Megpróbálom kifejteni hol tartom hibásnak a gondolatmeneted, hogy ne csak a végkövetkeztetésről beszéljek
Ha jól értem, te abból indulsz ki, hogy az x jog átszáll A-ról B-re, az azt jelenti, hogy A-nak eddig volt x jogosultsága, ez megszűnik, és ettől fogva B rendelkezik az adott joggal. Ez a séma eddig stimmel szerintem is, csak rosszul alkalmazod.
Annyi biztos, hogy a jog átszáll, tehát a teljesítés pillanatától kezdve a fogyasztó minden joggal rendelkezik amit a jogszabályok biztosítanak neki, és amit a gyártó a reklámban és a szerződés részeként (pl tájékoztatóban, használati útmutatóban tett kijelentések) vállal.
Abban ha jól értem egyetértünk, hogy a jogszabály felruházza a fogyasztót ezekkel a jogokkal, csak azt vitatjuk, hogy a felelősség kit terhel ezekért. Ez később fontos lesz.
Egyébként meg a ptk 248. § konkrétan is kimondja, hogy a jótállás a
kötelezettet terheli, még a reklámban vállalt feltételekért is.
Arra hivatkozol, hogy a forgalmazó - a jog átszállásával - elveszíti azt a jogot, hogy a gyártóhoz forduljon, ezért utasíthatja el a fogyasztó garis igényét.
Egyrészt nem a gyártóhoz fordulás jogát veszíti el, hanem a termékhez kapcsolódó garis jogokat, annál az egyszerű oknál fogva, hogy ez a termékhez kapcsolódik, ha nincs nála a termék, nem mehet a gyártóhoz gariban reklamálni. A termék átadásakor elveszíti a jogot, átvételekor visszakapja azt. Bár itt inkább a gyártó és forgalmazó közötti szerződés számít.
Másrészt a forgalmazó fogyasztó felé való kötelezettsége
nem függ a fogyasztó számára hátrányos módon a gyártó vagy más őfelé fennáló kötelzettségétől. A forgalmazó fogyasztó felé fennálló kötelezettségét nem az alapján kell megállapítani, hogy megkapja-e ugyanazt a gyártótól vagy mástól. Hogy egy példát mondjak, teljesen egyértelmű, hogy pl a jogszabályokban foglalt feltételeket akkor is vállalni kell, ha a gyártó semmilyen felelősséget nem vállal a forgalmazó felé. (Bár alapból ptk. 311§ előírná, de ettől szerződésben el lehet térni.) Ekkor a bolt saját szakállára kell, hogy vállalja a jótállást, ha forgalmazni akarja a terméket. Ebben sincs semmi rendkívüli, beépíti a kockázatot a vételárba, és kész.
A 10 éves példád is rossz. Csak annyira abszurd az, hogy a kereskedőnek 10 évig kell foglalkoznia az üggyel, mint az, hogy 10 év garit vállalnak egyáltalán. Végül is elképzelhető a dolog, ebben az esetben nem jelent ez megoldhatatlan problémát a forgalmazónak. Ez azért nagyban függ a termék jellegétől, akármire nem vállalnak 10 év jótállást.
Ráadásul ilyen esetben már egyszerűbb és talán életszerűbb azt mondani, hogy pl 5 év gari + a szerződés részeként még 5 év ingyenes kiszolgálás a gyártó szervizeiben. (És akkor a szervizhálózatra vonatkozó feltételek részletezése a szerződésben, elérhetőségek, stb.)
Idézet
Most jön a magánjogi oldal. Vásárlással a vagyoni viszonyok átrendeződnek, a vásárló terméket kap, de vételárat fizet. Beüt a hiba az 5 év-garos terméknél, a 4. évben, ami túlvan a kötelező 1 éven, még a 2 év kellékszavatosságon is. A 151/2003. Korm. rendelet 1.§ (4)-hez fűzött értelmezés alapján a kereskedő a fogyasztót elhajthatja. Ekkor a fogyasztó bőg. Bánatában elmegy a gyártóhoz, ahol pedig azért hajtják el, mert nem áll a nagy gyártó szerződéses viszonyban a mikroszkopikus kis fogyasztóval, csak a kereskedővel.
Erre a fogyasztó agya elborul... Van egy hibás cucca (ez ér y Ft-ot, ez lehet 0 is) és ő egy esethez (kedvezőbb garancia-feltételekhez) igazodó hibátlan cuccért otthagyott x Ft-ot. A kettő különbözete (x-y Ft) nála vagyonban beállott csökkenésként jelentkezik, kárként. Megpróbálja a gyártót perelni kártérítésért, ami szerződéses kapcsolat nélkül is működik (szerződésen kívüli felelősség) de nehéz, főleg ha a gyártó külföldi és hazánkban nincs képviselete. Ezért feltesszük, hogy válassza a könnyebb utat... mivel nem képes leverni a gyártón (akivel soha nem is volt szerződéses kapcsolata) ezért dühében a kereskedőt perli kártérítésként, azon az alapon, hogy a kárt valakinek meg kell fizetni, csak a kereskedő marad (a volt szerződéses kapcsolat miatt). Ez a fogyasztói stratégia már a felróhatóság hiányában megbukhat, mert a kereskedő a korm. rend. betartásával (megadta az egy évet) úgy járt el, ahogy az "adott helyzetben általában elvárható". A bíróság ezért még most is dönthet úgy, hogy szerződéses kívüli felelősség alapján perelje szépen a fogyasztó újra gyártót. Ha pedig véletlenül a bíróság mégis "benézi" az ügyet, akkor sem azt mondjuk rá, hogy a kereskedő a többletgart továbbadta, hanem hogy utólag áll helyt más személy kötelezettségéért (eléggé kétséges módon ráadásul).
Most jöttem rá, hogy eddig teljesen feleslegesen kotattam a billentyűzetem, hiszen egy az egyben ezzel már te is megcáfoltad magad. Azt azért jogászként te sem gondolhatod komolyan, hogy a normális garis ügyintézés az kártérítési per a külföldi székhelyű gyártó ellen. Itt most gyönyörűen kimutattad saját elméleted ellentmondásosságát
Ráadásul, hogy ez lenne a jogszabály célja, hogy rosszabbul járjon a fogyasztó, mintha nem is lenne, vagy mint ami ésszerűen is elvárható... cöcö
Szóval összefoglalva, az elméleted ellen szól :
- A józan ész. A jótállás lényege veszne el, ha úgy lenne ahogy mondod
- A gyakorlat. Jótállási időben a forgalmazónál vagy a szerviznél kell reklamálni, ez a világ legtermészetesebb dolga.
- A rendelkezés nyelvtani értlemezése.
- A rendelet nyílvánvaló célja. (A fogyasztók szavatossági jogokon felüli védelme, és nem a szavatossági jogok gyengítése)
- A forgalmazó - mint szerződő fél - nyilvánvaló felelőssége a szerződésben foglaltakért.
Meg még biztos sokminden.
szerk: sőt ott van még, hogy az értékesítési láncra is figyelni kell, hiszen a forgalmazó gyakran nem közvetlen a gyártótól vásárol, hanem nagykertől, a nagyker az importőrtől, az importőr valami európai elosztótól, az meg mondjuk a braziliai gyártótól. Alapból mindneki csak a láncban felette és alatta állóval van szerződésben.
Szerkesztette: Joooe 2005. 12. 20. 09:12 -kor
Kemény és kitartó munka idővel meghozza gyümölcsét. A lustasag azonnal.