[guga]

Idézet: Kettisz - Dátum: 2006. dec. 9., szombat - 10:05

jó kis Apuka lehetsz! 

Csak a karmaimat próbálgatom  

Ez a film elvileg fizetõs lenne, de tesztelés céljából ingyenes. Januártól ilyen kaliberû filmeket szeretnénk eladni

> inn <

Szerkesztette: guga 2006. 12. 10. 07:27 -kor

[guga]

> ez a jó link<

[guga]

A nagy hal backup kishalál/kékhalál

Egyik kedves ismerõsöm Seba megvált a munkahelyétõl egy jobb élet reményében. Internetes szolgáltató céghez szegõdött és a netre kapcsolódás feltételeit építi ki a szolgáltató részére. Visz magával egy laptopot és azon ellenõrzi le, hogy a netkapcsolat aktív e. Az ügyfél számítógépéhez nem nyúlhat hozzá, mert még a korai szakaszban elintézte a jó nép néhány bírósági perrel, hogy az rontotta el a számítógépét, aki bekötötte az internetet. Kinyitotta a gépet, beépítette a hálókártyát és többet nem kapcsolt be a számítógép.
Seba ismerõsöm egyszer csak telefonál, hogy figyelj itt vagyok egy ügyfélnél is nincs a gépben hálókártya. Valami kis gép de mûködik, mikor mehetnének, de adom a hölgyet beszéljétek meg.
Háló, délután igen, ebédelek és...
Szombat 13:50

Csengõ, megrezzenek, mert ugyan tudtam róla, de nem hittem benne. Elfelejtkeztem róla, hogy jönnek. Sebaj gondoltam egyszerû meló, csak leveszem a fedlapot, becsavarozom a hálókártyát a helyére, fedlap vissza, feltelepít, netkapcsolat ki az asztalra és beírom a jelszót. Hazamegy és rákattint, boldogok, ez már a világot jelentõ deszka.

Szombat 13:60

Idõs házaspár, a nõ köszön elsõnek és Õ lép oda elém és fog velem kezet. A férfi leül addig egy székre, na mondom itt vajon kinek milye van a nadrágjában? Kérdezem a férfit, hogy könnyen idetaláltak? Persze, forgalom sem volt, válaszolta a nõ, a férfi pedig bólogatott. Bekötötték már az internetet?? Kérdeztem provokatívan és határozottan a férfi felé fordulva és idézõjelbe téve, hogy a választ is tõle várom. A barátja, aki ajánlotta bekötötte, Seba vagy mi... tanakodik a nõ. Ez már valami, azt hiszi nyeregbe kerülhet velem szemben. Hozzá van szokva a nyulakhoz, amibõl készül a bunda meg papucs bensõje. Ez még nem találkozott oroszlánnal, nem harapok én de tartásom az van. Mozdulatlanul, mereven bámultam a férfire, mint aki nem hallotta a felesége válaszát.
Zavarba fogsz jönni és kész, értek hozzá.
Egy darabig rángatta a szemét minden irányba és sûrûn pislogott rám is, de aztán megadta magát, a szemembe nézett és igen, igen volt kint a barátja szinte zokogta, de a végére elcsuklott a hangja és elhalkult, melyik oroszlán támad rá a kettõ közül?

Felrakom a gépet az asztalra, régi Acorp ház és táp, a táp alig nehezebb két zsemlénél. Bekapcsolom és bejelentkezik a vga kártya bios-a. S3 akármi, de már agp és 8mb. Nem mozdul, jönnek a másodpercek feltartóztathatatlanul.
Egyszer csak eljött az a pillanat, amikor fel kellett ismernem, hogy ez a gép nem fog elindulni. Engem ajánlottak számukra, bizton keressék, gondolom most az jön, hogy drágán vették és soha nem volt semmi baja.
A nõ próbál kívülállóként viselkedni, mint akit nem érdekel az egész, de azért belépett a pultom mögé és két lépést elõre. Kérdezem tõle mindig ilyen lassan kapcsol be? Nem, még soha nem csinált ilyet, nagyon drágán vettük mondta és még egyet lépett elõre. Kétszeresen is rossz helyzetben voltam, mert nem elég, hogy nem tudtam neki elmagyarázni, még ráadásul ülve is voltam, Õ meg állva.

Szombat 13:70 (jó poén mi?) (ezt egy darabig most tovább viszem, mint 13:80 hi-hi, hátha kitudok hozni belõle valamit).

Felálltam s a szemébe néztem. Nem szeretek a beszélgetõpartnerem helyett egy sarkot, asztallapot vagy balra fent a plafont figyelgetni, ami egyenes jele a hazugságnak és a fantáziálásnak, én a szemébe nézek keményen.

Parris advice
Re: möhh
Kinney advice
Fwd:
Re: LETTER
Hoover advice
Rodrigues advice
Work which way a mountain and nay, they said, here, for joy.
All love enhancers on one portal!
He
Real investments in GOLD
Hale advice
Fraser advice
Stahl advice
On your just proceeding Ill.
Bolton advice
out, before thine enemies: which ye not.  Of the head; Judah
Re: Is this is?
Best love dr@gs at best store!
Tucker advice
Franco advice
Gay advice

Bezzeg az én idõmben, az ember leste óránként a leveleket, írt valaki? Most meg percenként jön, de most sem ír senki, csak egy gép, egy program küldi.
Egyet azért kiemelnék, van köztük egy fizetõvendég, wipest ki nem hagynám egyetlen sztoriból sem, belõle élek, Õ meg rajtam éli ki magát.


Re: möhh
Feladó: xy <wipes@freemail.hu>
Címzett: Zvolenszki "Zoltán" <guga@interware.hu>

Zvolenszki Zoltán <guga@interware.hu> írta:

> Légysz hívj fel ha felébredtél, extra sürgõs.
> Kéne az NF7 :DDD
>
>

nem ébredtem fel
van 2*512/400 egyforma ramod?
az nf7 mellé csapnék még 3*256/400-at cserébe
áááááááá
kötty
w

Ajándékozz személyre szabott zenei válogatást karácsonyra!
http://zenearuhaz.t-...?m=xmasminishop

A nõ állt velem szemben mozdulatlanul, én közben elgondolkoztam és a wipes is eszembe jutott, pont úgy ahogy leírtam. Már mondtam neki, hogy a levelezésünket egyszer kiadom abból gazdagodom meg.

Szombat 13:78

Elsõnek a férfi hagyta el a szorítót. A nõre csak futólag rámosolyogtam, de úgy hogy biztos ne felejtse el a telefonszámom ha a szomszédja szóba hozza, hogy képzeld elromlott a számítógépünk.

Alig vártam, hogy kívül legyenek, nekiestem a gépnek. Darabokra szedtem, ki az asztalra alaplap + cpu + ram + vga, de nem megy. Élesztgetem néhányszor majd csere. Volt egy régebbi TNT2 a polcon azzal bekapcsolt. Visszarakom az S3-at ugyanaz, a gép nem megy.
Na  mondom magamban minden rendben, telepítek rá egy rendszert és kész, összerakom. Újra bekapcsolom és akkor látom, hogy 32mb ram van benne, a telepítéshez beraktam 2X 128mb ramot, majd végeztével a felét benne hagytam.
A polcon találtam egy ppga 533MHz processzort, kicseréltem a 300-ast.

Szombat 13:95

Bontok egy sört, bootol.

Szombat 13:99 partíció? Legyen 2 X 20gb

Szombat 13:115 újaraindul vagy 15 másodperc.

Szombat 13:119 D36**-QDF**-BTW**-BT7**-43M**

Szombat 13:128 Neve? Akarja e? Ismerje meg? Lehet, hogy veszélyben van? Igen?
Kéne rá egy totálkommander.

Beállítom rajta a netkapcsolatot és felhívom a tulajt, hogy kész a gép.

Szombat 13:157 csak tudnám mibõl gondoltad, hogy majd 99 után 14:00 jön? Egy óra 60 percbõl áll, nem tudsz számolni?

Szombat 13:168. Ez több, mint egy hét, de csak egy fél nappal, annyival sikerült túlélni.

A férfi jött érte és szabadkozott, hogy igazából a nejének kéne itt lennie, mit neki szemtõl szembe, mint férfi a férfival. Mondom neki, ahogy megbeszéltük 2000. A hálókártya a helyén, csak kattintani kell egy ikonra és  ó ió ció áció káció akáció vakáció kommunikáció.
Arról meg nem kell tudnia semmit, hogy mennyit veszõdtem. Nehezen értenék meg, hogy vettek sok pénzért egy gépet, évekig használták majd jött az internet utáni vágy és most hirtelen nem megy. Hisz eddig nem volt semmi baja.
A nejem is kérdezi tõlem, hogy hol tehetnék ezt meg?
Szombat 13:192.168.0.1 ezt tudtam kihozni belõle, bekötötték a netet.

[guga]

Zene állj  :Ð

Gyerekek, lehet mostanában kicsit szenilis vagyok és nehezen fog az agyam, de úgy érzem itt valami nem stimmel   :Ð
A moderátorok egyre másra ejtik ki a topikomból a hátvédeket, lassan már a bermuda háromszöghöz fog hasonlítani a topik :Ð
Aztán, mint a törökök a budai várban, egyenként állnak oda minden ajtó elé és elállnak minden kijáratot
Óráról órára és percrõl percre. Egyenként szállingóznak be a topikba, hogy ne keltsenek feltünést. Próbálnak beleolvadni a tömegbe, szinte észrevétlenek.
Cheese néha rendel tõlem egy ramot, Fakejack egy konfigot, Krinyo egy mobilrack-et, Wizard évek óta komplett gépeket, Didyman idejár szinte naponta. Használja a wc-nket és azt hiszi nem vettem észre, hogy lehallgatót telepített még a szerviz asztalomba is, amit néha átadok, hogy az alibibõl elrontott tápokat nálam javíthassa meg.
De itt van mindjárt a tulaj, nem mondom szép gyerek, majdhogynem bombázó, azt mondja valami notebookot. Mármint azt lehet nyerni, kecsegtet itt engem, de az én eszemen nem lehet túljárni, én a guga vagyok. Ez is biztos valami kis trükk ellenem.
Aztán holnap meg bejön a topikba és azt mondja höhhhnyeee, de tudom nem szívbõl jön neki, számító egy alak. Arra játszik, hogy majd közremûködök.

Wick meg a nejemet hajszolja egy ideje valami receptért, azt mondja finom volt a sajt leves, ha meg felhívom, hogy figyelj eltévedtem, melyik híd van közelebb az 51-es úthoz? Akkor azt mondja nem tudja melyik  város, de most épült közel a Dunához. Játssza itt nekem a butuskát, a falvédõt, de tudom, hogy rajtam tartja a szemét, engem nem ver át, hát tessék kimondom, álljon itt mindenki elõtt: Dunaújváros.

Szóval Krinyó bejön és bedob a közösbe egy mondatosat, hogy nem kéne itt az off. Mi ez ha nem provokáció?
De mondom az én eszemen nem lehet túljárni, az se érdekel ha holnap rendel tõlem egy gépparkot, tíz konfigot. Úgy is tudom hogy csak alibi az egész, csak szeretne a közelembe férkõzni.
Óvatosságból inkább nem adom neki el. Ha meg próbálja az idõt húzni és elterelni a figyelmemet, hogy most nem rendel, akkor is tudom, hogy csak az erejét gyûjti össze, felemelkedik a felszínre, hogy levegõt vegyen és újult erõvel bukik a víz alá, kezdõdjék megint a küzdelem, húsz konfig kell.
B+ tudtam elõre, kemény csávó ez.
Akkor is kivédem, én emelem a tétet. Lassan kezd egy szexuális rítussá fejlõdni, ahogy próbálunk egymáson fogást keresni, s hopp Krinyótól egy duplareg, guga kéne konfig.
Ecsém engem nem lehet megtéveszteni, tudom, hogy mindegyik nick mögött te vagy, csak ketten vagyunk ezen a fórumon, de a végén csak egy marad.

Tisztelt uram! Ez nem felszólítás, nem gyakorlat! Nincs tiszteletkör, nincs diplomácia és empíria sem létezik.
A be nem fizetett villanyszámlák következménye ez, a le nem vezetett feszültségeké.
Önnek rengeteg elmaradása van velünk szemben, leszereljük a villanyórát.

Köszönjük az eddig belénk  helyezett bizalmát, OFF.

Budapesti Elektromos Mûvek.

Na mi van öcsém, benyújtották a számlát?
Hahó én vagyok, hahó ez nem a föld, én már Isten vagyok!
Nem emlékszel, az volt a végén, hogy Off.

