[Shidotoku]

...Shido a folyóparton volt, még mindig anyja karjaiban. Nem viszonozta az ölelést.
-Te... szemét... -szólalt meg hamarosan, dühvel a hangjában, megfordult, kijött anyja gyengéd szorításából, majd nekirontott a királynak ököllel, de az az ütését simán félresöpörte. -Hogy mered egy szánalmas illúzióval meggyalázni anyám emlékét?!
-Nem egy illúzió. Azthiszed kihasználjuk az emberek fájdalmát, pedig csak megadjuk a sértetteknek a lehetõséget, hogy bosszút álljanak. -mondta a király.
-A bosszú nem vezet jóra. Akik igazán erõsek, megbocsátanak, bármi is történjék!
-Anyádat a Neko klán egyik erdei csoportosulása megerõszakolta, majd rengeteg kínzás után megölte. A mester felélesztette így adott neki egy második lehetõséget és bosszút állhatott.
-Dehát az erdei csapatot a király õrsége gyilkolta le!
-Igazad van, de a királyi csapatok nem találták meg eleinte õket, de édesanyád úgy állt bosszút, hogy megmutatta nekik hol vannak. Persze teljesen elrejtve az arcát, mivel nem akart visszamenni az öcsémhez, ugyanis úgy gondolta a királynéként túl veszélyes lenne az élete.
-De... mi a garanciád rá, hogy ez nem egy illuzió? Simán tudhattad hol van a királyi pecsét, ugyanis te is Oda vagy. A nevemet is tudtad!
-Azt nem tudtam hogy másik dimenzióba küldtek. Továbbá honnan tudtam volna ha nem Õ lenne, hogy ki vezette rá a király csapatait a klánra?
Shido nem válaszolt. Maga elé nézett, látszott hogy elgondolkozott. Az, hogy anyja él és itt van, szép gondolat volt, de nem akarta elhinni, ráadásul ahhoz hogy vele legyen, át kell állnia Kurohi oldalára, aki biztos felhasználja majd Nobunaga ellen. Személyes vágyaira hallgasson, vagy a kötelességére?
-Nesze, itt egy tõr! -szólt hamarosan a király, Shido felnézett és éppen elkapta a neki dobott fegyvert. -Próbáld csak ki... Az illúziók nem véreznek...
A herceg most mégnagyobb zavarba került, mint volt. Ránézett állítólagos szülõanyjára, aki most látszólag rémülten nézett rá. Hamarosan ez még fokozódott, amikor fia lassan és remegve, de megindult felé.
-S-Shido, ugye... nem akarsz... megölni? -a nõ hangja remegett. Hamarosan hátrálni kezdett, de felbukott egy kõben, a fiú pedig mostmár gyorsabban közeledett. -Ne... Végre megtaláltál... És meg akarsz ölni? -Shido a levegõbe emelte a tõrt -Kérlek ne... NEEEE!
A tõr lesújtott és vér fröccsent a levegõbe. Kurohi elvigyorodott a fáslija alatt. Shido a lábszárába szúrta a kést.
-Nos? -kérdezte az evilking.
-Hiszek neked... -Shido kihúzta a tõrt a lábából és elhajította.
-Tudtam, hogy bölcsen döntesz. Most meg lássuk el a sebedet. Vendégeink jönnek, és szeretném meglepni õket a te személyeddel.
-Ahogy akarod.
Azzal Kurohi és Shido megindultak az orvosi sátor felé. Akane csak nézett utánuk a földön ülve, de hamarosan a folyó felé fordult, és tovább szemlélte a tájat.
Eközben a rózsaszín csodajárgányban...

[Shidotoku]

Készen vagyok, valaki folytatja? XD (csakhogy lássátok, mert eltûnt a fõoldalról)

[Ragnarök]

