[eszpe]

Idézet: lameXpert - Dátum: 2004. jún. 4., péntek - 23:23

"...amikor II. József kötelezõvé tette a magyar nyelvet, õ bezárta irodáját, és soha többé nem vállalt peres ügyeket."

A német nyelvet, nem?

[lameXpert]

Idézet: eszpe - Dátum: 2004. jún. 5., szombat - 21:50

A német nyelvet, nem?

De....

[lameXpert]

Június 6.

Idézet

Bajcsy-Zsilinszky Endre (Szarvas, 1886. jún. 6. - Sopronkõhida, 1944. dec. 24.)



Magyarország második világháborús történetének egyik legnagyobb és egyben legellentmondásosabb antifasiszta vértanúja, Zsilinszky Endre, jogi tanulmányait Kolozsvárott, Lipcsében és Heidelbergben végezte, ahonnan hazatérve ügyvédjelölt lett. Az ekkor Békéscsabán élõ család nézeteltérésbe keveredett Áchim L. Andrással, egy helyi parasztpárti politikussal. A vita olyannyira elfajult, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endre védelmére kelve, bátyja egy pisztolylövéssel végez Áchimmal.

A sokk után a fiatal jogász a közigazgatásban helyezkedik el és az Árva vármegyei fõispánként keresi a kenyerét, ahonnan az elsõ világháború során huszár hadnagynak vonul be, de 1916-ban súlyosan megsebesül a fronton. 1918 novemberében aktív szerepet vállal a Magyar Országos Véderõ Egylet megalapításában, minek következtében a Tanácsköztársaság után kénytelen Bécsbe emigrálni.

Miután Magyarországra visszatér, Szegeden csatlakozik a kibontakozó ellenforradalmi erõkhöz. A proletárdiktatúra bukása után továbbra is részt vesz a nacionalista és fajvédõ csoportok munkájában és aktívan támogatja a Gömbös égisze alatt kialakuló fasiszta csoportot is. A mozgalom tagjaként az õ szerkesztésében jelenik meg például a Szózat címû fajvédõ lap. 1922-ben még képviselõnek választották, de 1923-ban Gömbössel együtt kilép Bethlen pártjából, hogy létrehozzák a Fajvédõ Pártot.

1925-ben avatták vitézzé ekkortól kezdve, anyja nevét felvéve, a Bajcsy-Zsilinszky kettõs vezetéknevet használta. 1926-tól a Magyarság vezércikkírója, 1928-ban megindította Elõõrs címû lapját, amelyben többek között megjelenési lehetõséget biztosított József Attillának, Féja Gézának, Szabó Dezsõnek, Szabó Pálnak. Ekkortól már kezd távolodni a Gömbös Gyula által képviselt egyre militánsabb és fasizálódó populizmustól.

1930-ban szervezte meg a Nemzeti Radikális Pártot, és 1932. március 15-tõl kezdve az Elõõrs utódaként, náciellenes hetilapot indított Szabadság címen. Ekkorra az általa szerkesztett lap, már a náciellenes szellemi és politikai ellenállás fóruma volt. Politikai fejlõdésében az 1935-ös év hozott jelentõs fordulatot, mert pártja az országgyûlési választások alatt szövetségre lépett az októbristákkal és a polgári radikálisokkal, hogy gátat szabjanak a szélsõjobb egyre aggasztóbb elõretörésének.

Gömbös kíméletlen csendõrterrorral akadályozta meg, hogy Bajcsy-Zsilinszky a tarpai választókerület képviselõje legyen. Ekkor mondott le vitézi rangjáról, és a demokratikus ellenzéki erõk tömörítése érdekében 1936-ban pártja fuzionált a Független Kisgazdapárttal. Ennek a pártnak a jelöltjeként 1939-tól a tarpai képviselõként már bejut a parlamentbe.

Ebben az idõben a "Független Magyarország" címû hétfõi lap fõszerkesztõje is egyben, ugyanakkor publikál a Magyarország címû napilapban is. Idejében felismerte, hogy a német veszéllyel szemben szükség van a dunamenti kis népek összefogására. A német befolyás ellenében a Duna menti népek föderációját szorgalmazza és fellép a fasizmussal szemben is.

1941-tõl már a Szabad Szó címû antifasiszta hetilap szerkesztõje és aktívan bekapcsolódott a Történelmi Emlékbizottság munkájába, többek között részt vett a márc. 15-i antifasiszta és háborúellenes tömegtüntetés megszervezésében is. Kapcsolatba került a szociáldemokrata és kommunista párt képviselõivel, kiállt a politikai és faji okokból üldözöttek védelmében, tanúvallomást tett Schönherz Zoltán és a kommunisták hazafisága mellett.

Amikor nem volt más választása a nácikkal szemben végül fegyveres harcot kezdeményezett. Az elfogására, 1944. március 19-én érkezõ hat Gestapo tisztet fegyverrel fogadta, akik csak több perces tûzharc után tudták õrizetbe venni a sérült Bajcsy-Zsiliniszkyt. Lakatos Géza kormánya 1944. október 11-én kikérte a Gestapótól és október 15-én szabadon bocsátotta, ám novemberben már újra elfogták és Sopronkõhidára szállították, ahol 1944 szentestéjén felakasztották. 1945. máj. 27-én az ország ünnepélyes gyászpompával temette el a és végakaratának megfelelõen hamvait Tarpán helyezték el.

[lameXpert]

Június 7.

Idézet

Nagy Imre  (1896-1958)



Kaposváron született 1896-ban. Négy év gimnázium után kitanulta a géplakatos szakmát. 1915-ben behívták katonának, a következõ év nyarán orosz hadifogságba esett; a Vörös Gárdában harcolt a polgárháborúban. 1920-ban belépett a bolsevik pártba, majd egy év múlva hazatért Magyarországra. Itthon részt vett a Magyar Szociáldemokrata Párt munkájában, de 1925-ben kizárták. Alapító tagja lett a Magyar Szocialista Munkáspártnak. 1927-ben rövid idõre letartóztatták, szabadulását követõen Bécsbe emigrált, de illegálisan több alkalommal visszatért Magyarországra. 1930-ban küldöttként érkezett Moszkvába a Kommunisták Magyarországi Pártja kongresszusára, ahol 1945-ig maradt. Dolgozott a Komintern Agrártudományi Intézetében, a Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatalában, valamint a moszkvai rádiónál, ahol a magyar nyelvû adások szerkesztõje volt. 1944 végén az Magyar Kommunista Párt vezetésének tagjaként tért vissza Magyarországra. Az Ideiglenes Kormányban földmûvelési miniszter, ezt követõen rövid ideig belügyminiszter, az MKP egyik titkára, 1947-1949 között az Országgyûlés elnöke. Ellentétbe került a párt irányvonalával, elsõsorban agrárkérdésben, és noha önkritikát gyakorolt, kizárták a pártvezetésbõl. 1953-ban, Sztálin halála után szovjet kezdeményezésre lett miniszterelnök, megpróbált átfogó gazdasági, politikai reformokat megvalósítani. 1955 elején leváltották tisztségeibõl, a pártból is kizárták. Nem volt hajlandó önkritikára, programjához ragaszkodott, sõt azt számos elemében tovább is fejlesztette. 1956. október 23-án a tüntetõk követelésére visszavették a párt legfelsõ vezetésébe, és ismét õ lett a miniszterelnök. E tisztségében egyfelõl igyekezett a forradalom legfõbb célkitûzéseit elfogadtatni az Magyar Dolgozók Pártja, valamint a szovjet vezetéssel, másfelõl mérsékelni igyekezett az általa túlzottnak ítélt követeléseket. A társadalom akaratával egyre inkább azonosulva tûzszünetet hirdetett, fellépett a szovjet csapatok távozásáért, kihirdette a többpártrendszer újbóli bevezetését. Válaszul arra, hogy a fegyverszünet ellenére újabb szovjet csapatok érkeztek az országba, november 1-jén bejelentette az ország semlegességét, kilépését a Varsói Szerzõdésbõl.

November 4-én hajnalban a jugoszláv követségre menekült. 22-én a Kádár-kormány menlevelével hagyta el az épületet, ám a szovjetek õrizetbe vették és Romániába deportálták. 1957. április 14-én tartóztatták le Snagovban. A Legfelsõbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Vida Ferenc elnökletével 1958. június 15-én szervezkedés kezdeményezése és vezetése, valamint hazaárulás vádjával halálra ítélte a fellebbezés lehetõsége nélkül. Másnap kivégezték.


[ Kattints ide a teljes méretû képhez ]

Idézet

Ahogyan az elõzõ nap java részét nyugdíjas politikusként töltötte, Nagy Imre október 23-a kora délelõttjét is hasonlóan folytatta. Unokái betegek lévén lakásukon, az Orsó utcában vigyáztak rájuk. Amikor a gyógyszereket hozó Jánosi Ferenc (Nagy Imre veje) megérkezett, Nagy Imre újságot olvasott, talán éppen a Szabad Nép Új tavaszi seregszemle címû vezércikkét vagy Gomulkának a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB-plénumán elhangzott beszédét. Ekkor futott be Losonczy Géza telefonja, aki lakására hívta az elvbaráti kör legszûkebb magját: Nagy Imrét, Haraszti Sándort, Vásárhelyi Miklóst és Újhelyi Szilárdot. Eredetileg azt akarták tisztázni, milyen politikai irányvonalat képviseljen, miféle személyi javaslatokat vessen fel Nagy Imre, ha az MDP Központi Vezetõsége hívatja, s visszakerül a legfelsõ vezetésbe.
A 1/2 11 tájban elkezdett beszélgetés már folyt, amikor megérkezett Gimes Miklós, akit Losonczy nem ért el idõben.
Az igazi vitát azonban a legaktuálisabb esemény, a budapesti egyetemisták tervezett tüntetése váltotta ki, amelyrõl az elõzõ éjszaka (Nagy Imrével ellentétben) a Mûegyetemen járt Losonczy Géza számolt be elsõként. Hamarosan azután további telefonértesítések futottak be, például Tánczos Gábortól, Szilágyi Józseftõl. Elõbb a tüntetés elõkészületeirõl, majd déli 1 óra elõtt 7 perccel arról, hogy Piros László belügyminiszter gyülekezési tilalmat rendelt el. Az elõzõ napon Nagy és Losonczy egyaránt elutasító álláspontra helyezkedett a tüntetést illetõen, de Losonczy személyes tapasztalatai alapján már éjjel úgy látta, hogy ha megakadályozni nem lehet, akkor inkább legyen tüntetés, de fegyelmezett és békés. A vallomásokból az derül ki, hogy – noha a tüntetésnek senki sem örült, hiszen az amúgy megvalósulni látszó elképzelésekbe egy kiszámíthatatlan új tényezõt iktatott – 23-án délre Nagy Imre és Újhelyi Szilárd kivételével mindenki úgy vélte: most már az a fontos, hogy a tüntetést ne zavarja meg provokáció...
Amikor a gyülekezési tilalmat 14 óra 23 perckor feloldották, mindenki megkönnyebbült, kivéve megint csak Nagy Imrét, aki szerint, ha egyszer betiltották, akkor ennél a döntésnél kellene maradni. Gimes vallomása szerint már ekkor elhangzott, hogy Nagy Imrének a Petõfi-szoborhoz kellene mennie (ekkor ott már megkezdõdött a pesti oldal egyetemeinek tömeggyûlése). Nagy következetes maradt: ez „nem lenne helyes”, s a 1/2 3 után nem sokkal szétoszló társaságtól azzal a megjegyzéssel búcsúzott, hogy „a tüntetésnek súlyos következményei is lehetnek”.....