Szóval mondom itt magamban, hogy höhhhnyeee itt valami nem stimmel, sorjáznak itt be a topikba gyesével, mint akit felcsináltak és úgy tesznek, mint ha Õk én lennének. Kérdezem magamtól miért van erre szükség? Miért akarnak olyanok lenni, mint én? S a cél érdekében mindent elkövetnek, milliomossá tesznek, egyre nagyobb autókkal járok, egyre nagyobb a kéró, nagyobb a medence és egyre befolyásosabb ismerõseim vannak, mint a cyberde.
Keresem, hogy hol akarják rajtam a fogást. Próbálok védekezni, folyton csak töprengeni és kibújni, kitérni, kisiklani a kezük közül.
Engem nem tudnak megtéveszteni, hiába költik el nálam az utolsó fillérjeiket is, ez az egész csak átverés.
Yayy ezt a doboló embert majdnem kifelejtettem, haverom szokta mondani ha Dobberman kutyát lát, hogy doboló ember, mindig a haverom jut az eszembe arról a kutyáról.
Na ez is (tudom Õ) bepróbálkozik évente, meg titkon rám küldi Piftukát, hogy vegyen tõlem vga kártyát. Úgy tesz, mint akinek nincs egy vasa sem és csak éppen érdeklõdik. Bõre alatt is pénz van, én mondom neked. Nemrég egy freemailos címrõl jelentkezett és valami kimondhatatlan nevû alapítvány, hogy gépeket és egy fél vagyon. De tudtam nemet mondani.  Másnap megint, csak szusszant egyet és újra rendelt, nem gyõztem hárítani, jaj ennyi alkatrészt visszamondani, inkább azt hazudtam, hogy nem tudok hozni, nincs senkinek raktáron, vagy ha van sem ajánlják, mert csak a baj van vele. Aztán szaladtam, ziháltam és kapkodtam a levegõt, sípolt a tüdõm, görcsbe rándultam, lerogytam a földre, de tudtam nem adhatom fel, gyõznöm kell, így nem jöhet el a vég.

Dehogynem, guga úr! Vegye be a gyógyszerét!

Zene állj  :Ð

[guga]

My Webpage

Az történt, hogy a kisebbik fiam Benjamin ráejtett a lábára egy könyvet. Szerette volna lapozgatni, leemelte a polcáról és kicsúszott a kezébõl majd ráesett a kis lábujjára. Éktelen visításba kezdett és nem tudtam megvigasztalni, csak záporoztak a könnyei. Én vigyáztam rá, csak ketten voltunk és nagy volt a szívfájdalma. Lefektettem az ágyra és próbáltam elvonni a figyelmét. Egy körtét adtam a kezébe és úgy tett, mint aki nem vesz róla tudomást, mert akkora fájdalma van, holott tudtam biztosan, hogy inkább lelki seb, nincs komoly baj.
Kicsit elfordultam, gondoltam ez majd segít. Olyankor az arcával nem kell színészkednie csak a hangjával és hallottam, amikor még fájdalmasan sírt, de mint aki cumit kapott közben a szájába, beleharapott a körtébe
Mondtam is neki, hogy fiam egyszerre nem megy a sírás meg a körte evés, mert baj lehet belõle, az egyiket átvállalom. Majd én sírok, addig te egyed a körtét és elkezdtem szipogni, sírni.

Elébb nem akart részt venni a játékban, csak sírt tovább szájában egy falat körtével. Aztán mondtam neki legyen, rendben. Én eszem a körtét, amíg kisírod magad, de nem adta, visszarántotta a körtét.
Mondom neki ez így nincs rendjén, kedvezned kéne nekem is. Legyen úgy, hogy én addig nevetek, amíg te sírva megeszed a körtét. Kicsit rötyögve sírt tovább, mint aki nem tudja eldönteni melyik a fontosabb, de a falat körte még ott vigyorgott továbbra is a szájában. Mesterkélten nevettem, hogy túljártam az eszén és megtarthatja a sírást a körteevéssel egyetemben, én pedig nevethettem.

Aztán nem tetszett neki, egy pillanatra átvigyorgott az agyán, hogy inkább sírna is, nevetne is meg enné a körtét, hogy nekem ne maradjon semmi, ezen olyan jót nevettem, hogy Õ is elnevette magát és még a körtét is elvette a szájától, hogy szabadon tudjon kacagni, mert sírva nyúltam a körte után.

Próbáltam színlelni a sértõdött irigységemet és érvényt szerezni az akaratomnak és pityeregtem, Õ közben kacagott és rázkódott bele a mellkasa, hogy apa milyen vicces, hol sír hol meg nevet.

Nem tudom máshol is így csinálják, elvonják a figyelmét és mindjárt nem is fáj annyira?

A nagyobbik az már nehéz eset, neki ilyen színjátékokkal nem lehet beadni, hogy nem is fáj neki semmi.
Mostanában nem elesik, mint mikor kicsi volt és leporoltam, az öntudata sérül.
Mondjuk jogtalanul gondolom, hogy a testi fájdalmak már nem hatnak rá, hisz nemrég egy két órás biciklizés után elesett és tényleg komolyan fájlalta a térdét, de pár perc múltán már inkább az öntudata került elõtérbe, hogy nem bírja elviselni, vele ez megtörténhetett.
Aztán hazaértünk és elõre közöltem a nejemmel, hogy a Leventének most van 10 rossz híre.
Mert Õ általában olyan, hogy ha elmegy kéthetes táborba, akkor ha megjön a nyakunkba zúdítja az összes rossz hírt és minden lelki fájdalmát, hogy Õt mennyi sérelem érte s mikor már éppen megszánnád, hogy jaj szabadítsuk fel rabszolga, akkor egy hirtelen mozdulattal elmosolyodik, majd belekezd, hogy képzeld és utána napokig meséli s tulajdonképpen kiderül, hogy végig jól érezte magát, erre elengeded a tanárnõ nyakát.

Mondom is magamban milyen puhányság, hol lesz ez kemény jellem, hol fogja bírni a sarat. Nekem nem volt kinek nyávogni, holott nem csak lelkileg, hanem fizikailag is sérültem ily zsengetájt.

Megyek haza s mostohaapám ül a fotelben, a dohányzóasztalon egy üveg Zöldszilváni. Mondja nekem így félrefordulva a tv elõl, ami elé elõzõ héten hozott Romániából egy színezett üveglapot, ami azt az érzetet akarta kelteni bennem, hogy tulajdonképpen ez egy színes tv, de nem errõl akartam beszélni, hanem a vetélkedõrõl. Mert kedvelte az ilyen játékokat és nyert is pár könyvet. Épp csak odavetette, hogy fiam takarítsd ki a konyhát! Mondom neki rögtön, hogy kész van az elõbb már kitakarítottam és ténylegesen úgy volt, mert én kérés nélkül is megfogtam a seprût, nem kényszerbõl, zavart a kosz és a rendetlenség, ezért rendet rakta, kitakarítottam.
Mostohaapám indulatot vélt kivenni a hangomból, tiszteletlenséget és odacsapott egyet a nadrágszíjával a fejemre. Katonai nadrágszíj, egy életre szól, akárcsak a nyoma. Ha végigsimítom a fejem még mindig érzem a heget.
Nem emlékszem semmire csak a véres hóra, ahogy anyám emelt fel a földrõl.
Mostohaapám bent duzzogott a szobában és kizavart, hogy eridj itthonról. Megindultam ki az útra a biciklimmel, de ott elestem és egy darabig ott maradtam.

Valaki meglátott és szólt anyámnak, aki a közelben dolgozott és mentõt is hívtak. Soha akkora gondoskodást nem kaptam, mint akkor hirtelen megöleltek és próbálták elvonni a figyelmem, hogy nem is fáj az neked annyira.

Ne sírj fiam! Ez még nem a pokol.

> Galaxis <

[guga]

Nem mondtam még?

Mt 12,36
De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.

Tegnap arról beszélgettünk a semsis Zsoltival, hogy mi elõzi meg a beszédet mielõtt valamit kimondunk a szánkon. Egy bonyolult mérlegelési folyamat, hogy mit közöljünk a másik emberrel, mit kozmetikázzunk és mit változtassunk meg, hogy ne sértsék az érdekeinket. Apró kis hazugságnak tûnnek, mint amikor a háziasszony olyan ételt kínál, amit soha meg nem ennél és csak hárítod, hogy kösz nemrég ettem tele magam és még talán ki is találsz valami ételt, amit láttál, hogy evett valaki. De nem mondod ki, nem akarod megbántani, nem akarsz vele viszájt, pedig ha kimondanád, amit gondolsz magadban, ha a másik ember láthatná, hogy mi jár éppen a fejedben hát összeomlana a világ. Hirtelen rájönne, hogy megveted õt valójában azért, mert koszos a körme, koszos a ruhája, zsírfoltos is és az edény, amibe fõzött ragacsos, meg sem érintenéd. Õ meg abból eszik minden nap.

12. Mt 15,11
Nem az fertõzteti meg az embert, a mi a szájon bemegy, hanem a mi kijön a szájból, az fertõzteti meg az embert.
13. Mt 15,20
Ezek fertõztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertõzteti meg az embert.
14. Mk 7,15
Nincs semmi az emberen kívülvaló, a mi bemenvén õ belé, megfertõztethetné õt; hanem a mik belõle jõnek ki, azok fertõztetik meg az embert.
15. Mk 7,18
És monda nékik: Ti is ennyire tudatlanok vagytok-é? Nem értitek-é, hogy a mi kívülrõl megy az emberbe, semmi sem fertõztetheti meg õt?

Aztán rájöttem, hogy Jézus nem a test fertõzésérõl beszél, de érthetõ is hisz ha erõs méreg jut az ember szervezetébe, akkor az legyõzi Õt. Jézus az ember lelkének fertõzöttségérõl beszél, hogy ami kijön a szánkon, amit beszélünk, amit kimondunk és mások hallják, az fertõzött és arról fog minden ember számot adni.
Igen ám, de eszembe jutott, hogy egy másik ember elõl eltudom rejteni a gondolataimat, de Isten elõtt lehetetlen, látja a legapróbb gondolataimat is
Zsolt 139,2
Te ismered ülésemet és felkelésemet, messzirõl érted gondolatomat.

Ha igaz, hogy minden hivalkodó beszédért felelnünk kell, amit egész életünkben kimondtunk, akkor létezik a rendszer, amivel azt rögzíteni és visszajátszani lehet.
Kell hogy legyen akkor egy magasabb szintû folyamatnak is, miszerint mire gondoljak vagy ne gondoljak, valahol azt is mérlegelem, próbálom terelni a gondolataimat, azt hiszem az maga a lélek, amit már nem lehet lecsupaszítani tovább, nem lehet már atomjaira bontani s Isten elõtt mégis meztelen.

Nemrég azt álmodtam, hogy ott állok  egy számítástechnikai nagykereskedés bejárata elõtt meztelenül és nézem, ahogy zárják be az ajtaját, mert záróra van és a tulajdonos megkérdezte tõlem, hogy kérek e még valamit, mert akkor visszamegy és kiszolgál. Illedelmesen mondtam, hogy nem, persze baromira zavart az is, hogy meztelenül állok elõtte úgyhogy miféle illemre lehet ilyen helyzetben gondolni? Végül elmentek haza és váratlanul lejött az égbõl egy fehér és arany mintázatos papi ruha, amit rám öltöttek és nagyon kemény, merev anyagból készült. Más nem rémlik az álomból, de nagyon emlékezetes maradt, olyan íze volt az egésznek, mint valami ígéret. Bár túlmisztifikálni sem szeretném, kicsi lenne az esélye hogy hallgatnának rám az emberek már csak egy kolomp kéne a nyakamba. Hogyan segíthetnék én bárkin is hisz naponta kétségbe esem.

De azért furdalja az oldalam mégis, hogy mivel rögzíthetik és mivel játsszák majd le nekem. Meg egyáltalán mit, mert nem magnószalag lesz, nem egy cd lemez. Mivel lehet nagy terjedelmû anyagot rögzíteni biztonságosan? Vagy maga a lélek? Hisz emlékszek mindenre, biztos valahogy kinyerik majd a lelkembõl az információt, mert akkor agyam már nem lesz, az itt marad a földön.

19. Ne gyûjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;
20. Hanem gyûjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
21. Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.

Aztán beszélgettünk tovább a Zsoltival és elmesélt egy történetet, amit hallott, hogy az egyik cigány gyereket felbérelték, hogy esténként menjen el autókat feltörni. Csomagtartókat fõleg és ahol volt valami komolyabb rádiós magnó s másnap azt átvették tõle pénzért. Csinálta a srác egy hétig és egy darabig eltûnt, majd egyik reggel komoly arccal odaállt a megrendelõje elé, hogy Õ ezt nem csinálja tovább. Miért kérdezték, valami baj van, történt valami?
Igen, válaszolta. Az egyik Audi csomagtartójában találtam 37 millió forintot.
Soha többet nem látták, csak hallomásból tudják, hogy elköltözött az országból nyom nélkül. Mikor hallottam arra gondoltam, hogy milyen szerencsés, aztán mégsem. Egyrészt ahhoz, hogy találjon ennyi pénzt el kellett indulnia kocsikat feltörni, vállalni a kockázatot, hogy megfogják és börtönbe kerül pár ezer forintért. Aztán eszembe jutott az is, hogy valóban én is örülnék ha sok pénzhez jutnék és nyilván lenne egy csomó tervem, házat vennék, biztosítanám a gyerekeim jövõjét, Õk meg a nagy jólétben elrontanák a sajátjukat vagy kitudja. Feltudnák vajon használni okosan? Nem sok millió forintra lenne szükségem, nem arra vágyom hanem nyugalomra. Tudni, hogy nem halok éhen, legyen hol aludnom, legyen egészségem és a feleségem szeressen, a többi már csak ajándék. Szívesen lennék én halász is, ha biztosan tudnám, hogy megélünk belõle biztonságosan és nyugalomban.

