Nos, így Karácsony alkalmából végre letudtam egy játékot, ami a megjelenése óta itt figyelt a polcon, de eddig még be sem tettem a lemezt a gépbe.
Elöljáróban annyit, hogy ugye ez a Heavy Rain készítőinek új játéka, így igen komoly elvárásokkal ültem le elé, és a beharangozó videók is nagyon hangulatosak voltak. BTW, ha még nem olvastátok az értékelésem a Heavy Rain -ról érdemes, mert biztos fogok rá utalni ebben a leírásban, meg amúgy is remek játék, hátha kedvet kaptok hozzá.
A játékról néhány hivatalos traileren kívül nem tudtam semmit, nem szerettem volna semmilyen spoilerbe belefutni, így semmilyen leírást, vagy fórumot sem olvastam vele kapcsolatban. Így aztán nem is nagyon tudtam mire számítsak. Ennek megfelelően megpróbálok én is annyira spoilermentes lenni amennyire csak tudok a leírásban, de azért néhány apróság befuthat, ami szükséges az értékelés magyarázatához. De az alábbi miatt nem is a mi történik, hanem a miért az érdekes a játékban, így a tények öngamukban nem igazán tekinthetők spoilernek egy-két kivételtől eltekintve.
A játékban az a csavar, hogy nem időrendben látjuk az eseményeket, hanem véletlenszerűen ugrálva az időben. Különféle epizódokat láthatunk Jodie (a főszereplő) életéből, amelyből igen hosszú, 15 éves szakaszt ölel fel a játék 9 től 24 éves koráig. Én nem tudom eldönteni, hogy ezt a dramaturgiai csavart szeretem, vagy gyűlölöm, de egy biztos, hogy sok jelenetet teljesen más megvilágításba helyez, hogy későbbi eseményekkel tisztában vagy, és ezek befolyásolnak a döntésekben a korai epizódoknál. Engem legalábbis befolyásoltak, biztos vagyok benne, hogy ha időrendben haladunk, és semmit sem tudok a jövőről sok esetben másképp döntöttem volna.
Az alapfelállás ugye az, hogy Jodie egy szellemszerű lénnyel áll kapcsolatban, aki különféle képességekkel ruházza fel, és ez ugye a tipikus problémákat hordozza magában, gyerekként kirekesztett, szörnyként kezeli mindenki, felnőttként pedig ki akarják használni.
Mielőtt a történetbe tovább mennék, a játék kezeléséről elmélkedem egy sort. Bár én ezt már nem is igazán nevezném játéknak, az interakció kimerül a történet előre noszogatásában, igazából nem te cselekszel, te csak segítesz Jodie-nak megtenni amit ő szeretne. Történetet befolyásoló döntést nem is hozhatsz a játék legvégéig. Ez ugye logikus is, hiszen amíg ugrálsz az időben össze kell valahogy kapcsolódnia mindennek. A szabadsági faktor kicsivel nagyobb amikor Aiden-t irányítod (így nevezi Jodie a szellemet), de ez is csak látszólagos szabadság, mert bár szabadon mozoghatsz térben egy bizonyos távolságon belül, ami vicces módon szituációtól függően változik. (mármint a távolság amennyire elmehetsz Jodie-tól) A tárgyak és személyek akikkel és ahogyan intearkcióba léphetsz teljesen be van határolva. Az is hogy mihez és hogy hogyan manipulálhatod, így még annyi kihívás sincs, hogy rágyere mit kell tenni vele. Vagy más szemszögből annyi szabadság sincs, hogy te döntsd el, milyen módszerrel oldasz meg egy-egy szituációt. A legnagyobb szabadságod amid van, az az, hogy általában van 4-5 tárgy amit buzerálhatsz, de a történet továbbléptetéséhez elég 3-at buzerálni, így csak azt döntöd el hogy a kenyérpirítót rezegteted, vagy a lámpát villogtatod kb.
Ami az akciót illeti teljesen elgurult a készítők gyógyszere, mindössze annyi a feladatod, hogy a megfelelő irányba mozgasd a stick-et amikor a játék lassított felvételre vált. És készülj fel a megfelelő irány minidg adott, Jodie indít egy mozdulatot, és neked ugyan abba az irányba kell tolni a kart amerre ő akar menni. Vagyis akár ne is lennél, nem te játszol, hanem ő játszik veled. És ami még halálra idegesített, hogy a megfelelő irány, nem a karakterhez képest értendő, tehát ha Jodie jobbra üt, neked nem feltétlenül jobbra kell húzni a kart, mivel minden a képernyőhöz viszonyítva értendő. Vagyis ha szemből van éppen a kamera, akkor a balra jobbra lesz, stb. Amikor hibáztam az mindig arra volt visszavezethető, hogy nem fért a fejembe ez a logika én mindig a karakter szemszögéből gondolkoztam. De a játék így is rémegyszerű. Heavy Rain alatt ehhez képest vért pisáltam a legegyszerűbb pályán is. És a durva, hogy én normál módon játszottam, pedig van a játéknak egy casual gamer módja is, az nem is tudom mennyire lehet egyszerű.