[lameXpert]

Június 8.

Idézet

I. Rákóczi György (1593 -1648) erdélyi fejedelem



Uralmát a magyar politikai és vallási szabadság érvényesítésére szentelte. Buzgó protestáns fejedelem volt. Sokat áldozott templomokra, tanintézetekre és külföldön tanuló ifjak segélyezésére. A Geleji-féle egyházi törvények által az egyházi igazgatás rendszerét megállapította. 
Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem legidõsebb fia. 
1616: ónodi kapitány és borsodi fõispán, 
1616: Házassága Lorántffy Zsuzsannával
1630: kassai generális.
1630: Segesvárt fejedelemmé választották 
1643-ban A Török Porta engedélyével, svéd  szövetségében megindította hadait III. Ferdinánd ellen. Csaknem egész Magyarország kezei közt volt. 1645-ben a Dunáig mindent elfoglalt.
1645  szeptember 16: Linzi Béke.
Megerõsítették a protestánsok vallásszabadságát; 
Rákóczi örökös tulajdonnal kapta Regécz várát és a tokaji  uradalmat 
IV. Ulászló halálával megürülvén a lengyel trón, Rákóczi ennek megszerzésére fordította figyelmét; de mielõtt célját el érhette volna, meghalt. 
Gyulafehérváron temették el.

[lameXpert]

Június 9.

Idézet

Hüvösvölgyi Ildikó  1953




Hüvösvölgyi Ildikó, aki zongoraszakon végezte a konzervatóriumot, tanította Nádasdy Kálmán és jazzbalettozott Jeszenszkynél. Elõadóesteket tart, énekel népdalokat, kuplékat, megzenésített verseket és sanzonokat, évtizedek óta a Madách Színház hûséges tagja. Egyetlen szerepre vágyik még, szeretne nagymama lenni - nem csak a színpadon...

[lameXpert]

Június 10.

Idézet

Kaffka Margit  (Nagykároly, 1880. jún. 10. - Bp., 1918. dec. 1.)



Kaffka Margit 1880-ban Nagykárolyban született tisztviselõi család sarjaként. A vármegyei fõügyészként szolgáló édesapjának elvesztésével családjuk nehéz anyagi körülmények közé került, ezért veszélybe kerültek iskolai tanulmányai. Végül mint ingyenes növendék a szatmári irgalmas nõvéreknél tanítóképzõt végzett.

Az iskola elvégzése után egyévi tanítást követõen beiratkozott az Erzsébet Nõiskolába, ahol aztán 1902-ben polgári iskolai tanári oklevelet szerzett. 1903-tól Miskolcon élt és tanított, ahol 1905-ben ment férjhez Fröhlich Brúnó erdõmérnökhöz, házasságuk azonban alig öt évvel késõbb tönkrement és harminc éves korában elvált.

A magánéleti válság után Budapestre költözött, ahol öt évig tanárként dolgozott, miközben másodszor is férjhez ment Balázs Béla öccséhez, Bauer Ervin orvos-biológushoz. Az elsõ világháború megkezdõdése után, 1915-ben elhagyta a tanári pályát és ezen túl már csak a szépirodalomnak élt.



Az elsõ világháború éveiben férje a temesvári katonai kórházban teljesített szolgálatot, így Budapest mellett második otthona lett Temesvár. A háború utáni világméretû spanyolnátha járványnak esett áldozatul, amelynek kisfia is áldozatul esett.

Kaffka Margit rövid munkássága alatt a magyar irodalom egyik legjelentékenyebb nõi írója lett. Már egészen korán, miskolci tanárkodása idején a Nyugat állandó munkatársa volt, ahol rendszeresen jelentek meg versei és novellái. De elsõ verseit 21 évesen a Magyar Géniusz már 1901-ben közölte.

Elsõ verseskötete (Versek) 1903-ban jelent meg, elsõ prózai kötetével (Levelek a zárdából ? Nyár) 1905-ben jelentkezett. A magyar írók elitjébe azonban nem költészete, hanem a kritikai realizmus fejlõdésében jelentõs állomást képviselõ prózai írásai révén kerülhetett.

Egész életében igazán mélyen csak két téma foglalkoztatta az értékeit vesztett dzsentrik társadalma és a nõk sorsa a századforduló Magyarországán. 1912-ben adták ki elsõ nagy regényét, a Színek és éveket, amely egy nõ életútján keresztül a vidéki dzsentri pusztulását mutatja be.

A kritikusok nagy elismeréssel fogadták ugyan elsõ regényét, az I. világháború megpróbáltatásokkal teli évei pedig csak tovább mélyítették mûvészetét és emberségét. Nyíltan szembefordult az oktalan vérontással és a háborús propagandával.

1917-ben jelent meg másik nagy közönségsikert aratott regénye, a Hangyaboly, amelyben zárdában töltött gyermekéveit elevenítette fel és amelyben nyíltan szembefordult a vallásos nevelés bigott és elmaradott felfogásával. Irodalmi tevékenysége mellett közíróként is számon tartották, publicisztikai munkássága leginkább pályafutásának végén teljesedett ki, a korszak jóformán valamennyi jelentõs folyóiratában vagy hírlapjában jelentek meg írásai. Publicista munkásságának csúcsára csak késõbb, mint a Pesti Napló munkatársa ért el, irodalmi és újságírói munkássága mellett jelentõs volt mûfordítói, valamint tankönyvírói mûködése is.

Idézet

Kaffka Margit
Kínai versfordításai, 1913

Su Tong Po KÖLTÕ A HEGYSÉGBEN

Lassan ballag a költõ a hegyek között.
– Messze, barna sziklákon gunnyaszt a köd.
Szól a költõ: "Ott szép juhok szenderegnek!"

A csúcsra ér. Elfáradt bizony jövet.
Emelgette is a borosüveget,
Aranyködös a szíve, s a szeme tõle.

A felhõket nézi. "Lám, hogy lapdáznak ott!
Micsoda hajók vad vitorlái azok?
Szegény, kék szeme az égnek! Eltakarják!"

S fojtott hangon, magának dalolni kezd
Arról, hogy õsz van, tél-halál közelg,
És a tavasz oly elérhetetlen messze!...

Most víg társaság barangolja a tájat.
Észreveszik; s szól egy apa a fiának:
"Nézd, az ott költõ! Máskép: zavaros-fejû!"

[lameXpert]

Június 11.

Idézet

Csécsi János  (1689-1769) sárospataki tanár, polihisztor

1705-tõl a sárospataki ref. kollégium növendéke. 1709-ben külföldi tanulmányútra ment. Holland, német, angol; svájci, olasz és francia egy.-eken hallgatott elõadásokat, legtovább Utrechtben idõzött. 1712-ben tért haza, 1713-ban foglalta el a pataki kollégium rektori székét. 1734-ig matematikát, földrajzot, történelmet, görögöt, teológiát, fizikát, csillagászatot és karteziánus bölcseletet tanított. 1734-ben királyi parancs fosztotta meg állásától mivel tanártársával nem tudott megférni, s a két tanár viszálya megbontotta az isk. egységét, pártokra szakította az ifjúságot. ~ ettõl kezdve teljesen visszavonultan élt. Mûvei kéziratban maradtak. –

Idézet

Noha kiemeltük, hogy a felvilágosodás korában a pataki botránysorozathoz hasonló eseményrõl nem tudunk, ideig-óráig tartó, nagyobb diákcsapatokat mozgósító csetepaték elõfordultak máshol is. Leggyakrabban az iskola székhelyén állomásozó katonasággal csaptak össze a tanulók, az idegen fegyveresek sehol sem számítottak népszerûeknek. Hasonló konfliktusokról az eperjesi líceumra és a debreceni kollégiumra vonatkozóan is rendelkezünk leírással. Ám Sárospatakon különös "hagyománya" volt annak, hogy a diákság egységes, radikális fellépéssel vívja ki céljait. A 18. század elsõ felében ugyanis csaknem két évtizedig tartott az a viszálykodással terhes idõszak, melynek összetûzéseibe, verekedéseibe és vitáiba az ifjúság is egyre vehemensebben avatkozott bele. Az ún. Csécsi-világ egyes jellemzõi feltûnõ hasonlóságot mutatnak az 1794-es eseményekkel, sõt a Barczafalvinak írt névtelen levélbõl kiderül, hogy a felkelõk mintának tekintették elõdeik viselkedését.162 Az 1715-ben kezdõdõ konfliktus azért alakult ki, mert a Kollégium rendkívüli tehetségû, haladó gondolkodású, de igen nyughatatlan természetû, munkatársaival és feletteseivel soha ki nem jövõ ifj. Csécsi János ezúttal Füleki Andrással veszett össze a filozófiai tételek összeállítása kapcsán, s ellentétükbe bevonta a diákokat is. Végül együttes erõvel elérték, hogy Fülekit elbocsássák, de helyére - Csécsi és az ifjak akarata ellenére - Nagymihályi Szomoló Gergelyt hívták meg. Az új tanár miatt 1720 és 1722 között szinte mindennapossá váltak a verekedések, lázongások, pasquillusok (nem véletlen, hogy a röpiratok terjesztését 1722-ben tiltották meg), és többször megostromolták Nagymihályi Szomoló házát, sõt személyesen is bántalmazták. Az elhúzódó, kínos viszálykodásnak külsõ tekintély beavatkozása tudott csak véget vetni: személyesen az uralkodó, III. Károly intézkedett 1733-ban Csécsi és Nagymihályi eltávolításáról és a diákság lecsendesítésérõl. Érdekes egybeesés az is, hogy az 1730-as évek sárospataki konszolidációja az új rector, a Marosvásárhelyrõl érkezett Szathmáry Paksi Mihály és a legfõbb világi pártfogó, Patay Sámuel nevéhez fûzõdik.