Azt sugallja nekem Jézus azzal a mondattal, hogy ne arra figyeljek, amit itt a földön összegyûjthetek, hanem arra, amit magammal vihetek.

De mi az? Mit lehet itt összegyûjteni a földön olyasmit, amit magunkkal vihetünk a halálunk után?
21. Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.

Ezt mindenképpen szeretném leírni, nemrég történt meg egy ismerõsömmel, remélem nem haragszik meg ha leírom (nem wipes ). Vásárolt tõlem egy elég drága telefonkészüléket, de nem egyszerû módon. A készülék vidéken volt és ahhoz, hogy Pestre kerüljön hozzá, le kellett vinnie az én telefonomat, amit a srác megvett és annak az árába számítottam be azt a készüléket, ami végül hozzá került és az Õ telefonja meg hozzám.
Sikeres volt a tranzakció és az ismerõsöm haza is vitte a telefont és már szövögette a terveket, hogy ezt vesz hozzá meg amazt, meg bluetooth adaptert.
Vásárolt polírpasztát és korongot, hogy egy karc se legyen rajta, a fúrógéppel felpolírozta. Majd felrakta tölteni és másnap a készüléket már nem tudta bekapcsolni. Garanciális volt a készülék de már problémás, hisz közben ki lett függetlenítve. Adott pénzt a szervizesnek és az átvette, mondta jöjjön vissza másnap. Végül nem tudták megcsinálni a készüléket, adtak neki cserébe egy újat, ami kicsivel olcsóbb volt, de legalább egy év garanciával. A legvégén fáradtan azt mondta elég volt a telefonokból, egy idõre leállok, használom ezt és kész vége.
Elõzõ nap már volt valami sejtésem a telefonnal kapcsolatban, mert megfogalmazódott bennem egy magyarázat és el is mondtam magamban, hogy ne sajnáld, nem a lábadat vágták le, ez csak egy telefon.
Másnap pont bent voltam a nagykerbe és hív a nejem, mikor jössz itt vár (mondjuk Lóbelt) már 15 perce. Mondom magamban minek vár? Eddig ilyet soha nem csinált, nem voltam otthon továbbment és kész, jött máskor, de most ott vár rám. Biztos a telefon, elromlott, tönkrement és hazafelé azon gondolkodtam, hogy ilyenkor mi a megoldás? De megelõzött, mondta hogy közben beadta a szervizbe és egy kis pénzért átvették.
Mondtam is neki, hogy micsoda hülye egy ország, ha az osztrákoknál lennénk simán elzavarnának.
Kis apró hazugságok, gondoljuk, kimondjuk és helyezkedünk, hogy ne sérüljenek az érdekeink. Mondom Lóbeltnek, hogy nem más ez, mint bálvány imádás. Az emberek szívében Isten helyett egyre nagyobb tv készülékek, hitelre megvásárolt autó csodák, nyaralások, szép házak és mindenféle földi javak vannak s ha mindent összegyûjtöttek maguknak, akkor a végén kinek adják?
Sokszor gondolkodom azon, hogy miért beszélek én Istenrõl? Mi abban a jó nekem, hogy kiröhögnek ugyan menj már, csak nem képzeled, hogy tényleg van? Akkor mi ez a sok betegség meg tragédia, olyankor hol van Isten ha meghal egy gyerek, tényleg mindig ezzel jönnek nekem, naponta hallom. Meg, hogy mire vársz, azt hiszed Isten majd megsegít, hát akkor bolond vagy ha arra vársz.
Azért tudnék mirõl mesélni, az én életemben Isten már munkálkodott.
Ha valaki behozza hozzám a számítógépét, hogy javítsam meg mert bízik bennem, az elvégzett munkámban, hallott rólam és elégedett is velem, akkor ezt elmondja másoknak is, bizonyságot tesz rólam.
Én is Isten munkájáról.
Nehéz ügy, mert Isten nem egy tipikus számítógép szerelõ, aki csak úgy tetten érhetõ az asztal mögött és meghívjuk egy jó sörre , nehezebb megérteni a munkáját, átadni sem egyszerû ezt másnak, fõleg hogy közben magában röhög rajtam, hogy mondjad csak hülye gyerek. Apró kis titkok, bár csak láthatnám mi jár a fejedben, mi az a gondolat, rajtam is elborzadnál, hogy folyamatosan a szemedbe hazudok. Fogalmazok és mire kimondom a szavakat már rég mást jelentenek, mint amire én valójában gondolok.
Miért kell az egész életünket szünet nélkül végighazudni, társadalmi szabályok kedvéért viselkedni modorosan és képmutatóan. Nincs aki rendet tegyen és uralja a káoszt, lássa melyik gondolat igaz, melyik hamis és ketté válassza?
Itt van pont ez, amit most írtam. Egy csomó mondatot visszaszedtem, mert na ezt azért már mégse nem azt írtam le, amit valójában gondolok.
Tudtátok azt, hogy a gondolatok közt is van különbség? Van elszálló és méllyen szántó. Az egyik, mint hopp ezt most elérem és megszaporázza a lépteit, de másnap már számára az nem hasznos információ, hisz naponta többször is beletaposunk a gázba, hogy ez most még rózsaszín, feszegetjük a törvényes keretek határait kimondhatatlanul.
De van, ami nyomot hagy még bennünk is, akik gondoltuk, nem csak az aki hallotta és évek múlva is felemlegeti, fontos volt neki, volt abban a gondolatban erõ, mondattá lett és valakinek bement a fülén.
A fül az jó találmány, akkor is hallod a dacosan behunyod a szemed és erõsen összezárod, hogy látni sem akarom. Isten ilyen, a füleden akkor is bemegy.

Mk 4,9
És monda nékik: A kinek van füle a hallásra, hallja.

Aztán meg mondom magamban, hogy micsoda egy kretén vagyok, hogy nem gondolok Isten dolgaival. Elbohókázok az ismerõseimmel, elviccelõdünk és még ha tudom is, hogy komoly bajban van akkor sem hozakodom elõ Istennel, inkább megtartom magamnak, csak gondolkodok, de nem mondom ki, nem beszélek róla, nehogy hülyének nézzen.

Csel 5,29
Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek.

Meg ott van az Öt tálentom példázata is (bocs ez kicsit hosszabb):

14. Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az õ szolgáit, és a mije volt, átadá nékik.
15. És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettõt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az õ erejéhez képest; és azonnal útra kele.
16. Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot.
17. Azonképen a kié a kettõ vala, az is más kettõt nyere.
18. A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az õ urának pénzét.
19. Sok idõ múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök.
20. És elõjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon.
21. Az õ ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hû szolgám, kevesen voltál hû, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
22. Elõjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon.
23. Monda néki az õ ura: Jól vagyon jó és hû szolgám, kevesen voltál hû, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
24. Elõjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél;
25. Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied.
26. Az õ ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem;
27. El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét.
28. Vegyétek el azért tõle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van.
29. Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van.

Azt vettem magamon észre mostanában, hogy én is a földbe ásom Isten szavait, inkább a testemre koncentrálok a lelkem helyett.

Rm 8,9
De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. A kiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.
Zsolt 17,3
Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.


Gondoljátok meg, hogy mit beszéltek inkább Istent polírozzátok.

[guga]

Levél bõvéremnek.

1Pt 2,12
Magatokat a pogányok közt jól viselvén, hogy a miben rágalmaznak titeket mint gonosztévõket, a jó cselekedetekbõl, ha látják azokat, dicsõítsék Istent a meglátogatás napján.

Már többször is megkérdeztem magamtól, hogy vajon azok az emberek, akik majd Isten elé állnak és megkérdezi Õket, hogy mi volt a véleményed errõl az emberrõl? S akkor rám mutat, én meg ott állok majd megszégyenülve, hogy hát bizony ez egy képmutató, mert Õ általa bizony nem ismerhettem meg Istent. Mindig csak önmagát adta, a saját poénjait nyomta, tetszelgett és viccelõdött ez a guga, jókat mulattunk rajta, de soha nem Isten akaratát cselekedte, velünk együtt volt benne a rosszba, menjen a pokolba.
S én akkor az utolsó szó jogán megkérdezem majd Istentõl, hogy tudom te döntöd el felség, hogy mi rossz és mi jó, te vagy mindennek tudója, de megkérhetnélek egy szívességre? Húzz ki a névsorból, tekints le úgy rám, mint aki meg sem született. Radír, keveredjen a grafit meg a papír, írják meg hogy van olyan ember, akinek jobb lett volna ha meg sem született.

De van ebben az egészben egy nagyon súlyos hiba. Még az utolsó szó jogán is Isten fölé szeretnék kerülni, hogy az én akaratom érvényesüljön az övével szemben. Nincs benne alázat, hogy egész életemben tévedtem, a saját magam akaratát cselekedtem, döntöttem és aszerint éltem, sõt még azt is megéltem, hogy Istentelen vagyok, Istent tagadok. Aztán mikor látom, hogy mégis csak van és itt állok elõtte, akkor is az jut eszembe, hogy kibújjak alóla. Pedig Isten mindent betölt, nincs hova bújni.
A düh, a dac rossz tanácsadó. Ha úgy érzem indulatos vagyok szoktam várni, nem hozok fontos döntéseket, esetleg késõbb megbánnám.
Gyerekneveléssel vagyok így, ütni nem szoktam, csak felemelem a hangom és szigorúan beszélek, kiabálok, dühösen. De utána rendre megbánom. Mindig azt keresem hol lehetett neki igaza? Van e oka szemrehányásra, nehéz tudni hol az egyensúly, meddig mehetek el. Folyamatos kiszorítósdit játszunk, próbálgatja a körmeit, a vitában próbál felülkerekedni.
Élek e még 8 évet? Nemrég láttam egy apát sörözni a fiával a pultnál, nagyokat röhögtek. Remélem megérem és nem nekem kell majd fizetni a sört
Nekem is volt egy pillanatom, amikor önállóvá váltam. Egyik este néztem, ahogy a nagyobbik fiam Levente a mosógépen ülve vágta a körmét. Nemrég még a fenekét töröltem és figyelnem kellett még a széklet állagára is, hogy rendesen ürít e, nehogy megtámadja valami betegség. Egyszer mégis le kell vennem róla a kezem.
Már a google-t is tudja használni egyedül és méltatlankodva jegyzi meg, hogy Apaaaaaaaaa tudok én magamra vigyázni. Dehogy is fiam, még én sem, pedig én már sört is ihatok.

Jön be az egyik ügyfelem, hozza magával a fiát, aki velem egykorú. Jön, férfiasan köszön és a kezét nyújtja, korosabb ember, rég nyugdíjba vonult, szeret nálam idõzni, idézni rég letûnt korokat. Én meg hallgatom és egyetértek vele, kiönti és mielõtt elmenne megvizsgálja a szemetes tartalmát, hogy nem maradt e közte valami kompromittáló.

A fia bejön és félszegen biccent, elhalkult jó napot, aminek a vége ködbe vész. Áll bizonytalanul és nézi a földet, nézi a mintáját, cizellált, keret, sárga rombusz, nemrég rakta le a Frédi a linóleumot. Pedig a föld kerek, nem  cizellált, keret, sárga rombusz és erezetek.
Emlékszem gyermekkoromban felszabadulva ugráltam az utcán a 100 éves cukrászda elõtt, hogy kék az ég és zöld a fû, mily egyszerû az élet. Hangosan énekeltem, a fagylalt is fantasztikus volt. Évekkel késõbb hatalmas tömeg és az öreg tulajdonos meg rideg. Hol keressem az élményeket, hangokat, illatokat és képeket. Hiába megyek oda, nem vagyok otthon, semmi nem emlékeztet rád, szelíd gyermekkorom.

Mit fogtok mondani rólam Istennek?
Van, aki csak hallott rólam, a nevem ismeri, de már Õ is véleményt fog alkotni. Van, aki olvasott és fel volt háborodva, hát még az, aki látott. Aki meg hallott beszélni végleg elítél a porba, nem szeretek szerepelni semmilyen névsorba.

Neve mindent betölt, még azt a nem létezõt is. Nem igaz?


Mt 12,37
Mert a te beszédidbõl ismertetel igaznak, és a te beszédidbõl ismertetel hamisnak.
2Sám 14,14
Mert bizonyára meg kell halnunk, és olyanok vagyunk, mint a víz, mely a földre kiöntetvén, fel nem szedhetõ, és az Isten egy lelket sem akar elvenni, hanem azt a gondolatot gondolja magában, hogy ne legyen számkivetve elõtte az eltaszított sem.

[guga]

A beavatás

A nagyobbik fiam Levente10 éves elmúlt. Már kicsi kora óta jelzik a tanárai, hogy figyelmetlen, elkalandozik menet közben, de amúgy alapvetõen a feladatokat szépen megoldja.
Ma este elsõ kézbõl tapasztalhattam meg, hogy ez mennyire igaz. Már régóta terveztem, hogy elbeszélgetek vele komolyan, úgy mint férfi a férfival, amolyan útravaló. Tudod, amire majd évek múlva is emlékezni fog, szerintem az férfias dolog. Csak semmi apakomplexus.