Frusciante a könyökét az ajtóra csapva vezetett, egy kézzel. Nagyon raj látvány volt a rózsaszín Moskvitch, a négy fura utasával. A hatalmas pusztaságon, amelyen átvágtak csak a maguk után hagyott porfelhõ volt látható.
-Messze van még? - kérdezte Mizuki, miközben kicsit ficánkolt az ülésében.
-Kényelmetlen? - tette fel a kérdést Rocha.
-Csak... volna egy kis dolgom. (^^,")
-Áááááh... értem. - válaszolt Frusciante, majd beletaposott a fékbe.
-Itt bepattanhatsz a susnyásba. Megvárunk.
Éppen egy kisebb oázisszerûség mellett álltak meg, így a ninjahölgy kiszállt a járgányból és a bokrok felé indult. Miközben távolodott a járgánytól, lágy dallamok csapták meg a fülét és amikor visszapillantott a válla fölött, látta amint Frusciante ülésében mélyen elsüllyedve, lábát az ablakon kilógatva gitározik.
-"Sose unja meg?..." - gondolta magában, majd bebújt a bokrok közé, hogy lerendezze számláját a természettel. Amikor már éppen alsónemûjét tolta volna le, észrevette hogy elhallgatott a zene. Felnézett és meglátta Rochat, aki kissé perverz mosollyal kukkolta õt.
-Nemmészinnét?! - kiáltott rá majdegy hatalmas saller után a girárvirtuót kirepült a bokrok közül, egyenest vissza kocsijának ülésébe.
-Megmondtam, hogy nagyot üt. - szólt Tekarukite.
-Valóban. - tette hozzá a gitárhõs, miközben megigazgatta magát az ülésben.
Mizuki még pár percig a bokorban tartózkodott, majd kecses léptekkel vissza ment az autóhoz és Frusciante mellett megtámaszkodott a Moskvitch oldalán, majd így szólt:
-Ha már itt vagyunk egy oázisnál, akkor nem maradnánk itt egy kicsit?
-Miért maradnánk? Nem piknikezni jöttünk hugom.
-Tudom... de napok óta nem volt alkalmam fürödni... és tudod, hogy a nõknek vannak igényeik.
A mondat hallatán Rocha ismét felkapta a fejét, de amikor látta a hölgy szúrós tekintetét, azonnal visszasüppedt az ülésébe, majd így szólt:
-Én ráérek.
-Rendben, akkor fürödjünk egyet. Úgyis ránkférne, ugye Raemus? - tette fel a kérdést a ninja.
-Hát mi sem ma fürödtünk az is biztos. A sok csatázás közepette, meg sem tudom számolni hány nap telt el azóta.
-Remek! - csattant fel vidáman Mizuki, majd a tó felé rohant, ami az oázis közepén helyezkedett el. Raemus és Tekarukite komótos tempóban követték, mint akik nem is igazán akarják magukat belemártani a kellemesen hûvös vízbe.
-Akkor én addig itt maradok... - szólt magányosan Frusciante, majd egy szomorkás ritmust kezdett el játszani Gibsonján. Mire a ninja és a paladin a tóhoz értek Mizuki már nagyban a vízben pancsolt. Ruhái és fegyverei a parton hevertek egy sziklán, jól látható helyen.
-Gyertek! A víz teljesen jó. - kiáltott ki a férfiaknak. A két hõs egymásra nézett, majd egy vállegyintássel vetkõzni kezdtek. Raemus a hatalmas palástját levetve felfedte méretes páncélját, ami az öltözék alatt lapult. Levetette a súlyos lemezeket magáról, majd ruháit is ledobva megmártotta magát a vízben.
-Hohóóó...! Ez egész mély.
-Mi az? Talán nem tudsz úszni? - kérdezte incselkedve Mizuki.
-De igen... csak azt hittem, hogy sekélyebb.
-Bátyó! Te nem jössz?
-Pillanat. - szólt Tekarukite, majd elkezdte lehámozni magáról a fegyvereket. A katana, a wakizashi és a kusarigama levétele még egyszerû volt. A karmok eltávolítása a kezérõl, a shurikenek kiszedése a pólója alá erõsített szíjakról és a kunaiok leszedése a lábáról már macerásabb volt. Ezen tárgyak leszerelését követõen levetette ruháit, kivéve a maszkját és elindult a víz felé.
-Jajj, ne viccelj már, hogy maszkban akarsz fürödni! - kiáltott rá huga.
-Tudod, hogy idegenek elõtt nem szokása a Minamotoknak felfedni az arcukat. Bár úgylátom te ezeket a hagyományokat már elhanyagolod. - válaszolt szúrós hangon.
-Felejtsd már el ezt a badarságot... rajtunk kívül már csak Toru van a klánból. Bár kitudja él-e még. A hagyományok rég elvesztek.
-Számomra nem.
-Kérlek. A kedvemért! Olyan rég láttam az arcod... - szólt szomorúra fordítva hangját. Pár másodperc tanakodás után eme szavakkal válaszolt a ninja:
-Rendben, de Raemus, remélem megbízhatok benned.
-Úgy ismersz engem, akiben nem lehetne megbízni? - kérdezett rá a paladin. Tekarukite egy mély sóhajtás közepette levette a fém maszkot, amely rögzítette a kendõt a fején, majd elkezdte letekerni a textilt a fejérõl. Hófehér hajtincsek tûntek elõ, amelyek eltakarták a férfi arcát.
