[^Sunrise^]

Januar 18.

En, egesz pontosan 25 eve.

Valamint egesz pontosan 3 eve ilyenkor tortent a regisztraciom a forumba.

[lameXpert]

Január 19.

idézet:

---

Kazinczy Gábor (Szeged, 1889. jan. 19. – Motala, Svédo., 1964. máj. 26.): mérnök.

Oklevelét a bp.-i mûegy.-en szerezte 1911-ben. Ugyanebben az évben a fõváros szolgálatába lépett, hol munkaköre az építkezések felülvizsgálata, új szerkezetek és építõanyagok kipróbálása volt. 1931-ben megszerezte a mûszaki doktori címet, 1932-ben a városépítési ügyosztály h. vezetõje, 1943 végén nyugalomba vonult. Jelentõs tudományos munkásságot fejtett ki a vasbeton- és acélszerkezetek plasztikus méretezési elméletének megalkotása és kifejlesztése, továbbá az anyagvizsgálat terén. Eredményeit hazai és külföldi folyóiratokban tette közzé; része volt az 1931. évi vasbeton-szabályzat, úgyszintén a hegesztési szabályzat elkészítésében. Mint elismert szakember több nemzetközi konferencián képviselte Mo.-ot. – F. m. Kísérletek befalazott tartókkal (Betonszle, 1913); A többtámaszú tartói méretezése rugalmasan süllyedõ alátámasztások esetén (Magy. Mérnök és Építész Egyl. Közl., 1913); Beszámoló a Nemzetközi Anyagvizsgáló Egylet 1931. évi zürichi Kongresszusáról (Anyagvizsgálók Közl. 1931). – Irod. Magyar Mûszaki Alkotók (Bp., 1964); Mihailich Gyõzõ – Haviár Gyõzõ: A vasbetonépítés kezdete és elsõ létesítményei Magyarországon (Bp., 1966).[/quote]

[Brett Shaw]

Január 19.

Edgar Allen POE 1809-1849

Amerikai iró, költõ

idézet:

---

1809. január 19-én született Bostonban. Nagyapja, David Poe harcolt a függetlenségi háborúban, tábornoki rangban. Szülei színészek voltak. Édesanyja, Elisabeth Arnold tehetséges színészno volt, a költo rá hasonlított külsore és tole örökölte tehetségét. Két és fél éves volt, mikor anyja tüdobajban meghalt, apja már korábban elhagyta oket.

A három testvér gazdag richmondi családokhoz került, Edgar egy John Allen nevu dohány-nagykereskedohöz. Öt évet töltöttek Skóciában és Londonban. Itt, Stoke Newingtonban szerezte muveltsége alapjait.

1820-ban tértek vissza, hat évig élt Richmondban. Sokat sportolt, a testgyakorlással haláláig nem hagyott fel. Allen azt akarta, hogy ügyvéd legyen, ám ot a költészet vonzotta, egyetemre akart járni.

1826-ban beiratkozott a Charlottesville-i egyetemre. Ezért nem kapott pénzt neveloapjától, aki - ígérete ellenére - örökbe fogadni sem akarta. Elszakították elso nagy szerelmétõl, Sarah Elmira Roystertol is. El kellett hagynia az egyetemet.

1827-ben Edgar A. Perry néven beállt a hadseregbe. Itt kiválóan megállta a helyét,1829 áprilisában lépett ki, hogy beiratkozzon a West Point-i tiszti akadémiára. Ekkor jelent meg elso verseskötete (Tamerlane and Other Poems).

1829-ben kibékült neveloapjával, így bejutott a tiszti akadémiára. Hamarosan otthagyta a sereget, visszaköltözött Baltimore-ba, novellákat írt, megnyert egy pályázatot. A Southern Libertary Messenger szerkesztoje lett. Bár jó szerkeszto volt egy évnél tovább sehol sem bírta. 1835-ben pártolója, Kennedy, aki a szerkesztoi állást adta, felmondott neki. Az ok az, hogy ittasan ment be a szerkesztoségbe. Az alkoholt egyáltalán nem bírta.

Rájött, hogy szerelmes az unokatestvérébe, Virginiába, feleségül is vette a 14 éves lányt. 1837-ben New York-ba költöztek. Poe saját lapot akart, ezt nem tudta megvalósítani.

1838-ban Philadelphiába mentek, az itt töltött hat év pályája legjobb idoszaka. Megjelenik novelláinak gyujteménye (Tales of the Grotesque and Arabesque). Itteni lapjától, a Burtan's Gentleman's Magazine-tól is hamarosan megvált.

1841 és 42 között a Graham's Magazine szerkesztoje. Itt jelent meg az A Descent into the Maelström és a Murders in the Rue Morgue, amivel megteremtette a detektívtörténet mufaját. Már 1838 és 40 között jelentos hírnévre tett szert.

1847-ben Virginia tüdõbajban meghalt. Ennek a tragédiának az árnyéka már 1842-ben megjelent, ekkortól Poe kevesebbet írt. Ekkor jelent meg a The Gold Bug.

1844-ben jelent meg a The Roven, ami meghozta számára a költoi hírnevet.

1845-ben megvásárolta a Broadway Journal-t, de a lap tíz hét után tönkrement. Ekkor hagyott fel az újságírással.

1848-ban írta az Eureka c. muvét, amelyben kifejti politikai elveit.

Levertségének a szerelem vetett véget, 1848 oszén házasságot ajánlott Sarah Withman-nek, aki elutasította.

Ekkor írta az Ulalume-ot, az Annabel Lee-t és a For Annie-t.

Eljegyezte elso szerelmét, Elmira Royster-t.

1849. október 7-én halt meg, különös körülmények között, Baltimore-ban. Valószínuleg egy választókat toborzó kortesbanda itatta le a beteg költõt, aki delíriumba esett és öt nap múlva meghalt. [/quote]

[ 2004. január 19.: Brett Shaw szerkesztette a hozzászólást ]

[lameXpert]

Január 20.

idézet:

---

Podmaniczky Frigyes (1824-1907)



Podmaniczky Frigyes születése és neveltetése révén a reformkori nagy nemzedék emberi tartását és erkölcsét hozta magával az aszódi családi fészekbõl és ezt képviselte magas hivatalt viselve a kiegyezés utáni Magyarországon is. Nevelõje és házitanítója a késõbbi nyelvész, Hunfalvy Pál, sógora a magyar romantikus regény megteremtõje, Jósika Miklós.

Egész életében történelemformáló személyiségek közelében élt, és õ maga is történelemformáló személyiséggé vált. Olyan embereket mondhatott barátjának, mint Széchenyi István, Andrássy Gyula, Tisza Kálmán.

Élete egy-egy szakaszában munkatársa volt Kossuth Lajosnak, Deák Ferencnek, Wekerle Sándornak. Naplótöredékek címû munkájában is leginkább az ragad meg, hogy érezzük benne – Krúdy Gyula szavaival – „a XIX. század felejthetetlen illatát”.