Kettõnkre maradtunk, mondom neki fiam halkítsd le a zenét és elé tettem a Bibliát.
Fiam, úgy érzem eléggé felnõttél és érett vagy ahhoz, hogy ami ebben le van írva azt megértsd. Elsõként úgy gondoltam, hogy olvass bele a példabeszédekbe, épp csak annyit, ameddig úgy érzed kellemes és érdekel, aztán gondolkodj el rajta, holnap meg kérdezd meg.
Ha úgy érzed teher olvasni, akkor tedd le. Ugyanis Bibliát nem akkor olvasunk ha körülöttünk csitt-csatt, anya mosogat, aztán a szennyest rakja be a gépbe, vagy a hûtõben leltároz és sziszeg a fogai közt, hogy ezt nem hiszem el, kifolyt a lekvár, most takaríthatom össze. De nem is akkor, amikor Bendzsó lobog, Bendzsó ugyanis a kisebbik fiam Benjámin. Valamiért Õ nem lett guga. Mert logikus volt, hogy guga (az én vagyok) nagyguga, aztán a nejem középguga, végül Levente lett kisguga. Akkoriban nem jutott eszünkbe, hogy lesz majd egy második fiunk is. Mert ha tudtuk volna biztosan elõre, akkor mire megszületik kitaláltuk volna, hogy a kisnél mi van kisebb, talán a legkisebb? És ha lesz harmadik gyerekünk? Legeslegkisebb? Na érted, aztán lett belõle Bendzsó. Õ is eléggé gugás, de már eltérõ, guga alternatíva. Olyasmi, amikor az ember rálel egy kincsre, egy megismételhetetlenre, egy igaz gyöngyre, valami eredetire, ami megáll a lábán és önálló életet él, na ez vagyok én a guga. Aztán ezt fel lehet használni, mint lejárt lemezt egy jobb élet reményében és ötvözni a jót és a megismételhetetlent de hosszú szó Istenem.
De nem is akkor olvasunk Bibliát ha körülöttünk csend van, de belül zaklatottak vagyunk, mert mindenre odafigyelünk, azt sem tudjuk hol áll a fejünk, annyi a probléma, de ha ezen múlna, akkor sosem múlik el, probléma mindig lesz.
Nem jut idõ Istenre egy gondolat erejéig sem, mert pont ez a probléma. Ha ráfigyelnénk, akkor gondja lenne ránk, megoldaná helyettünk. Van egy olyan mondás, hogy segíts magadon és Isten is megsegít.
Na annyit azért segítek, hogy ez sosem volt igaz, csak az emberek a szájukra kapták. Isten csak a szájukon van, nem a szívükben.

Akkor olvass Bibliát ha feszít a vágy, ha éget a bensõd, hogy megtudd végre, valaki megmondja a frankót és tegyen pontot a végére, legyen igazság végre, megváltoztathatatlan, amit senki sem bírál. Na akkor ülj le és hidd el választ lelsz a problémádra, mikor lélekben szegény vagy. Egy olyan embernek, akinek nincs még a lelkében semmi annak lehet a legtöbbet adni. Akinek a szíve gazdag az mindennel telve van, nem férne be oda már egy csöppnyi igazság.

Odaadtam a kezébe és mondtam most menj aludni, de mielõtt lefeküdnél elmesélem, hogy mirõl szól. Volt egy király, akit apja halála után választottak azzá és mivel Isten népének királya volt így Isten megkérdezte Õt, hogy mit kérsz tõlem trónra lépésed elõtt?
Az pedig a bölcsességet választotta. Isten nagyon elégedett volt és azt válaszolta, hogy ezen a földön legnagyobb kincs, ami megszerezhetõ, azt választottad, az mindennél nagyobb, az majd gazdaggá tesz téged és valóban. Olyan király volt, hogy messze földön híres, más királyok hónapokig utazták át a földet, hogy fejet hajtsanak elõtte és halhassák szavát. De tényleg megnyerte Istent az a király, mert tudott hozni olyan döntéseket szívbõl, amit mindenki elfogadott.
Volt például a két asszony, akik egyszerre szültek és az egyik ráfeküdt a csecsemõre és meghalt a magzata. De amíg a másik aludt a gyerekeket elcserélte. Amaz mikor felébredt észrevette, hogy nem az övé a gyermek. Ment a királyhoz panaszra az meg azt mondta vágják ketté a gyereket. Az egyik azt mondta rendben, ez így jó lesz (tudod, mint a Süsü, süsü fogjunk lepkét, jóóóóóóóó és lebukott, hogy Õ a süsü robot, a másik meg felszisszent, hogy neeeeeeeeeeeeem, nem szabad a lepkét megfogni és magához ölelte a kiskirályfit). A másik meg azt, hogy ne bántsák, adják a másik anyának.

Kis hatás szüntetet tartottam és megkérdeztem Leventét, hogy szerinted mit mondott a király? 

-Levente: elfogadta?

Látod ezért érdemes elolvasnod a példabeszédeket, mert akkor megismered ennek a királynak a gondolkodását, ugyanis annak az asszonynak adta, amelyik azt mondta ne bántsák a gyermeket, hanem adják oda a másiknak, na az volt az igazi anyja.

-Levente: hjaaaaaaa már érteeeeeeeeem és a homlokához csapott.

Isten is így viszonyul hozzánk, inkább azt választotta, hogy elszakítsanak tõle egy idõre, hogy ezzel megmentse az életünket és ha már megerõsödtünk hitben, akkor fedje fel az igazságot.

Levente bement és egy negyed óra után visszajött, hogy apa kérdezni szeretnék valamit egy címmel kapcsolatban és erre mutatja, hogy Isten testi és lelki áldásainak dícsérete.

De Levente, te eddig ezt olvastad? Bólogat, hogy igen és megbeszéljük a tartalmát, látom érti csak azt nem, hogy Isten miért test? Elmagyaráztam neki, hogy mi a testi és lelki áldások közt a különbség. Testi áldás az, amikor kaptad a bmx kerékpárt. Sok gyerek csak álmodozik róla de soha nem jut hozzá. Neked meg teljesen természetes, na ez testi áldás, mert tudod tekered meg élvezed, hogy mehetsz vele. De nem jutna eszedbe soha ezért hálás lenni Istennek, képzeld el, hogy vannak olyanok, akik egész nap egy tolószékben ülnek, ha Isten megszabadítaná õket attól a tehertõl hidd el életük végéig térden járva hálálkodnának érte. Ezért ajándék a kerékpár Istentõl, mert te nem csak hogy a saját lábadon mehetsz, kereken gurulhatsz.

De Apa! A tolószéknek is van kereke.

Neked nincs ki a négy kereked fiam, aztán röhögtünk

De fontosnak tartottam elmondani a lelki áldást is, hogy az az osztálytársad, amelyik utál téged, hirtelen anélkül, hogy bármit is tettél volna érte megkedvel téged és figyel rád, nem csak rád legyint hanem elmondja másnak és hozzá mosolyog, képzeld. Megörülsz neki, de soha nem jutna eszedbe hálát adni érte Istennek, hogy Uram köszönöm néked.
Pedig van olyan ember, akit mindenki utál és megvet. Hordozza a terhet vagy a származása miatt, vagy mert úgy tanulta, hogy Õ megvetni való. Már tapasztaltam, az ilyen emberek rendkívül hálásak tudnak lenni egy kis törõdésért cserében. Ha meghallgatod õket, megérted, tanácsot adsz, együtt érzel velük.

Nos az ilyen emberek gyengeségével él vissza minden egyes egyház, mert az egyiket azzal vakítják, hogy mit neked bmx Isten Mercedest akar neked adni csak bízz bennünk és adakozz. A másik meg a vállára engedi borulni, hogy ott sírja ki hogy az élet elbánt vele, a kijáratnál találja az adomány dobozt, nem nézi senki hogy mennyit ad, de pontosan tudják. Ha keveset adott, akkor marad a legalacsonyabb pozíció a hívõ. Ha sokat kapott Istentõl és kulcsa is volt a ládához, akkor lelkésznek hívták, ez egy frigy. A hívõ és a lelkész egymás nélkül nem tud létezni, valakinek be kell a pénzt szedni, adakozzatok.

Mit mondd ezzel szemben Isten?

Mt 10,8
Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket ûzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.
Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se réz-pénzt a ti erszényetekbe,Se útitáskát, se két ruhát, se sarut, se pálczát; mert méltó a munkás az õ táplálékára.

Jártatok már az esztergomi bazilikában? Van ott vagy nem mind arany, ami fénylik?
A Bibliában az arany Isten igazságát és jellemét, becsületét jelképezi.

Mit is kért Salamon király Istentõl? Kincseket?

19. Ne gyûjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;
20. Hanem gyûjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
21. Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.

Hogy is van ez akkor? Az egyházak olyan kincseket halmoznak, ahol a szívük? Salamon meg olyan kincset halmozott ahol az Õ szíve volt? Igaz ez?

Mondom Leventének, hogy nem azt olvastad, amit mondtam, hanem a Zsoltárok könyvét, mert onnan van a cím, az a testi és lelki áldás. Vissza adtam neki, hogy ha van kedved olvass bele lefekvés elõtt a példabeszédekbe is, de láttam már unja, ezért jó éjszakát köszönte, tudtam úgy is gondolkodni fog rajta, ez lesz a szeme elõtt, ezzel fekszik le és ha nem is olvassa, reggel azért megkérdezi majd, hogy Apa az miért van, hogy Isten....

Te támogatnád ezek után bármelyik egyházat?
Akkor inkább itt van az enyém hívem

Zvolenszki Zoltán 11773085-07890280

[guga]

Zsenge koromat egy tanyán töltöttem, ott cserepesedtem fel, cserepedtem vagy mi. Felénk akkoriban nem nagyon lehetett látni rendõrt, de egyik délután a szomszédunknál kint voltak két autóval is, mindenki kigyûlt a gangra oszt onnan néztük, füleltünk. Kiderült valami rablás, betörés miféle.
Elvitték a kamrából a kolbászt meg szalonnát és 2db fúrógépet.
Mindenki értetlenkedett, hogy ki tenne ilyet? Aztán mikor  rendõrök elmentek anyám csak átsomfordált, hogy mondjad mivót Icukám?

Másnap bilincsbe verve vitték haza a fiát, a piacon megbukott a 2 fúróval, szalonnát meg eladta, de valaki látta és szólt a rendõröknek, hogy megvan a tolvaj. Az annya ölelgette csak a srácot, ahogy megvolt bilincselve, furcsán vette ki magát, hogy nem tudta visszaölelni az anyját. Szív megszakad, mit csináltál édes fiam, mire kellett a pénz, aztán csak szorongatta. Rendõrök is ráhagyták, mert egyik szülõ sem akart feljelentést tenni, elengedték. Az mit kapott este, zengett a ház. Nem tudom az apja lekevert e neki egyet, mert már nem kölyök volt, amolyan 25 éves forma, bajusszal. De tény, hogy sírt és záporoztak a vádak. Napokkal késõbb elköltözött otthonról és hosszú évek múlva láttam viszont a gyulai várfürdõben, ült velem szemben oldalán egy kis könnyû nõcske vihogott, a srác biccentett, de különösebben nem ugrott a nyakamba zokogva, még mindig bilincsbe volt a keze.

Nekem meg az járt a fejemben, hogy mi visz rá egy gyereket arra, hogy kirabolja a szüleit ilyen kevésért. Annyira nincs köztük kapcsolat és annyira távol vannak lélekben egymástól, hogy nem hisz benne megtudják oldani a szülei azt a gondot, amihez a pénz kell?
Aztán lám-lám milyen a szülõ, magához öleli és akkor döbben rá a saját hibájára, hogy elhanyagolták, pedig ott élnek vele egy házban, ugyanazt az ételt eszik, ugyanannál az asztalnál és mégis megesik.
Eszembe jutott az is, hogy ha biztosan tudnám, hogy valamelyik hozzátartozóm holnap meghal, akkor egész végig vele lennék és beszélnék hozzá, hogy még amennyit lehet vele legyek. Van már olyan a családunkból, akinek szívesen az ágya mellé ülnék és megfognám a kezét, beszélnék hozzá napokig, amíg még lehet. De már elengedtem, csak a tudat, hogy azt is biztosan tudom, hogy amíg élt nem nagyon kerestem, mindig találtam indokot, hogy most ezért, mert sietek. Aztán egyszer elmentem hozzá, jó is volt, örültünk egymásnak, de többször is volt, hogy megtehettem volna, ha akarom, de találtam egy indokot.

A srácról még annyit, hogy nem ment el az apja temetésére. Nem is tudom mit ítélkezek itt fölötte, mint tudója mi közerkölcs. Inkább nehezen tudok vele azonosulni s ezzel nem azt mondom, hogy különb ember lennék vagy jobb nála.
Nem ismerem milyen volt a kapcsolata a szüleivel, hogy egyszer csak meglopta õket és mindez odavezetett, hogy mikor az apjára ráhulltak a göröngyök, még akkor sem volt benne annyi tisztelet, hogy apám ne menj el és ejtett volna érte legalább egy könnycseppet, hogy ha egy kicsit visszajönnél megbeszélhetnénk. Nem lehet.
A srác mélyen még most is õrzi a haragot apja iránt és elhordozza a sírig, bilincsben van a keze, nincs bocsánat, vagyis sosem tudta kimondani azt a szót.

