Idézet: *Macika* - Dátum: 2005. máj. 5., csütörtök - 21:10
Régen történt.
A Koós Károly sétányon mentem befelé és a belső sávban megálltam a Vajdahunyad-zebránál. A mögöttem lévő agyatlan vadbarom autós úgy döntött, hogy siet, lendületből ki a külső sávba és el mellettem. Ekkor már a gyalogos elindult előttem (mellesleg mindkét kifelé menő sáv állt, engedte át a gyalogosokat). Nem tudtam mit csinálni, dudáltam ész nélkül, hátha történik valami.
Nagy fékezés, persze, hogy elcsapta a bácsit (teremőr volt a Múzeumban állítólag). Repült vagy 15 m-t. De túlélte. Akkor.
Aztán 2 hét múlva combnyaktörés miatt kapott tüdőgyulladásban meghalt.
Nem tudom, mi lett az elkövetővel, egyszer hívtak be tanúmeghallgatásra a Hungária krt-ra, de ott sem mondtak semmit, csak hogy meghalt a bácsi.
Ezért tanítják úgy, hogy gyalogosnak párhuzamos közlekedésre alkalmas úton belső sávból NEM adunk elsőbbséget, csak akkor, hogyha egyértelműen meggyőződtünk, hogy a külső sávban is megadják neki.

Én valahogy így tanultam, bár ha jól tudom, a KRESZ erről nem rendelkezik...Lehet, hogy az oktatóm volt anno előzékeny
De Budapesten nem így oktatnak az oktatók, mert én rendszerint tapasztalom, hogy a tanuló vezető autó a belső sávban szépen megáll a zebra előtt, nénike elindul, külső sávban meg a kamion úgy húz el, hogy öröm nézni. Tanuló vezető megszeppen, oktató idegbeteg, nénike szívinfarktus közeli állapotban. De láttam már tapasztalt nénikét, aki a botjával, mindkét kezével, lábaival, szemével, szájával és fülével is integett a tanulóvezetőéknek, hogy menjenek, majd ő átmegy ha ő úgy gondolja
SF
"Hiszek a sárkányokban, a jó emberekben és egyéb fantázia szülte lényekben..."