Podmaniczky ifjúkora az 1840-es években a kialakuló társasági élet és Pest várossá fejlõdésének kezdete. Podmaniczky már ekkor a társasági élet szervezõje és egyik központi alakja. Az 1846-ban Pesten megalakuló Nemzeti kör – melynek Õ is tagja – Pest városát szándékozott központtá fejleszteni mind a szellemi, mind a politikai, mind a mûvészeti életben. Eseményszámba ment már ekkor a Nemzeti Színház egy-egy bemutatója, vagy a többször Pesten vendégeskedõ Liszt Ferenc egyik-másik zongoraversenye.

A fiatal Podmaniczky Frigyesben már ekkor élt az elhatározás, a szándék, hogy föllendítse Pest kulturális életét. De a reformkor – az 1840-es évek – lendületét megtöri az 1848/49-es szabadságharc bukása és a rákövetkezõ terror és megtorlás. Az 1850-es kényszerû itáliai és ausztriai kényszerbesorozás és számûzetés után jegyzi föl naplójába - miután hosszú ideig nem látta Pestet - a következõ sorokat:

„Egy fiatal, elõretörtetõ, emelkedõfélben levõ fõvárosnak mondék istenhozzádot – egy félig kihalt tartományi városba térék vissza, melynek hogy minden utcáin fû nem nõtt, csak a rossz talajviszonyoknak vala köszönhetõ.”

"....KRÚDY GYULA

Az Andrássy utat Podmaniczky Frigyes báró építette, akirõl egyetlen utca sincs elnevezve Budapesten, mert a mostani Podmaniczky utcát nagybátyjáról, a telekadományozó Podmaniczky Lászlóról nevezték el.
Ez a bizonyos Podmaniczky Frigyes, a hajdanában „kockás bárónak” is emlegetett úriember, a Közmunkatanács alelnöke: szívbeli komolysággal és esküszerû fogadalommal gondolta Budapest felépítését, megszépítését, világvárossá emelését.
Voltak olyan férfiak, akik fogadalmaikat egy életen át nem felejtették. Ilyen volt Podmaniczky Frigyes, aki a jövõ idõktõl való meghatottsággal, regényhõsi lelkesedéssel, a XIX. századbeli emberi elragadtatással nézegette a mai Andrássy út kopasz telkeit, a külvárosi tanyák udvarait, az Operaház helyén petyhüdõ mocsarat a hozzátartozó betyárcsárdával együtt.
Sok lelki dilemmát is okozó megbeszélésen, tanácskozáson, sõt támadáson kellett átesni a fõváros történetében legnevezetesebb bárónak, amíg a vad növényzettel, rákosi homokkal, pusztai bojtorjánnal, elhagyottsággal, rosszhiszemûséggel és vadvizességgel is garnírozott Andrássy úti telkeket el tudta sózni olyan kezekbe, amelyek az építkezést is vállalták.
Legtöbb baja volt a mai Operaház helyén álló piros szemû csárdával, amely találkozóhelye volt a Nagy Ignác rémregényeiben sokszor emlegetett városi és pusztai csavargóknak, gyanús vándorlegényeknek, betyáros természetû egyéniségeknek, mert bár a nyolcvanas éveket írták a naptárak, még mindig nyiladoztak egyes reménységek, hogy a régi szép betyáréletet fel lehetne újítani, Ráday kiverte az Alföldrõl, de tán a fõváros környékén újra fel lehetne támasztani. (Nem is volt egészen betyárság nélkül Budapest ebben az idõben, ha az Andrássy út építésének korabeli történeteit olvasgatjuk.)
Végre a gyanús csárdától is sikerült megszabadítani az épülõ utat. Podmaniczky Frigyes maga járván éjszakánként (fokossal és pisztollyal) a nem kívánatos vendégség kipusztítása céljából, amirõl regényt is írt, a vadvizet a mérnökök kiszárították azon a helyen, ahol most a szfinxek nyújtózkodnak és hintók gördülnek a kapuihoz; a nagy mélységû, alapvetõ munkája a színháznak elkezdõdhetett, és ugyancsak ebben az idõben indulnak el Harkányiék, Brüllék, a Fonciere építkezései is.
Még messzire nyúlik a pesti Sugárút számára kijelölt terület, a városerdõ bozótjai: bokrok, fák, ligetek, ember nem lakta magányok már azon a helyen kezdõdnek, ahol mostanában a Körönd palotái nézegetik egymást. Igaz, hogy odakint, a városligeti tó környékén már katonai zenekar pufogja vasárnap délutánonként a legédesebb bécsi valcereket, de ide a közlekedést a Király utcai omnibusz vagy pedig a Fasorban vágtázó pesti bérkocsi szokta lebonyolítani, az Andrássy út villasorának még híre-hamva sincs a nyolcvanas években.
No de azért jár-kel Podmaniczky Frigyes a kõmûvesek malterosruhájában, karonfogva vezetgetvén nevezetes pesti dámákat, grófnõket és bankárnékat az operai építkezések bemutatásánál, majd külföldi pénzkölcsönökkel tárgyalván a mind magasabbra nyúló állványok alatt, hogy minél hamarább megvalósuljon legszeretetreméltóbb álma, a pesti Sugárút, amelyet késõbb aztán idõsebb Andrássy Gyuláról, a kiegyezés miniszterérõl neveztek el....."[/quote]

[lameXpert]

Január 21.

idézet:

---

Madách Imre (Alsósztregova, 1823. jan. 21. – Alsósztregova, 1864. okt. 4.): költõ, író,



Katona József mellett a 19. sz. legnagyobb magyar drámaírója, az MTA l. tagja (1863). Régi nemesi családból származott. Atyja földbirtokos, anyja Majthényi Anna, híres nagybirtokos család sarja. A gimn. hat osztályát magántanulóként végezte, és a váci piaristáknál fejezte be. 1837- tõl a pesti egy.-en bölcsészetet, majd jogot hallgatott. Pesti tartózkodása során ismerte meg elsõ szerelmét, barátjának, Lónyay Menyhértnek húgát, Etelkát. A hozzá írt, reménytelen szerelmét megéneklõ verseit Lantvirágok címmel 1840-ben adta ki. Pesti tanulóévei idején írásaival többször felkereste a korszak legrangosabb szépirodalmi folyóiratát, a Vörösmarty Mihály szerkesztésében megjelenõ Athenaeumot. 1840-ben visszament Nógrád vm.-be, joggyakorlatot folytatott Stréter István másodalispán mellett. 1842-ben ügyvéd, 1843-ban Nógrád vm.-i tb. aljegyzõ, 1844-ben táblabíró, 1846-tól 1849-ig megyei fõbiztos. 1848-ban egészségi állapotára való tekintettel lemondott állásáról. Lírai költeményeken kívül ebben az idõben készült drámái (Commodus, Nápolyi Endre, Csák végnapjai, Férfi és nõ, Csak tréfa, Mária királynõ), elbeszélései (Krónika két pénzdarab sorsáról, Ecce homo, Hétköznapi történet) nagyjából kiforratlan alkotások, alapmotívumuk a pesszimizmus és a nõgyûlölet, s nem voltak különösebben jelentõsek centralista szellemben a Pesti Hirlapba írt politikai cikkei sem (1844. júl. – 1844. dec.). 1845-ben ismerte és szerette meg a bihari alispán anya nélkül felnõtt leányát, Fráter Erzsébetet, akit családja, így elsõsorban édesanyja és barátai heves tiltakozása ellenére feleségül vett. A házasság megkötése után a csesztvei családi kastély magányába visszahúzódó ~ hat boldog évet töltött feleségével. Boldogságától költészete is újabb ihletõ indítékokat kapott, és mind formai, mind tartalmi szempontból egyre jobban mélyült. Új érzéseit, hangulatát a Vadrózsák c. dalciklusában örökítette meg. Ekkor született versei közül kiemelkedik a Dalforrás õszinte, keresetlenül tiszta hangjával. Késõbb Csesztvérõl Sztregovára költözött. A szabadságharc bukása után menedéket adott Kossuth Lajos személyi titkárának, Rákóczy Jánosnak, ezért egyévi börtönbüntetést szenvedett. Mialatt Pozsonyban és Pesten fogságban volt, felesége, nem bizonyíthatóan, hûtlen lett hozzá, amiért ~ 1854-ben elvált tõle, s három gyermekével (Jolán, Aladár, Ára) együtt anyjához költözött. Ifjúkori pesszimizmusa a történtek hatására feltámadt, sõt megerõsödött. Ennek a korszaknak keserû hangulata sugallta A civilizátor c., a Bach-rendszert gúnyoló szatíráját. Fõ mûve, Az ember tragédiája c. drámai költemény, amely klasszikussá tette rangját, és amelyet 1859 – 60-ban írt, messze kimagaslik többi alkotása közül.