-Ez így nem fer... - szólt Mizuki.
-Így mindkettõnk megkapja, amit akar. Maszk nékül vagyok, de mégis arctalan maradok.
-Na gyere már be!
Tekarukite szép lassan beereszkedett a vízbe, majd egy kõre kirakva könyökeit, áztatni kezdte magát. Fejét a vízfelé hajtva relaxált. Hátát a nap sugarai lágyan simogatták.
-Elég kis különc vagy, ugye tudod bátyó? - szólt mellõle finom hangon Mizuki.
-Ezt úgy mondod, mintha sose lettem volna az.
-Nem értelek téged. Apán és anyán kívül te vagy az egyetlen a családból, aki ennyire... más.
Ekkor Tekarukite szemét kivillantva hajfergetege közül, hugára nézett és így szólt:
-Gondolkodtál már ezen, hogy miért lehet így?
-Igazából... fogalmam sincs. Te tudod?
A ninja fejét ismét a víz felé fordította és pár percig csak gondolatok futkostak az agyában. Régi emlékek, emlékképek repültek át szürkeállományán és anyja mondatai jutottak eszébe. A csendet megtörve így folytatta a beszélgetést:
-Mert én vagyok az egyetlen tiszta vérû Minamoto.
-Ez... mit jelent? De hiszen ugyanattól a szülõktõl származunk!
-Nem. A te anyád egy hétköznapi ember volt. Egy varrónõ. Beleszeretett apámba, akinek ez tökéletes alkalom volt arra, hogy tovább terjessze a Minamotok vérét. Így teherbe ejtette anyádat, de õ a szülésnél meghalt, így újszülött korodban hozzánk kerültél és az én anyám nevelt fel téged is.
-És ezt miért nem mondtátok nekem eddig soha? - csattant fel dühösen a testvér.
-Csak megakartunk óvni attól, amirõl szükségtelen tudnod. Csak felkavart volna, mint most.
-Szerintem igenis jogom lett volna tudni róla!
-Mikor? Öt évesen? Tíz évesen? Akkor még fel se tudtad volna fogni. Visszavetett volna a fejlõdésben az a tény, hogy elvesztetted az anyádat. Hidd el nekem így jártál jobban.
-Szóval nektek csak egy eszköz voltam. Mindig is csak egy gyilkológép.
-Nem. A gyilkológépek nem éreznek. - válaszolt Tekarukite miközben tekintetét ismét Mizukira szegezte. Látta, hogy testvére már a könnyeivel küzd.
-Hülye vagy Tekarukite, ugye tudod?! De ... jó ember is egyben. - szólt a lány, majd átölelte testvérét és sírvafakadt. A ninja továbbra is a víz tükrére meredt, ahol meglátta saját arcát. Egy pillanatra elmeredt, ahogy a bõrét tarkítõ hegeket vizsgálgatta, majd megfogta huga karját, leemelte magáról és a szemébe nézett. Mizuki tekintetén látszott, hogy meglepte amit lát.
-Mik vagyunk mi bátyus? - kérdezte a lány.
-Te egy szeretnivaló ember vagy, akit megrontott a klánom vére.
-Jajj hagyjad már ezt a maszlagot! Akkor úgy kérdezem, hogy mi vagy TE?!
-Egy ember, aki nem ebbe a vilgába való erõvel lett megáldatva a szülei által. Elég ha ennyit tudsz.
Még több percig egymásra meredtek, amikor a töprengést Raemus kiáltása törte meg:
-Itt jön a boooombaaaaaa!!! - rikkantott miközben a partról bevetve magát a vízbe hatalmas folyadéktömeget megmozgatva beérkezett a tóba.
-Lassan indulnunk kéne. - szólt a két ninja háta mögül egy hang. -Egy csapat ilyen izé erre jön.
-Rendben Frusciante. - válaszolt Teka, majd felkapta a kendõt, magára csavarta, ráerõsítette a fémmaszkot és kipattant a vízbõl, hogy felöltözzön. Raemus követte, de Mizuki még a vízben tartózkodott.
-Kegyed nem jön? - tette fel a kérdést Rocha.
-Várjatok meg az autónál... szeretnék egyedül öltözni.
-Hát jó... - szólt bús hangon a gitáros, majd a három férfi visszaindult a Moskvitchoz. Pár perc várakozás után a hölgy is csatlakozott hozzájuk, majd szemügyre vették a közeledõ elfajzottak csoportját.
-Szerintem vízért jönnek az oázisba. - jegyezte meg Raemus.
-Ezek inni is szoktak? - kérdezte Frusciante.
-Gondolom... - tette hozzá bizonytalanul a paladin.
-Akkor bújjunk el és majd követjük õket. - javasolta Mizuki.
-És az autót hogy bújtassuk el? - kérdezett ezúttal a ninja.
-Az nem probléma. Úgyis van egy kis dolgom még máshol, én akkor itt hagylak titeket, innen tudjátok követni õket.
-Rendben. Remélem még találkozunk! - búcsúzott el Raemus.
-Remélem én is. - válaszolt Rocha, miközben eleresztett egy kacsintást Mizuki felé, aki egy apró mosollyal válaszolt. Frusciante bepattant a járgányba, intett még egy utolsót és elhajtott a messzeségbe.
-Jó lesz elbújni, mert közelednek a férgek! - szólt komolyra fordítva a szót a paladin. Bevetették magukat a susnyásba és meglapultak, amennyire csak tudtak, majd vártak, hogy a lények beérjenek az oázisba...