Péld 19,18
Fenyítsd meg a te fiadat, mert még van remény felõle; de annyira, hogy õt megöld, ne vigyen haragod.

Péld 23,14
Te vesszõvel vered meg õt: és az õ lelkét a pokolból ragadod ki.
Ne vond el a gyermektõl a fenyítéket; ha megvered õt vesszõvel, meg nem hal. Szerelmes fiam, ha bölcs lesz a te elméd, örvendez a lelkem nékem is.

Isten szólt hozzátok.

kép

[guga]

Idézet: blueboi69 - Dátum: 2007. jan. 16., kedd - 21:57

Na  megint itt van Isten

Elsõ beszélgetõpartnerünk azért kérte arca eltakarását, mert állítása szerint olyan információ birtokába jutott, mely miatt veszélyben érzi az életét.
Hagy mutassam be önöknek most csak a hangját, hölgyei és uraim, kedves nézõink, fogadják szeretettel a hangyát.

-G: Elsõként hagy kérdezzem meg, miért választotta ezt a nevet: hangya? Ez valami utalás vagy vonzalom?

-H: Úgy gondoltam jobb ha nem hagyok felesleges nyomot magam után, olyan mint Katalin, Sára, István vagy Jakab, Mónika, Eszter, Zoltán, Tamás vagy épp a Katalin, de mondtam ezt már egyszer?

-G: Nem gondolja, hogy túl egyértelmû következtetést vonhatunk le a hangjából? Mert egyértelmûen nõ, csak férfivé változtatta.

-H: S ha férfi vagyok csak nõvé változtattam a hangomat, mégpedig olyanná, akit férfiutánzó hanggal áldott meg az ég?

-G: Mi lenne az az információ, amit szeretne megosztani velünk?

-H:
Péld 6,6
6. Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az õ útait, és légy bölcs!
7. A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura,
8. Nyárban szerzi meg az õ kenyerét, aratáskor gyûjti eledelét.
9. Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból?
10. Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek;
11. Így jõ el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szûkölködésed, mint a paizsos férfiú!
12. Haszontalan ember, hamis férfiú, a ki álnok szájjal jár,
13. A ki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ád.
14. Álnokság van az õ szívében, gonoszt forral minden idõben, háborúságot indít.
15. Annakokáért hirtelen eljõ az õ nyomorúsága, gyorsan megrontatik, s nem lesz gyógyulása.

-G: Úgy érti egy idézet a Bibliából?

-H: Nézze uram! Én csak egy kis hangya vagyok ebben a bolyban, hangyák erõtlen nép, mégis megkeresik nyárban a maguk eledelét.

-G: Nem értem önt, miért érzi úgy, hogy veszélyben van az élete, csak mert fejbõl tud egy Bibliai idézetet?

-H: Hagy kérdezzek én is egyet Guga úr! Ön hány Bibliai idézettel tudna nekem szolgálni fejbõl?

-G: Az õszintét megvallva egyel sem. De azért párat már hallásból ismerek, vagy ha látom valahol, akkor eszembe jut. Tudja, mint mikor megkérdezik, hogy ismerem e az amerikai zászlót?
Persze, hogy ismerem. Jó akkor rajzolja le pontosan! Aztán csak állok ott bambán, mert nem tudom hány csík, hány csillag, mire merõleges és van e a kéken, fehéren és piroson kívül másik szín?
Nem tudom lerajzolni pontosan, de megismerem, azt is tudom , hogy minden csillag egy-egy államot jelöl.

-H: Látja ez ebben az életveszélyes, hogy valamit csak épp, hogy megismerünk és már is hiszünk benne, de semmit nem tudunk róla pontosan.

G: Ezt értem, de még mindig nem, hogy miért érzi úgy veszélyben van az élete?
H: Képzeljen el egy olyan játékot, ahol van mondjuk ezer induló és csak egy lehet a befutó, mindenki meghal csak egyedül az az egy hitt abban, hogy biztosan él és a helyes utat járja.
G: Látom hova akar kilyukadni, de a másik 999 ember is abban hitt, hogy a saját hite helyes, aszerint élt, úgy alkotott évezredeken át, letûnt kultúrák és legújabb kori vallásburják.
H: Van egy egyetemleges törvény, ami minden országhatárt lefed. Képzelje csak el, hogy ha átlépjük az országhatárt, akkor van olyan ország, ahol egy szelet sertéskaraj fõben járó bûn, tisztátalan. Furcsán érzi magát az ember olyan közegben, ahol számára megszokott dolgokat ítélnek el, sõt némely esetben kimondják bûnözõ vagy bíróság ítéli el, mert olyat tett, ami az ottani törvények szerint büntetendõ.
De, aki az embert alkotta, a mûködési elvét, a földet, hogy mint az óra úgy járjon. A felfoghatatlan erõket és távolságokat a gondolatokat, amivel vizsgáljuk, a mélységeket.
De mi van ha nem helyes a hitem, vagy ha nincs is semmi, leoltják a lámpát és kész, sötétség örökre. Se hang, se fény, se érzék, se harag, se öröm nincs, az sincs, hogy nincs annyira nulla. Akkor az emberek miért éltek annyi évezredet, gondozták és féltették, utódjaikat trónra emelték az õsközösségbõl, ahol még nem is volt kocsma, ide a magasba, ahol ülök a billentyûzetem elõtt s beültetek egy gondolatot az agyadba, amelyik megkérdezi tõled, hogy ha Mózes, vagy Ádám és Éva most látna, vajon fontosnak tartaná e az utódlást, hogy idáig jutottunk?
Nem kéne alább szállni, esetleg Istenhez?
G: Ez igen, ezt nevezem, szépen megfogalmazta kedves hangya, hangyás, hangyagyás. (látjátok, most magamat dícsérem: a szerzõ)
Azt hiszem ezt le sem adom riportba, mert gyenge és nevetséges, ne haragudjon hölgyem de engem mindenki bolondnak nézne ha ezt leadnánk adásba, felérne egy öngyilkossággal. S ezzel most nem bántani akarom, biztos a jó szándék vezérelte önt, az én kezemet meg a fõnök köti meg, a jövõ hónapban is szeretnék kapni fizetést.
H: Áá errõl van szó, a pénz, mindig az van elõtérbe, pénzért mindent.
Hisz Ön Istenben, melyikben? Szokott korábban kelni ha plusz pénzért dolgozik? Szokott tovább maradni egy kis jussért vagy egyel több napot dolgozni? Számolja össze hány órát és napot dolgozott, hogy több pénzhez jusson? Mennyi mindenrõl lemondott a pénz érdekében, eldobott emberi kapcsolatok. Ez a pénz hatalma, egy valóságos Isten, kézzel fogható, felhalmozható és ha valakinek szólsz tedd ezt, tedd azt nézd meg megteszi, csak pénz kell neki, olyanok, mint a szolgák.
G: Hölgyem! Már bocsánat, hogy így nyíltan felfedem kilétét a kamerák elõtt, már nem vesznek, nem megy ki adásba. Ön nincs tisztában az alapvetõ emberi értékekkel, az együttélés szabályaival. A pénz csak egy norma, egy viszonyítási alap, hogy mi az amit megengedhetek magamnak, mennyire végzem jól a munkámat és társadalmilag hol foglalom el a helyem. Ha egy éhezõt látok az út szélén, ahogy koldul, akkor kényelmesen hátradõlök és belül megjelenik egy mosoly, hogy engem nem versz át, nem elég, hogy nem dolgozol még tõlem tarhálsz, hogy ne is tudj magadról, én sem tudok rólad, csak ha kell egy indok kire haragudjak. Ez nem változott Mózes óta vagy hogy mondta, biztos az a tutajos, özönvíz vagy mi, aki megevett egy fürt erjesztett szõlõt és látomása volt tõle, becipelt egy elefántot valami teknõbe, hogy ezt most én megmentem aztán elengedett néhány galambot és kiszellõztetett, huzat lett és olyan, ami feláztatta az özönvízszerû könnyeket, há-há nevetnem kell, mindjárt sírok.
H: Uram Ön menthetetlen. Egyrészt Noé, másrészt tipikus amerikai zászlós eset. Pontosan nem tudja, de biztosan állítja, hogy amit mondd az igaz.
Így van vagy nem? Most igazat beszélt vagy hazudott? Hisz abban, amit mondott?
G: Ne nevettesse ki magát hölgyem itt mindenki elõtt, nem ülök fel a kérdéseinek. Lehet nem vagyok egy rutinos vitapartner csak egy egyszerû riporter, de van végzettségem, ebbõl élek és mindenki elismer. Tudom mit beszélek, ne jöjjön nekem Istennel. Komolyan nem értem Önt, hogyan hiheti azt, hogy csak az az egyedüli igaz, amit ön gondol? Már eleve ezért a tényért nem is kéne szóba állnom magával, mert az emberi kapcsolatok alapja a kölcsönös tolerancia. Meghalok és biztos ott lesz egy Isteni fegyõr hatalmas dudákkal és a falhoz állít terpeszbe, megmotoz tetõtõl talpig, megáll a szívem fölött és belemarkol, hogy hopp itt találtam valamit, egy eldugott dolgot, maga rejtett életet élt, másnak mutatta magát végig, adja csak a kezét. Láncra vernek egy katlanba, amit az ördög forral és Hitler lesz a szomszédom. Ennyire rossz ember lennék? Akkor milyen az Isten, akiben maga hisz, hogy ennyiért elítél?
H: Nem ennyiért és nem is ítél, hagyott egy menekülõ utat, hogy aki azon jár megmarad. Az összes többi hazugság. Mindenki halott, aki azon jár.
G: Ha ez így van, akkor miért nem gondoskodott róla, hogy mindenki beérjen a célba, ebbe a nagy labirintusba? Na most megfogtam magát, erre feleljen, ha olyan nagy Isten, nincs meg hozzá a hatalma, hogy mindenkit megtartson, hogy mindenki túlélje? Tétlenül nézi és jót mulat magában, hogy én tudtam elõre.
H: Hirdetik, úton, útfélen vagy maga még nem hallotta Jézus nevét, elvitte mindenki bûnét, mindenki bûntelen és tiszta, a vérével lemosta.
Vonszolták már magát erõszakkal cukrászdába s enne ott jó ízûen egy krémest?
Vegye úgy, hogy megvan hívva.


Péld 16,25
Van oly út, mely igaz az ember szeme elõtt, de vége a halálnak úta.
Jn 14,6
Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.

[Kettisz]

Miért pont Katalin? Ez valami célzás? 
Miért nem inkább Ágnes vagy Mária?



:Ð

[Kettisz]

Szerkesztette: Kettisz 2007. 01. 17. 23:54 -kor

[guga]

Idézet: Kettisz - Dátum: 2007. jan. 18., csütörtök - 22:21

Ha elõbb halok meg, megtartod a búcsúbeszédet? De röhögcséges legyen ám!  :Ð

Jártam már úgy, hogy láttam temetési menetet és eszembe jutott, hogy az utca túloldaláról nekiállok hahotázni és a térdemet csapkodni. Szerencsére sosem csináltam meg. Mikor nagypapám temetésén voltam a szánalmas és bunkó, képmutató rokonok láttán eszembe jutott, hogy megérdemelnétek, hogy hangosan kiröhögjelek benneteket gyalázatos banda. Mennek ki a temetõbõl de már pusmognak az orruk alatt, évek óta jól karbantartott sérelmek jönnek a felszínre.
De nagyapám számomra nagyon kedves ember volt. Nem mertem megnézni a nyitott koporsót, félelmetes látvány volt a teste. Rengeteg emlék, rengeteg nevetés, mindegyikre szívesen gondolok, az nem lehet, hogy õ nem él, olyan nincs.
Nem mentem oda a koporsóhoz. Nem tudom melyik nehezebb. Odaállni egy nagyon közeli hozzátartozó mellé, a koporsójához és megsimogatni a jéghideg fejét és várni, hogy kinyissa a szemét vagy tûrni, hogy nem tehetek érted semmit, ez már csak a testem, elszabadult a lelkem, nem vagyok ura a helyzetnek és átadni a testünket az enyészetnek. Rossz belegondolni, hogy a halálom fájdalmat okozhat másnak, próbálnám alóla felmenteni Õket, de az én életem nem az én kezemben van.
Volt egy idõszakom, amikor nagyon sokat gondoltam a halálra és félelemben teltek az estéim, rettegtem tõle. De olvastam egy mondatot a Bibliában:

Péld 14,32
Az õ nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.