[/quote]

[lameXpert]

Január 22.

idézet:

---

Csonka János (1852-1939)



1852. január 22-én Szegeden született Csonka János egy kovácsmester hetedik fiaként, a késõbbi feltaláló és gépészmérnök. Édesapja mûhelyében dolgozva, majd az elemi- és a középiskolában németet és latint tanulva elhatározta, hogy mûszaki ismereteit tovább akarja gyarapítani.
Saját erejébõl hazai és számos külföldi munkahelyen tanulmányozta a gépgyártást és az erõgépeket.

In 1877 the 25 year old János Csonka, who already spoke several languages won a competition out of 32 candidates for the position of works manager which was offered by the Engeneering Department of Joseph Technical University. The first considerable work of the 27 year old Csonka was the first Hungarian four-stroke, water-cooled and valve-controlled engine which was made in 1879.



Csonka-féle egyhengeres motorral készült személyautó (1909)
1909-ben egyhengeres, 4 LE-s kisautót tervezett.

A motor hengerfurata 90 mm, lökete 100 mm volt, a sebességváltóval egy tömböt alkotott, és termoszifon hûtést használt. Elhagyta a lánchajtást és kardánhajtást alkalmazott. Csonka maga gyártotta a motort, a hajtómûvet, az alvázat és a kocsiszekrényt is.

Ebbõl az év során három darabot készített, ezek voltak az elsõ kardános gépkocsik hazánkban.

Csonka János 1895 után megadott szabadalmai
(a szabadalmak száma: 4)

Lajstromszám A bejelentés napja Osztályjelzete A szabadalom címe
7159* 1896. 04. 25. V/d/2 Automatikus csõgyújtás gáz- és petróleummotoroknál
100135 1929. 05. 03. V/d/2 Szabályozó szerkezet belsõ égésû motorokhoz
103768 1929. 11. 02. V/d/2 Szerkezet belsõ égésû motorok gyújtáspontjának önmûködõ kényszerbeállítására
114503 1935. 10. 10. VIII/c Hordozható és szétszedhetõ láncfûrész-berendezés

* Bánki Donáttal közös szabadalom[/quote]

[blash]

1980. január 22. Hajdú Balázs

oneletrajzot nem irnek, mert semmi ertelmeset nem tettem me'g eddig...

[lameXpert]

idézet:

---

Cseh Tamás

Budapest, 1943. január 22. Foglalkozás: Zenész, színész, ilyesmi


13 éves koráig a Fejér megyei Tordason él, középiskoláit már Budapesten végzi. Elvégezte a budapesti Tanítóképzo Foiskolát, az egri Tanárképzot és szintén Budapesten a Képzomuvészeti Foiskolát. 1967-74-ig rajzot tanított egy budapesti általános iskolában. Nos, két gyermek édesapja.
1970-ben kezdett dalokat írni, melyben társa Bereményi Géza, aki egy lemez kivételével (Mélyrepülés, 1988, Csengey Dénes) dalainak szövegírója. 1974-tol a 25. Színházban majd a Várszínházban adott önálló esteket. A Katona József színházban 16 évig dolgozott, 1998-tól a Bárka színház társulatának tagja.

Elso lemeze 1974-ben jelent meg Levél Novéremnek címmel, melyet Másik Jánossal készített, és melynek “folytatása” 20 évvel késobb, 1994-ben jelent meg. (Reméljük, hogy 2014-ben új levelet írnak...) Ha jól számolom, akkor eddig összesen 13 lemezt adott ki. Az utolsó a Levélváltás, amely a Republic együttessel közösen készült.

Nem kevés díjat is kapott, 1988-ban Az év lemeze díjat, 1992-ben a Magyar Köztársaság Tisztikeresztjét, 1993-ban pedig Liszt Ferenc díjat. 2001-ben vehette át a Kossuth-díjat. Több filmben is szerepelt (a teljesség igénye nélkül): Csinibaba, 6:3 (Tímár Péter), Turné (Bereményi Géza), Nyom nélkül (Fábri Péter). A 2000-ben bemutatott Cseh Tamás Film foszereploje pedig nem más, mint Cseh Tamás.

[/quote]

[lameXpert]

Január 23.

idézet:

---

Széchenyi Zsigmond (Nagyvárad, 1898. jan. 23. – Bp., 1967. ápr. 24.): világjáró utazó, vadász, író.



Fõisk. tanulmányait 1919 – 23 között Münchenben, Stuttgartban és Cambridge-ben végezte. 1927-ben indult elsõ afrikai vadász- és gyûjtõútjára Szudánba. Újabb expedíciói ismét K-Afrikába vezettek; járt Kenyában, Egyiptomban, Tanganyikában, Ugandában, Líbiában. 1935-ben Alaszkában vadászott, 1937-ben Indiában, majd ismét Egyiptomban. 1947-tõl 1950-ig az Erdészeti Központ vadászati felügyelõje, 1951-ben a Mezõgazdasági Múz., késõbb a keszthelyi Helikon Könyvtár munkatársa. 1960-ban részt vett az MNM Természettudományi Múz. K-afrikai expedícióján. Ez az út részben pótolta a múz, elpusztult gyûjteményét. 1964-ben utolsó, kilencedik K- afrikai útjára indult feleségével Kenyába.

"Széchenyi Zsigmond,
alias Bwana Kelele,
ami magyarul annyit tesz
"Csendlegyen úr",
az utazó vadász"



[url="http://"http://lazarus.elte.hu/~zoltorok/Discovery/szechenyizsigmond/155.jpg"]Alaszka[/url]


Csui 1930.

Elefántország 1934.

Hengergo homok 1935.

Alaszkában vadásztam 1937.