[Shidotoku]

Valaki? Írni kéne, vagy valami rendszert bevezetek jövõhéten... Nem kell félni, akit már nem érdekel a történet, az lesz*rja ha kivágjuk, aki meg szeretne szerepelni annak meg csak írni kell majd, mert ez így nem jó, hogy Ragnával ketten írjuk az egészet.

[siityu]

Idézet

Valaki? Írni kéne, vagy valami rendszert bevezetek jövõhéten... Nem kell félni, akit már nem érdekel a történet, az lesz*rja ha kivágjuk, aki meg szeretne szerepelni annak meg csak írni kell majd, mert ez így nem jó, hogy Ragnával ketten írjuk az egészet.

Figy most szarul vagyok, nem tudnám folyatatni, szóval kiírhattok, de... lehetne olyat, hogy nem öltök meg csak eltûnnék egy idõre (persze gonosszá válnék és elintéztek) és amint majd el tudom olvasni meg minden, akkor én is folytatnám de ha nem hát nem.... akkor szóljatok és kinyírhatjátok a karim

[Batri]

Én mondtam, hogy hagyjuk abba a testvérem elleni harc után... ugyan az lesz a sorsa mint az elsõ GK story-nak

[Urahara]

Idézet

Én mondtam, hogy hagyjuk abba a testvérem elleni harc után... ugyan az lesz a sorsa mint az elsõ GK story-nak

Köszönjük a szakértést, Fõnök.

[Shidotoku]

Idézet

Én mondtam, hogy hagyjuk abba a testvérem elleni harc után... ugyan az lesz a sorsa mint az elsõ GK story-nak

Lol, Kurohi még nem halt meg, tehát a fõboss még mindig él, aztán meg a fõboss-nak is van mestere szal ha meg is hal, tudjuk tovább vinni.

[Ragnarök]

Idézet

Idézet

Én mondtam, hogy hagyjuk abba a testvérem elleni harc után... ugyan az lesz a sorsa mint az elsõ GK story-nak

Lol, Kurohi még nem halt meg, tehát a fõboss még mindig él, aztán meg a fõboss-nak is van mestere szal ha meg is hal, tudjuk tovább vinni.

Meg azon kívül is még ezerféle módon bele lehet szõni gonosz erõket... Az egész fantázia kérdése.

[Batri]

Idézet

Idézet

Lol, Kurohi még nem halt meg, tehát a fõboss még mindig él, aztán meg a fõboss-nak is van mestere szal ha meg is hal, tudjuk tovább vinni.

Meg azon kívül is még ezerféle módon bele lehet szõni gonosz erõket... Az egész fantázia kérdése.

nem a történetre értettem, hanem az irókra... alább hagyott a lelkesedés, naponta irtok 1, max 2 üzenetet. Az elsõ törinél is ez volt. Szépen lassan eltûnt mindenki, csak Shido és én irtuk...

[Urahara]

Elnézést, megint nem tudom záros határidõn belül befejezni... El kell mennem itthonról.

[Ragnarök]

Idézet

Elnézést, megint nem tudom záros határidõn belül befejezni... El kell mennem itthonról.

Bazdmeg. (szerk.: ) ---> FHAKKU JÚ

[Shidotoku]

Holnap, délután négy után lehet számítani (talán) valami folytatásra. Meg bemutatom az új rendszert is, amivel azokat, akik nem érnek rá/nem akarnak történetet írni, kivágjuk a f*szba.

[Shidotoku]

Nah, most írom le a rendszert, mivel van egy kis idõm matek korrepetálás elõtt (aztán meg eléggé hamar bõrgyógyászatra megyek és még mindig nincs ötletem, szal lehet hogy még 6 elõtt se lesz kész a folytatás). Az egész annyi, hogy leírom egy listára a szereplõket és a héten kihúzom azokat, akik már írtak. Vasárnap ha csak egy valaki maradt, az már nem folytathatja a történetet és a karaktere is kiíródik/meghal. Ha több valaki, akkor sorsolok. Továbbá ha valaki már elõzõ héten a kiesõk között volt és a sorsolás miatt mégse esett ki, az automatán kiesik, ha több ilyen van, ismét sorsolás . Úgyhogy aki akar írni és szerepelni, az valahogy próbáljon meg egy kis idõt szakítani rá (nem kötelezõ 50 sorosokat írni, elég lesz egy rövidebb folytatás is, fõ, hogy folytasd), aki meg nem, annak meg úgyis mind1, hogy kiesik vagy sem. Ja és hetente újraindul minden, tehát újra írnia kell mindenkinek. Eheti lista:

Shidotoku
Ragnarök (Tekarukite)
Siityu (Raemus)
Kyuubi (Folke)
Urahara (Frusciante)
K2

[Kyuubi]

A kisebb sereg pár perc múlva be is ért az oázisba. Hanyagul ledobálták a cuccokat amiket vittek, valakik még 1-2 páncéldarabot is, hogy könnyítsenek magukon. Az oázis vizét iváson kívül másra nem használták, az eféle lényeknek eszükben sincs fürdeni. A csapat - mivel nem szúrták ki õket - jól meg tudta figyelni a lények viselkedését. Habár kinézetük leginkább egy emberéhez volt hasonló, viselkedésük gusztustalan, igénytelen állatokra emlékeztette õket. Undorító látványt nyújtottak. Mindent beborított az eledelként magukkal cipelt rothadó hús szaga, amit Mizuki igencsak nem viselt jól, hányinger kerülgette.

- Hogy lehet valami ennyire büdös?! - kérdezte orrát és száját befogva, félhalkan.

- Csönd! - förmedt rá Raemus - Ennyivel nem bírunk el! Ha lebukunk, végünk! - mondta suttogva.

- Nyugi, ostobák és a hallásuk se jó. Ha itt maradunk, nem bukunk le. - mondta egy ismerõs hang a hátuk mögül.

Mindannyian hátrafordultak.

- Folke, te mit keresel itt? - csodálkozott a paladin.

- Láttam hogy elmentek, majd hogy ez a csapat pont ugyan arra indul mint ti. Gyorsan megöltem egyet, majd megidéztem, és a testébe belebújva eljöttem velük együtt idáig.

- Te belebújsz az élõhalottjaid testébe? - kérdezte Raemus, kissé elundorodva.

- Csak szellemileg, nem fizikailag. Úgy is mondhatnám, hogy ideglegesen az õ testét használom a sajátom helyett.

- Jah...

Eközben a lények hozzáláttak ételük elfogyasztásához. Táplálkozásukban megfigyelhetõ volt valami hierarchia, a nagyobb, látszólag erõsebbek több és jobb állapotban lévõ kaját kaptak, a kisebbek kevesebbet, a gyenge, szolgafélék pedig csak az oázisban talált rovarokat és apró rágcsálókat fogyasztották.

- Lehet hogy ha kinyírnánk azt amelyik a legnagyobb kaját kapta, a többiek szétszélednének, mert meghalt a fõgóré... - elmélkedett Tekarukite.

- Annyira csak nem ostobák... - válaszolt a paladin.

- Ja, és szerintem egyébként se hagynák hogy csak úgy kinyírjuk a fõnöküket, tehát elõtte a többit is ki kéne nyírni. - tette hozzá Folke.

- Azért az ötlet még sem elvetendõ... Van is egy ötletem hogy iktassuk ki egyszerûen mindet... - mondta a ninja, gonosz vigyorral az arcán, amit a többiek nem láthattak.

[Ragnarök]

De ekkor Mizuki megfogta Tekarukite karját és így szólt:
-Ne mészárolj le mindenkit! Elfelejtetted, hogy követnünk kell õket? Ha megölöd mindet, akkor nem lesz aki elvezessen a rejtekhelyükhöz.
A ninja szemein látszott, hogy erõsen vissza kell magát fognia, hogy ne rontson ki és rendezzen vérfürdõt.
-Igazad van. Akkor viszont mit szólnátok, ha egyezkednénk velük? - vetette fel a kérdést Teka.

