[tusi]

Idézet: qnadam - Dátum: 2005. márc. 13., vasárnap - 1:12

kicsodád neked ez a doktorúr, hogy nem küldöd el a halálba?

Elméletileg még haver a középiskolából. Gyakorlatilag már púp a hátamon.

[Polikarpov]

Idézet: tusi - Dátum: 2005. márc. 13., vasárnap - 9:34

Elméletileg még haver a középiskolából. Gyakorlatilag már púp a hátamon.

Gondolj öregkorodra és a protézisek áraira!   Jól jöhet még neked ez az ismerettség! 

[Shia-ko]

Az ilyen embereknél visszafelé nem szokott mûködni a dolog, de kívánom, hogy vele ne így legyen. :confused:

[tusi]

Idézet: Shia-ko - Dátum: 2005. márc. 13., vasárnap - 10:16

Az ilyen embereknél visszafelé nem szokott mûködni a dolog, de kívánom, hogy vele ne így legyen. :confused:

Én is ettõl tartok.

[FleetCommand]

Most értem a topic végére, nagyon jót mulattam én is rajta 

Még tavaly vettem valamikor magamnak egy Chieftec tápot a gépembe, biztos, ami biztos.. Akkoriban egy ismerõsnek meséltem, mit vettem. Mondta, hogy minek adok én ki tizenikszezer forintot egy tápra, amikor semmi értelme. Pár hónappal késõbb, gépet cserélt (proci, vga..) a hirtelen megnövekedett terhelés hatására eldurrant a Codegen tápja.. Hát, ha senki nem mondta volna neki... no comment

[Renwick]

Idézet: FleetCommand - Dátum: 2005. márc. 13., vasárnap - 13:37

Most értem a topic végére, nagyon jót mulattam én is rajta 

Még tavaly vettem valamikor magamnak egy Chieftec tápot a gépembe, biztos, ami biztos.. Akkoriban egy ismerõsnek meséltem, mit vettem. Mondta, hogy minek adok én ki tizenikszezer forintot egy tápra, amikor semmi értelme. Pár hónappal késõbb, gépet cserélt (proci, vga..) a hirtelen megnövekedett terhelés hatására eldurrant a Codegen tápja.. Hát, ha senki nem mondta volna neki... no comment

Akkor ezt most csak neked:



üdv

R.

[didyman]

Renwick, látom, takarmánysilód van :Ð

[Fym]

Idézet: didyman - Dátum: 2005. márc. 13., vasárnap - 20:31

Renwick, látom, takarmánysilód van :Ð

[komi28]

Renwick:

Te ezt mindet elhasználtad?

[Renwick]

Idézet: komi28 - Dátum: 2005. márc. 14., hétfõ - 8:16

Renwick:

Te ezt mindet elhasználtad?        

Jah, próbáltam beszerelni õket a notiba, de egyik sem bírta a hatalmas áramfelvételt... :Ð

üdv

R.

[Shia-ko]

[Hrváthg]

Idézet: Renwick - Dátum: 2005. márc. 13., vasárnap - 13:20

Akkor ezt most csak neked:



üdv

R.

Nem félsz a kuláklistától?
 

hg

[Feli]

Mellesleg hozzáteszem, hogy a nem helyesen méretezett tápegység mindenféleképpen
elõbb vagy utóbb beadja a törölközõt. Legyen az Codegen vagy bármi más.
Szinte soha senki nem számítja ki a hozzávetõleges teljesítményt. ÉS meg kell nézni
az Ampereket is feltétlenül a tápegység leírásában, nem csak azt, hogy hány Wattos.

Most persze nem a vargányáról beszélek, mert az megint más tészta és
remélhetõleg már nem kapható.

[tzabo]

Újabb sztorik mikor várhatók?
Már röhögnék megint szívesen

[didyman]

Idézet: Feli - Dátum: 2005. márc. 17., csütörtök - 14:10

Most persze nem a vargányáról beszélek, mert az megint más tészta és
remélhetõleg már nem kapható.

De sajnos igen. Tovább él az-más márkanevek alatt. És elég sokan vannak. Többek között a Codegen is.

[m-t]

Ismerõs (bölcsész, lány) hív, hogy megmakkant a gép. Régebben is rendetlenkedett, nem tudtam elmenni, mer kissé lebetegedtem. "Mi a baja: nem megy... Mióta: hát meg akart nézni egy képet, aztán elindult az écidíszí, aztán leállt. Ez most vírus?"  Na mindegy... elvégre szerencsére nem kocka mindenki.