Nahar 1940.

Afrikai tábortüzek 1959.

Ahogy elkezdodött 1961.

Denaturált Afrika 1968.
[/quote]

[ 2004. január 23.: lameXpert szerkesztette a hozzászólást ]

[lameXpert]

Január 24.

idézet:

---

Bársony Rózsi (Bp., 1909. jan. 24. - Bécs, 1977. márc. 28.): színésznõ.



Rákosi Szidi színészképzõ isk.-jába járt. 1925-ben kezdte pályafutását a Király Színház tánckarában. A Fõvárosi Operettszínház tagja volt. Ábrahám Pál Bál a Savoyban c. operettjét külföldön is sikerre vitte, férjével, Dénes Oszkárral. A II. világháború után 1948-ban lépett fel utoljára Bp.-en az Én és a kisöcsém c. operettben.



".... Pénzt persze többféleképpen is lehetett keresni. Látható például az "...und es leuchtet die Puszta" címû, a magyar vidéken, Bársony Rózsival és Halmai Tiborral forgatott német film plakátja, amelyrõl snájdig katonatisztek és szemrevaló menyecskék mosolyognak a nézõre. De nemcsak ez és nemcsak az operett várt a magyar színészekre, hanem komoly színpadi és operaszerepek is. "[/quote]

[lameXpert]

Január 25.

idézet:

---

Gyulai Pál (Kolozsvár, 1826. jan. 25. – Bp., 1909. nov. 9.): irodalomtörténész, költõ, prózaíró, egyetemi tanár, kritikus



Gyulai Pált nem lehet úgy jellemezni, hogy ki ne derüljön a jelzõk vagy a címkék elégtelen volta. Gyulai Pál kilóg minden skatulyából, amelybe a rendszerezõ igény bele akarja kényszeríteni. Mert az ugyan igaz, hogy õ a hazai kritikatörténet mindmáig legfõbb alakja, de ez az egész alkatánál fogva vitatkozó-elmélkedõ-ítélkezõ író írta az Egy régi udvarház utolsó gazdáját, amely a mi igazi realista elbeszélõ irodalmunk elsõ és mindmáig egyik legjobb kisregénye. Egész szépprózája példa a világos, szabatos, elegáns epikai elõadásmódra. De mégsem lehet elsõsorban prózai elbeszélõnek tartani, mert indulásától mindvégig költõ, sõt jó költõ, aki alapvetõen konzervatív hajlandósága ellenére feledhetetlen emléket állít a szabadságharcnak. A legvéglegesebb költõi tömörség példája a Hadnagy uram összesen 12 soros balladája, amely feledhetetlen képét adja a gesztusok nélküli hõsi kitartásnak a szabadság eszméje és gyakorlata mellett. Ez a költõ Gyulai bõséges kötetnyi verset hagyott reánk, s ebben olyan mûvel találkozunk, mint a töredék voltában is remekmû Romhányi, amely Arany László A délibábok hõse után a Byron-Puskin-ihletésû, de már a kritikai realista regényekkel közeli rokonságot tartó verses regény mûfajának legjelentõsebb alkotása. Ha Gyulai Pál soha életében nem lett volna kritikus, akkor úgy tartanók nyilván, mint a realista költészet és széppróza elsõ jelentékeny hazai képviselõjét, holott egész szépirodalmi mûködése elhalványodik kritikai munkássága mögött.....[/quote]

[lameXpert]

Január 26.

idézet:

---

Tamkó Sirató Károly (Újvidék, 1905. jan. 26. – Bp., 1980. jan. 1.): költõ, szakíró




Tamkó Sirató Károly: Kassák Lajos

A turkok belovagolása
a "hivatalos honfoglalás"
Európa gyökeredzése után
- kettôszáz évet késett.
És ezt a késést
a balsors:
tatárdúlás
törökvész
rosszkirály-sor
és császár-önkény
- még fokozta.
Ám az "elsô honfoglalás"
- h ó h ó ! -
Nagy Károly térítettjei
az utó-avarok...
a balti pórnép idetapadása
- az egyidôs Európával!
De a gyôzedelmes turkoktól
ez az új kultúrával egy
peremvidékre szorult vér és szellem
nem tudott szóhoz jutni.
S a hangadóktól
a nemzet maga lett
"maradozó" ... konzervatív ...
Így kullogtunk
évszázadokon át
a messzi fény után
s még Ady Endre is
ötven szomorú évet késett!
De ekkor jött - K a s s á k L a j o s
(a peremekre szorult európa-ritmus)
és
átszáguldta a késést!
Az ô lábnyomaiból ihattuk
az európa mámort!
S az avant-garde-dal rohanó idôk
hôsei így lehettünk:
Kemény, Vasarely, Schöffer
és annyian még
az élvonalba robbanó utódok! ...
Én így látom:
ez volt Kassák Lajos!
Magyarok! Hej!
Jelen-vonalon túl és innen
- ne feledjétek soha el!

"..... Századunk huszas-harmincas évei a nagy muvészeti forrongások jegyében teltek el: 1920-ban Gabo és Pevsner közzéteszi a Realizmus kiáltványát, Rodcsenko megjelenteti a Produktivizmus kiáltványát, 1924-ben megalakul a Négy kékek csoportja, 1925-ben pedig Breton nyilvánosságra hozza az Elsô szürrealista kiáltványt. Ezt követi a Második szürrealista kiáltvány 1928-ban, majd megalakul a párizsi Abstraction-Création csoport; 1936-ban pedig megjelenik a DIMENZIONISTA MANIFESZTUM. Bár késôbb megér még két kiadást, az általa érvényesített muvészeti elvnek ezen a címen mindmáig nemigen van nyoma a nemzetközi szakirodalomban.

Nem volt klasszikus mozgalom, a muvészet világába nagy csinnadrattával bevonuló ezoterikus irányzat, mondhatnánk joggal, ám nem kizárólagosan. Más tényezôk is közrejátszottak. A dimenzionista elvek lefektetését kezdeményezô, majd megfogalmazó Tamkó Sirató Károly alkotói pályája korán félbeszakadt, hirtelen kettétört. Így történt, hogy a dimenzionizmus már a kezdetek-kezdetén, tudatosításának elsô szakaszában elvesztette vezetô egyéniségét, szellemi koordinátorát. És bár a dimenzionista elveket az avantgarde muhelyébôl kikerült fontosabb alkotások szinte öntörvényszeruen igazolták, a dimenzionizmus Tamkó Siratóban nemcsak elméleti támaszát vesztette el. Megfordítva: Tamkó Sirató volt a nagyobb vesztes. Súlyos betegséggel küszködve, elszigeteltségében töredékes maradt életpályája, befejezetlen dimenzionista muve. Talán ezért van, hogy a jogos érdemeit elhallgató muvészettörténészek és esztéták mindmáig inkább mufordítói és gyermekköltészeti munkásságát tartják számon; e mufajok ápolójaként rögzôdött neve a magyar muvészeti köztudatban is......"

