Idézet: PPeter - Dátum: 2006. szept. 11., hétfő - 23:20
Ledőlnek a tornyok.
Még aznap kijelentik, hogy az Al-Kaida tette.
Okolnak egy olyan OBL-t, aki elég sokáig az USA vendégszeretetét élvezte.
Lerohannak pár Közel-keleti országot, többek közt Afganisztánt, de OBL-nek nyoma sincs.
Ezt most találtam, 2000 októberi cikk.
Gondolom,valami erősen jobboldali beállítottságú oldal, nem véletlen a nem hazai url.
Az olaj és egyéb kincsek világa
(Hazánkért, 2000. október)
Amióta az első olajkutat kiásták, az olaj a gazdagság, a gépesítés, a haladás és a hatalom megtestesítője. Akinek bőséggel van belőle, nagyúr, mivel napjainkban a modern életforma egyelőre nélkülözhetetlen kelléke. Vagyoni-pénzügyi fontossága mellett ajtókat nyithat, embereket megvásárolhat, döntéseket, határozatokat befolyásolhat. Éppezért, akinek nincs, vagy kevés van belőle, azt az olaj utáni vágy hatalmas erőfeszítések kifejtésére képes késztetni. Ez alól igen kevés a kivétel. Úgy mondhatnánk: az olaj a modern élet egyik fontos hajtóereje; a nemzetközi politikában sokhelyütt szerepet játszik, ámbár gyakran a háttérben, vagy a felszín alatt rejtőzködve.
Termelés, árviszonyok
A világon a legfontosabb termelői csoport az OPEC (Kőolaj Exportáló Országok Szervezete), amely tavaly a világ össztermelésének mintegy 36 százalékát adta. Magas kitermelési képessége alapján köztük is vezető szerepet játszik Szaud-Arábia.
Az OPEC a csoport termelési ütemének szabályozásán keresztül, mint kartell működik a kőolaj világpiaci árának szabályozása érdekében. Ezt a szerepet bizonyos mértékben ki is tudja vitelezni, egyrészt mert a kartellen kívüli termelők nagy többségének is érdeke, hogy a világpiaci ár szabályozva legyen a romboló konkurencia elkerülése érdekében, másrészt mert termelési költségeik általában jóval magasabbak, mint az OPEC nagyobb tagjaié, kiváltképpen, mint Szaud-Arábiáé. (Ez utóbbi kitermelési költségeit 2 - 4 dollárra becsülik hordónként, holott Norvégia és Anglia tenger alóli kitermelési költségei könnyen ennek az ötszörösét is elérhetik.)
Ellenben, a nemzetközi gazdasági viszonyok és politikai fejlemények is döntő szerepet játszhatnak a piaci ár megállapításában. Gondoljunk csak az öbölháború idején 50 dollárra felszökő olajárakra, vagy az alig két évvel ezelőtti 10 dolláros hordónkénti árra, amikor is a távol-keleti országok gazdasági válsága és az általa előidézett nemzetközi ipari visszaesés zuhanást idézett elő a világ olajkeresletében.
Napjainkban újabb válság ütötte fel a fejét, mivel mind a Távol-kelet, mind Európa fontosabb gazdaságai egyszerre zárkóznak fel a még mindig nagyütemben fejlődő amerikai ipar mellé, ezáltal oly mértékben emelve a kőolaj-kereslet mennyiségét, amely a kínálatot magasan felülmúlja. Ez részben annak köszönhető, hogy mivel a korábbi 10 dolláros árak mellett nem volt gazdaságos a további termelésfejlesztés, a fejlesztés szünetelt s így ma a termelő országok jelentős része termelési képességeinek felső határába ütközik. A kereslet nagyméretű felszökése következtében OPEC máris többször emelte a kitermelés ütemét és október elejére további 800 ezer hordós emelést jelentett be.
Mindemellett a kőolaj világpiaci ára szeptember elején elérte a 35 dollárt hordónként, ami öbölháború utáni csúcspont.
További tényező a mindenkor jelenlévő spekuláció, amely általában eltorzítja a fennálló árviszonyokat. Ékesszóló példa erre a jelenlegi helyzet, amikor az OPEC termelésnövelés bejelentése ellenére egyik napról a másikra öt százalékot is ugorhat a világpiaci ár, hogy aztán ugyanannyit zuhanjon a következő nap.