Azt régebben kiderítettem (msn-en keresztül. Na az is érdekes  volt), hogy egy 2 gigás celeroncs, 112 mega SDRAMmal...      Mondtam, jó majd átlépek, poénból hozzátettem, hogy viszek szikét is hátha mûteni kell. Csaj megjegyzi, hogy: "Jó kelleni is fog, mer van rajta Sulinetes matrica...". miután kiderült, hogy szeptemberben vették, és még garis a gép kicsit morcos, lettem hogy akkor mér nem a szervízt b@szogatják.

Na miért? Igeeeeen.... Osanbó' van a gép.    Mondtam, hogy azért szervíz kell legyen. :Ð
Sebaj. Átmegyek és megnézem... 

[didyman]

Veled leszünk. Lélekben. :Ð

[m-t]

Idézet: didyman - Dátum: 2005. márc. 28., hétfõ - 19:54

Veled leszünk. Lélekben. :Ð

Megtalálták a hivatalos szervízt.   Ez akkor most ugye ritka kivételes mázli?   

[didyman]

10 Miatyánk és 3 Üdvözlégy lesz :Ð

[zako]

NNLH

Hogy a címben szereplõ rövidítés mit takar? A kis történetem végére kiderül... 

Jó messzirõl kezdem, ha megengeditek (ha nem, akkor is... ). Idõsebb geek-eknek egy kis nosztalgia, fiatalabbaknak meg okulás lészen. Viszonylag korán kezdtem az ismerkedést a home computinggal, valamikor a '80-as években, amikor Magyarországon legálisan nem is lehetett otthon számítógépe az embernek (COCOM-lista mond még valakinek valamit?), unokatesómék Svájcból zsebimportált ZX 81-én (kõkemény 4 KB memória!), majd lett egy csili-vili, színes, gumigombos, ultrapici ZX Spectrum - no, az egy csoda volt... Napokon keresztül csak enni és üríteni álltunk föl mellõle, programozás, játék hosszú órákon át. A gépet a végén már ventillátorral kellett hûteni, annyira átmelegedett. Junoszty TV mint monitor, kazettás magnó mint adattároló... Igazi buhera-feeling.

Az elsõ saját számítógépem egy Commodore 64 volt, osztrák magánimportból, egy pöttyet komolyabb konstrukció, mint a ZX sorozat, de magyar nyelvû leírás persze nem nagyon volt hozzá, annál nagyobb volt az örömöm, amikor a német nyelvû kézikönyv alapján sikerült BASIC nyelven írni egy sprite-animátor programot (a spire mátrixát megrajzoltam kockás füzetbe, majd kiszámoltam a koordinátákat és bekódoltam). Máig emlékszem, ahogy a kis léghajók átúsztak a képernyõn... A fejlõdés töretlen volt, a kazettás egységet leváltotta a disc drive és a kézzel kivágott szélû DD nagyfloppy-lemez (hogy double-sided legyen). Még egyet csavarva a dolgon a 360 K-s lemezeket fölformáztuk spéci progikkal 400-500 K-ra, és nagyon örültünk, hogy mennyi helyet nyertünk. Késõbb jöttek a hardcore lemezpiszkálók, disk editorok stb. Emlékszem, hogy kezdetben nem voltak ékezetes betûk, ezért elhatároztam, hogy magyarítom a kiosztást. Kitaláltam egy logikusnak tûnõ kódtáblát és szépen átprogramoztam a ritkábban használt billentyûkre. Szükség is volt rá, ugyanis érkezett az elsõ teljesen grafikus szövegszerkesztõ, a Fuchs (azaz Róka). Istenem, egy dokumentum megformázása órákba telt, kézzel kellett állítani még a kerninget is, volt olyan, hogy egy iniciáléval fél órát játszottam, mire a helyére került...

Az elsõ IMB PC-kompatibilis gépemet horribilisnak számító 30.000 (igen, harmincezer!) forintért hozattam a székesfehérvári Videotonból (akkoriban csak õk forgalmazták). IMB XT, 640 KB memória, 10 MB HDD, 1,2" FDD, mono 11" Hercules monitor - gyakorlatilag használhatatlan volt, játszani nem lehetett vele, majd kifolyt a szemem az ócska monitoron (szereztem is rá egy monitorszûrõt), hangja nem volt. Mindenesetre nagyon komoly masinának tûnt, hiszen külön volt a billentyûzet, a gép meg egyáltalán. Az evolúció ezután felgyorsult, jöttek sorban a 286-osok, 486 DLC-k, DX-ek, volt AMD 5x86-om is, aztán sokáig Intel Pentiumok (hogyan is kell ejteni? "pencium" vagy "pentium"? )

Soha nem ijedtem meg, ha fel kellett nyitni a gépházat, ha lefagyott a gép - mindig a kezem ügyében volt a csavarhúzó, a fiókban pótalkatrészek, csavarok, kábelek. Valahogy eszembe sem jutott, hogy szakembert vagy a szervízt hívjam, ha valami nem mûködik, mindig sikerült megoldanom a felmerülõ problémákat. No persze gyakran éjszakába nyúlóan, a szõnyegpadlón hasalva és csendesen káromkodva magamban, de ez hozzá tartozott a feelinghez. Állítom, hogy egy-egy ilyen átszerelt éjszaka alatt többet megtudtam a gépek lelkivilágáról, mûködésérõl, mint mások a többhetes drága tanfolyamokon.

