Idézet: INT21H - Dátum: 2005. márc. 25., péntek - 7:28
Például:
-Inkompatibilitás. Vettél valamit egy csomó pénzért, és nem tudod használni. Csak mert két gyártó terméke nem szereti egymást.
-A gyártó hibásan (v. szándékosan félrevezetően) tünteti fel a termék paramétereit a csomagoláson. A kereskedő nem hibás, hiszen ő csak azt írta ki, amit a dobozon lát. A vevő nem azt kapja, amit szeretett volna.
Beláthatod, egyik esetben sem feltételezhető a vásárlóról a jogiaval való visszaélés szándéka.
Szia!
Ezek egyike sem jó példa:
- inkompatibilitás esetén is általában szoktak cserélni a kereskedők - amúgy ha te választottad a terméket, nem a kereskedő ajánlotta, a Te hibád, mért nem néztél jobban utána, vagy miért nem kérdeztél, ezt nem verheted rá másra.
- a gyártó soha nem tünteti fel hibásan az adatokat, legfeljebb a kereskedőnél kerül másképp felírásra (amúgy érdekelne, hogy tudod ellenőrizni az adatok helyességét), akkor viszont ismét cserére vagy jogosult.
Az ellálás az üzlet teljes meghiúsulását jelenti az én számomra, vagyis megveszel pl. egy videokártyát, majd visszaadod és visszakéred a pénzt. Neked nincs videokártyád a továbbiakban, vagyis:
- Akartál valójában ilyen terméket venni?
Mert ha igen, elfogadsz helyette egy másikat, ami árban és tudásban azonos, nem pedig felbontod az üzeletet.
Nekem csak ez a gondom ezzel az elállási joggal.
Másik: mi van, ha az üzletben veszed meg az adott terméket, és nem Interneten keresztül rendelted, hanem csak közvetlenül bemész a boltba? Ugyanúgy fennállhat az általad írt két lehetőség bármelyike, de mégsincs elállási jogod. Ez akkor egyszer védi a fogyasztót, egyszer nem? Itt valami nem okés.
És nekem ez nem tetszik, hogy egy vásárlási helyzetet kiválasztva, azt hátrányosabb helyzetbe hozzák, mint bármi mást. Akkor mindenhol legyen érvényes a szabály, vagy adjuk meg azoknak a termékeknek a teljes körét, ahol az ellálás gyakorolható.
Biborkékhóvirág