-Megõrültél?! Csak simán követjük õket és kész! - válaszolt a paladin.
-Szerinted hogy volna egyszerûbb bejutni? Ha utánuk lopódzunk és kitudja, hogy hány õrön kell átverekednünk magunkat mire megtaláljuk a herceget, vagy mintha látszólag foglyokként visznek be minket, egyenest a búvóhely szívébe?
-Ez nem rossz ötlet. - jegyezte meg Folke.
-De hogyan akarod ezt az egyezséget megkötni velük? Nem fognak csak úgy belemenni. - akadékoskodott tovább Raemus.
-Csak figyelj. - szólt Tekarukite, majd felállt és kisétált a bokorból. A levelek zörgésére felé fordult valamennyi lakmározó elfajzott. Vicsorogni kezdtek és fegyvereik felé nyúltak, de ekkor a ninja így szólt:
-Várjatok!
A lények csak idétlen tekintetek közepette egymásra néztek, majd hirtelen neki rontottak a ninjának.
-Hát... én megpróbáltam diplmatikusan egyezkedni. Jöhet az erõszak. - szólt a férfi félhangosan, majd egy laza lábmozdulattal fejmagasságba pattintott egy kavicsot a földrõl. Amikor az elérte pályájának tetõpontját, Tekarukite egy határozott pöcköléssel az egyik lény felé lõtte az apró kõdarabot, amely az elfajzott koponyáját egyenest áttörte, kisebb lyukat képezve annak fején. A horda a mutatvány láttán megtorpant és csak halott bajtársukat bámulták. Tekintetüket jobbra - balra kapkodták egymás között, majd elõlépett a vezetõnek vélt tag és így szólt:
-Mit akarsz?
-Egyeszséget kötnék veletek. - válaszolt a ninja, majd intett társainak, hogy elõbújhatnak, akik így is tettek.
-Miféle egyezséget akarnátok kötni?
-Megkíméljük az életeteket, ha elvezettek minket a rejtekhelyetekhez. Elvehetitek a fegyvereinket és hurcolhattok minket foglyokként. A herceget akarjuk látni.
Látszott a nagytermetû elfajzottan, hogy retteg a haláltól. Viszont az is látszott, hogy tetszik neki az ötlet és valami rosszban sántikál.
-Rendben. Akkor nyújtsátok át a fegyvereiteket, mi pedig elvezetünk titeket a búvóhelyünkre.
-Megõrültél Teka? Fegyverek nélkül? - suttogott a ninja felé Raemus, miközben elkezdték lehámozni magukról az arzenált.
-Van pár trükk a tarsojunkban. Igaz Mizuki?
-De van ám. - szólt a lány vidáman. A paladin ebben a pillanatban õrültnek tartotta a furcsa testvérpárt, de nem volt mit tenni, ez az õ tervük. Miután átnyújtották a fegyvereiket, elindultak a hatalmas síkságon, feltehetõleg a rejtekhelyfelé.
Eközben pár kilométerrel arréb egy rózsaszín Moskvitch állt meg egy másik oázisnál. A járgány sofõrje kipattant jármûvébõl és egy bokor mellé állt, hogy könnyítsen magán...

[Urahara]

A férfi teljes nyugalommal tolta le a sliccét, és látott munkához. A legteljesebb békességben ürített, mikor a Moskvitch motorja hirtelen felmordult, majd hörögni kezdett.

Frusciante gyorsan elpakolta férfiasságát, és az autóhoz sietett. A kipufogóból sejtelmes gázok szálltak kifelé. Frusciante elképedve nézett a járgányra. A gázokból Claypool alakja bontakozott ki. A fehér öltönyös férfin piszoknak foltja sem látszott, noha épp az imént manifesztálódott a Moskvitch kipufogójából.

-Rocha. Itt az ideje, hogy értelmetlen dolgokról beszélgessünk.

-Te most kajak a kipufogóból jöttél elõ?

Claypool ignorálta a megrökönyödött kérdést. A lába mellett egy félénk erõsítõ nézelõdött. Frusciante elmosolyodott, ahogy meglátta.

-Roland!

A Fender erõsítõ félénken integetett, a következõ pillanatban azonban ezt is be kellett fejeznie, mestere ugyanis ráült. Frusciante Marshallt kereste szemével, hogy õ is hasonlóan badass dolgot mûvelhessen… Ám ekkor hirtelen erõs fájdalmat érzett a lábában, és arccal a földre zuhant. A hátán egy téglalap alakú súly nyomását érezte.

Marshall fontoskodva megigazította a csokornyakkendõjét mestere hátán ülve. Claypool elismerõen elmosolyodott.

-Szóval, Rocha… Itt az ideje, hogy beszélgessünk. Apám egyszer tartott egy bölényt. Nagyon szép bölény volt. De aztán ez a bölény elhagyott minket, a tõzsde vonzotta.

-Claypool, ezt a történetet minden…

-De aztán tetoválószalont nyitott Paraguayban. Apám pedig beutazta a világot utána. Aztán egy este…

-Claypool…

-Meggyilkolta. Lemészárolta egy baltával. Szegény apám védekezni se tudott. De tudod, Rocha… Ez sosem érdekelt.

-Akkor miért meséled el minden egyes alkalommal, amikor mesélhetnéked támad?

-Nem tudom.

Frusciante egy pillanatra úgy érezte, hogy megüti. Komolyan, igazán. Megüti. De ez a pillanat gyorsan elmúlt.

-Claypool… Most, hogy megtaláltuk a varázslót, most mi?

Claypool elgondolkodva dörzsölte az állát egy ideig a válasz elõtt.