"A soknyelvû Újvidéken született, ott volt iskolásfiú, egyforma biztonsággal tudott magyar anyanyelvén kívül szerbül, németül, és mire felnõtt az egyetemi évekig, már megtanult franciául is. Huszonöt éves korára Budapesten jogi doktorátust szerez és ügyvédjelölt lesz. A hazai avantgárd törekvések harcos folyóirata, a ,,Magyar Írás" köré csoportosuló fiatal költõk benne ismerték fel az expresszionizmus egyik nagy ígéretét. Mire azonban elsõ verseskötete, a ,,Papírember" (1928) megjelent, az elõzõ évek irodalmi és mûvészi új formákkal kísérletezõ láza hullámvölgybe került. A költõk és olvasóik jó részének túl politikamentes, túl formalista volt az az avantgárd, amely nem a baloldali, fõleg munkásmozgalmi eszmék hirdetõje volt. Másrészt a költõk és olvasók szépségigénye egyre inkább visszafordult a Nyugat formai klasszicizmusának örökségéhez, a költõi képek szemléletességéhez és ésszerûségéhez, a versformák lélekbeli harmóniát adó versrendjeihez. A harmincas évekre az avantgárd mámorában induló legjobb költõink - József Attila, Radnóti Miklós, Szabó Lõrinc, Illyés Gyula, Vas István - a hagyományos formamûvészet magas régióiig emelték költészetünket. Akik folytatva az avantgárd utat nem a szocializmus eszmevilágát és politikai harcát szolgálták, mint Kassák és köre, vagy éppen az emigrációban a kommunista politikai harcot, mint keleten Barta Sándor és nyugaton Komját Aladár, és nem tértek le az újra megtalált hagyományos formaeszmények útjáról, hanem töretlenül folytatták egy politikailag el nem kötelezett (bár általában baloldali-humanista) avantgárd kísérletezést - az menthetetlenül irodalmi légüres térbe került, mint a ,,Magyar Írás"-kör költõ-mûfordító-tudós szervezõ-fõszerkesztõje, Raith Tivadar (aki egyetemi tanárként az üzemgazdaságtan köztisztelt szakembere lett), mint a legtevékenyebb, legtöbb izgalmat keltõ költõ-rendezõ-koreográfus Palasovszky Ödön, vagy az éppen elsõ sikerénél tartó Tamkó Sirató Károly. - A sok nyelvben otthonos, sokirányú mûveltséget szerzett, a modern tudományos és irodalmi elméletekben otthonos jogász, aki még a könyvtárosság tudományát is kitanulta, 1930-ban hátat fordított ügyvédi irodáknak, könyvtáraknak, az egész országnak és elutazott Párizsba, hogy francia költõ és szürrealista vagy azzal rokon elméletek kiáltvány-szerzõje legyen. Hamarosan fel is tûnt a párizsi kávéházak mûvészköreiben. Odafigyeltek tudományos alapozottságú elméleteire. Ezekben esztétikai - irodalmi és mûvészeti - következményeit vonta le annak, hogy Einstein fizikája megváltoztatta a tér és az idõ dimenzióinak összefüggését, Bergson filozófiája pedig idõélményünket és idõszemléletünket....."[/quote]

[lameXpert]

Január 27.

idézet:

---

Harsányi Zsolt (Korompa, 1887. jan. 27. – Bp., 1943. nov. 29.): író, újságíró, mûfordító.



Harsányi Zsolt: TÖRÖK GYULA, FERTÁLYMÁGNÁS ÉS KÖLTÕ
Ó kedvelõm, kedveltem, kedvesem!
Az önzõ bú még csügg a múltakon
S miket feledni jobb: emlékeken.
De árnyad végül eltûnik vakon.
Childe Harold II. 96.

Most négy esztendeje, hogy meghalt. De már úgy elfelejtõdött, mintha negyven esztendeje elment volna. Igaz, hogy ez a felejtés is múló, mint vitus-rohama annak a kornak, amely nem beszél róla. Jönnek majd tisztább évek, amelyek derûs ébredésre ocsúdva rakosgatni és tenni-venni kezdik az éghetetlenségükben épen maradt értékeket. Akkor majd fel fog tárulni nemes és tiszta mûve, nevét külön lapra fogják írni mindannyiszor, mikor a bámulatos magyar dzsentri sorsa tétetik búvárlat tárgyává.......

Harsányi Zsolt: Jack London bámulatos élete
A fantáziám azzal játszik, hogy a magyar glóbuszra helyezi át a sorsát egy különös és viharos amerikai embernek, Jack London nevû írónak. Aki ott, az angliai nemes birtokos család késõ ivadékaként egy távoli határempóriumban bukkant fel, hogy a nagy ófõvárossal egyezõ nevét az amerikai nyomorból felküzdje, azt nálunk Buday Jánosnak hívták volna és a kolozsvári külváros nyomorából igyekezett volna az élet felszínére...........

Harsányi Zsolt: Heltai Jenõ versei
Ma mindenki pártember. A leginkább az, aki jóízlése alapján pártonkívülinek siet magát vallani. Az ilyen a leghevesebb. A furcsa idõk furcsa képe az, hogy a szélsõ pártok habzó szája elfanyalodott, rikoltó torka berekedt, ágáló dühe lihegõen megereszkedett - ellenben most kezd erõre kapni az, aki mindezeket eddig jobbról-balról utálta. A tisztességes ember egyre dühösebb és idegesebb, türelme fogyatkozóban, magába nyelt undora kitörõben, hõsiesen vállalt objektivitása kezd eget kérni. És 1924 az õrült idõk szeizmográf-görbéjének azt a paradox pontját mutatja, mikor a mob õrjöngése a hangtalan, viszont a józan ész a szenvedélyes hangú, mert mind a kettõ elfáradt és unja már.....[/quote]

[lameXpert]

Január 28.

idézet:

---

Szendrey Karper László 1932-1991



"1978-tól az 1991-ben elhunyt budapesti gitármuvész és foiskolai tanár, Szendrey-Karper László kezdeményezése nyomán két-évenként rendszeresen találkoznak a világ vezeto gitármuvészei Esztergomban, hogy koncerteken bizonyítsák hozzáértésüket, és tanfolyamokon adják tovább tudásukat. Esztergom így nem csak a kelet és nyugat közötti muvészeti találkozások éllovasa, mely már jóval 1989 elott "kicsiben" végrehajtotta a fordulatot, hanem az akkori két nagy tömb közötti megértés szinonimája is. És ez az alapelgondolás mind a mai napig helyénvaló."

Õk ketten (Ágai Karola és Szendrey-Karper László élete és mûvészete)
Összeáll.: Kerényi Mária; az illusztrációkat vál. és szerk.: Szemenkár Mátyás.
Ford.: Barabás Frigyes (angol), Várady Eszter (finn), Boros Attila, M. Szabó Eszter (német).