Idézet

Sárospatak sohasem volt a természettudományok fellegvára, de minden évszázadban voltak olyan tanárai és tanítványai, akiknek munkássága kiemelkedõ természettudományos teljesítményt jelentett országos szempontból is. Az 1500-as évek második felében a pataki iskolának tanára és igazgatója volt Balsaráti Vitus János. A Perényi-családnál és V. Pál pápa udvarában orvosként dolgozott. Az általa Patakon írt könyvbõl – Magyar Chirurgia, a seb gyógyulásának mesterségérõl írt négy Könyvek – sajnálatos módon nem maradt fenn példány. Magyarország elsõ természettudományos könyvét Pósaházi János írta, aki diákja, majd tanára volt a pataki fõiskolának. E könyv egyik érdekessége, hogy húsz évvel Newton elõtt leírta benne azt a fizikai törvényt, amelyet ma a világ Newton elsõ törvényeként ismer. A könyvet 1667-ben Sárospatakon nyomtatták. 1708-10 között Simándi István oktatott elsõként Magyarországon fizikát úgy, hogy az elméleti magyarázatot kísérletekkel is igazolta. (Simándi 1710-ben, 35 évesen pestisben meghalt.) Az elõadásait és a külföldrõl hozott fizikai eszközöket (jelentõs részük ma is látható az Iskolamúzeumban) II. Rákóczi Ferenc is több alkalommal meghallgatta, illetve megtekintette. Az 1700-as évek elsõ felében írta Magyarország elsõ földrajzkönyvét ifjabb Csécsi János. Szintén õ oktatott Magyarországon elsõként fizikai és politikai földrajzot. A leírások szerint kb. 40 féle tantárgyat tanított, jóllehet nem gimnáziumi tanár, hanem teológiai professzor volt.

[lameXpert]

Június 12.

Idézet

Georges Demény  (1850-1917)



D’origine hongroise, Georges Demeny est considéré, par beaucoup, comme le fondateur de l’éducation physique scientifique. Né a Douai en 1850 d’un pere professeur de piano, il fréquente le gymnase du lycée malgré une inaptitude certaine aux exercices physiques. Soucieux de retrouver les proportions des athletes antiques, il entreprend des études de physiologie a la Faculté de médecine de Paris, en meme temps qu’il suit des cours de mathématiques a la Sorbonne, entre au Conservatoire de musique et devient violoniste a l’Opéra.
Il fréquente le gymnase de Triat, l’un des précurseurs du culturisme et devient moniteur de gymnastique de la société " la Nationale ". En janvier 1880, il fonde le " Cercle de gymnastique rationnelle " et crée les premiers cours de physiologie appliquée a l’éducation physique.

Devenu le collaborateur du professeur de physiologie Marey a la station du parc des Princes, il met au point le phonoscope (1891) puis le chronophotographe a came excentrique (1894), qui permet grâce a une série successive de photographies de décomposer et d’analyser le mouvement. Grâce au chronophotographe, il est aussi l’un des précurseurs du cinéma, dont il devient l’un des propagandistes actifs.

Il devient professeur de physiologie a l’Ecole de Joinville qu’il quitte en 1904 par hostilité a la méthode suédoise de gymnastique alors dominante.

En 1903, il est directeur du " cours supérieur d’éducation physique ". Georges Demeny a écrit de nombreux ouvrages, qui ont completement renouvelé l’approche de la gymnastique : " Les bases scientifiques de l’éducation physique " (1902), " L’école française " (1909), " L’éducation de l’effort " (1916 ). Il reproche le caractere figé de la gymnastique suédoise, trop exclusivement fondée sur l’anatomie, et défend l’étude du mouvement et de la physiologie. La gymnastique doit etre fonctionnelle et laisser une grande autonomie de choix a l’éducateur. Son influence est tres importante sur la méthode naturelle de Georges Hébert, qui ne s’y résume pourtant pas.



Demény György magyar származású fiziológus, a filmtechnika egyik úttörõje 150 éve, 1850. június 12-én született Douaiban, Franciaországban. Párizsban tornászegyesületet alapított, ott végzett fiziológiai kísérletei révén ismerkedett meg Jules Marey professzorral. Marey-val közösen 1892-ben kidolgozott szabadalmát, egy felvevõ- és vetítõgépet, amelyet Phonoskopnak nevezett el, bemutatta a párizsi Nemzetközi Fényképészeti Kiállításon.
Sorozatos felvételeket készített egy beszélõ ember arc- és szájmozgásáról, majd levetítette õket. A La Nature címû párizsi lapban ezt írta: „Az arc kifejezését éppúgy fogják megõrizni, mint a fonográf a hangot, és hogy a kettõt összekapcsolhassuk, egyesíteni fogják a Phonoscopot a fonográffal.” Marey professzorral 1893-ban létrehozták a világ elsõ fiziológiai intézetét, ahol Demény az „élõképek” elméletét vizsgálta. Újabb találmánya egy felvevõgép lett, amelyben a filmszalagot kalapácsos filmforgató szerkezet továbbítja. A filmet még nem perforálták, ezért az egyes képkockák közötti távolság nem volt egyenlõ. Egy évvel késõbb kiegészítette gépét, ekkor már perforált filmszalagot használt, és felcsévélõ orsót alkalmazott. Szabadalmai alapján készítette el a Gaumont gyár 1895-ben a Bioscope, majd a Biograph, majd a Chronophotograph nevû mozgófilmfelvevõ és -vetítõ gépeket, amelyek világhírnevet szereztek a cégnek. A Demény-féle készüléket továbbfejlesztve Léon Gaumont Chronophon Gaumont néven 1902-ben hozta forgalomba az elsõ igazi hangosfilmfelvevõ gépet. Demény György Párizsban hunyt el 1917. december 17-én. Nevét emléktábla õrzi a párizsi Boulevard des Capucines 14. számú házának falán.

[lameXpert]

Június 13.

Idézet

Budenz József (1836-1892)



Egy kis német faluban, a Fulda melletti Rasdorfban született 1836. június 13-án. Az ottani tanítónak, Budenz Boldizsárnak volt a negyedik fia. Budenz már gyermekként tehetséges, erõs, jólelkû, vidám fiú volt. Apja falusi iskolájába járt. A falu lelkésze - látva szorgalmát és tudásvágyát - a kilencéves fiút latin és görög nyelvre kezdte tanítani. Gimnáziumi tanulmányait (1848-1854) a közeli városban, Fuldában végezte. Ide egybõl a harmadik osztályba vették fel, fiatal kora ellenére. Miután 1854-ben letette az érettségi vizsgát, két út kínálkozott a számára: a papi, illetve a tanári pálya. Õt a tudomány, a klasszika-filológia és a történelem vonzotta.
1855-ben a marburgi egyetemen tanult, majd a következõ évben Göttingába ment. Itt kiváló tanárok tanították. Pl.: a nyelvtudomány nagy alakja Theodor Benfey, vagy a történetíró Ernst Curtius. Budenz fõleg szanszkrit, görög, latin, archeológia, filozófia és német nyelvtörténeti elõadásokat hallgatott. A legnagyobb hatással a neves filológus, Theodor Benfey, a szanszkrit és a nyelvtörténet tanára volt rá, akinek egyik legkiválóbb tanítványa lett. Tanára hallgatóit önálló kutatásra is ösztönözte, így Budenz érdeklõdése más nyelvterületek iránt már ekkor is látható volt. Alaposan megismerkedett az indoeurópai nyelvészettel. A göttingai egyetemi évek új irányba terelték Budenz sorsát. Ebben az idõben erdélyi unitárius teológusok nagy számban keresték fel a híres egyetemet, egész kis magyar kolónia élt ott. Budenz egy házban lakott Nagy Lajossal, akivel baráti viszonyba került. Õáltala ismerkedett meg a többi magyar diákkal, például Ferenc Józseffel, a késõbbi unitárius püspökkel, és Buzogány Áronnal, a késõbbi gimnáziumi tanárral, majd miniszteri tanácsossal.
Budenz elõbb csak kíváncsiságból érdeklõdött a magyar nyelv iránt, mert az annyira eltért az indoeurópai nyelvek rendszerétõl. Késõbb komoly tudásvággyal mélyedt bele a magyar nyelv szerkezetének tanulmányozásába. Rövid idõ alatt elsajátította annak alapjait. Elsõ olvasmánya Arany János Toldi-ja volt. Ebben az idõben jelentek meg a Bécsi Tudományos Akadémián Anton Boller tanulmányai az altaji összehasonlító nyelvtudomány körébõl. Ezek hívták fel Budenz figyelmét a kutatásra, és késõbbi kutatási területére. A tehetséges fiatalember 1858-ban megszerezte doktorátusát. Addigra már megérlelõdött benne a vágy, hogy Magyarországra jöjjön. Úgy érezte, még jobban meg kell ismernie ezt a - akkor még úgy hitte - török nyelvekhez tartozó, különös nyelvet, "mellyel a nyelvtudásnak egy eddig nem sejtett, annyi különös jelenségekkel meglepõ világa" tárult ki elõtte, "ezer változatos virányain a nyomozónak akár holtig való gyönyörködetet ígérve". Megkérte Nagy Lajost, próbáljon segíteni neki egy kisebb tanulmányút megszervezésében.
A hazatérõ Nagy Lajos felkereste a magyar nyelvtudomány akkori legnagyobb tekintélyét és irányítóját, a Magyar Tudományos Akadémia fõkönyvtárosát, Hunfalvy Pált, és felhívta a figyelmét Budenzre. Hunfalvy kedvezõen fogadta a hírt, ezért 1858-ban írt levelében meghívta Magyarországra.
Budenz József 1858. május 16-án este érkezett Bécsbõl hajón Pestre, és másnap már fel is kereste Hunfalvyt, aki tanári állást szerzett neki a pesti evangélikus gimnáziumban. De kiderült, hogy Budenz katolikus, ezért nem tudta betölteni az állást.
A nyárra - Hunfalvy tanácsára, akinek hamarosan közeli barátja lett - Debrecenbe ment Lugossy Józsefhez, és nála töltött néhány hónapot, magyar nyelvtudásának tökéletesítése érdekében. Utazásának valódi oka elsõsorban az volt, hogy kiszabaduljon Pestrõl. Abban az idõben a fõvárosban szinte mindenki tudott németül. Amikor észrevették, hogy a fiatal német tudós nyelvi nehézségekkel küzd, gyorsan német nyelvre váltottak. Debrecenben viszont sokkal inkább módja nyílt a magyar nyelv gyakorlására. Itt érlelõdhetett meg benne a gondolat, hogy letelepszik Magyarországon.
Ugyanennek az évnek szeptemberében Budenz Józsefet kinevezték a székesfehérvári cisztercita gimnáziumba segédtanárnak. Német és görög nyelvet tanított (1858-1860). Itt kezdett elõször magyar nyelven írni, és hamarosan a Magyar Nyelvészet címû folyóirat egyik legkiválóbb munkatársa lett. 1859 nyarán, egy háromhetes, erdélyi tanulmányúton vett részt Hunfalvyval, és a székely nyelvjárásról készített följegyzéseket. Az út hatására kísérletet tett a keleti és a nyugati székelység közti nyelvi különbség megállapítására, ezenkívül rámutatott a nyelvjárások ismeretének a fontosságára.
1860-ban Pestre került. Fél évig tanított görögöt a Peregriny-féle tanintézetben, majd a következõ évben a Magyar Tudományos Akadémia könyvtársegédjének nevezték ki, Hunfalvy mellé. Évekig szerény fizetésbõl élt, és céltudatosan dolgozott a magyar nyelvtudomány új alapjainak lerakásán.
Az Akadémia 1861-ben levelezõ tagjává választotta. Elsõ dolgozatait kivéve, foglalkozni kezdett a magyar nyelvet érintõ kérdésekkel is. Székfoglaló értekezésében már úgy gondolta, hogy a magyar nyelv a finnugor és a török nyelvek közt helyezkedik el, de közelebb áll a törökhöz.
1864-ben, míg Vámbéry Ármin - aki ekkor még a barátja volt - közép-ázsiai útjáról hazatérve Angliában járt, Budenzre bízta "tatárját", Molla Izsákot. Tõle tanulta meg az üzbég török vagy csagatáj török nyelvjárást. Nyáron együtt utaztak Kiskunhalasra, ahol Szilády Áron vendégei voltak.
A hatvanas években Budenz Hunfalvyval együtt megkezdte a Reguly-hagyaték feldolgozását. Hunfalvy a vogul és az osztják, Budenz a mordvin, a cseremisz és a csuvas anyagot vizsgálta. A kutatás hatására megváltoztatta nézetét: meggyõzõdésévé vált, hogy a magyar nyelv a finnugor nyelvcsaládba tartozik.
1867-68-ban megjelent a "Magyar és finn-ugor nyelvekbeli szó-egyezések" címû munkája. A mû 858 szócikke közli azokat a tõszókat, amelyek a többi finnugor nyelvekben is kimutathatóak, így alkalmasak arra, hogy a magyar és a finnugor nyelv közötti rokonságot bizonyítsák.
A pesti egyetemen 1868-ban magántanári kinevezést kapott, az urál-altaji, mai szóval finnugor összehasonlító nyelvtudományból. 1871-ben rendes akadémiai taggá választották, 1872-ben pedig kinevezték a pesti egyetemre az "altaji (azaz a finnugor) összehasonlító nyelvészet" tanárává. Ez volt az elsõ ilyen jellegû tanszék Európában. Budenz "tudósképzõ" tanár volt. Hallgatóit ösztönözte a véleményalkotásra, könyvtárát szabadon használhatták. Keddi estéin összegyûjtötte barátait, diákjait, tisztelõit egy asztaltársaságban, amit oroszul "kruzsok"-nak (kör, szakkör) hívtak.
1873-81 között jelent meg fõ mûve, a Magyar-ugor összehasonlító szótár öt füzetben, ami a korabeli magyar nyelvtudomány legalapvetõbb munkája lett. 1879-ben (az addig kiadott részek alapján) megkapta a Magyar Tudományos Akadémia nagydíját. A szótárban határozott módszerrel, bõvebb források alapján mutatta ki a magyar szókincs õsi, finnugor elemeit. 1882-ben Vámbéry Ármin A magyarok eredete címû könyvében Budenz eredményeit cáfolni igyekezett, és a magyar-török nyelvrokonságot bizonyítani. Budenz erre egy év múlva válaszolt, megsemmisítõ csapást mérve ellenfelére. A hajdani jó barátok között végképp elromlott a viszony.
1884. március 17-én Budenz királyi tanácsosi címet kapott, és az Akadémia aulájában megünnepelték tudományos mûködésének 25 éves jubileumát. Az Akadémia részérõl Hunfalvy Pál és Gyulai Pál, a tanítványok nevében Vikár Béla mondott beszédet. Átnyújtották neki az ez alkalomból készült Budenz-Albumot. Este a Hungária Szálló nagytermében az ünnepelt tudós kortársai, tisztelõi és tanítványai gyûltek össze, közel százötvenen.
Ugyanebben az évben kezdte meg másik nagy összefoglaló mûve, az "Ugor alaktan" közlését. 1878-tól kezdve átvette Hunfalvytól a Nyelvtudományi Közlemények szerkesztését, és haláláig õ szerkesztette.
1885-ben mint a Budapest-krisztinavárosi iskolaszék tagja, asztaltársaságot alapított, amelynek célja a szegény gyerekek segélyezése volt. Budenz ekkortájt nõsült meg, szlovák házvezetõnõjét vette el. Eleinte egy szerény házban élt feleségével, az egyhangú budai Mozdony utcában. 1886-ban a Naphegyen emeletes házat építtetett, ahol mindig szívesen látta tanítványait, és itt töltötte élete utolsó éveit. Lajos bátyja is az õ házába költözött. Szerette a szép budai sétákat. Kitûnõ botanikus volt, Buda minden virágját ismerte. Kellemes estéket töltött el hangulatos vendéglõkben barátai körében.