-Nagyobb a konfliktus, mint amire számítottam. Trónbitorlás, családi viszályok, meg ilyesmik… Ezekhez semmi közünk, és én nem is akarom, hogy bármi legyen. Viszont meg kell akadályoznunk, hogy ez újra elõforduljon.

-Hogyan?

-Mindenekelõtt elmegyek, és jelentést teszek a Fõnöknek, õ tudni fogja, hogy mi kell ahhoz, hogy elpusztítsuk a könyvet. Esetleg a varázslót, bár az sokkal bajosabb lenne.

-Miért?

-Nem valószínû, hogy a paladin az egyetlen olyan személy ebben az egész kibekúrt dimenzióban, aki képes ilyen szintû varázslatok elvégzésére. Nem tudjuk, hogy mennyire építenek errefelé a mágiára, de attól félek, hogy eléggé. Minden varázslót szisztematikusan kiirtani hatalmas munka lenne. Egyszerûbb elpusztítani azt, ahonnan megtanulhatják a dolgot.

Frusciante bõszen bólogatott a földön fekve.

-Nos, akkor itt az ideje, hogy induljak. A feladatod egyszerû, amíg vissza nem térek: Ne veszítsd szem elõl õket. Nem hiszem, hogy pár óránál tovább tartana… Tudom, hogy a képességeid korlátoltak, de annyit talán még te is kibírsz.

-Fakk jú.

Claypool elvigyorodott, majd a kezébe fogta basszusgitárját. A hangszer engedelmesen fekete, low-budget kaszává alakult. Claypool egyetlen suhintással feltépte a dimenziók közti teret, és kisétált. Roland követte. Frusciante integetett nekik.

-Na és most, Fõnök? –kérdezte Marshall, miután Claypoolék eltûntek.

-Szerintem a legegyszerûbb az, ha nem csinálunk semmit. ^^

[Shidotoku]

...Eközben egy magaslatról Kurohi táborában a király nézte a feléjük tartó csapatot, mellette Shido ült.
-Mondtam, hogy vendégeink jönnek. Menj a ketrecbe és fogadd õket! -szólt hamarosan Kurohi, a herceg engedelmesen bólintott és elment. Odalent a bejárathoz értek a foglyokkal, az õr megállította õket.
-Kik ezek? -kérdezte.
-Átadták magukat nekünk, fegyvertelenek. A herceget akarják látni. -válaszolta a ,,csorda" vezére.
-Hát... akkor hadd lássák! -a lény gonoszan elmosolyodott és átengedte õket. Hamarosan egy pavilonhoz értek.
-Itt is volnánk. -szólt megint a fõnök, majd Mizuki vállára tette a kezét. -Vezessétek be a többit, addig in elszórakozom a hölgyikével...
Raemus és Folke egy pillanatra ellenkezni akartak, de látván Mizuki és Teka nyugodtságát, inkább bíztak abban, hogy tényleg minden rendben lesz. Ezek után a lények bevezették õket a sátorba, ahol egy cellában, rácsok mögött tényleg Shidotoku üldögélt. Kinyitották nekik az ajtót, majd belökték õket és becsukták utánuk.
-Jöttetek megmenteni? -csillant fel Shido szeme.
-Az is sorra kerül. -mondta Teka, miután a kisérõik kimentek a sátorból.
-Hogy-hogy nem ölt még meg az az átkozott Kurohi? -kérdezte Raemus. -Hiszen ha teljes jogú király akar lenni, végeznie kellett volna veled!
-Az... Család titok. De Raemus, mivel te az apámat szolgálod, elmondom neked...
Raemus oda is ballagott a herceghez, aki közelebb hajolt hozzá, mintha tényleg valami bizalmasat akar mondani, de eközben a zsebébe nyúlt és elõhúzott valamit.
-Raemus, vigyázz! -kiáltott Teka, mikor meglátta Shido kezében a tõrt, de már késõ volt. A paladin jobb oldali tüdejét érte a szúrás. Nehezen lélegzett és éppen nekiakart fogni öngyógyításának, amikor rájött a másik kellemetlenségre: varázsereje szinte a vérével együtt folyt ki belõle.
-Deh... Miért? -kérdezte nehézkesen a korábban magasrangú katona.
-Csapda volt. Kurohi bízott meg vele, hogy végezzek a paladinnal, így nem lesz ki gyógyítsa az esetleges sebesülteket. -válaszolta Shido, miközben gonoszan mosolygott.
-Rohadék! -kiáltott Folke és támadásnak lendült volna, de nem mozdult. Taps hallatszott.
-Nagyszerû munka. -Kurohi jött be idõközben a sátorba. -Amíg a ketrecen belül vannak nem mozdulhatnak, mivel nincs bennük meg a királyi vér...