Az üzemanyag és fűtőolaj ára
Egy hordó kb. 159 litert tartalmaz, tehát 30 dolláros hordónkénti ár csak 18, 87 cent literenként. A benzin fogyasztói árában finomítási, kezelési, egyéb költségek és haszon is benne vannak foglalva, de az állam által kiszabott adó is. Ez utóbbi a legnagyobb országok közötti eltérésekre ad lehetőséget. Példa erre a következő:
A The Times 2000. május 31-én a következő üzemanyag árakat közölte, literenként, US-dollárra átszámítva:
Anglia
1. 17
USA
0. 42
Franciaország
0. 94
Németország
0. 90
Olaszország
0. 97
Oroszország
0. 24
Kanadában 0.50 - 0.65US dollár.
[Magyarországon 260 Ft. egy liter benzin. Jelenleg az US-dollár hivatalos ára kb. 300 forint]
Most, amikor Európa-szerte tüntet a fuvarozók és energiafogyasztók tömege a magas árak miatt, mialatt a kőolaj ára a termelés növesztése ellenére is egyre magasabb, OPEC a különböző országok kormányaira hárítja a felelősséget mondván, hogy a végső üzemanyag árból bizonyos kormányok sokkal többet tesznek zsebre, mint a kőolajtermelők.
A fenti adatok láttán igazat kell nekik adnunk.
Az olaj hatalma és Amerika
Az elmúlt évek alacsony olajárai arra késztették Amerikát, hogy korábbi elveit sutbadobva újra engedélyezze a magasfogyasztású autók gyártását. Ez nem éppen meglepő, ha arra gondolunk, hogy az amerikai elnökválasztási kampány mindkét vezető egyénisége bele van keveredve az olajba.
George W. Bush, a Republikánus párt jelenlegi elnökjelöltje, Texas olajállam kormányzója közismerten az amerikai olajipar képviselője: korábban maga is olajvállalkozó volt, ámbár kevés sikerrel, de mégis többszörös milliomos. A Bush-család 500 ezer dollár értékű Occidental Petroleum részvény tulajdonosa.
Al Gore, a Clinton-kormány jelenlegi alelnöke, a Demokrata párt elnök-jelöltje ezért előszeretettel támadja Busht, akit az olajipar kedveltjének nevez, de közben elfelejti saját apja kapcsolatait a marxista Armand Hammer-rel, aki nem más, mint az Occidental Petroleum egykori feje és a Szovjetunió egykori legnagyobb barátja és támogatója - Lenintől Gorbacsovig! Amikor Gore apja elvesztette az állását, Hammer alkalmazta évi 500 ezer dolláros fizetéssel. Gore családja a mai napig tulajdonosa 1 millió dollár értékű Occidental Petroleum részvénynek.
Tehát bármelyikük lesz a győztes, az olajipar érdekei védve vannak.
(Külön említést érdemelnek a két-három állampolgársággal rendelkező nem-orosz mesterművészek: többek között Anatoli Chubais, Vlagyimir Gusinszkij, Vlagyimir Potanin, B. Berezovszkij és nem utolsó sorban Al Gore közvetlen jóbarátja “a mi” George Sorosunk, akik az elmúlt évtizedben igen sok “vajaskenyeret” szereztek maguknak a szerencsétlen orosz nép bőrén. – szerk.)
Oroszország
Csecsenföld letiprásának igazi okai nem másban, mint az olajban keresendők. Az 1994-96-os háború előtt Grozny olajfinomítói a várost Baku után a legjelentősebb olajközponttá tették a volt Szovjetunióban. Egy moszkvai analista szerint Csecsenföld kiaknázatlan olajtartaléka eléri a 60 milliárd tonnát.
Geológusok véleménye szerint közel 200 milliárd hordó olaj fekszik a Kaspi-tó alatt, s az olajvezeték, amely a vidéket a Fekete tengeri olajterminussal Novorosszijszk-kal összeköti, Csecsenföldön halad át. Moszkva erre akarja rátenni a kezét, ezért kellett/kell a csecsenek ezreinek meghalnia.
Alig három nappal csecseni győzelme után Moszkva megbízta a Rosneft-et, Oroszország utolsó állami kézen levő olajvállalatát, Csecsenföld olaj és földgáztartalékának kitermelésével és kiaknázásával.
Európa
François Mitterrand az elhunyt francia elnök annak idején az Elf-Aquitane olajvállalat pénzével fizette le Helmut Kohl német kancellárt. A pénzt a német Kereszténydemokrata (CDU) párt kasszájába juttatták, hogy segítsenek rávenni a német népet az európai pénzközösség elfogadására.