Pedig Latin-Amerika a zene hazája is. Minden jel szerint Heitor Villa-Lobos (1887-1959) brazil zeneszerzõ volt az elsõ latin-amerikai komponista, aki nemzetközi hírnévre tett szert. Több, mint 1000 zenemûvet írt, ebbõl 12 a szimfónia, 5 zongora concerto, sok a kórusmû, rengeteg a kisebb dal. Kedveltek gitárra készült darabjai is (sokat játszott közülük a magyar Szendrey-Karper László vagy a spanyol Andrés Segovia is).[/quote]

[lameXpert]

idézet:

---

Kern András 1948



Színház- és Filmmûvészeti Fõiskola 1970. 1970- Vígszínház. Jászai Mari-díj 1978; Érdemes mûvész 1989; Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje 1996; Színházi Fesztivál különdíja 1997.
Fontosabb szerepek: Miller: Közjáték Vichyben fiú; Monceau, színész, Ödön von Horváth: Mesél a bécsi erdõ Erich; Tündérkirály, Déry-Presser-Pós: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról fiú, Bereményi-Kern-Marton-Radnóti-Presser: Harmincéves vagyok, Kesey: Kakukkfészek Billy Bibbit, Dosztojevszkij: Bûn és bûnhõdés Raszkolnyikov; Ördögök Pjotr Verhovenszkij, Shaw: Szent Johanna Dauphin, Shakespeare: Minden jó, ha vége jó bolond; III. Richárd Richárd; Ahogy tetszik Jacques, Heller: A 22-es csapdája Yossarian, Füst Milán: A sanda bohóc Goldnágel Efráim, a sanda bohóc, Székely János: Vak Béla király Kálmán, Frayn: Ugyanaz hátulról Lloyd, Woody Allen: Játszd újra, Sam! Allan Felix, Rejtõ-Schwajda: A láthatatlan légió Vanek B. Eduárd, Simon Gray: Kicsengetés Mark Sackling, Sütõ: Álomkommandó Manó, Dunai: A nadrág igazgató, Gorkij: Éjjeli menedékhely Szatyin, Kornis: Körmagyar A milliomos, Koestler-Kingsley: Sötétség délben Rubasov, Brecht-Weill: Koldusopera A kolduskirály, Ibsen: Nóra Rank doktor, Molnár: Játék a kastélyban Turai, Pörtner: Hajmeresztõ Victor Rosetti, Dürrenmatt: A nagy Romulus nagy Romulus, Strindberg: Haláltánc Kurt, Turgenyev: Egy hónap falun Rakityin, Stoppard: Ez az igazi Henry, Szomory: Hermelin dr. Plundrich Károly, Ray Cooney: A miniszter félrelép Richard Willey (vendégjáték József Attila Színház), Haöek-Spiró: Svejk Svejk, Kern-Presser: Szent István körút 14.
Filmek: Sárika, drágám; Régi idõk focija; Szabadíts meg a gonosztól; Ripacsok; Hogy állunk, fiatalember; Fényes szelek; Fuss, hogy utolérjenek; Húsz óra; Csak semmi pánik; Szerencsés Dániel; Te rongyos élet; 141 perc a befejezetlen mondatból; Pogány Madonna; Sztracsatella; A miniszter félrelép.
Tv: Itt járt Mátyás király; Optimista tragédia; Szerelem bolondjai; Faustus doktor boldogságos pokoljárása; Illatszertár; Küldetés Evianba. Szórakoztató mûsorok. Rádiókabaré: Halló, Belváros; Taxi; Halló, itt vagyok!
Rendezései: Nichols: Tojás Joe halálának egy napja, Ayckbourn: Keresztül-kasul. Tv-rendezések: Örkény: Egyperces novellák, Duras: Oroszlánszáj, Boulle: Nagyúri mesterség.
Filmrendezések: Sztracsatella; A miniszter félrelép (társrendezés Koltai Róberttel).
Színmûve: Kern-Presser: Szent István körút 14.
Lemezei: Kern; Ez van; Engem vársz (Leonard Cohen dalai magyarul) és Mi van velem?[/quote]

[lameXpert]

Január 29.

idézet:

---

Komlós Vilmos (Sülye, 1893. jan. 29. – Bp., 1959. febr 27.): színész, komikus



KARINTHY FRIGYES

Így írna Einstein "Hacsek és Sajó"-t

(Részlet az Így írnátok Ti "Hacsek és Sajó"-t címû írásból)

HACSEKIZMUS ÉS SAJISZTIKA

Egyöntetû, sõt önegytetû tervgazdaság az irodalomban

! ! Új korszak küszöbén ! !

A világirodalom s annak hazai folytatása és kiegészítése a magyar irodalom, minden korban bizonyos irányok vonalát követte, különösen a formanyelv s a mûfajkeretek tekintetében. Egységes divatok alakultak ki, úgyszólván mindenkire kötelezõ hangnem és lelki beállítás, s ezeket aztán az irodalomtörténész s a közízlés szempontjából jellemzõnek érezvén, róluk neveztük el az egymásra következõ kultúrkorszakokat. Ilyen értelemben beszélünk klasszicizmusról, troubadour-világról, lovag-romantikáról, naturalizmusról, impresszionizmusról, expresszionizmusról, szürrealizmusról stb. Mindezen irányelveknek, mintha csakugyan arra törekedtek volna, hogy egyöntetû szemléletbe foglalják össze a kor mûvészi termékeit, megvoltak a maguk divatos mûfajai is, a mûvészek a mûfajokon belül versenyeztek egymással a sikerért, mindenki a maga tehetségének, egyéniségének vagy vérmérsékletének megfelelõ eszközökkel. Görögországban mindenki hõskölteményt, ódát vagy elégiát írt, betartva a mûfaj szigorúan elõírt követelményeit, csakúgy, mint a drámában a tér és idõegységet. A klasszikus arab irodalomban még a tárgy is, bizonyos mértékben elõ volt írva, minden költõi elbeszélésnek úgy kellett végzõdnie például, hogy a karaván elmegy, s a ifjú ott bánkódik a holdvilágban, kedvese hûlt helyén rajongva. Megvoltak a lovagregényeknek a maguk figurái, csakúgy, mint a realista helyszínrajz: egy idõben a haldokló és elhagyott gyermek volt divatban, mindenki róla írt verset és novellát. A népszínmûvekre még jól emlékszünk, s a háromszögdarabokra, amelyekben mindig volt egy fiatal csábító s egy idõsebb bölcselkedõ. A most letûnõ irodalomban gyakori volt például a külföldön meggazdagodott s a Pesten elszegényedett hõs. És észrevehettük azt is, hogy az uralkodó irány magához idomította, átalakította, a maga képére festette át a múltat is s annak irodalmi termékeit is....