[Ragnarök]

-Akkor Raemus hogyan tudott odamenni Shidotokuhoz? - kérdezte Folke.
-Az titok. - vigyorodott el Kurohi.
-Shido a kulcsa az egésznek. Az õ elméjére és vérvonalára van rákötve a ketrec. - szólt Tekarukite. Látszólag Kurohi és unokaöccse döbbenten néztek a ninjára. -Ismerem ezeket a ketreceket, próbáltak már ilyenekben fogságban tartani. Akire rávan kötve, az befolyásolni tudja a ketrecben tartózkodó emberek mozgását, ha rendelkezik mentális képességekkel. Az egyetlen baj az ezekkel a tákolmányokkal, hogy csak az emberi vérvonalakra korlátozódik, a földöntúlira nem.
-Ezzel mit akarsz mondani Minamoto fatty? - kérdezte a termetes király. Tekarukite nem válaszolt semmit, csak a földet nézte, ahogy eddig is. Shidotoku és Kurohi egymás tekintetében próbáltak olvasni. Látták, hogy a ninja készül valamire, de a rébuszok megfejtésében sosem voltak jók.
-Mondd Shido, miért árultad el a népedet? - tette fel a kérdést a ninja.
-A családomért. De te ezt nem értheted, neked érzelmeid sincsenek!
Látható volt, hogy Tekarukitét ez a mondat feltüzelte. Tekintetét a földrõl Shidora és a kezében ékeskedõ, Raemus vérében fürdõ tõrre vezette.
-Nagyon is vannak. Csak belõlem más váltja ki az érzelmi reakciókat. - szólt a ninja majd szemeit ismét a földre szegezte. -De mondd meg nekem Shido, miért hagyod cserben édesapádat, aki feláldozta magát azért, hogy megvédjen téged és a népét?
Shidotoku szemrebbenés nélkül fogadta a hírt. Nem zaklatta fel a tény, hogy apja meghalt. Szemeit a ninjára szögezte, majd így szólt:
-Meghalt?... Sosem kedveltem eléggé. Képes volt más dimenzióba küldeni csak hogy "megvédjen" és hagyta hogy tudatlanságban éljek. Anyámat pedig hagyta volna meghalni... de most rátaláltam az igazságra Kurohi oldalán.
-Az igazságra? - kérdezett közbe Folke.
-Igen. Apám sose tudott róla, hogy anyám még mindig él. Soha nem kerestette, csak belenyugodott a ténybe, hogy meghalt valahol. De a káosz mágusok megmentették Kurohi segítségével és most újra együtt lehetek vele.
-És ezért minden barátját és bajtársát elárulta... *köhögés* ...felség? - kérdezte a földön fetrengõ Raemus.
-Barátok? Bajtársak? Mind csak arra jó, hogy eláruljon. Nem kellenek. Hasztalanok.
-És mik a... *véres köpés* ...terveik velünk?
-Mivel potenciális veszélyforrások vagytok, kiiktatunk mindannyiótokat. Kivéve a két Minamotot, õk kellenek a mesternek.
-Ha ez volna a tényállás, akkor közbeszólnék. - szólt egy nõi hang a sátor bejárata felõl, majd egy õr berepült a vászon építménybe, átszelte azt és a ketrec ajtaját beszakítva a helyiség túlsó végén megállapodott.
-Ne aggódjatok... még láttok bennünket. - szólt azon a bizonyos vérfagyasztó túlvilági hangon Tekarukite, miközben mélyen Shidotoku szemébe nézett. A herceg a hang és tekintet effekt komobinációjától halálra dermedt, de az ijedtsége hamar elmúlt, amint a ninja és testvére köddé váltak.
-Vigyétek a paladint és a vikinget a fogdába. A sebesültet meg lássátok el, de vegyétek el tõle a könyvet, hogy ne tudjon igézni. - adta ki a parancsokat Kurohi. -Ügyes voltál unokaöcsém. Kettõt elkaptunk, maradt a nagydarab izomkolosszus és a két Minamoto.
-Hogy tudott kimenni a ketrecbõl? - kérdezte a herceg, miközben maga elé meredt, üres tekintettel.
-Úgy néz ki egy nem evilági lénnyel van dolgunk. - szólt a hátuk mögül egy öreg ember hangja.
-Mester! - reagált alásan Kurohi, majd meghajolt a vén elõtt. -De ha nem evilági... akkor mi lenne? Démon?
-Nem, nem hinném, hogy démon. De sejtelmem sincs, ezért is akarom elkapni legalább az egyiket, hogy kideríthessem, mik is ezek a Minamotok...

[siityu]

halljátok, akkor írjatok ki... vagyis hogy nyírjátok ki a karim, mer még ha akarnám se tudnám folytatni szarul vagyok még mindíg sorry