[lameXpert]

Június 14.

Idézet

Darvas Iván  1925



A kétszeres Kossuth-díjas, Jászai Mari-díjas Kiváló mûvész Bélyen született, édesapja magyar-latin szakos tanár volt, aki orosz származású ápolónõ édesanyjával Moszkvában találkozott, mialatt hadifogoly volt. A színész, akit eredetileg Darvas Szilárdnak hívnak, gyermekéveit Prágában töltötte, 1938-tól él Budapesten.
1943-ban iratkozott be a színikadémiára, de már az elsõ félévi vizsga után egyhangú tanári vélemény alapján eltanácsolták, mint a pályára teljesen alkalmatlant. Nem adta fel egykönnyen, egy év múlva újra jelentkezett, de ekkor meg a háború szólt közbe, így kénytelen volt harmadszor is nekifutni, 1945-ben.
1946-ban azonban olyan ajánlatot kapott mentorától, Várkonyi Zoltántól, amelynek nem tudott ellenállni, otthagyja a fõiskolát, és leszerzõdik a Mûvész Színházhoz, így végül soha nem diplomázik le. Sudár termetére, arisztokratikus megjelenésére, jellegzetes maníros beszédmódjára és ironikus távolságtartására hamar felfigyel a filmes szakma: 1957-ig számos magyar filmben szerepel, melyek között kortárs történetek, történelmi filmek, adaptációk, vígjátékok egyaránt felbukkannak. A legemlékezetesebb szerepek között tartjuk számon a Makk Károly rendezte Liliomfit, melynek fõszerepében Darvas örökre beírja a nevét a magyar filmtörténetbe; a kortárs témájú 9-es kórterem címû mozit, melyben a színész egy pozitív hozzáállású orvost alakít; a Gázolást, melyben törvényszéki bírót játszik; a Budapesti tavaszt, melyben egy orosz fõhadnagy szerepében remekel; a Dollárpapát, melyben ravasz, fiatal ügyvéd; vagy a Bakaruhában címû mozit, melynek címszerepében Hunyady Sándor alteregóját, a fiatal, könnyelmû újságírót alakítja.
Hatalmas népszerûsége és ismertsége sem elég azonban ahhoz, hogy 1957-ben ne ítélje három év börtönbüntetésre az állam: a nemzet aktora bátyját próbálja a börtöntõl megmenteni, ezért õt, magát csukják le. 1959-ben amnesztiával szabadul. Múltja és érdemei ellenére sem kap színészként lehetõséget, kénytelen segédmunkásként megélni: egy zsaluzóbrigádnál dolgozik, majd mûanyag fröccsöntõként helyezkedik el. A kultúrpolitika csak 1963-ban kegyelmez meg a színésznek, aki végül Miskolcra kerül. 1965-ben térhet vissza ahhoz az emberhez, akit pályája legmeghatározóbb rendezõjének tekint: Várkonyi Zoltán újra leszerzõdtetheti, most a Vígszínházhoz.
1963-ban lép újra felvevõgép elé a Pacsirta címû filmben. A 60-as években emellett olyan filmekben játszik, mint A tizedes meg a többiek, a Hideg napok (melyben a háborús bûneivel szembesülõ Tarpataky fõhadnagyot alakítja) vagy az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán (melyekben Kárpáthy Abellino szerepében remekel).
Makk Károly csodálatos filmjében, a Szerelem címû moziban Darvas szinte újraélheti János szerepében a saját sorsát és meghurcoltatásait: Darvas Lili és Törõcsik Mari partnereként egy börtönviselt politikai foglyot alakít, aki szabadulása után újra kezdheti az életét. A 70-es években számos tévéfilmben játszik (Egy filozópter szerelmei, Sakk, Kempelen úr!, Egy õrült naplója stb.).
A már idõsödõ színészlegenda pályája a kortárs magyar filmben indul sokadvirágzásnak: a Meskó Zsolt producerkedése alatt született Xantus János-film, a Morel fiú és a Mészöly Miklós regény alapján készült Film… címû moziban nyújtott alakításával elnyeri a 31. Magyar Filmszemle legjobb férfi alakításának díját.
Darvas nõs, négy gyermek édesapja, 1990-tõl négy éven keresztül országgyûlési képviselõként is tevékenykedett, életérõl, pályájáról Lábjegyzetek címmel könyvet is írt.

Idézet

Börtönviseltek

– Az is ült…

Bóklásztam a Vörösmarty téren a könyvsátrak között, leültem az egyik éppen üres, fehér mûanyag asztal mellé, méregettem a friss zsákmányt, lapozgattam most vásárolt könyveimet.

Bal keze a zsebében, jobb válla kicsit magasabban, korát meghazudtoló könnyedséggel, ruganyosan lépkedve Darvas Iván halad át a téren.

Feleségem már ott ácsorgott a sorban állók között az Európa Kiadó sátránál, kezében a színész most megjelent könyve.

És ahogy tõlem vagy tíz méterre majd mindenki számára észrevétlenül elhaladt a színész, a hátam mögött a könyvek között turkáló koros házaspár szemlátomást hangadó hölgytagja, megpillantva ifjúsága bálványát, halkan, de roppant lelkesen odasúgta férjének: a Darvas Iván!

A férj fölnézett a kezében tartott könyvbõl, és szemével kísérve a Vörösmarty-szobor elõtt távolodó Darvas Ivánt, csak ennyit mondott: Az is ült… – aztán visszabújt a kezében tartott könyvbe. Néztem a finom arcú koros hölgyet. Tekintetével követte a színészt. Egy könnycsepp csillogott a szemében.

Üldögéltem, lapozgattam könyveimet, leült mellém Kányádi Sándor, beszélgettünk. Megérkezett feleségem, boldogan mutatta – Sok szeretettel – a neki dedikált könyvet. Fölállt, kezet csókolt – mondta. Gyerekkora óta ismeri Darvas Ivánt.