Ez számomra egy ígéret volt, persze nem véletlen. Átéltem már néha hogy egy bekövetkezõ eseménytõl nagyon féltem napokon át és görcsben volt a gyomrom s maga az esemény gördülékenyen ment és haszonnal szálltam ki belõle, megkönnyebbülve. A saját halálommal kapcsolatban is így gondolkodom, ha Isten létezik és ezt megígérte, akkor bizton így lesz. Ha meg nem létezik lesz, ami lesz:D

Közben megszületett a második fiunk Benjámin és Õ elvonta a figyelmemet errõl a korszakról. Talán ha idõsebb leszek már egyáltalán nem fogok félni tõle, találkoztam már olyan idõs emberrel, aki várta a napját és közben mosolygott aztán békében távozott. Keveseknek adatik meg.
Pár éve azon kaptam magam, hogy a hátam közepének sem hiányoznak az esküvõk. Nem szeretem, ahogy a leittasodott rokonok ugrálnak és forgatják a derekát az elhájasodott párjuknak és dobálják a tízezreseket, mindenki csak egyet a nevét gondosan ráírva, nehogy kimaradjon a névsorból. Jegyezd meg jól, hogy adtam.
Amellett, hogy kedvelem az ifjú párt még jók a levesek, forró és gazdagon. A sültek, a sütemények és mindenki összenevet, csak néha érzem hogy kötelezõen örül, csak nem ülhet egy sarokba a fejét támasztva.
Egyszerûen csak nyûg és teher, nem szeretek viháncolni meg indián ugrásokkal szökdelve kipenderedni a középre és nyomni a twisztet fenyõre.
Pedig jó az, volt hogy roptam és az egész család filmezett, így mulat a magyar, Zoli elengedte magát. Dehogy, Õket engedtem el, már nem erõltetem.
Sosem értettem miért jó az, hogy vacsora közben ordítozni kell, mert olyan hangos a zenekar, kicsi gyerekek is vannak. Ha én rendezném, akkor a vacsora idején a zenészek is asztalhoz ülnének, hogy csendesedjenek el, vacsora közben kanalak csörgését és meghitt nevetést szeret hallgatni az ember, nem a sej haj rozit.
Meg egy lakodalom kellõs közepén senkinek nem jutna eszébe Isten.
Egy halott mellett állva pedig csak eszébe jut, hogy ennek az embernek most hol van a lelke?

Egyik nap mentem kerékpárral a Városligeti fasorban és megláttam az út szélén egy füstölt sertéslábat vagy körmöt, amibõl a körömpörkölt készül. Anyám nagyon jól tudja csinálni, tiszta ragacs utána az ember keze, meg kenyérmorzsás a tunkolás után. Jól is esik utána a langyos szappanos víz közben a számban az utolsó húscafatokkal küzdök, a nyelvemmel tolom ki a fogaim közül és nyelek egyet. Belenézek a tükörbe és hirtelen rájövök, hogy elgondolkodtam. Ilyedten a kormányhoz kaptam, hogy jajj hisz én a Városligeti fasorban vagyok. Csináltam már máskor is ilyet. Elgondolkodtam és vagy 10 perc után vettem észre, hogy elõzgetem közben a kocsikat a dugóban, hol a fenében jártam eddig kilométereken át, hogy hogy még élek?
Itt van ez a füstölt sertésláb, ami ha anyám kezébe kerülne..., de ezt már mondtam és ráadásul Katalin, ez a neve.
Ez a láb nemrég még egy sertéshez tartozott, az taposott vele a disznószarba és érezte, amíg élt vele, hogy mi hideg, mi meleg a forró moslék rácseppent a hideg hóban és ilyenek, egyszerûen csak sertéskedett.
Föl sem tudta fogni, amit én, hogy Õ (egyáltalán személy?) milyen finom, sõt nagyon is nagyon, mindjárt ott van a sertésborda rántva, éttermekben a töltött.
Hogy került oda a földre? Henteskocsi zötykölõdött?

Mit akartam ezzel mondani? Temetés, esküvõ meg sertésborda. Az elõbb még az eszemben volt, hogy hogy kötöm össze a végén, hogy fonál legyen belõle, ami követhetõ.
De sajnos én mindent úgy írok le, mint aki a cseresznyefára mászott éhesen és kapkodta a fejét, hogy itt is egy érett, ott egy bordó, de már a szám is tele meg mindkét kezem. Nekiülök írni és zsonganak a gondolatok a fejembe, hogy jaj ez de jó, olyan mint ha én gondoltam volna, hozzám hasonló. Hopp ott egy érett, ez meg mindjárt kicsattan és a fele már papíron van de mire kigondolnám és elérném a billentyût már egy másik van a fejemben. Csak napok múltán jut eszembe, amikor visszaolvasom, hogy mit felejtettem ki belõle, hogy kerekebb legyen.


1.Jobb a jó hír a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az õ születésének napjánál.
2. Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élõ ember megemlékezik arról.
3. Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív.
4. A bölcseknek elméje a siralmas házban van, a bolondoknak pedig elméje a vígasságnak házában.
5. Jobb a bölcsnek dorgálását hallani, hogynem valaki hallja a bolondoknak éneklését.

Préd 9,12
Valamit hatalmadban van cselekedni erõd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcseség nincs a Seolban, a hová menendõ vagy.

[Kettisz]

Idézet: guga - Dátum: 2007. jan. 13., szombat - 0:09

Isten is így viszonyul hozzánk, inkább azt választotta, hogy elszakítsanak tõle egy idõre, hogy ezzel megmentse az életünket és ha már megerõsödtünk hitben, akkor fedje fel az igazságot.

Ja, nem az eggyel elõttiben volt, hanem ebben. 

Ez az a mondat! Stipi-stopi!

[guga]

Idézet: Kettisz - Dátum: 2007. jan. 19., péntek - 23:38

Ja, nem az eggyel elõttiben volt, hanem ebben. 
Ez az a mondat! Stipi-stopi!

Azt se tudom ki vagy  :confused:  :Р mit akarsz itt    :Р :Ð

[guga]

Tegnap mikor mentem a fiamért az iskolába, azt kérdezi tõlem a hangjából kicsengõ felelõsségre vonással, hogy anya megengedte 5. osztályos koromban egyedül járjak kerékpárral az iskolába.
Legbelül Õ ezt már elhatározta, nem a véleményemre volt kíváncsi, hanem az engedélyemet kérte.
Mondom neki ez nem az ötödik osztálytól függ, hanem az érettségedtõl. Ha megbízok már benned annyira, hogy biztosan tudjam eljutsz iskolába és haza is jössz, ha úgy ítélem meg akkor természetesen járhatsz egyedül.
De egyébként is miért lenne jó neked egyedül iskolába járni, nem jó neked velem? Sok  gyerek, akinek elváltak a szülei hogy megörülne ha az apja vinné iskolába, mert neki nincs, nem megy vele soha. Az rád irigy, a te apád nyom az iskola elõtt egy pacsit, utánad néz az ajtóba, hogy felértél e a lépcsõn, nem botlottál e meg. Aztán megy a dolgára, viszont napközben is sokszor eszembe jutsz fiam, hogy ki ül melletted, hogy beszélnek veled, mit ettél, nem fázol, és legfõképp figyelt rád valaki, amíg én nem? Kilátszik az inged alól a hasad, pacuha vagy, megfázik a derekad, odalépett hozzád és betûrte az inget vagy elnézett mellette és dolgára, hogy nem az enyém, nem én nemzettem.

Fiam!

Így csak én szólíthatlak. Ez az én tisztem, az apád vagyok, egyszerû szavak, mégis elhordozzuk egy életen át, amit hallottunk apánktól.

Egy darabig jött mellettem a kerékpárral de éreztem magába zárkózott, nagyon bántotta, amit mondtam, hogy én döntöm el mikor mehet egyedül majd iskolába.
Duzzogott, de nem az a hisztis fajta, hanem mélyebb fájdalom, beletörõdés. Aztán a piros lámpánál odafordult hozzám és azt mondta, hogy apa te engem rosszul ítélsz meg.
Kicsit felemeltem a hangom, hogy ezt azért bízd rám fiam, még kicsi vagy. Majd vigyorogva odadugtam az övé mellé az arcom, hogy együtt néztünk ugyanabba az irányba, Õ direkt nem vette észre, hogy a kerékpárról oldalra hajolva a derekamat ketté törve kockáztattam meg, hogy mosolyt csaljak az arcára. Mikor már feladtam, elvigyorodott és rácsapott a térdére, hogy apaaaaaaaa, de már rötyögött hozzá, ne csináld ezt veleeeeeeeeeem és sértõdötten nevetett, mint aki már szabadulna belõle, nevetne, de még meg akarja mutatni, hogy Õt bizony ki kell engesztelni.

Mondtam is magamban, hogy kutya vigye tényleg megszakadt a szíve, de még is én döntöm el s tényleg nem bízom meg benne. Fontosabb neki, hogy elengedett kézzel menjen, mint hogy biztonságba hazaérjen, még gyerek.
Valahol mélyen azért éreztem a következõ nap szelét.
Annak reggelét. Hajnalban azt álmodtam, hogy egy ember nyomja be az ajtónk kis ablakát és belül van már a keze, ordítottam a nejemnek, hogy hívd a rendõrséget és vidd a gyerekeket ki az ablakon. Tartottam az ajtót és az ember körme belehatolt a kezembe, felszakította a bõröm, de nyomtam az ajtót, nekifeszültem és tartottam. Megvártam, amíg a nejem a gyerekekkel biztonságba ér közben kerestem valamit, amivel felsérthetem a kezét, hogy visszarántsa. Éppen emeltem a kezem, hogy fiam feküdj le, mert arra ébredtem hogy felült mellettem az ágyban de nem ébredt fel. A kisebbik átjön hozzánk az ágyba és rendre azt csinálja, hogy a kezével a hátamat kaparássza vagy a lábát nyomja a hátamnak. Most egyszerre mindkettõt. Nyomott a talpával el és a körmével kaparászta a hátamat, beépült az álmomba.

Sietnünk kellett, mert Benjámint vitte a nejem kórházba én meg leventét iskolába.
Kicsit feszült voltam a kisebbik mûtétje miatt, hányingerem és hasmenésem lett ettõl, tudtam hogy muszáj õt mûteni és el fogják altatni. Félelmetes, eszembe jut hogy volt már olyan szülõ, aki mikor nyílt a mûtõ ajtaja sikoltott, mert meghalt a fia és utána temették. Pedig hogy eltekerhettek volna másnap iskolába és csaptak volna egy orrtörlõt, utánanézett volna, hogy nem e botlott meg lépcsõn, amíg látja s ment õ is a dolgára. Napközben meg eszébe jutott, hogy figyel rá valaki? Törõdnek vele?

Fiam!

Így csak én szólíthatlak, ez az én tisztem, az apád vagyok.
Mint Isten a teremtõ, az ember a teremtmény.

Ellopták a kerékpáromat. Indulnék a gyerekkel iskolába, a nejem már a kocsiban ül a gyerekkel s látom a tekintetében, hogy ideges, zaklatott. Nem baj apa, majd megoldod, feldolgozod, ez csak egy helyzet. Legalábbis így szoktuk egymásnak mondani ha keményedik a helyzet, majd feldolgozod.
Hisztis, raplis picsát látunk együtt, aki semmiségekért vinnyog s nem jutott neki dinnyeföld, akkor összenézünk, hogy nem baj majd feldolgozod.
Tényleg ezek a hisztisek tudják olyankor, hogy Õk csupán hisztiznek, érzik a dolog súlyát vagy ennyire ostobák? Érzelmi zsarolás, gyere egy pacsira, az hat.

Fiam! S kerestem a megfelelõ szavakat, hogy hogy is mondjam el, hogy mondjam meg neki. Fiam! Isten ma a pártodra állt velem szemben. Tegnap nagyon is tévedtem, te eltudsz már menni egyedül iskolába. Futottam egy darabig mellette, be a ligetbe és utána elengedtem Õt életében elõször, a kényszer vitt rá, ha rajtam múlt volna még várok vagy 5 évet. De most sietnem kellett a kisebbhez, talán éppen altatják, futottam át a liget végébe. Eszembe sem mert jutni, hogy a nagyobbikat éppen most gázolja el egy autó, biztosan érezném a lelkemben ha megtörténne. Látványosan összeesnék vagy valami ilyesmi. Bele sem mertem gondolni, olyan kis gyámoltalan.

Közben beértem. Be a kórházba de még az ágyon ült és számára ez egy szokványos reggel. Bõven volt még idõ a mûtõbe kerülésig, megöleltem és megiramodtam gyalog hazafelé. Elküldtem pár üzenetet, feladtam hirdetéseket és eszembe jutott, hogy kiszaladok a verseny utcai piacra és megnézem nincs e ott a kerékpárom. Már terveztem is, hogy oda állok a nigger elé, aki támasztja  és rajta a tábla, eladó. Nyakon verem kétszer és közben hívom a rendõrséget. Majd ha könyörög, hogy ne tegyem, visszaveszem a kerékpárt s kérek még ötezret, mert a lakatot is levágta. Már azt is elképzeltem, hogy nekiáll méltatlankodni az a lakat nem is ért ötezret, nem a zapád faxát és leverek még egyet, erre ideadja a pénzt vita nélkül. Felülök a kerékpárra, megyek veszek egy 4000 Ft-os lakatot, a maradékot meg elsörözöm stressz ellen.
De nem is ilyen ember vagyok, a kerékpárom sem volt kint. Csak eszembe jutott, hogy a rendõr kit hív ha bajban van. Magát Istent? Van olyan rendõr, aki hisz Istenben? Na nem úgy vasárnapi kiöltözömösen és sutba vágom a viperát, addig amíg a pap prédikál. Hanem az a szívbõl fajta, hogy éjjel is eszébe jut Isten, meg nappal is, meg este s aztán ha álmodik, hogy nyomják be az ajtót és ordít, hogy hívd a …..és megakad a lemez. Rendõrséget?

