semmi több nem történik. Nem mondjuk, hogy lehetséges az időutazás, de azt sem, hogy nem. Játszunk, megnézzük hogy mi lenne ha.
Az emberi agy, amelyik (fogalmazzunk inkább így) nem fogadja el, hogy a múlt már nincs és jövő még nincs, szerintem szabad agy. Romantikus, ha így jobban tetszik. Nem tartja magát az abszolút idő fogalmához, kvázi fölé emelkedik, az időt egy koordinátaként elképzelve, amin ugyanúgy mozoghat, mint a többi irány mentén.