Akik a fenti néhány bekezdést párás szemmel olvasták, akik a processzorok sebességét nem gigahertzben kezdték el számolni, hanem hertzben, akik az internet sebességét nem megabitben, hanem kilobitben adták meg anno, akik jártak már körbe kis számtechboltokat kockás füzetlapra összeírt konfigokkal, akik használtak/használnak C64-emulátort a Pentium IV-es erõmûvükön, õk tudják, hogy mirõl beszélek. És õk szívnak a láma júzerekkel.

S hogy mit takar az NNLH? Az elõbb említettem, hogy még C64-re készítettem egy saját billentyûzet-kiosztást. Ez olyan jól sikerült, hogy átmentettem a PC-korszakba is, dacolva a Microsoft idiotisztikus 1250-es kódtáblájával, a Neumann-társaság ajánlásával, minden külsõ kényszerítõ erõvel évekig. Ebben a kiosztásban a kurzorbillentyûk szerepét a numpadon szereplõ másodlagos nyilak vették át, többek között azért, mert játék közben a "normál" kurzorgombok egyszerûen kényelmetlennek bizonyultak (emlékeztek: bal gomb, jobb gomb, fel, le, CTRL-lõ, Shift-gyorsít, Space-ugrik). Ezért nálam defaultban (BIOS-ban) ki van kapcsolva a Num Lock, csak akkor kapcsolom be, ha sok számot kell begépelnem. Ha idegen géphez ülök (akár karbantartás, akár pusztán saját célú használat ürügyén), elsõ dolgom, hogy kikapcsolom a NumLockot - és gyakran elfelejtem visszakapcsolni. Ez vezet a NagyNumLockHáború kirobbanásához.

Ez persze a PC-n felnõtt, non-kreatív, konformista usernek föl nem fogható, meg nem érthetõ deviancia, elhajlás, amelyet szankcionálni kell. Nem vicc, nekem már verést is kilátásba helyeztek emiatt...  A kevésbé cizellált user csak csodálkozik, amikor az Excelben ahelyett, hogy megjelennének a számok, mindenféle egzotikus cellában találja magát szegény, az öntudatosabb user persze telefont/e-mailt/telefaxot ragad és már mondja is: "valami nagy baj van a géppel, szerintem vírus, de nem ír számokat, betûket egyelõre még tudok írni, de a számok eltûntek, most mi lesz, a fõnököm megöl stb.".

Legutóbb szegény Marika nénit sikerült akaratomon kívül megtréfálnom. Ugye õ az a kedves adminisztrátor hölgy, akivel nem a számítógép kezelését tanították meg, hanem azt, hogy bizonyos célok eléréséhez milyen billentyûkombinációkat kell egymás után leütnie. Ez neki egy kis füzetben szépen le van írva, és õ ezt szolgaian végrehajtja, mint egy makró script. Ebbõl már adódtak vicces helyzetek, amikor egy-egy lépést véletlenül kihagyva egészen máshol találta magát, mint amire számított. Legutóbb valamit ügyködtem a gépén és persze kikapcsoltam a NumLockot, de ami még nagyobb baj, úgy is hagytam. Fél óra múlva halálra váltan jön oda hozzám, hogy nem engedi be az étkezést nyilvántartó program, biztosan letiltotta valami a hozzáférést vagy összeomlott az egész, mittudomén. Amikor prezentálta a hibát (a jelszó az "1" volt), egybõl rájöttem, hogy én voltam a ludas, de nem volt a képemen bõr megmondani neki, ezért udvariasan kiküldtem valamilyen ürüggyel, visszakapcsoltam a NumLockot, majd vártam pár percet, nehogy úgy tûnjön, hogy túl hamar végeztem. Amikor rákérdezett, hogy mi volt a gond, lenyomtam valami kamu szöveget az adatbázisról, a hülye Windowsról, meg a programozóról és gyorsan kislisszoltam, mielõtt kitört volna belõlem a röhögés. Egy újabb ütközetet vívtam meg a Nagy NumLock Háborúban.