Ami még az akciókat illeti, ami engem zavart illetve gátolta, hogy beleéljem magam a történetbe az az, hogy Jodie egy kb 160 centis vékony kiscsaj, de úgy veri le a 100 kiló feletti faszikat mintha semmi se lenne. És nem, ez nem a szuper képességével csinálja, hanem ezt alapból el kéne hinni. Ok, a történet szerint átment egy alap közelharci képzésen, de az nem helyettesíti a fizikai képességet. Márpedig ahhoz, hogy elhigyjem azokat a dolgokat amiket csinál a játék során, kb olyan testének kéne lennie mint Joulie Foucher-nek, vagy akkorának lennie mint Floor Jansen. Nade lehet ezen más már fenn se akad, csak az én realitásérzékemet zavarja marhára.
És ha már játékmenetről beszéltünk, akcióban ugye rém egyszerű a játék Heavy Rain-hez képest is, meg általában is, de akkor gondolná az ember, hogy fejtörőben majd jó lesz, hiszen a Heavy Rain ebben is erős volt, hát rosszul gondolná ez ember, mivel nincs is benne fejtörő, ill talán egy az utolsó előtti (Kazak) pályán, ha azt lehet egyáltalán annak nevezni.
Vagyis levonhatjuk a következtetést, hogy játékmenet szempontjából igen gyenge eresztéssel állunk szembe, gyakorlatilag a játékos csak statiszta szerepet tölt be. Ebből következen a történetnek kéne kárpótolnia mindenért. A Heavy Rain ugye jónéhány irányítható karakterrel operált, rengeteg apró döntéshelyezettel, meg elágazással a történet során, a végén mégis remekül összeállt minden, akárhogyan jutottál el oda. A Beyond viszont kizárólag az érzelmeidre próbál hatni, ami persze sokszor sikerül is, jópár nagyon megható, és megrázó jelenet van benne. De magyarázatot igazából semmire sem ad, sőt végleges lezárást sem, nyitva hagy a végén kérdéseket, és bemutat egy lehetséges közelgő jövőképet is.
Annak aki hisz a túlvilágban, lehet ez lesz maga a kánaán, de számomra aki nem igazán hisz az ilyen dolgokban még csak álltudományos maszlagot sem dobtak be, hanem abszolut semmivel a kezeim között álltam a stáblistát nézve.
Még egy szót ejtenék a bónusz pályáról ami a gyűjtői kiadáshoz járt. Igen, annyira bíztam Quantic Dream-ben Heavy Rain után, hogy rögtön rámentem a SteelBook edition-re. De mivel előrendelve csak 1000 ft volt a különbség így nem nagy érvágás. Szóval a bónusz pálya amit úgy hirdettek, hogy plusz fél óra játékidő. Nos ez úgy néz ki, hogy 30 perc időlimit van a pálya teljesítésére, ami egyébként egy Portal-hoz hasonló teszt sorozat, csak Portal Gun helyett Aiden-t kell használni. Mivel nem tudtam, hogy az idő számít, így első nekifutásra 18 perc alatt mentem végig rajta nagyon kényelmesen, amiért lebaszott a játék, hogy ennél többet kell teljesíteni, és átzavart rajta mégegyszer, másodszora már 8 perc alatt megvolt, így összesen tényleg majdnem meglett a fél óra, de azért én mégsem úgy képzeltem el, hogy addig kell ismételni a végigjátszást amíg össze nem jön az idő

Nincs más hátra mint előre, jöjjön a pontokba szedett értékelés
+
- Grafika (PS3-hoz képest ez álomszép, de még PC-s szemmel is élvezhető, úgyhogy nagyon nagy plusz)
- Alapötlet
- Érzelmekre való hatás
- Nem rövid 2 nap toltam, hogy csak enni meg alduni hagytam abba.
-
- Béna, képernyőhöz és nem karakterhez viszonyított irányítás
- Csak statiszta vagy, nem te indítod az akciókat csak végrehajtod
- Nulla szabadság
- A végén gyakorlatilag úgy választasz befejezést, hogy ki kell választanod, hogy A B vagy C legyen egy listából, nem a korábbi tetteid határozzák meg, mint Heavy Rain-ben.
- Néha nagyon nehezen jelennek meg az interakcióhoz szükséges pontok, ott kóvályogsz az objektum körül mire végre méltóztatik megjelenni.
- Az Aiden Jodie összjátékban rengeteg potenciál van, de sajnos nincs kiaknázva szinte egyáltalán.
- Az Aiden név használata nem túl szerencsés, hiszen Heavy Rain-ben már volt egy ilyen nevű karakter, így nekem minden említésre ő ugrott be.
Mindent összevetve azért ez egy jó játék, de lehetett volna sokkal jobb is, akár már az is órási jó lett volna, ha az akció rendes TPS módjára ment volna. De úgy látszik Quantic csak QTE-ket tud csinálni.
Értékelés:
grafika : 10
történet: 7
hangulat: 10
játékmenet: 5
irányítás: 4
Összhatás: 6.5/10