Az is ült – kattogott fejemben az imént hallott mondat. A hölgy és férjeura már rég eltûntek, lehet, hogy épp most álltak be a sorba õk is, hogy autogramot kérjenek a könyvhéten íróként föllépõ színésztõl.

Évekkel ezelõtt olvastam valamelyik színházi lapban (vagy valamelyik akármilyen lapban) egy interjút Darvas Ivánnal, s a színész régi filmforgatási emlékeirõl mesélt. A hetvenes évek elején készült a Szerelem címû film, s az egyik jelenetet a Gyûjtõfogházban (vagy a Markóban?) forgatták. Szünet volt, lámpákat szereltek a világosítók, s a várakozó Darvas Iván megpillantotta az egyik börtönõrt, aki annak idején, amikor 1956 után e barátságtalan ház lakója volt, igencsak gorombán viselkedett a rabsorsba taszított színésszel. Darvas Iván – a rá jellemzõ eleganciával – magához intette a bámészkodó foglárt, elõhúzott zsebébõl egy tízest (akkor az még pénz volt), s a megilletõdött börtönõrnek csak annyit mondott: Hozzon, fiam, nekem egy kávét… Vagy valami ilyesmit.

És a börtönõr szó nélkül hozott neki egy kávét.

Egy pillanat Darvas Iván életébõl.

Amikor a színész könyvvé formálta emlékeit, már nem tartotta fontosnak, hogy újra felidézze ezt a pillanatot. Vagy el akarta felejteni? („Rám szól egyszer a buszon egy idõsebb nõ: – Darvas úr, drága Darvas úr! Mi az, hát nem ismer meg? Halványan felrémlett ugyan valahonnan a sírós pofája, de nem tudtam hová tenni. – Hát a tárgyalásán… az ülnöke! Nem emlékszik? – De igen, már emlékszem. Magának [is] köszönhetem, hogy elítéltek három évre. Halálosan megsértõdött. A következõ állomáson le is szállt.”)

És a foglár? Annak mi járt a fejében, amikor a hajdani ellenforradalmár, akit neki 1957-ben joga volt kíméletlenül megalázni, most – 1970-ben! – mint népszerû színész kezébe nyom egy tízest, és mint taknyos kölköt ugrasztja, hozzon neki egy kávét?

Ha még ma – 2001-ben – él, vajon emlékezik erre a pillanatra?

S ha él, vajon megvásárolta Darvas Iván könyvét?

Dánia börtön – mondta hajdan Hamlet Helsingõrben. Mi nem úgy gondolkozunk – mondják mindig a puha gerincû lakájok.

Az is ült – mondja a hátam mögött a könyvhéten megjelent könyveket elmerülten böngészõ idõs úr.

Lehet, hogy nem tudja: õ is ült.

Én is ültem. Mindannyian ültünk.

Aztán a börtönõrök idõnként hoztak néhányunknak egy kávét.

Ma meg van, aki el akarja felejteni, ki börtönviselt, s ki volt börtönõr.

A börtönõrök mindig felejtenek. A rabok soha.

1. Egy hét Pesten és Budán (2003)
2. Szentiván napja (2002)
3. A Hídember (2001)
4. Film... (1999)
5. A Morel fiú (1998)



6. A nagy ékszerész (1978)
7. Sakk, Kempelen úr! (1976)
8. Dante: Isteni színjáték - Pokol (1974)
9. Pokol - Inferno (1974)
10. A Pendragon legenda (1974)
11. Aranyborjú (1974)
12. Hét tonna dollár (1973)
13. Szerelem (1971)
14. N.N. a halál angyala (1970)
15. A nagy kék jelzés - avagy a hûség jutalma (1969)
16. Az örökös (1969)
17. VII. Olivér (1969) (1969)
18. Próféta voltál szívem (1968)
19. Fiúk a térrõl (1967)
20. Hideg napok (1966)



21. Sok hûség semmiért (1966)
22. Kárpáthy Zoltán (1966)
23. Egy magyar nábob (1966)
24. Tilos a szerelem (1965)
25. Mit csinált a feleséged 3-tól 5-ig? (1964)



26. Pacsirta (1963)
27. Férjhez menni tilos! (1963)
28. Bakaruhában (1957)
29. Gerolsteini kaland (1957)
30. Mese a 12 találatról (1956)
31. Dollárpapa (1956)
32. Gázolás (1955)
33. A 9-es kórterem (1955)
34. Liliomfi (1954)



35. Erkel (1952)
36. Díszmagyar (1949)
37. Egy asszony elindul (1948)

[lameXpert]

Június 15.

Idézet

Somogyi Tóth Sándor (1923-2000)

Kalocsán szerzett pedagógusi képesítést, 1947-ben Szegeden lett az egyik népi kollégium tanára, majd igazgatója.

A népi kollégiumi mozgalom, a "fényes szellõk" életének és írói munkásságának meghatározó élménye maradt.
A rákosista önkényuralom idején, majd az 1956-os forradalom leverését követõ sötét korszakban is ragaszkodott a népi kollégiumi mozgalom plebejus demokráciájának eszményeihez.
Az ötvenes években a tankönyvkiadásban és a Neveléstudományi Intézetben, egy ideig az írószövetségben dolgozott, majd az Új Hang és a Csillag szerkesztõje, a Magvetõ Kiadó lektora, a hatvanas évek második felében a Kortárs egyik szerkesztõje volt, késõbb pedig az Új Tükör címû hetilap szerkesztésében tevékenykedett.

Mûveiben arra világított rá, hogy a hatvanas évek magyar társadalmában a képmutatás, az "élethazugságok" felülrõl szervezett rendje uralkodott.

Idézet

A Próféta voltál szívem fõhõse Szabados Gábor újságíró "prófétának" indul és az elmegyógyintézetben végzi. A "fényes szelek" múltán nem találja helyét a hatvanas évek valóságában. A sikeres újságíró, lelkiismeretfurdalásai ellenére is a huszonnégy órára szóló "királyi közérzet" életformáját hirdeti és éli rengeteg nõvel, itallal, befejezetlen kéziratokkal, egészen az idegosztály magányosságáig. Pedig környezetébõl magasan kiemelkedik intellektusa, érzékenysége, kristálykoponyája. A körülötte élõk - ki-ki a maga módján - mégis jobban megállják helyüket. A szerzõ ebben az írásában voltaképpen egyetlen lelkiállapot részletekbe menõen kibontott rajzát adja a modern próza legkorszerûbb eszközeit használva.

A Gyermektükör hõse Homlok András, 14 éves fiatalember három hetének történetét meséli el. A körülötte zajló családi és iskolai események során a maga módján próbálja rendbe szedni a felnõttek ügyeit. Összeboronálja a már-már elváló szülõket; - õ maga titokban szerelmes egy lányba. A jellemzõ párbeszédek találó megfigyelésekkel párosulnak. Minden szereplõ élõ figura.

A Gabi címszereplõje ugyancsak fiú, aki az apjától kapott üres füzetbe ír naplót 1952 októberétõl 1953 novemberéig. Megörökíti barátait, karakteres kisöccsét, szerelmi problémákkal küzdõ nõvérét.Apját, aki soha el nem készülõ tanulmányával bajlódik, anyját, aki elveszti szerkesztõi állását, idegösszeroppanást kap, mert egy olvasókönyv két szomszédos oldalára szerkesztette az ötéves tervrõl szóló olvasmányt és a Füstbe ment terv címû Petõfi-verset. A szerzõ bravúrosan oldja meg a személyi kultusz éveinek gyermekszemmel való ábrázolását.

Csatolt fájl:

•  sts.jpg (0byte)
  Letöltések:: 1

[phan_tom]

Remélem lameXpert nem haragszik meg, ha folytatom ezt a topicot, õ úgyanis elhanyagolta egy kicsit az utóbbi idõben

[phan_tom]

Június 22.


Meryl Streep

Született:
1949. június 22.

Idézet

Portré
Oscar-díjas amerikai színésznõ, a New Jersey állambeli Summitban született. Sokak szerint generációjának legjobb filmszínésznõje. Lenyûgözõ tehetsége kaméleonszerû átváltozási képességgel párosul. Színészi alakításaiban abszolúte maximalista, a forgatások elõtt aprólékos, precíz elõkészületekkel igyekszik gondoskodni a megformálandó karakter hitelességérõl. Rengeteget dolgozik azon, hogy teljesen autentikus módon szólaljon meg különbözõ külföldi és amerikai akcentusokon. Mindezek felett kitûnõ énekes hírében áll, egy idõben Evita szerepét is neki szánták. Nem rejti véka alá Hollywoodról alkotott negatív véleményét: a nõi színészek alacsonyabb fizetése, és bizonyos életkort követõen tapasztalt mellõzése kapcsán gyakran emeli fel szavát. Színészi jövõjét tekintve saját magát sem érzi kivételezettnek: “bármi is történjen, az eddigi munkám fennmarad.”
Ifjúkora óta a pályára készül, felsõfokú tanulmányait a Yale egyetem színházmûvészeti karán végezte. Diplomázásakor már több mint 40 produkció szerepelt a tarsolyában. Hamarosan Joseph Papp New York-i színtársulatának tagja lett, és szuperszonikus sebességgel emelkedett a Broadway képzeletbeli ranglétráján. Üstökösszerû színpadi elõmenetelét a film világában sikerült megismételnie. Filmszínészként 1977-ben debütált a Júlia címû filmben. Egy évvel késõbb a vietnami háború borzalmait bemutató A szarvasvadász címû filmben nyújtott alakításáért már Oscar-díjra jelölték a legjobb nõi mellékszereplõ kategóriában. Az Oscar történetében õ büszkélkedhet a legtöbb jelöléssel: tizenhárom alkalommal nominálták a díjra.
Az Oscart két alkalommal sikerült elnyernie. Az 1979-es Kramer kontra Kramer címû filmdrámában Dustin Hoffman gyötrõdõ feleségének szerepében nyújtott alakításáért vehette át az arany szobrocskát. 1982-ben fõszerepet alakított a Sophie választása címû drámában, amely egy holocaust-túlélõ portréja. Alakítását hibátlan színészi technika jellemezte, erõfeszítéseinek jutalma pedig ezúttal a legjobb nõi fõszereplõnek járó Oscar-díj volt.

[phan_tom]

Június 23.

Robert Fosse

Született:
1927. június 23.

