Vallási felekezetek, egyházak, szekták Szerepük, helyük a társadalomban
#521
Elküldve: 2006. 04. 23. 21:47
commands the future.
He, who commands the future
conquers the past.
George Orwell
#523
Elküldve: 2006. 05. 06. 20:19
Az egyház is emberek sokasága, nekik is vannak tapasztalataik. Érzik, hogy mik történtek 4 év alatt, szerintük melyik párt a jobb stb. Ezzel nem is lenne baj. Szerintem azzal sem ha ők ezt közzé adják és elmodják. A probléma szerintem is inkább az, hogy azt nem hangsúlyozzák hogy ezt nem kell meggyóni ha nem tartod be
Szubjektív vélemény
Bye
#524
Elküldve: 2006. 05. 08. 09:15
Idézet: Miki2 - Dátum: 2006. ápr. 21., péntek - 23:38
Bár én Buddhista szemléletű vagyok, de történelmi érdeklődésből szoktam más vallások honlapjait/fórumait nézegetni. Ószövetségi témákban javaslom a zsido.hu oldal "rabbi válaszol" rovatát, ahol Raj Tamás főrabbi (aki mellesleg történész és bibliakutató) nagyon korrekt módon válaszolja meg az olvasók kérdéseit. Azt hiszem ott olvastam ennek a témának (az Isten neve..) a magyarázatát.
#525
Elküldve: 2006. 05. 10. 11:00
Idézet: Popper Péter
kiejtett név valósággá vált illúzió. Amit mi valóságnak vélünk, az mája, vagyis káprázat. Ezért a
kiejtett név - gyilkosság!
Rabbi Náhum fejtegetései: Lehet, hogy ezért nem volt szabad a régi hébereknél Isten valódi nevét
kiejteni, hanem helyettesítő fogalmakat kellett használni: Örökkévaló, Úr, Teremtő, A Világ
Királya. A Teremtő viszont fordítási hamisítás, a Bibliában ugyanis mindig az Elóhim szó
szerepel, ami az Elóha (= Teremtő) többes száma. Teremtőkről, teremtő erőkről van tehát szó.
Ugyanígy a Melech háólám (A Világ Királya) is többértelmű, amennyiben az ólom vagy
ólám fogalma egyaránt jelent világot és világkorszakot.
Akárhogy van is, a régi kabalisztikus legenda szerint Isten neve harminchat hangból áll. A baj csak
az, hogy senki nem tudja, hogy melyik ez a harminchat hang, és milyen a sorrendjük. Ámbátor
felmerült a gyanú, hogy Jézus ismerte az Isten valódi nevét, és amikor kiejtette, övé lett az Isten
hatalma, minden csodát véghezvihetett, még a halottak is feltámadtak, mert a teremtett világ dolgai
engedelmeskedtek neki. Vagyis ő maga így vált Istenné, és ezért kellett meghalnia a keresztfán. A
kiejtett Név megölte őt.
Blog
#526
Elküldve: 2006. 05. 10. 21:16
commands the future.
He, who commands the future
conquers the past.
George Orwell
#527
Elküldve: 2006. 05. 11. 17:53
Raj Tamás ezt írj az egyik levélre válaszként:
"A hagyományos keresztény fordítás pontatlan. Jézus neve a héber Bibliában (az Ószövetségben) egyáltalán nem szerepel. A JHVH istennév – mint már megírtam Önnek – jelentése: Örökkévaló. Három szóból lett kialakítva, ezért nemcsak tilos, de lehetetlen is kiejteni. (A fõpap évente egyszer kiénekelte.)"
#528
Elküldve: 2006. 05. 11. 19:53
Idézet: Solano - Dátum: 2006. ápr. 23., vasárnap - 22:47
Pár hetes post de kérdésem lenne.
#529
Elküldve: 2006. 05. 11. 20:41
Úgy vélem egy lelkésznek, aki nem önmagát állította szolgálatba és nem a saját akaratából lett az, hanem Isten hívta el szolgálatra, annak semmi köze a politikához. Én magam hosszú évek óta nem járok szavazni, határozott álláspontom van a politikáról, éppen ezért nem is veszek részt benne. Azt az energiát, amit a politikába (kéne) fektetnem, azt inkább arra fordítom, hogy ha valaki megkeres és szeretne Istenről hallani, akkor megismertessem vele Isten gondolatait és szándékát.
Azok a lelkészek, akik egyáltalán egy Biblia órán vagy egy prédikáció folyamán csak egyszer is szóba hozzák a politikát, azoknak semmi közük nincs Istenhez, nem hozzá tartoznak. S ezért egyszer hatalmas meglepetésben lesz részük, sajnos.
#530
Elküldve: 2006. 05. 15. 05:52
Idézet
A lelkészünk szokta mondogatni, hogy ha megkínáljuk egy tányér étellel, hogy Ő bizony ennyire finom ételt még nem evett. Nem udvariasságból mondja, otthon is ezt mondja a feleségének, ugyanis ekkora hála van a szívében Isten felé, hogy élhet, ehet és megköszönheti. Számomra is furcsa, néha hasonlít egy színdarabhoz, de neki ez teljesen természetes. Egyszer meghívott magával szórólapokat terjeszteni egy kertesházakkal övezett területre. Térdig lejártuk a lábunkat, elfáradtunk. Mikor végeztünk a Bosnyák téren, meghívott ebédelni a henteshez. Egyszerű sült kolbászt és hurkát kértünk mustárral és friss kenyérrel.