[/quote]

[lameXpert]

Január 30.

idézet:

---

Rákóczi György II. (Sárospatak, 1621. jan. 30. – Nagyvárad, 1660. jún. 7.): erdélyi fejedelem (1648 – 1660)



Az ogy. még apja életében, 1642. febr. 3-án fejedelemmé választotta. 1644-ben a III. Ferdinánd elleni háború idején Erdély kormányzója. 1648. okt. 11-én lépett trónra. Kezdettõl fogva a lengyel korona megszerzésére törekedett. 1649-ben szövetségre lépett a kozákok hetmanjával Chmielnicki Bogdánnal, majd 1653-ban hûbéri fennhatósága alá vonta Moldvát és Havasalföldet. 1657. jan.-ban nem törõdve a Porta tiltakozásával, szövetségben a svédekkel hadat indított János Kázmér lengyel kir. ellen. A svédekkel egyesülve elfoglalta Varsót, a svéd sereg azonban váratlanul cserbenhagyta. A Visztula menti vereség után kénytelen volt a lengyelekkel megalázó feltételekkel békét kötni s megkezdeni a visszavonulást. Júl. végén az erdélyi sereg a tatárok fogságába esett. ~ csekély kísérettel ért Erdélybe. A Porta szembefordult a nagyravágyó és engedetlen vazallussal, mire a fenyegetett erdélyi rendek nov. 3-án ~t letették, s Rhédey Ferencet választották fejedelemmé. ~ kierõszakolta Rhédey lemondását s 1658. jan.-ban újra elfoglalta a trónt, a török hozzájárulását azonban nem tudta megszerezni. A nagyvezér parancsára a rendek 1658. okt.-ben Barcsai Ákos személyében új fejedelmet választottak, mire ~ haddal indult trónja visszafoglalására. Barcsai ellen gyõzedelmeskedett, a budai pasa azonban a szászfenesi csatában, 1660. máj. 22-én szétszórta seregét. A csatában kapott fejsebébe halt bele.

Bibliotheca Universitatis Budapestinensis Fontes et Studia 8.
II. Rákóczi György levelezésébõl 1646-1660. Budapest, 1992. 75 p.

Elõszó
5

1.II. Rákóczi György Koródi Kristofhoz Gyulafehérvár, 1646.márc.25.
14

2. II. Rákóczi György Nagy Mihályhoz Egrespatak, 1647. jún.27.
14

3. II.Rákóczi György Korodi Kristófhoz Gyulafehérvár, 1648.márc.18.
15

4. Lorántffy Zsuzsanna Debreczeni Tamáshoz Balázsfalva, 1649.jan.22.
16

5. II.Rákóczi György Lippay Györgyhöz Fogaras, 1649.márc.2.
18

6. II. Rákóczi György Lorántffy Zsuzsannához Görgény, 1649.márc.25.
20

7. II.Rákóczi György Lorántffy Zsuzsannához Kolozs, 1649.május 1.
21

8. II.Rákóczi György Cseffei Lászlóhoz Gyulafehérvár, 1649.jún.4.
21

9. Lippay György II. Rákóczi Györgyhöz Pozsony, 1649. jún.18.
21

10. Lorántffy Zsuzsanna II. Rákóczi Györgyhöz Balázsfalva, 1649.júl.3.
23

11. Lorántffy Zsuzsanna II. Rákóczi Györgyhöz Nyírbátor, 1649.aug.27.
24

12. II. Rákóczi György anyjához Szamosújvár, 1649.aug.28.
27

13. II. Rákóczi György anyjához Dés, 1649.aug.30.
28

14. II.Rákóczi György Rákóczi Zsigmondhoz Szamosújvár, 1649.szept.19.
28

15. Mednyánszky Jónás II. Rákóczi Györgyhöz Beckó, 1649.okt.14.
29

16. II. Rákóczi György Gurzó Istvánhoz Gyalu, 1650.dec.19.
33

17. Kemény János II. Rákóczi Györgyhöz Fogaras, 1651.jan.26.
34

18. II.Rákóczi György pátense örményeknek Gyulafehérvár, 1651.márc.7.
35

19. Kemény János II. Rákóczi Györgyhöz Bolya, 1652.jan.2.
36

20. II.Rákóczi György Gurzó Istvánhoz Radnót, 1652.május 17.
37

21. Koncz József II. Rákóczi Györgyhöz Görgény, 1652.jún.12.
38

22. II. Rákóczi György Szindi Jánoshoz Gyulafehérvár, 1652.aug.16.
39

23. II.Rákóczi György Alvinczi Istvánhoz Gyulafehérvár, 1653.febr.13.
39

24. II.Rákóczi György Illyei Péterhez Gyulafehérvár, 1653.febr.27.
40

25. II.Rákóczi György Szigethi Mihályhoz Gyulafehérvár, 1653.május 8.
40

26. II.Rákóczi György Alvinczi Istvánhoz Földvár, 1653.jún.9.
40

27. II.Rákóczi György Alvinczi Istvánhoz Görgény, 1653.okt.12.
41

28. II. Rákóczi György Kocsis Mihályhoz Gyulafehérvár, 1654. jan.19.
41

29. II.Rákóczi György Huszti Boldizsárhoz Gyulafehérvár, 1654.febr.11.
41

30. Forgách Ádám II.Rákóczi Györgyhöz Érsekújvár, 1654.febr.19.
42

31. II. Rákóczi György Alvinczi Istvánhoz Fogaras, 1654.márc.2.
43

32. II.Rákóczi György Huszti Boldizsárhoz Görgény, 1654.márc.16.
44

33. II. Rákóczi György Illyei Péterhez Görgény, 1654.márc.19.
44

34. II.Rákóczi György Szigethi Mihályhoz Görgény, 1654.márc.25.
44

35. II.Rákóczi György Kocsis Mihályhoz Katona, 1654.máj.4.
45

36. II.Rákóczi György Illyei Péterhez Örményes, 1654.máj.13.
45

37. II.Rákóczi György Kocsis Mihályhoz Radnót, 1654.máj.21.
45

38. II.Rákóczi György Szigethi Mihályhoz Radnót, 1654.máj.21.
46

39. II. Rákóczi György Széki Sándorhoz Déva, 1654.júl.17.
46

40. Harsányi Jakab II.Rákóczi Györgyhöz Konstantinápoly, 1654.júl.20.
46

41. Rákóczi György Kocsis Mihályhoz Déva, 1654.júl.30.
49

42. II.Rákóczi György Illyei Péterhez Déva, 1654. aug.1.
49

43. Kovásznai Balázs II.Rákóczi Györgyhöz ÉLesd, 1654.aug.9.
50

44. II.Rákóczi György Kocsis Mihályhoz Gyalu, 1654.okt.7.
51

45. II.Rákóczi György Detári Andráshoz Torda, 1655.márc.21.
51

46. Gheorghe Stefan II.Rákóczi Györgyhöz Jász, 1655.jún.4.
52

47. II.Rákóczi György Alvinczi Istvánhoz Gyulafehérvár, 1655.júl.28.
52

48. II.Rákóczi György Nemes Péterhez Gyulafehérvár, 16555.szept.16.
53

49. II.Rákóczi György Pogány Menyhérthez Gyulafehérvár, 1655.szept.19.
53

50. II.Rákóczi György Szigethi Mihályhoz Gyulafehérvár, 1656.márc.14.
53

51. II.Rákóczi György Szigethi Mihályhoz Radnót, 1656.jún.14.
54

52. II.Rákóczi György Szigethi Mihályhoz Radnót, 1656.jún.18.
54

53. II.Rákóczi György Szigethi Mihályhoz Radnót, 1656.júl.15.
55

54. II.Rákóczi György Detári Andráshoz Kolozsmonostor, 1656.júl.31.
55

55. II.Rákóczi György Szigethi Mihályhoz, Gyulafehérvár, 1656.okt.8.
55

56. Rhédey Ferenc II.Rákóczi Györgyhöz Küküllõvár, 1656.dec.13.
56

57. II.Rákóczi György Bácsi Jánoshoz Kolozsmonostor, 1656.dec.25.
57

58. II.Rákóczi György Marosvásárhely városához Gyulafehérvár, 1658.márc.18.
57

59. II.Rákóczi György Bácsi Jánoshoz Gyulafehérvár, 1658.márc.29.
58

60. II.Rákóczi György Bácsi Jánoshoz Gyulafehérvár, 1658.ápr.17.
58

61. II.Rákóczi GYörgy Szindi Jánoshoz Gyulafehérvár, 1658.május 12.
59

62. II.Rákóczi György Széki Sándorhoz Majtény, 1659.ápr.18.
59

63. II.Rákóczi György Csepreghi Mihályhoz Radnót, 1659.okt.27.
60

64. Mednyánszky Jónás II.Rákóczi Györgyhöz Pozsony, 1659.nov.6.
60

65. II.Rákóczi György Marosvásárhely városához Sellemberk, 1660.jan.12.
65

[/quote]