Idézet

Amerikai rendezõ, táncos, koreográfus. Varietémûvész családba született, így nem csoda, hogy 13 évesen már maga is a saját tánckarával turnézott. 15 éves korában készítette elsõ koreográfiáját, amelyben a szereplõ táncos lányok strucctollakkal lejtettek egy night-clubban. Védjegyének számít saját maga és más táncosok számára készített koreográfiáiban a fellépõk jellegzetes öltözéke: a kesztyû és a kalap.
Ifjú mûvészként még arról álmodozott, hogy õ lesz a következõ Fred Astaire, ezért az elsõ adandó alkalommal Kalifornia felé vette az irányt. Az 50-es évek elején sikerült is bejutnia hollywoodi produkciókba, ám nem volt megelégedve nyúlfarknyi szerepeivel, így visszatért New Yorkba, ahol végül is rámosolygott a szerencse.
1954-ben George Abott, a veterán színmûíró és rendezõ a zöldfülûnek számító Fosse-t bízta meg a The Pajama Game címû produkció koreográfiájának elkészítésével. A show óriási sikert aratott, az egész város a mûsor tánckoreográfiájáról beszélt, és Fosse egy csapásra kapóssá vált 1954-ben ismét együtt dolgozott Abottal, a Faust-mítoszt a baseballal házasító Damn Yankeesben. A show elsõsorban Gwen Verdon elragadóan démoni alakítása miatt maradt meg a nézõk emlékezetében, bár Fosse maga is feltûnt a darabban egy emlékezetes mambó erejéig.
Ettõl kezdve a géppuskalábú Verdon Fosse csaknem minden produkciójában (New Girl in Town, Redhead) fõszerepet kapott. Lassacskán a Broadway akkorra már legkedveltebb színpadi párosának kapcsolata új dimenziókba lépett: 1960-ban összeházasodtak. Ebben az évtizedben Fosse már rendezõként is dolgozott az általa koreografált produkciókon, bár igazából csak a 70-es években gyújtotta be a rakétákat: 1970 és 1980 között összesen 8 Tony-díjat gyûjtött be, produkciói (Édes Charity, Pippin, Chicago, Dancin’) több mint 5000 elõadást értek meg.
Mindeközben filmes tánckoreográfusként is tevékenykedett, de évekig senki sem volt rá kíváncsi Hollywoodban. 1972-ben, miután több rendezõ is visszautasította a felkérést, elvállalta a Kabaré címû film rendezését. A Liza Minellibõl egy csapásra sztárt faragó, a drámai musical mûfaj mérföldkövének tartott filmért Fosse elnyerte a legjobb rendezésért járó Oscart.
A hatalmas terhelés és a feszített munkatempó azonban lassan kezdte aláásni egészségét. 1975-ben egy próbáról szívinfarktussal szállították kórházba. A produkció végül is elkészült, de egészsége mellett Fosse házassága is ráment az elkészítésére. Ahogyan azt az 1979-es, önéletrajzi ihletésû filmjében, a Mindhalálig zenében elõrevetítette, Fosse percekkel azelõtt halt meg, hogy a függöny felgördült az Édes Charity újból színpadra tûzött, bemutató elõadásán.

[phan_tom]

Június 24.

Jack Dempsey

Született: 1895. június 24.

Idézet

Nehézsúlyú világbajnok 1919-tõl 1926-ig. Jack Dempsey minden idõk egyik legnépszerûbb bokszolója. Óriási rajongótáborát elsõsorban agresszív stílusának, és megalkuvást nem ismerõ elszántságának köszönhette. Még ma is sok bokszolónak, többek között Mike Tysonnak is példaképe az egykori világbajnok.

William Harrison Dempsey 1895. június 24-én a Colorado állambeli Manassa-ban látta meg a napvilágot. A koldusszegény család 11 gyermeke közül õ volt a kilencedik. Mindössze nyolc osztályt végzett, majd bányászati ill. mezõgazdasági munkákból tartotta fenn magát. A 16 évesen utcára került Dempsey hamar megtanulta, hogyan kell megkeresni a mindennapi betevõt. Akkoriban nagyon nehéz volt az életben maradás, még egy Amerikában élõ utcagyerek számára is. Az egyetlen megélhetési forma a szegény családból származóknak, a bányák és a fakitermelõ üzemek voltak. A felnõttek számára is embertelen és elviselhetetlen körülményekben edzõdött, és nézett farkasszemet az élet mindennapos nehézségeivel Dempsey.


De Harrison kitartó volt, és késõbb két bokszoló bátyjának köszönhetõen megismerkedett az ökölvívással. Hamar megtetszett neki a sport eme mûfaja, és egy-két hónap elteltével már, az utcán és bárokban megrendezett kisebb mérkõzéseken keresete meg a kenyérrevalót. 1914-ben Dempsey felvette a Jack nevet, amellyel késõbb beiktatták a boksz halhatatlanjai közé.


Még ebben az évben találkozott
- Jack Kerns-el a San Francisco-i menedzserrel. Kerns-nek azonnal megtetszett, a nem túl technikás, de erõs robosztus felépítésû Dempsey, és nyomban szárnyai alá is vette, így elkezdõdött minden idõk egyik legjobb nehézsúlyú öklözõjének profi pályafutása. Kerns volt az aki elindította a pályán, és megtanította neki a boksz alapjait, majd könnyebb ellenfeleket szerezvén a megfelelõ felkészülést is biztosította a leendõ bajnoknak. - 1914-tõl 19-ig Dempsey 70 mérkõzést vívott, amibõl csak négyszer hagyta el vesztesen a szorítót. Olyan ellenfeleket gyõzött le, mint Ed (Gunboat) Smith, aki 13-ban még fehér világbajnok volt, vagy Bill (KO) Brennan, de még említést érdemel Battling Levinsky és Fred Futon is, akik a húszas évek meghatározó ökölvívói közé tartoztak.



- 1919. július 4-én következett az elsõ világbajnoki meccse, a 115 kilót nyomó Jess Willard ellen.


A majd 30 kilóval könnyebb és egy fejjel alacsonyabb kihívó Dempsey eltörpült a Pottawatomie-i óriással szemben. De a "Jack a gyilkos óriás" becenévre hallgató Willard mindösszesen három menetet bírt ki Dempsey ellen. A küzdelem már az elsõ menetben eldõlt mikor is a behemót Willard hét alkalommal padlóra került. Az utolsó leütés a menet vége elõtt volt, és ebbõl Willard már nem tudott felkelni. Így Pecord bíró a magasba emelte Dempsey kezét és a tömeg ünnepelni kezdte az újdonsült világbajnokot. De ekkor Willard segédei jelezték, hogy míg a bíró hétnél járt a számolásban már a gong megszólalt, és nem volt mit tenni, a mérkõzésnek folytatódnia kellett. Dempsey már a ringen kívül volt, amikor szorítósarka értesült a döntésrõl, így azonnal rohant, hogy nehogy Õ legyen a vesztes, amiért elhagyta a ringet. Ekkor még Willard sem sejtette, hogy jobban tette volna, ha nem folytatja a mérkõzést. Ugyanis Dempsey a következõ két menetben több helyen eltörte az óriás állát, két bordáját szintúgy, és Willard-nak legalább négy foggal kevesebb lett a mire a gong a harmadik menet végét jelezte. Ekkora már a bíró sem nézte jó szemmel a teljesen egyoldalú mérkõzést, és beszüntette a kíméletlen mészárlást, és kihirdette az új világbajnokot. Willard oly annyira nem látott egyik szemére sem, hogy a közönség soraiból néhány rajongója kísérte az öltözõbe, a magatehetetlen bukott bajnokot.



A 82.000 nézõ felállva éltette a bajnokot. Dempsey nagyságát bizonyítja még az is, hogy Willard a mérkõzés elõtt három évvel Jack Johnson-tól szerezte meg az övet, és abban az idõben véletlenül senki sem érhetett fel a csúcsra, és szervezetek hiányában "csak egy bajnok" volt az egész világon.


Következõ mérkõzése 1920. szeptember 6-án elég érdekes körülmények között zajlott. Az ellenfél Billy Miske, aki szintén jó barátságban volt a bajnokkal. Történ ugyanis, hogy a betegeskedõ és már nem túl fiatal Miske egy betegségre hivatkozva kérte meg Kerns-t, hogy szervezze meg a Dempsey elleni meccset, hogy pénzhez juthasson. Kerns teljesítette a kérést és közösen Flyd Fidzsimmonts-al megrendezték a találkozót. A nem túl látványos meccsen Dempsey a harmadik menetben kiütötte Miske-t. Dempsey és Kerns 55 ezer dollárral, míg Billy 25 ezerrel lett gazdagabb.




Még ezen év decemberében újra ringbe lépett Dempsey Bill "KO" Brennan ellen. A Madison Sqare Garden-ben megrendezett összecsapáson a 12-ik menetben KO-val nyert Dempsey, és ezzel visszavágott a korábban õt legyõzõ Brennan-nak. Ezzel a mérkõzéssel Dempsey már 100 ezer dollárt vágott zsebre. Kerns már szervezte az újabb visszavágót, de Brennan idõközben a szesztilalom hajnalán egy illegális kocsmát üzemeltett, ahol is egy társasággal összeszólalkozott, akik pár nappal az incidenst követõen lelõtték a bokszolót. Így kerülhetett sor a Carpentier elleni mérkõzésre.


Tunney, Dempsey, Sharkey

1921. július 2-án Dempsey, Georges Carpentier elleni összecsapásán rekordot állított fel. Ezen a Jersey City-ben, 90.000 nézõ elõtt megrendezett mérkõzésen az összbevétel ugyanis nem kevesebb, mint 1,8 millió dollár volt.

Ha ma valaki megkérdezne egy bokszrajongót Jersey City-ben, mi volt a valaha történt legnagyobb esemény, akkor kapásból azt vágná rá, hogy az 1921. július 2-i, Jack Dempsey Georges Carpentier elleni világbajnoki mérkõzése.

Dempsey és Tex Rickard

A mérkõzés Promotere Tex Rickard, aki késõbb baráti kapcsolatba került Dempsey-vel a "Jó és a rossz harca" elnevezést társította a küzdelemnek. Természetesen Rickard forgatókönyvében a gazfickó szerepet Dempsey kapta, míg a világháborús hõs francia Carpentier-re esett a jó szerepe. E mellett a ringben is két különbözõ stílust képviseltek, hiszen a marcona külsejû és agresszív Dempsey-el ellentétben, Carpentier egy jóvágású, finom úriember volt. A kettejük kapcsolata Rickard halálával szakad meg, amikor is a híres promóter a halálos ágyán így búcsúzott Dempsey-tõl: "Mintha ma lett volna olyan tisztán emlékszem a Capentier elleni meccsre. Tudnod kell Jack én mindig bíztam benned, akkor is és most is. És boldog vagyok, hogy akkor a stadionban a gyõzelem után én emelhettelek a magasba." A nyílt arénában megrendezett találkozó volt a történelemben az elsõ olyan világbajnoki mérkõzés, amit a rádió élõben közvetített.

