Idézet: snakekiller - Dátum: 2008. ápr. 2., szerda - 1:27
Tudnál mondani valami konkrét tapasztalatot ("fizikait" pl. valami parajelenség, vagy "lelkit") ami szerinted a pszeudoképmásokkal magyarázható?
Hát szerintem a forma a koncentrált energia eredménye; a mintát erőteljesen irányított érzelmi vagy pszichés ideaképek adják hozzá. Az intenzitás a legfontosabb, ettől függ, mennyire válik anyagivá az elképzelt kép.
Tulajdonképpen mindenki elég gyakran küld ki magáról ilyen reprodukciókat, anélkül hogy észrevenné. Te is, én is.; a materializáció mértéke ugyan változhat, egyes formák például többé-kevésbé árnyékszerűbbek lehetnek, mint mások. Ennek ellenére ezek a formák nem egyszerű projekciók, kivetítések. Ezek konkrét hatást gyakorolnak a környezetre, például a levegőre. Ebben az esetben határozott kölcsönhatás lép fel - e folyamat ugyancsak kívül esik a fizikai érzékelés határain. Hirtelen elfoghat minket például az erős vágy, hogy bárcsak egy ismerős, de távoli tengerparton állhatnánk. Ez az intenzív vágy ekkor olyasformán működhet, mint egy energiamag, amely saját elménkből vetül ki, és formát ölt: a mi formánkat. A hely, amelyet elképzeltünk, magához vonzza a formát, és az azon nyomban ott fog állni. Ez igen gyakran megtörténik. Normális körülmények között ez az esemény nem látható. Másfelől viszont, ha a vágy még intenzívebb lenne, akkor az energiamag még erősebb volna, és saját tudatfolyamunk egy része átkerülne a formába, úgyhogy egy pillanatra a szobánkban hirtelen sós levegő illatát lehetne érezni, vagy valami más módon válna érzékelhetővé a környezet, ahol ez a pszeudoképmás tartózkodik. Az érzékelés mértéke itt igen tág határok között változik. A tárgyak mind ugyanabból a pszeudo-anyagból állnak, amely a saját fizikai képmásodból sugárzik kifelé, csak az intenzitás mértéke különböző. Ha az intenzitás eléggé magas, akkor tárgyként érzékeled. Ha alacsony, akkor egyáltalán nem is veszed észre.
A kérdésedre válaszolva igen, vannak konkrét tapasztalatok. Mondok egy példát. Kicsit morbid lesz, de mindegy. Tegyük fel, hogy meghal valaki. Továbbá ennek a valakinek volt egy kisebb elmebetegsége. Mondjuk kényszerbeteg volt, vagy öngyilkos akart lenni többször is. Állandóan arra gondolt, hogy neki kezet kellett mosnia, vagy arra, hogy ugyanarról a szikláról le fog ugrani. Nade aztán a végén mondjuk rákban hal meg, normál körülmények között. Ám hiába hal meg, a gondolatformák, melyeket a szorongása hozott létre, túlélik halálát, hiszen kivetítette őket. Az ő viselkedésüket kényszeresség jellemzi. Ugyanazok a mechanizmusok, jellemzőek rá, mint a zavart nőre, aki meghalt:
percenként kezet mos, ebben az esetben ez azt eredményezi, hogy állandóan vissza-visszatér ugyanarra a helyre. Vagy állandóan leugrani készül a szikláról, sokan pedig azt hiszik, hogy egy kísértetet látnak, aki a szikla tetején áll gyakran. Holott itt szó nincs kísértetekről, ezek pszeudoképmások, melyekre a a viselkedést ugyanazoknak a cselekedeteknek az ismételgetése jellemzi. Az ilyen személyiség különböző okok miatt nem tanult meg alkalmazkodni tapasztalataihoz. Az efféle jelenések a zavart személyiség vonásait hordozzák - bizonyos kivételekkel. A teljes tudat az ő esetükben nincs jelen. Magát a személyiséget mintha lidércnyomások vagy visszatérő álmok gyötörnék, amelyekben visszatér a fizikai környezetbe. Maga a személyiség egészséges, jól és biztonságban van, de bizonyos részei megoldatlan problémákon dolgoznak, és energiájukat ilyen módon bocsátják ki.
Ők maguk teljesen ártalmatlanok. Bonyodalmat mondom, csak az okoz, hogy kísértetként értelmezzük őket. Lehetséges, hogy amiket te is kibocsátasz magadról, megjelenik máshol is, ahol legendákat zengenek pszeudomegjelenésedről. - te pedig nem is tudsz erről. Bár ez extrémebb eset.