A The Times július 12-i cikke szerint André Tarallo, harminc éven át az Elf-Aquitane afrikai csoportjának a feje, bírósági kihallgatáson, amely a Németországba juttatott mintegy 25 millió angol font (35 millió dollár) ‘jutalék’ kézhezvevőjét akarta felderíteni, úgy nyilatkozott, hogy a ‘jutalékot’ Mitterrand, az elnöki iroda és a francia pénzügyminisztérium is jóváhagyta.
Tarallo szerint, Elf a ‘70-es évek eleje óta évente kb. 40 millió font (57 millió dollár) összeget tett félre évente Afrikában kitermelt olajból afrikai vezetők ‘honorálására’ amiért a fúrásokat engedélyezték. Szerinte ez akkor általánosan elfogadott gyakorlat volt az egész világon és csak európai és amerikai olajtermelők nem részesültek a ‘juttatásokban’.
Koszovó
Nobel-díjas, -- korábban Nixon elnök nemzetbiztonsági bürokratája -- Henry Kissinger a nyolcvanas években létrehozta a ‘Kissinger and Associates’ nevű szaktanácsadó céget, ahová aztán George Bush amerikai elnök és két botrányhős politikusa, Lawrence Eagleburger és Brent Scowcroft is belépett.
A new yorki Ljubyanka Banka, Szerbia második legnagyobb pénzintézményének volt a new yorki fiókja, Eagleburger vezérigazgatósága alatt, Scowcroft pedig a ‘Kissinger and Associates’ hivatalos tanácsadója. Pár hónappal az 1999-es, Jugoszlávia elleni NATO-támadás előtt S. Milosevic még Kissinger ügyvédi cégjénél volt alkalmazásban, mint belgrádi tanácsadó, persze jó fizetéssel. Érdekes, hogy Washingtonban hosszú évekig senkit sem zavart az albánok elnyomása!
A jóhiszemű embereket megetették azzal, hogy a NATO az albán kisebbségek emberi jogaiért vonult harcba Milosevic ellen. A három hónapos bombázásoknak vége, egy csomó ember elpusztult, és Milosevicnek semmi baja sincs.
De akkor miért és kikért volt ez a nagy NATO-felhajtás? A New York Times egyik riportere Sara Flounders könyvet írt “Kosovo: The War is About the Mines”/Koszovó: a háború a bányák miatt volt/ címmel, amelyben többek között ezeket írja:
“A térségben terjeszkedő, állami tulajdonban lévő ‘Trepeca’ nevű bányatelep a Balkán-félszigeten a legértékesebb telek, ami legalább 5 milliárd dollárt ér. A föld igen gazdag, olyan ásványkincsekben, mint az ólom, cink, arany és ezüst. stb...”
A bánya igazgatója Novak Bjelic szerint: “A háború kizárólag a bánya miatt történt, semmi másért. Koszovó talaja 17 milliárd tonna szenet tartalmaz.”
--------------------------------------------------------------------------------
Az ásványi kincsek és nyersolaj miatt meghódított országok közé sorolhatnánk az egykoron fehér telepesek által kiépített dél-afrikai államot, amit nyugati és moszkvai közreműködéssel, “az elnyomott 30 millió fekete lakosság emberi jogaiért” sikerült a nemzetközi mesterművészek kezére játszani. A börtönből kiszabadított, majd Nobel-díjas Nelson Mandela elnök, annak ellenére, hogy a feketék sorsa gyakorlatilag semmit nem változott, módfelett elégedett az elért vívmányokkal.
A földig bombázott, s a mai napig szankciókkal büntetett Irak is csak az olaj miatt bűnös. Az elátkozott Szaddám Husszein Washingtonban korábban, mint partner nagyon megfelelt az Irán elleni hadakozások idején.
A Közel-Kelet meghódítása - Bibliával avagy anélkül – külön, hosszabb tanulmányt érdemel. +++
Vasas János
De majd megnézem újra, aztán válaszolok megint. 
Szerinted volt rá idejük, hogy kamerás embert is felvigyenek? Elég nagy káosz volt ott. A hangfelvétel miért nem elég? :confused: 
Most megyek vissza DS9-et nézni, de majd megnézem megint a videót (legalábbis egy jó részét 
:Đ
10b.JPG (0byte)
Súgó
A téma zárva.