Carpentier komolyan hitt abban, hogy a nyolc kilóval nehezebb Dempsey ellen valódi eséllyel léphet a kötelek közé. Ám már az elsõ menetben kiderült, hogy ez nem így van. Dempsey egy pillanatnyi kétséget sem hagyott a felõl, hogy ki a bajnok. Már a második menetben a kötelekhez szorította a franciát, akit csak a gong mentett meg a kiütéstõl. De a negyedik menetben már nem volt kegyelem, padlóra küldte ellenfelét, aki ugyan kilencre fel tudott állni, de egy bal majd egy jobbos bomba után véget ért a találkozó.
Két évvel késõbb a Montan-i Shelby-ben került sor a Tommy Gibbons elleni címmérkõzésre. Kearns és Dempsey 310 ezer dollárt kért a kisváros bankjától, akik nagy bevételre számítva vállalták a mérkõzés költségeit. Ám a hazai bajnok Gibbons-ra mindössze hétezer nézõ volt kíváncsi. Ami a bank csõdjét jelentette, és emellett mivel Dempsey-t kénytelenek voltak kifizetni, Gibbons a veresége mellett üres zsebbel távozott a szorítóból. A mérkõzés egyébként tizenöt menetig tartott, és Dempsey csak pontozással tudta legyõzni ellenfelét.


Soron következõ címvédõ meccse az argentin Luis Firpo ellen volt 1923-ban. Firpo Willard-hoz hasonlóan majd kétszer akkora volt mint Dempsey, ám a rövid két menetig tartó küzdelem, hatalmas izgalmat hozott a nézõk számára. Dempsey már az elsõ menet elsõ két percében nem kevesebb, mint hétszer küldte padlóra az óriást. De Firpo mintha mi sem történt volna felállt, és sorozni kezdte a bajnokot. A megkábult Dempsey a köteleknek esett, és csak nagy nehézségek árán tudott talpon maradni a menet végéig. Egyik ütése olyannyira eltalálta a bajnokot, hogy az kiesett a ringbõl, és az újságírók segítették vissza. De a második menetre sikerült regenerálódnia és kétszer ismét leütötte az argentint, majd ahogy felállt Firpo, Dempsey rögtön megtámadta, mivel ekkor még nem volt szabály arra, hogy a leütést követõen az ellenkezõ sarokba kell menni, amíg a bíró számol. Ebbõl már nem tudott Firpo felkelni és így Dempsey ötödször is megvédte címét. A mérkõzés után a New York-i bokszszabályzatot módosították, hogy ehhez hasonló események továbbá ne következhessenek be. A meccs összbevétele itt is meghaladta az egy millió USA dollárt, és ne feledjük, hogy 1923-at írtunk.




Dempsey és felesége Estelle Taylor


Dempsey idõközben Estelle Taylor színésznõvel kötött házassága miatt megvált menedzserétõl Jack Kerns-tõl, mivel felesége és menedzsere elképzelései nem egyeztek meg Dempsey jövõét illetõen. Három év elteltével 26-ban következett élete legnehezebb mérkõzése a szintén amerikai Gene Tunney ellen. Tunney félnehézsúlyú amerikai bajnok volt, sõt még a felejthetetlen Herry Greb-et is sikerült legyõznie. Sorra megvervén Dempsey elõzõ ellenfeleit már nem volt hátra csak maga a bajnok. Dempsey az utolsó mérkõzése óta eltelt három évet filmezéssel és szórakozással töltötte, és az edzésekrõl rendre elmaradozott. A közvélemény sem támogatta Dempsey ez irányú lépéseit, mégis a Philadelphiában visszatérõ bajnokot 130 ezer rajongó várta, aki mind a "Manassa-i Marcangolót" szerették volna látni.



Azonban a három év szünet jól látszott Dempsey erején és mozgásán is. Az elsõ két menetben már mindenki látta, hogy sötét felhõk kezdtek gyülekezni a bajnok feje fölött. Azok az ütések, amivel korábban Firpo-t vagy Willardot leterítette, Tunney-n meg sem látszottak. Ez nagyrészt Dempsey fizikális felkészültségének és Tunney jó ütésállóságának volt köszönhetõ.


Az elsõ három menet a kihívó fölényével telt. Dempsey nem tudott mit kezdeni a sokat mozgó és nagyon sok egyenest ütõ Tunney-val, aki szép lassan nekilátott felõrölni a bajnok így is harmatos kondícióját. Tunney egy jobbal komolyan eltalálta Dempsey-t aki szemmel láthatólag megtorpant és a lábai is megroskadtak a hatalmas jobbos után. De a bajnok egy pár másodperc után már újra a régi volt ám az álla komolyan megsínylette Tunney ütését. Dempsey ezután taktikát váltott és a tõle megszokott görnyedt, kicsit mélyre hajló testtartással próbálta testen dolgozni Tunney-t. De a kihívón ezzel sem tudott kifogni, hiszen Tunney vagy hárította, vagy egyszerûen kimozogta Dempsey-t, és közben folyamatosan szurkált jobbal és ballal egyaránt. A menet végére a bajnok fájdalmas arccal ment a sarokba, míg Tunney-n az abszolút magabiztosság és nyugodtság látszott. Ettõl kezdve a korábban a szorítósarkából kirontó Dempsey most csak cammogva lépdelt a ring közepe felé, mintha már elõre látta volna az elkerülhetetlent. A harmadik menetben Tunney ismét a kötelekhez szorította Dempsey-t. Ugyanis a bajnok esetlen jobbhorga olyannyira a levegõt hasította, hogy a lendülettõl a kötélnek esett. Ekkor Tunney rendesen megsorozta de komolyabb kárt nem tudott tenni Dempsey-ben. A negyedik menetben viszont a bajnok magára talált és kemény jobb horoggal eltalálta Tunney-t aki a kötélnek esett, és a mérkõzésen elõször komoly bajba került. A tömeg eufórikus hangulatban kezdte buzdítani a bajnokot, aki a sarokba szorította kihívóját. És mindenki az elsöprõ szélvihart várta, amit Dempsey eddigi meccsein már oly sokszor megmutatott. Most is nekirontott ellenfelének, hogy megmutassa a három év kihagyás mit sem jelentett számára, de sajnos ez nem így volt. Egyszerûen pár ütés után a kezei farönkként mozogtak, és a fáradtságtól gyöngék voltak. Tunney egy pillanat alatt kikerült a szorításból és egy jobbegyes, majd még egy és végül egy jobbkereszt és máris Dempsey-nek kellett hátrálnia. A bajnok így még ezt a menetet sem tudta megnyerni. Az esõs éjszakában a 132 ezer ember számára nyilvánvalóvá vált, hogy Dempsey a félelmetes és legyõzhetetlen harcos, most nem az az ember, aki egykor volt. A hatodik menetben Dempsey minden erejét összeszedve, még utoljára megpróbált újítani. Távolról indított egyeneseket, és próbált ütéstávon kívül maradni, ám ezzel sem sikerült túljárni ellenfele eszén. Tunney ebben a menetben is többször tisztán eltalálta, és Dempsey a menet végén már vért köpködve ment a sarokba. Egészen a tizedik menetig nagy küzdelem volt, ám szinte minden esetben Tunney volt, aki jobban jött ki az adok kapokból. Tunney sikeresen kikerülte a bajnok ütéseit és folyton mozgásra kényszeríttette azt, ami az egész mérkõzésen nagyon zavarta Dempsey-t aki, a negyedik menetben beszedett balhorog után, a tizedik végére már a bal szemére szinte semmit sem látott. Dempsey mindent megpróbált a tizedik menetben, de már nem tudta megfordítani a mérkõzést, sõt Tunney még nagyobb verést mért a bajnokra. Az egész meneten keresztül ütötte, majd a kötélnek szorítva testen és állon is többször eltalálta. Dempsey aki képtelen volt már a védekezésre is, csak a köteleknek köszönhette, hogy nem esett össze. A gong megszólalt és Dempsey ingatag lábakon elindult a sarokba. Az arca véres volt a szeme alatt nagy vágás tátongott, és az álla is nagyon csúnyán nézett ki.

Egyértelmû volt, hogy a "Mannassa-i Marcangoló" vereséget szenvedett. A tömeg zúgolódott, az esõ pedig még mindig szakadt, mintha magát Dempsey-t siratnák az égiek is. A bajnokra nem lehetett ráismerni, az a világ amiben élt, és amiben az õrjöngõ tömeg, a legyõzhetetlennek látszó harcos történetétét tovább gombolyíthatta volna, egy szempillantás alatt szertefoszlott. A népbálvány és fantasztikus egyéniség, az egyszerû Manassa-i bányász elbukott.



Gene Tunney és Jack Dempsey

Dempsey a meccs után sportemberhez méltóan elismerte, hogy Tunney jobb volt. Amikor a felesége megkérdezte tõle, hogy mért kaptál ki, röviden a máig sokak fülébe csengõ pár szóval válaszolt: "Drágám, elfelejtettem elhajolni". Közel egy éven keresztül nem mérkõzött senkivel, csak a Tunney elleni visszavágó járt minden gondolatában. De ahhoz, hogy kihívhassa a bajnokot elõtte meg kellett mérkõznie Jack Sharkey-val. Sharkey nem jelentett komoly veszélyt Dempsey számára. Hét meneten keresztül végig fölényben volt, majd egy balhoroggal padlóra küldte ellenfelét, aki nem tudta folytatni a küzdelmet. A mérkõzés után ugyan sokan megjegyezték, hogy a gyõzelmet jelentõ ütés mély volt, de ezt késõbb már senki sem boncolgatta. Következhetett a visszavágó 1927. szeptember 22-én Chicago-ban. Több mint 104 ezer nézõ elõtt megrendezett esemény ismét rekordot döntött, a maga 2,65 millió dolláros összbevételével. Egyes állítások szerint Dempsey ezért a mérkõzésért 710 ezer dollárt kapott, míg az elsõn 450 ezer dollár ütötte a markát. De Tunney sem panaszkodhatott, a maga 900 ezer dollárjával, míg a cím elhódításáért 200-et rakott zsebre. Dempsey-en látszott, hogy sokkal felkészültebb, mint az elsõ meccsen, de a végén ez mégis kevésnek bizonyult. Már nyoma sem volt a dühöngõ és mindent elsöprõ Manassa-i gladiátornak. Dempsey megfontolt és eltökélt volt. Ezen a mérkõzésen már jóval többször eltalálta Tunney-t, és a találkozó képe sem volt már olyan egyhangú, a rajongók egész végig kiegyenlített küzdelmet láthattak.

A mérkõzést felváltva irányították, de a tisztább találatok nagyobb hányadát Tunney-nak sikerült bevinnie és ezzel sorra nyerte a meneteket.