[lameXpert]

Január 31.

idézet:

---

Jávor Pál (Arad, 1902. jan. 31. – Bp., 1959. aug. 14.): színész.

Jermann Pál az Arad Vármegyei Gazdasági Egyesület pénztárosa, és fiatal felesége három gyermek (Imre, Laci és Pali) szüleinek vallhatták magukat, de csak a legkisebb születése után házasodtak össze. Így nagy színészünk keresztlevelére vezetéknévként elõször a Spannenberger név került. Az egyházi anyakönyvbe pedig hármas keresztnévvel jegyezték be: Pál Gusztáv Albert. Ez volt minden, amit otthonról magával vihetett. Tizenhat évesen az Aradi Hírlap újságíró gyakornoka volt, majd egy évvel késõbb kiutasíttatta magát Romániából, mert Dániába kívánt utazni. Mivel vasúti jegyét Budapesten érvénytelenítették, a városban maradt, és jelentkezett az Országos Színmûvészeti Akadémiára, ahová fel is vették. Kalandos iskolai évek után vendégszínészként játszott, majd 1929-ben -egy némafilm fõszerepével-megindult filmes pályája.



Az aradi születésû színész több mint hetven filmszerepébõl csak kevés hiányzik, azok is szerencsére egyre-másra kerülnek elõ a világ filmarchívumaiból és Amerika magyarlakta vidékeirõl, ahol a színész a háborút követõen maga is egy évtizedig élt. Kinti sikerei azonban nem elégítették ki az egykor országosan ünnepelt sztárt. Hiába tapsoltak neki estérõl-estére honfitársai a rögtönzött, szegényes díszletezésû színpadokon, honvágyát nem tudta leküzdeni. Az ötvenes évek közepe táján, amikor már annyira vágyódott vissza egykori sikerei helyszínére, hogy a fütyülõs barackba fulladt "magyar muslicát" is megsiratta, elhatározta, hogy hazatér.

Közönsége és a színházi szakma kitörõ lelkesedéssel fogadta. Szerepek tucatjával halmozták el, amelyeket azonban egyre elhatalmasodó betegsége miatt nem volt már képes teljesíteni. 1958-ban elvállalt ugyan még egy filmfõszerepet Várkonyi Zoltán Sóbálvány címû filmjében, azonban csak a próbafelvételekig jutottak el: Jávor kénytelen volt átadni Mohai dr. szerepét az ugyancsak akkoriban hazatért Páger Antalnak. 1959 augusztusában a János kórház kertjének egy félreesõ zugában egy hófehér klinikai asztal mellett Jávor Pálnak utoljára húzták legkedvesebb nótáit a budapesti muzsikus cigányok. Az egykori filmsztár utolsó kívánsága volt, hogy halála elõtt még egyszer mulathasson úgy, ahogyan azt éveken át tette a székesfõváros ezüst tükrös kávéházaiban, majd néhány esztendõvel késõbb az Egyesült Államok magyarlakta vidékein. Hangosfilm-korszakunk elsõ számú amorózója azonban nem csak mákonyos hangulatban elkövetett botrányairól és csárdába illõ "szilajságáról" volt híres, hanem lovagiasságáról és emberszeretetérõl is. Amellett, hogy szeretett mulatni, a másnapi "cechben" sosem feledkezett meg honorálni a pincérek és a cigányok emberfeletti teljesítményét, valamint a bezúzott tükrök árát!

1959. augusztus 4-én halt meg. Látványos, színpadias temetése volt Budán, a Farkasréti temetõben. Koporsóját tízezrek fogták közre. A fõvárosban megállt a forgalom, az emberek zokogtak és a koporsó után kullogó cigányprímások is szomorúan húzták Jávor legkedvesebb nótáit.[/quote]

[lameXpert]

Február 1.

idézet:

---

Madzsar Imre (Nagykároly, 1878. febr. 1. – Bp., 1946. aug. 3.): történész

MADZSAR, IMRE,
Faradi Vörös Ignac visszaemlekezesei az 1778-1822. Evekröl. Revezetessel es jegyzetekkel ellatta es kiadja. Budapest 1927. VIII, 211 S. OKart. (Fontes Historiae Hungaricae Aevi Recentioris)

1900-tól gimn, tanár Bp.-en, késõbb ig., 1926-tól c. tankerületi fõig., egy.-i e. ny. rk. tanár. Közben hosszú idõn át meghívott elõadó tanár az Eötvöskollégiumban. 1913-tól a Magyar Történeti Társ. ig. választmányi tagja, 1924-tõl az Orsz. Tankönyvbizottság ügyvezetõ alelnöke. 1935-ben nyugdíjba ment. Középkori kútfõkritikai tanulmányokkal, oktatástörténettel és történetfilozófiával foglalkozott. A Farádi Vörös Ignác Visszaemlékezései 1778 – 1822 c. munkát bevezette és kiadta (Bp., 1927). – F. m. Adatok Forgách Ferenc kortörténetének kritikájához (Bp., 1901); Lamprecht Károly történetelmélete (Századok, 1908); Szt. Gellért nagyobb legendájáról (Századok, 1913); A Gellért-legenda kérdéséhez (Századok, 1915); A II. Géza-kori névtelen (MTA Értekezések a tört tud körébõl, Bp. 1926); Szent István törvényei (Bp., 1938).

A honfoglalás és az államalapítás korának történetével kapcsolatban könyvtárnyi szakirodalom áll az érdeklõdõk rendelkezésére. A kárpát-medencei betelepedés 1100., illetve az európai keresztény állam szervezésének 1000. évfordulóján számos tanulmány, monográfia, forráskiadvány, konferenciakötet látott napvilágot. Bõven találunk irodalmat Szent Istvánról, egyházszervezõi és politikusi tevékenységérõl, közvetlen családjáról, mély vallásosságáról. Fiával és remélt örökösével, Szent Imrével is több tudományos dolgozat foglalkozik. Ezek közül külön említést érdemelnek Erdélyi László, Madzsar Imre, Tóth Sarolta, valamint Bollók János Szent Imre-legendákat bemutató és értékelõ tanulmányai.[/quote]

[Noiseless]

[url="http://"http://forum.hwsw.big.hu/"]Garmacor[/url]