Idézet: A.J. Crowley - Dátum: 2014. 06. 06. 15:41
Ööö, nem tagadjuk. Legalábbis én nem, személyesen ismerek olyat, aki ebből gazdagodott meg, szinte folyamatosan politikai kapcsolatok alapján került pozíciókba (szerencsére nem kutyaütő, úgyhogy azért érdemi munkát is tud végezni).
Még azzal is egyetértünk, hogy ez nem feltétlenül jó.
A tény, hogy mennyire eluralkodott ez az egész szemlélet az egész világban megmutatja, hogy visszacsinálni, eltüntetni már nem lehet. Tehát vagy elfogadod és megpróbálsz benne helyezkedni és elérni magadnak a céljaid, vagy lebuksz és sosem kerülsz fel.
Ahogy Hajós mondta, ha egyszer szopóágra kerülsz, ott is maradsz.
Teljesen eltüntetni semmit sem lehet.
Ez igaz arra is amit a jelenlegi szemléletmód minden lehetséges eszköz felhasználásával erősen háttérbe szorítottak.
A jó hír az, h az amit lenyomtak, már (területenként eltérő mértékben) újra erősödni kezdett. Vannak olyan területek ahol már állami szintű koncepció és az ehhez tartozó propaganda és egyéb cselekedetek szintjén is (példul, Putyin is a Nimródi/Szkíta hagyományokat nyomatja a felügyelete alatt álló területen).
Az meg, h adott körülmények között ki mit erőltet, életelv (filozófia) függő.
A jelenleg erős dominanciával működő gátlástalanságnak is megvan a maga praktikussága és elharapódzva jól láthatóan, olyan általános pusztulást hoz létre ami már az ezzel élők számára is kártékony hatású.
A végjátszmában pedig ott van, h megpróbálhatjuk az erőnket összeadva mindketten túlélni, vagy megpróbálhatunk egymás erejét elvéve és felhasználva az egyéni túlélésre játszani (és ebbe jó eséllyel mindketten belehalni).
Eleink az egymást kiegészítő, együtt teremtő dualitások jóságában gondolkoztak, cselekedtek és voltak nagyon erősek (a nyílt idegen uralom alatt való túlélésben is jól teljesítve ezzel az életelvvel).
A nagyon nagy bajt a közgondolozásmód sikeres amerikanizálása hozta. Az így előállított, a mások iránt érzéketlenné tevő konkurencia szemléletmód elterjesztésével sikerült társadalmi szinten annyira lerontani az immunrendszerünket, h képesek voltak velünk mindazt megtenni amit megtettek.
A helyzetünket súlyosbítja a belső eszmeiség vezéreltségünk (az ebből származó szabálykritikus önfejűségünk) és az egymás kicsinálásában is igen jó leleményességünk.
Lásd ehhez példul, az utasításhierarchikus (a felső utasításoknak engedelmességet rendelő) germán gondolkozásmódot (és ennek következményeit (ennek a gondolkozásmódnak a megtartó erejét is)).