De a hetedik menetben a megközelítõleg 60 millió ember hallotta a rádióbemondó ordítását az éteren keresztül, mikor Tunney a földre került. Dempsey egy irtózatos erejû balhoroggal eltalálta a bajnokot, majd a követõ balegyenes a köteleknek repítette a Tunney-t. A harmadik, és végzetes ütés ismét egy állcsúcson ért balhorog volt. Tunney elterülve és magatehetetlenül feküdt a ring padlóján, Dempsey pedig a 100 ezer ember üvöltõ hangorkánja közepette, a bajnok mellett várta, hogy az fölálljon. De amint azt a mérkõzés elõtt pár évvel már bevezették az ellentétes sarokba kellett volna mennie, de mivel ezt nem tette meg a bíró átvezette, és ezzel Tunney értékes másodperceket nyert. Dempsey-nek szokása volt, hogy a leütés után közvetlen az ellenfél mellett maradt, hogy ha az feláll, akkor azonnal lerohanhassa. De most ez a harciasság okozta a vesztét. Ugyanis Barry bíró felszólította, hogy menjen a semleges sarokba, de Dempsey kijelentette, hogy Õ bizony nem megy. Végül is sikerült a Dempsey-t rendre inteni, de eddigre már a helyett, hogy hatnál járna, még csak egyet mondott Barry bíró. Tunney a padlón ült, és teljesen kábult volt. A kilencedikre mégis sikerült valahogyan összeszednie magát és folytatni tudta a küzdelmet. Az a 14 másodperc, amit Tunney a padlón töltött örök vita a boksztörténelemben. Akik közvetlen a ring mellett ültek, azok állították, hogy a bajnok nem volt olyan állapotban, hogy fel tudott volna idõben állni, tehát gyakorlatilag Dempsey megnyerte ezt a mérkõzést.
Az utolsó menetekben Tunney ismét magára talált, és visszavette az irányítást. És végül többségi döntéssel megtartotta az övet. Tunney elismerte, hogy nem emlékezett rá, amikor Barry bíró Dempsey-t az ellenkezõ sarokba terelte, mert kábult volt, mindamellett késõbb maga Dempsey is belátta, hogy sokba került, hogy nem tartotta be a szabályokat.

Dempsey a mérkõzés után soha többé nem húzott kesztyût.

Jack Dempsey úgy vonult be az amerikai történelembe, mint a valaha élt legnagyobb harcos, akit a föld a hátán hordott. Elcsépelt jelzõ, hogy félelmetes harcos, de aki Willard-ot, vagy Firpo-t két menet alatt letudta gyõzni, az igazán megérdemli, hogy ilyen jelzõkkel méltassuk nagyságát. Dempsey a 20-ik század bokszolói között elõkelõ helyet érdemel. Õ volt az az ember aki, ahogyan a mesékben lenni szokott, a poros kisvárosból felemelkedve eljutott egészen a csillagokig. Nevét szinte az egész világon ismerték. Számtalan könyv és írás jelent meg róla, és a mai napig nem feledik sehol a földkerekségen. Ám nem szakadt el teljesen a boksztól, ugyanis mérkõzéseket szervezett, amelyeken õ maga bíróként vett részt. Idõközben elvált feleségétõl, és szinte minden vagyonát elvesztette üzérkedéseivel. A második világháborúban a parti õrség parancsnokaként vett részt. A háború befejeztével nyitott egy igen népszerû éttermet New Yorkban, ahol többek között gyakori vendég volt maga Max Schmeling is. Dempsey 1983. május 31-én halt meg.


"Minden verejtékszagú, a rajongók sikítanak az apró helyiségben. Két egymásba kapaszkodó bokszoló kétségbeesetten próbálja kihasználni ellenfele legkisebb hibáját. A küzdelem kettejük között egyre csak fokozódik. Az ellenfél már kezd fáradni. A félelem kezd kiülni az arcára, ahogyan Dempsey száguldó ökle egyre és egyre közelebb ér. A szemek lassan összezáródnak, mert tudják, hogy egy erõs és vad ütés következik. Az ellenfél teste megremeg, s a földre rogy, és füleiben már csak a tömeg eltorzult hangja vízhangzik. Gyõzött Dempsey! Így történt ez mindenkivel, aki a 20-as években szembenézett a félelmetes és legyõzhetetlen Jack Dempsey-el."

[phan_tom]

Június 25.

George Orwell

Született: 1903. június 25.

Idézet

Angol író, kritikus, újságíró. 1903. június 25-én született az indiai Motihariban. Eredeti neve Eric Arthur Blair. Apja indiai gyarmati tisztviselõ volt. 1907-ben anyjával és nõvérével Angliába költöztek, Henleyben telepedtek le. Az angol nevelési gyakorlatnak megfelelõen már elemi iskoláit egy bentlakásos magániskolában végezte. Középiskolai tanulmányait szintén bentlakóként Wellingtonban, majd a híres Eton College-ban végezte. Az etoni iskolai lapban láttak napvilágot elsõ írásai.
Nem sikerült egyetemi ösztöndíjat szereznie, ezért visszatért Indiába, ahol 1922-27-ig a burmai gyarmati rendõrségnél helyettes felügyelõként dolgozott. 1927-ben azonban az angol gyarmati politikától megundorodva kilépett a rendõrségtõl. Ekkorra Orwell már elítélte a burmaiakat elnyomó brit politikát. Miután 1927-ben visszatért Angliába, elhatározta, hogy megismeri a társadalom alsóbb osztályainak világát. Csavargókkal és koldusokkal barátkozott, és mindenféle alkalmi munkákat vállalt, elõbb Londonban, majd Párizsban. 1929-ben visszatért szüleihez Suffolkba, tanításból és újságírásból próbált megélni. Ekkor határozta el végleg, hogy író lesz. Írói vezetéknevének 1933-ban egy otthonukhoz közeli folyó nevét választotta, és ettõl kezdve George Orwell néven publikálta mûveit. A szegénységrõl való személyes tapasztalatai ihlették az 1933-ban megjelent elsõ kötetét, a Csavargóként Párizsban, Londonban címû élménybeszámolóját.
1934-ben jelent meg elsõ regénye, a brit gyarmatosítás rendszerét élesen bíráló Tragédia Burmában. Ugyancsak az igazságtalan imperialista módszereket bírálta a következõ évben megjelent A pap lánya címû regényében. Regényei meghozták számára az elismerést, de írásaiból nem sikerült megélnie, ezért tanított, recenziókat írt és egy könyvesboltban dolgozott. 1936-ban feleségül vette Eileen O'Shaugnessyt. Ugyanebben az évben jelent meg a szatirikus hangnemû, Éljen a nyárspolgári élet! címû regénye, melyben egy fiatal bolti eladó történetét dolgozta fel.
1936-ban egy baloldali kiadó, a Left Book Club felkérte, hogy készítsen riportot az észak-angliai elbocsátott bányászok nyomorúságos helyzetérõl. Ennek eredményét, a The Road to Wigan's Pier (Út a Wigan-gáthoz) címû riportkötetét a modern újságírás egyik alapmûjének tartják. Orwell a kötetben nem titkolja baloldali gondolkodását, nézetei szerint a probléma oka az imperializmus és az osztálytársadalom.
A harmincas években Orwell egyre közelebb került a szocialista mozgalomhoz. 1936-ban Spanyolországba utazott, hogy tudósítson a polgárháborúról, de köztársasági oldalon részt is vett a harcokban. A spanyolországi szocialisták és kommunisták közötti rivalizálás tovább erõsítette már korábban is meglévõ antikommunista nézeteit. Õ maga is megsérült a kommunistákkal vívott harcokban. Hazatérése után, 1938-ban jelent meg a spanyol polgárháború tapasztalatait összegzõ Hódolat Katalóniának címû kötete.
A második világháború alatt a BBC-nél volt mûsorvezetõ, majd a Tribune címû lap irodalmi szerkesztõje lett. 1941-ben jelent meg Az oroszlán és az egyszarvú címû gyûjteményes kötete, melyben esszéit, tanulmányait és publicisztikáit gyûjtötte össze. A kötetben egymás mellett szerepelnek írások gyarmati rendõrtisztként, párizsi csavargóként, és újságíróként szerzett tapasztalatairól.
1943-44-ben írta meg a Szovjetunió és a kommunista ideológia maró szatíráját nyújtó Állatfarmot. A szövetséges Szovjetuniót bíráló mû azonban a háború alatt nem jelenhetett meg. 1945-ben, miután felesége meghalt, Orwell a Skócia partjainál található Jurára költözött. Ugyanebben az évben jelenhetett meg végre az Állatfarm, mely meghozta számára a világhírnevet.
1949-ben adták ki világhírû negatív utópiáját, az 1984-et, mely egy jövõbeli totális diktatúra világában játszódik. A huszadik század totalitárius államai és a hidegháború paranoiája ihlette mûbõl egy olyan jövõkép rajzolódik ki, melyben a Párt és vezetõje, a Nagy Testvér a folyamatosan újraírja a történelmet és a nyelv lerombolása útján a gondolkodást is befolyásolja.
Orwell néhány hónappal világhíres regénye megjelenése után, 1950. január 21-én halt meg tüdõbajban.

[phan_tom]

Június 26.

Lord Kelvin (William Thomson)

Született: 1824. június 26.

Idézet

-1824 júniusában született Belfastban. Sir William thomson 1892-ben változtatta meg nevét Lord Kelvinre.
-Tanult Glasgowban, Cambridgeben és Párizsban is. 1846-ban elnyerte a glasgowi egyetemen a fizika tanszéket.
-1847-ben bevezette az abszolút hõmérsékleti skálát.
-1851-ben megjelenik a "Hõ dinamikus elmélete címû mûve".
-A Királyi Természettudományi Társaság tagja lesz.
-1853-ban termodinamikai megfontolásokkal (a  gravitácios összehúzódás energiájából lesz a  hõ) levezeti Helmholtz-cal együtt, hogy a Nap 50 millió éves. A Földre 400 millió évet kap eredményül. Késõbb a darwinizmus körüli vitában az egyik legelgondolkodtatóbb ellenérvnek számítanak hibás eredményei. ( A Nap hõtermelésének helyes elméletét csak századunk harmincas éveiben találta meg Bethe).
-1854-ben az Atlanti-óceán alatti kábelfektetés kérdésével kezd el foglalkozni. Elmélete szerint az elektromos jelek terjedése a hõterjedés mintájára történik. Ezzel a feltételezéssel sikerült a nagy távolságú jeltovábbítás problémáját megoldani. A fektetési munkákat személyesen felügyelte, többször életét is kockáztatva. A vállalkozás hatalmas anyagi hasznot hozott számára.
-1858-ban feltalálta a tükrös galvanométert, amit kábelfektetéshez is használtak.
-1866-ban lovaggá üttette Viktória királynõ a sikeres kábelfektetések miatt.
-1889-ben ment nyugdíjba.
-1890-1895-ig Lord Kelvin töltötte be a Királyi Természettudományi Társaság elnöki posztját.

[csapdani]

június 26.

I myself       

[phan_tom]

Grat, illusztris társaságba kerültél, aztán ne ám szégyent hozz Lord Kelvinre