Idézet: MisterY - Dátum: 2005. jan. 12., szerda - 15:17
Én a zebráknál jellemzően kétféle gyalogossal szoktam találkozni:
- Aki át akar kelni: Áll az út szélén, menne, nézelődik, mikor indulhat már vagy még csak közeledik az úthoz, de látványosan nem akar megállni. Ennek könnyű megadni az elsőbbséget, mert ez a fajta AKARJA, hogy megadják neki.
- Aki nem akar átkelni: Az út szélén vagy a járdán áll, nézelődik mindenfele, csak az autók fele nem, vagy csak simán bámul ki a fejéből, mint aki pont oda akart eljutni. Esetleg integet, hogy tessék menni, mert ő ráér. Ez a fajta a veszélyesebb. Ezek azok, akik képesek akár zebránál, akár máshol tíz méterrel az autó előtt elindulni.
Egyébként pedig: honnan kellene tudnom, hogy a járda szélén álló gyalogos át akar kelni? Van, hogy dudával nem tudom őket lecsalogatni őket a zebrára...
Kiegészíteném egy harmadikkal, és negyedikkel:
-A nyugdijas battyog nagy panaszkodás közepedte a járdán, fordul a zebra felé, és ugyanúgy lehajtott fejjel körülnézés nélkül, ugyanabban a tempóban elkezd áthaladni a zebrán. Akkor is, ha én ebben a pillanatban már 30cm-re vagyok a zebrától.
-A nyugdijas battyog nagy panaszkodás közepedte a járdán, egyszercsak meglátja szemből a buszt közeledni. Ekkor bevágja a sebváltót gazella fokozatba, és ugyancsak bármiféle tájékozódás nélkül elkezd keresztbe átrohanni az úton. Ezután általában valaki ledudálja őket (én a "MIVAN MAMI, NEM KŐ A NYUGDíJ?!" mondatot kikiáltva szoktam nyomatékosítani idegességemet), erre jön vissza a "büdös kölke" meg a "neveletlen sofőr" duma.
A helyzet hasonlít arra, amikor a buszon ültem középiskolás koromban, és odaállt mellém a mami. Nem csinált semmit, nem mondott semmit, csak gyilkos tekintetet vetett rám. Aztán mikor a következő megállónál felszállt a barátnője és a nyugdíjasklub teljes volt, már nyomta is a dumát, hogy a mai fiatalok, a büdös kölkei, milyen neveletlenek. Erre én elmagyaráztam neki, hogy csak kérnie kellett volna, és átadom a helyet. Csakúgy kapkodta a levegőt két infarktus között...