Aztán napközben, de el is telt. Majd megint mentem a fiamért. Nejem még reggel lecsekkolta telefonon, hogy beért. Engem meg várt az egész tanári kar, ahogy mentem érte. Na jó kicsit túlzok, de a nevelõ tanár az felelõsségre vont, hogy a Levente azt mondta mehet haza egyedül, mert a szülei megengedték és a nap vége felé hisztizett, hogy õt elengedjék. Megköszöntem hálásan a tanárnak, hogy nem engedte, láttam rajta nagy kõ esett le a szívérõl, biztos harcolt a gyerekkel.

Fiam! Reggel mikor életedben elõször elengedtelek egyedül, akkor azt gondoltam magamban, hogy Isten megmutatta számomra, hogy neveljelek minél elõbb önállóságra és ha lehet engedjem el a kezed. De ez a hiszti, amit ma elõadtál, hogy engedjenek egyedül haza és csóváltam a fejem, hisz megvolt beszélve fél kettõre megyek érted. Eszembe jutott apám, hogy mit kellett kiállnia miattam, amikor én ekkora voltam. Feljelentették a rendõrségen, pedig nem álmodott rosszat, nem is sejtett csak elkerekedett a szeme. Az elõzmény az volt, hogy a  Lukucz Pista volt külföldön repülõvel és miután visszajött elkértem tõle a repülõjegyét is kisatíroztam majd átírtam az úti célt is és az adataimat Rómára.
Szeméttelepen találtam 2db díszes konyakos üveget, mindkettõ római kort ábrázoló kupakkal volt ellátva. Én a nyári szünidõt Vésztõn töltöttem egy juhász mellett, szenzációs nyár volt, de a többiek elõtt szégyelltem bevallani, mert Õk tehetõs szülõk gyermekei voltak. Ha nem is külföldi nyaralás, mert akkoriban nem nagyon lehetett külföldre menni, de egy Zánkát simán bevasaltak a szüleiktõl.
Hogyan állhattam volna eléjük, hogy egész nyáron birkákat õriztem és megtanultam elletni õket meg azt, hogy mi a száj és körömfájás, hogyan védekezünk ellene, mit kell tenni vihar idején. Még kolbászt is csináltunk birkából és egyszer mindentõl messze kint aludtunk a réten egy fa alatt és bográcsban fõzött az öreg szegfûgomba levest, csodálatos íze volt.

Már az elsõ nap megmutattam a repülõjegyemet mindenkinek és az egyik üres üveg is a táskámban volt, meséltem a tengerpartról, a halakról, kagylókról, sziklákról és fehér homokról, apró szigetekrõl és fagylaltról amit ingyen adnak ha lemész a partra. Szép a naplemente is, ahogy felemészti a tenger a lemenõ napot.

Valamelyik okostojás rögtön szaladt a tanáriba elújságolni, hogy a Zvolenszki Zoli volt külföldön Rómában és tengeralattjáróval is mentek az Apjával, olyannal, amelyikbõl lehet látni a cápákat meg a tenger alját. Behívattak és több tanár is kihallgatott, megnézték a repülõjegyet.
Másnap Apámat elvitték a rendõrök kihallgatásra, az öregem teljesen magába zuhant aztán meg röhögött, hogy egy 10 éves gyerek rászedett egy egész tanári kart. Csak nagy a képzelõereje, tudni kell kezelni. Nem lett következménye a füllentésemnek, apám egyáltalán nem szidott meg, az igazgatót kereste meg a lakásán egy este és a helyére tette a fejét.

Ilyen az élet, add tovább Fiam

[guga]

Tegnap reggel miután elvittem a fiamat iskolába és jöttem haza a Dózsa György úton a járdán kerékpározva, elhúzott tõlem balra egy kerékpáros elég gyorsan ilyen sportos ruhában, ami testhez simul.
Nem telt bele egy perc és utolértem egy zebránál, megálltam mert piros volt a lámpa, az meg egy másik férfival verekedett a zebrán, hadonászott és ütötte a fejét, szánalmason hatott így az álmos reggelben. Állt az autósor, a trolibusz, a gyalogosok és Õket nézték. Csápolt a kerékpáros keményen és a másiknak reccsent a kabátja, közben üvöltött, ahogy a fogínye kilátszódott véresen, hogy mi a jó rohadt büdös kurva anyádért mész át a piroson te állta és vonszolta magát arrébb, belekapaszkodott a jelzõtábla oszlopába majd kifordította magát a szorításából.
Odalépett a zebra közepén fekvõ kerékpárhoz és páros lábbal ugrált a küllõkön, nagyon dühös volt. A másik újra nekiesett, ököllel ütötte a mellkasát, nyakát, ahol érte. Hülyén is néz ki mikor két utcai ember veri egymást, látszik a rutintalanság, hogy általában csak a hangjuk nagy. Így megverném, úgy belevernék a fejébe, de mikor éles a helyzet és a kabátod ujját már a hónaljadba gyûrték, akkor groteszk módon tudsz csak kalimpálni, igazából az indulat vezérli az ütéseidet nem az ész.

Az történt, hogy drága az a kerékpár és az idõ is kevés. A gyalogos a lámpára figyelt, látta hogy zöld és lelépett vesztére, mert jött a nagy Õ és azonnal elborult az elméje, ahogy elcsapta a gyalogost. Mindegy hogy mi történt de Õ a hibás és kész, miatta történt, azzal nekiesett és verte a fejét dühbõl.

Valahogy át kéne vezetni a sztorit a következõbe egy ügyes csellel, mert nem szeretném ha kiderülne, hogy nincs semmi köze a kettõnek egymáshoz

Egyik közeli rokonom Pécsen bekerült a kórházba, mert elõbb fájlalta a fejét és a háziorvos felírt neki csillapítót, majd nem múlt és szédült is, akkor másikat írt fel, mert az rossz volt. Késõbb kettõs látása lett és az is homályosan, erre megijedt az orvos és kicsit megvádolta a maris tántit, hogy nénike miért nem szólt, hogy ennyire rosszul van, beutaltam volna kórházba. Ki is vizsgálták és kiderült, hogy egy daganat az agyában. Kicsit pihentették, eltelt egy hét utána mondták neki, hogy hazamehet. Hogy, mégis mi van (?) gondolta magában.
Bezzeg ha a gyurcsánnyi annyja lenne, akkor törõdnének vele. Vagy ha Lendvai annya lenne, nem hagynák hogy szédelegjen, hogy kettõt lásson.

Nem így van?
Ha gyurcsánnyi annyját kezelnék, akkor kézrõl-kézre adnák az orvosok, mármint az anyját.
Letettek róla, nem mernek kockáztatni. Inkább halljon meg magától és szenvedjen otthon, mint hogy valaki felvállalja annak azt, hogy ott marad a mûtõasztalon.
Ha én lennék Gyurcsánnyi annyja, akkor összekapnák magukat.
Aztán eszembe jutott a mentõs, az Egressy-Hungária sarkán állt és a kocsi mellett cigarettázott unottan, egyik lába a másik elé, beleszívott és nézte a földet. Mellette egy halott ember, de lehet hogy csak egy hajléktalan, a márványlapok alá fészkelte magát be és ott meg is halt.
Gondolkodtam rajta, hogy most Õ ott minek ácsorog, miért nem megy a dolgára? Az már úgy is meghalt.
De csak halálában járt ki neki az a tisztesség, hogy nem hagyták magára. Amíg élt a kutya sem volt mellette. A mentõs is csak hivatalból, mert várta a halottszállítót. Hogy is nézett volna ki, hogy kimegy, megállapítja hogy halott és aztán ott hagyja, hogy majd jönnek érte.
Aztán lesz, ami lesz, az iskolások is ott mennek el mellette meg babakocsit tolnak. Nem rossz ha kerüljük a tabukat, tegyünk úgy mint ha élne, ne törõdjünk vele.
Eszembe jutott Páfrány a volt brigádvezetõm. Festõnek tanultam egy cégnél és voltunk vagy nyolcan. Egyedül csak én élek, én vagyok életben. Ha Gyulán jártam mindig megkerestem Páfrányt, elmentem a kocsmába és tudtam hogy ott ül. Megveregeti a hátam, hogy mivan Culi, aztán a lényegre tér, nincs egy kis pénzed?
Adok neki, meghívom sörre és fizetem a cigijét is, hagyom neki hogy tanoncként kezeljen. Megérdemli, mert valaha ember volt, akire felnéztem. Sztorizgat és jókat nevet, néz körbe a kocsmába, hogy látjátok itt van Culi, ne tudjátok meg mekkora arc, egyszer átverte az egész brigádot és belekezd. Megakar felelni a pénznek, amit a zsebébe raktam, hogy szolgáljon érte, valamit cserébe, pedig nem kéne. Jobban örülnék ha leülne és õszintén magába nézne, majd a szemembe, hogy Culi mit csináljak?

Akkoriban gyönyörû felesége volt, lánya, úgynevezett államszocializmus, lehetett tervezni. Lakást is vett, egy egész brigádot vezetett. Még esti iskolába is járt, volt neki tartása. Igazi apa jellem, lehetett adni a szavára. Egy darabig hittem benne, hogy nem végleges az állapot, visszafordítható még, de legbelül mindig is tudtam, hogy így fog meghalni és féltem tõle, nem mertem bevallani magamnak. Rajta csak Isten segíthetett volna, de inkább a pénzre kérdezett rá, hogy van e.
Pedig ha Istent kérdezte volna, akkor azt rá is bíztam volna. A pénzt azt nem lehetett, ezért adtam neki csak egy keveset.

Van egy ismerõsöm, aki az Apehnál dolgozik elismert informatikusként. Hetente lopkodta ki a jobbnál jobb alkatrészeket, a csúcsgépéhez, amit papíron már leselejtezett. Tényleg olyan gépet épített, amirõl mások csak álmodni mernének. Megrendelte papíron, mert csak úgy lehetett. S mivel Apeh ugye a legkorszerûbb alkatrészeket rendelte be. Majd kis idõt várt és írt egy jelentést róla, hogy tönkrement nem garanciáztatható, leselejtezett és kilopta.
Vakargattam is a fejem mikor néha a fölösleget árulta és mondtam neki legalább adnád olcsóbban, hisz ugyanennyi a boltban. Azt mondja minek, ezek úgy is hülyék, nem tudják és megveszik aztán röhögött.
Mondtam magamban, hogy ilyenkor hol van Isten, aki azt mondta, hogy:

Ez 16,43
Mivelhogy meg nem emlékeztél ifjúságod napjairól, és ingerlettél engem mindezekkel, azért ímé én is fejedhez verem útadat, ezt mondja az Úr Isten, és többé nem cselekszed a fajtalanságot minden útálatosságod mellett.

Biztos nincs is, hogy ez megtörténhet. Elteltek évek és már nem tudtam a telefonszámát fejbõl, mikor kaptam a hírt, hogy bankból kijövet az utcán összeesett és kihívták hozzá a mentõt. Mire felébredt ellopták a kabátját és 1.8 millió forintot, ami a zsebében volt, meg egy órát, amit az apjától örökölt. Elvitték azt is, nem tisztelték még azt sem.
Én is vittem már bankból ki sok pénzt egyszerû utcai ruhában és egy reklám szatyorban volt, felültem a biciklire és tekertem hazáig. Eszembe is jutott, hogy most biztos volna ember, aki ha tudná, hogy mi van nálam azonnal megölne. Utána belegondoltam, hogy hol van a legközelebbi ilyen, hány méter sugarú körben? Vagy itt jön velem szemben, pont ez? Nem értem minek mászkált az utcán közel két millió forinttal.
Ilyet nem sok ember tehet meg, az öcsém például biztos. Egyszer 25 millió forinttal egy zacskóban sétált végig a belvároson, közben fütyörészett. Ennyivel a zsebemben én sem tudnék mást tenni, hiába az oroszlán az nem tud mást tenni.
De ez nem pénz kérdése.

A srác azóta csak rosszabbul lett, néha hetekig bent van a kórházban, nem tudják mi a baja vagy nem akarják de valamivel mindig kezelik, Õ meg hány, sokat. Vagy hiány?

A Maris tánti rosszban van a férjével. Megromlott a házasságuk és elváltak. Különköltözni azonban nem tudtak, mert nem volt pénzük másik lakásra.
Így aztán maradt a közös fürdõszoba, wc és konyha használat, de külön szobával. Mindkettõ zárta a magáét. Odáig fajult, hogy ellenségekké lettek. Egyik kiköttette direkt a villanyt a lakásból, a másik meg ellopta a szappant, fogkefét, megkeserítették egymás napját. Ott aludtak egymástól néhány méterre azok, akik megosztották magukkal az ágyat és tervelnek, forralnak, hogy hogyan ártsanak a másiknak. Nincs szenvedõ alany, ehhez két ember kell.
Mondták is neki, hogy Tánti békülj ki a férjeddel, hidd el jobb lesz, ne a barátnõidre hallgass. De hát ha igazuk van tüzelte. Persze a barátnõinek könnyû volt, könnyen uszították Õt, mert haza csak egyedül Õ ment, a többiek meg röhögtek a markukba ha állt a bál közöttük.
Most milyen jó lenne ha törõdne vele a Józsi. Eltelt sok év a haraggal, majdnem tíz. Elfáradtak, belefáradtak csak haragudni nem.
A Tánti nemsokára hazamegy a Józsihoz, de nem hozzá csak oda és kettõt lát majd belõle, azt is homályosan.

Valahogy át kéne vezetni a sztorit a következõbe egy ügyes csellel, mert nem szeretném ha kiderülne, hogy nincs semmi köze a kettõnek egymáshoz

Szóval hiába tekersz, hiába hajtasz, hiába került sok pénzbe. Ha elveszted ne okolj senkit se, Isten lépett közbe.

67.
Reggel azt mondod: Bárcsak estve volna! estve pedig azt mondod: Bárcsak reggel volna! - a te szívednek rettegései miatt, a melylyel rettegsz, és a te szemeidnek látása miatt, a melyet látsz.

[guga]

Pónua és Galika, falusi rútizmus.

Hogy mi ez? Ötvözete Levente fiam Bionicle rajongásának és az én idegenkedésemet ezektõl a robotszörnyektõl, urambocsá én még Pom-Pom meséin nõttem fel, meg a Lolka-Bolkán vagy ami még nagy kedvencem volt a Varázsceruza és most jut eszembe, hogy a Jamy és a a csodalámpa is élvonalba tartozott Szám bácsival és a kutyával, ami alig látott a szemébe omló szõrzetétõl. Na meg a Kis vakond, Rumcájsz, Moha és Páfrány jaj és most jön elõ a rengeteg mese, ahogy belegondoltam, hogy ültünk a fekete-fehér tévé elõtt. Futrinka utca, Barba papa, Legkisebb ugrifüles, káprázatos mesék.

A mai gyerekeknek valamiért harcoló robotok jutnak, kíméletlen gyilkoló gépek, a mesék feszültek, zajosak és az ember nem azért süpped a fotelba, mert megfeledkezett a világról, ahogy Vilma néni perel Frakkal a vizslával, hanem a félelemtõl, vészjóslóan villog a robotok szeme, izzik.

Levente pici korától kezdve nem kapott játékfegyvereket. Nem vagyok egy bigott, vaskalapos ember, hisz én magam is dobtáras géppisztollyal rohangáltam a lakótelepen. Kék volt, fémbõl és egy piros mûanyag volt a végén, ami villogott, orosz gyártmány volt. Hasalva kúsztam a sportpálya kerítése mellett és lõttem a Dobra Zolira. Nem ezért nem kapott játékfegyvert, mert biztos voltam benne ha megvonom tõle, akkor felnõtt korában sem fogja érdekelni vagy esetleg majd kerüli a gyilkolászós számítógépes játékokat.
Pont ellenkezõleg, tisztában voltam vele, hogy nem kerülhetem el, hisz a korosztálya mind megkapja, hogy apa tudod az a kommandós játék, aztán a szülõ a gyerek mögött állva elégedetten mosolyog, a sráca meg kapaszkodik a joystickba, hullanak halomra az emberek, aludj el szépen kis Balázs.
Azért nem kapott, hogy minél késõbb találja szembe magát vele és addig is természetes dolgok iránt érdeklõdjön. S tényleg elértem némi hatást, na nem a kívánalmaimnak megfelelõt, hogy reggeltõl estig üljön a sarokba és bámulja a pókhálót, hogy jé lepke, verdes, rángatja a hálót de nem menekülhet, a pók lassan és magabiztosan közelít. Jaj, a körmeimet a fotel karfájába mélyesztettem.
Lényeg, hogy ha kint vagyunk a telken, akkor gyûjt falevelet, odahozza a bogarat megmutatni de szép a páncélja, felmászik a fára és képes egy órát bámészkodni. Fut a lepke után is. De volt már, hogy egész nap csak a Bionicle volt a kezében, pedig sütött a nap. Hiába hozza oda hozzám, hogy Apa az Inikák meg az egyéb kimondhatatlan nevû gépszörnyek elfoglalták és most ezek uralják. Hiába mondja nem tudok vele azonosulni, csak legyintek, hogy rendben fiam de ott hagyom s látom a gyereken, hogy nem tetszik neki. Meséld el a haverjaidnak, azok értenek hozzá. Csak vakkantanak egyet és a szüleik ugornak tessék fiam ezt gondoltad vagy a feketét, amelyiknek izzik a szeme és láncfûrész a keze, jaj de édes tessék és a gyerek ááááááááááááááá börrrrrrrrrrrrrrr, küöhhhhhhhhrrrrrr, zohhhhhhááááááárrrrrrr és csap, üt vág, legyõzi, ledarálja, kettészeli, fémforgács, fröccsen az olaj, dübörög a föld, zakatolnak a gépek, zihálnak, összecsap az acél a fémmel, ki a keményebb zohhhhhhhááááááááárgööööööööööö és vége a mesének.

A szervusz Szergejt is nagyon kedveltem, az Istállómester nagyon gonosz volt. Azzal a színésszel, aki játszotta, késõbb együtt söröztem a Füle-Müle étteremben.

Szóval furdalt a lelkiismeret, hogy a fiam folyton traktál vele, Apa nézd és forgatja a kezében a kardját, mit kezében nincs is annak keze, vasa és a hasa is vasa meg a vese is vas vese, vas mese. Mondom neki Ok legyen, játsszunk el velük egy történetet. Az egyik robot Onua, a másik Gali volt. Kicsit próbáltam emberi tulajdonságokkal felruházni a két célszemélyt. A díszletet is közösen gondoltuk ki. Mikor már látta a fiam, hogy partner vagyok benne, akkor eszébe jutottak neki is az ötletek. Falusi környezet meg minden, Apa tojááááás és szaladt hozta, mondom szalonna meg hagyma, azt is hozta. Mi legyen a téma? Az embereket érdekli a napi aktualitás vagy az étkezés, utazás és sok -féle téma. Mondjuk falusi szemmel nézve meg mindig az idõjárás, az állandó téma. Szervusz Galika, szép az idõnk. Galika az majdnem Marika, az meg minden faluban van. Széles derekú naccsasszony, akinek mindenki gyanús és egy széltoló, mert kocsmába jár. De ha a kedvében akarsz járni, akkor dicséred a keze nyomát, a  minden munkáját és keze elé kapja a száját, ugyan hagyja már el Pónua, nem akkora dolog az. De bizony, bizony Galika, csapja neki közben a szelet és zsíros a szája a sülttõl, amit elébe tett. Összeházasodnak, lesznek gyerekek és megöregednek. Sok szép évet.

Apa a végén akkor legyen szélvihar, szaladt és jött vissza szatyorban lehullott falevéllel, meg akkor ventilátor a szélgép.
Néha kompromisszumot kell kötni velük, meg kell találni a hangot. Kinek mondaná el ha nem nekem? Ki a legfõbb bizalmasa ha nem én? Ki a legjobb haverja, ha van valami gondja hova vinné? Penge élen táncolok, nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt, hogy mikor vagyok szigorú Apa és mikor a haverja. Igazából mindig a haverja lennék.

Így született ez a kis film. Esetlen, ügyetlen és  végtelenül nevetséges az egész. Látszik, hogy improvizálunk, a szöveget pont akkor találjuk ki, értelmetlennek tûnik az egész de közös, élménynek az. Rögtön utána javasolta is a fiam, hogy Apa írjuk meg a szöveget elõre.
Nagy francokat, háborodtam fel. Némelyik szülõ csak megveszi, learatja a dicsõséget hogy Õ adott, a kezébe adja és részérõl rendben, köszöni szépen majd megveszi a következõt, pénze az van, türelme nincsen.
Én meg itt játszom a hülyét, lemegyek gagyurka gyerekbe, aki meztéláb eszi a papsajtot az árokparton, de nehogy már nekiálljak szöveget betanulni
Mutasson valaki egy olyan szülõt, aki ezt megtenné, vagy már megtette. De tudjátok mit, inkább ne, mert még a végén meg kell tennem.
Vagy legyek inkább úttörõ ebben a dologban és mutassak példát?

Ígérgetni nem szeretek, de egy próbát azért teszek. Pedig nem vagyok színész.
Néha úgy érzem csak én vagyok egyedül ember s akik körbevesznek robotok, gépiesen élnek, egy program szerint, hogy így kell. Ez az általános s elfogadott szabály, viselkednünk kell, nem szabad gyerekeskedni.
Leül a két robot a fotelbe, fényképeket nézegetnek régrõl, hogy emlékszel itt még a Nenüs lakott és egyszer eltört neki a lába, na akkor vette neki az Apja, azt a robotgépet, ami megkönnyítette a dolgát. Jó kis robot volt, mosott, sütött, fõzött, ugrált és megsütötte a hurkát, akciós cyberde, amolyan kettõt fizet egyet kap nem maradt egy sem, elkapkodták a polcokról, gondosan eltettem a garancia papírját. Na ebben például jobb vagyok, mármint garanciában. Kérdezted, hogy miben vagy nagyobb?
Rossz a dialektus, mert én alapvetõen nem egy versenyszellem vagyok, hogy mindenképpen fitogtassak valamit, hogy elismerjenek. Én inkább azt a keleti nézetet vallom, amit a kung-fusok, hogy éld úgy az életed, ha helyzet van, akkor lépj fel, intézd el s lépj tovább, de soha ne hagyj magad mögött nyomot.

Igazából ez nem is egy keleti mondás, hanem most találtam ki.  Látszik, hogy improvizáltam, a szöveget pont most találtam ki, értelmetlennek tûnik az egész de közös, élménynek az.

Ebben jó vagyok.

Garantálom

Film: 87mb

[guga]

Üdv népek! Bocsánat az orcátlankodásomért, remélem nem veszitek zaklatásnak. Szeretnék kérni egy kis szívességet tõletek.

Hamarosan szeretnék saját kiadásban megjelentetni egy egylapos anyagot, amolyan hetilapot, aminek az lenne a neve, hogy:

Toalet magazin, a nagy dolgokra születtem.

Vagy...

Oldalas, felér egy Atyai pofonnal.

Ketten csinálnánk a feleségemmel 1-2000 példányban, talán késõbb nyomda, ha életre kel. Ha meg nem, akkor jó lesz emléknek vagy egy lépcsõfoknak.

Az egyik oldalon egy aktuális írásom lenne és az alján egy mail cím a visszajelzéseknek, amit a másik oldalon jelentetnék meg.
Igen ám, szép gondolat, de az elsõ kiadáshoz még nem rendelkezem visszajelzésekkel, ehhez kérném a segítségeteket. Ha valaki olvasott és úgy érzi megfogta a dolog, akkor legyen akár egy mondat is, amit szeretne hozzáfûzni, mert megértette és eljutott hozzá, vagy megvetette, vagy dühbõl. Lényegtelen, bármit közre adok ha õszinte és érdekes, nem baj ha nem értesz velem egyet és éles a kritikád, remélem épülök majd belõle

Ígérem egyszer majd korrektorra is futja, hogy finomítson a fogalmazásomon, de addig is rád vagyok utalva, hogy véleményezz.

Köszönöm.

Guga kukac interware.hu


Légyszíves azt is írd meg, hogy mit írjak alá névnek.

Szerkesztette: guga 2007. 01. 25. 22:39 -kor

[guga]

Intel becsinált

Lassan egy fél éve megvan a fejemben az ötlet, hogy egyszer filmre veszem.
Csak nem volt rá alkalom, mindig olyan zaklatottak a délutánok, hogy kérhetném meg a nejem, hogy segédkezzen nekem filmre venni ahogy megsütök egy procit? Ráadásul adja kölcsön a tepsijét, szeleteljen hagymát és hozzon szalonnát, de apróra vágva, épp csak beirdalva. Érdekes mondat mi? Fõleg a szalonnás rész. Akkor most hozzá nyúljunk vagy ne? Vágjuk apróra vagy beirdaljuk? Jelöljük meg az A-t. Vágjunk bele bele bééééé, mert az az irdalás, az apróra meg Ááááááááá, hja nem az nagyra tátsd a szád. Lesel már? Mivan mi?

Kell e ennél többet mondanom?

Nem tagadom tényleg magyarázatra szorul, hogy miért párolja meg az ember a winchestert, hozzá meg apróra vágott sata kábelt.
Azért mert nem volt itthon egy napig a nejem és így kicsit tudtunk rendetlenkedni a fiammal. Végül együtt szõttük a tervet és filmre is vettük.

Kell neki a közös élmény, az osztálytársai megvannak õrülve a számítógépekért, hazamennek lõnek, lelketlenül járnak iskolába, mint akit kivégeztek és épp csak megúszták. Ez nem általánosítás, pontosan tudom hogy így van. Az ujjuk a ravaszon.

Ehhez képest mi nem megõrülve vagyunk a számítógépekért, hanem mi faljuk, meg is mutatjuk, de elõtte megfõzzük?
Melyik részét nem értetted?


Intel becsinált...140mb