Én korgó gyomorral nekiláttam az evésnek, Ő sem volt kevésbé éhes, de ott az állópultnál, mielőtt beleharapott volna az első falatba lehajtotta a fejét és félhangosan, de hallhatóan hálát adott Istennek, hogy ehet és jóllakhat, valóban kegyelemként élte meg.
A bent lévő emberek mind felénk fordultak és megvetően bámultak, furcsa kettős helyzetben éreztem magam, én is lehajtottam volna a fejem, de lélekben még nem voltam abban az állapotban. Általában súlyos tragédiák után felejti el az ember a száját elhúzni, hogy ez nekem nem kell, nem szeretem. A lelkészünk alapból ilyen állapotban van, számára minden étel, amit kap az az utolsó és egyben a legfinomabb, ha pedig Isten életben hagyja a következőig, akkor azért is nagyon hálás. Egyszerűen nyoma sincs benne a büszkeségnek. Magas fokú empátia van a sértett önérzete helyett. Egyszer durván kivoltam és bosszúból rajta vezettem le, hol van ilyenkor Isten? Kiabáltam vele és megráztam a vállát, nem szólt vissza semmit, megvárta, amíg lehiggadok és utána mondott valamit. Két évet kellett rá várnom, hogy beteljesedjen. Utólag nagyon szégyellem magam az ilyen kirohanásaim miatt, de azt is tudom, hogy nem tudnám Őt értékelni ha nem így történt volna és nem lenne hozzá bizalmam sem.
Én meg mostanában vagyok vele úgy, hogy nem panaszkodom, nem elégedetlenkedem, örülök hogy élek és épségben van a családom minden tagja, egészségesek. Örülök ha a gyerekemmel együtt rajzolhatok akár csak egy órát is, sokszor vagyok türelmetlen, de tanulom értékelni ezeket a pillanatokat és szándékosan helyezek nagyobb hangsúlyt arra ha együtt lehet a család. Évekkel ezelőtt én voltam az az ember, aki hajnaltól késő estig dolgozott és napokig nem beszélgettem egyikkel sem, csak bementem lefeküdni és mire ébredtek már dolgoztam, azzal a címszóval, hogy kell a pénz. Sosem volt többünk annál, mint amennyi mostanában van, hogy rendre bezárom az ajtót és leteszem a munkám ha tehetem.
Tegnap láttam egy dokumentum filmet. Néhány ember pár napig kirekesztett lett a külvilágtól. Sötétben étlen s szomjan. Miután kiszabadultak mindegyik nagyon nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy elmondja a hozzátartozójának mennyire szereti és hogy ezentúl minden másképp lesz, sokat lesznek együtt. Minden bizonnyal őszintén így gondolták és így is tettek, amíg meg nem haltak. Azt szoktam gondolni magamban, hogy mindenkinek szüksége van az életében ilyesmire, hogy lejjebb adjon a büszkeségéből és egyszerűsítsen az értékrendjén, örüljön és hálás legyen ha valaki megkínálja étellel vagy érezze az örömöt a lelkében, hogy járhat a saját lábán és hall, lát, tapinthat, látja nyílni a virágokat, látja ezt a körforgást és rendszert körülöttünk, ami mind azért lett teremtve, hogy bennünket szolgáljon.
Esik ma az eső, ahogy megláttam reggel az ablakból arra gondoltam, hogy nagyon szép látvány, enyhén süt a nap, kicsit vizes a kő és hűvös szellő, rezgő falevelek, tényleg szép látvány, tényleg szép nap, tényleg örülök neki, hogy ezen a mai napon is élhetek, láthatom ahogy ébred a gyermekem és azonnal örül nekem és mosolyog, széttárja a karját és jön.
Valahogy én is ilyen viszonyban szeretnék lenni Istennel, tanulnom kell, mert az emberek szerint ez helytelen lelkiállapot.
Szép napot
#531
Elküldve: 2006. 05. 15. 07:42
Idézet: guga - Dátum: 2006. máj. 11., csütörtök - 20:41
Ez nagyon fontos! Ne te keresd meg őt, hanem ő téged...
Már tele van a hócipőm a térítőkkel, mondom nekik mi a helyzet de fel sem veszik. Rosszabbak mint a biztosítási ügynökök...
#532
Elküldve: 2006. 05. 20. 20:27
Idézet: Zsul - Dátum: 2006. máj. 15., hétfő - 6:42
Már tele van a hócipőm a térítőkkel, mondom nekik mi a helyzet de fel sem veszik. Rosszabbak mint a biztosítási ügynökök...
Ja ezt a Jehova tanui szokták csinálni rendszeresen. Régebben állandóan összefutottam velük. Mindig adtak egy Őrtorony nevű újságot amibe vagy krumplit vagy hagymát pucoltam.
Azért nagyon nem kéne olyan dolgokat leírni, hogy a biblia tiltja a vérátömlesztést meg a vérkészítményeket mert ez nem így van. A vér ivását tiltja és a vérátömlesztés nem azonos a vér ivásával. Aztán meg ott van, hogy egyetlen üdvözítő egyháznak tartják magukat, holott Márk evangéliuma kimondja, hogy aki hisz és megkeresztelkedik üdvözül. Tehát az, hogy ki üdvözül az nem felekezetfüggő.
commands the future.
He, who commands the future
conquers the past.
George Orwell
#533
Elküldve: 2006. 05. 26. 19:33
commands the future.
He, who commands the future
conquers the past.
George Orwell
#534
Elküldve: 2006. 05. 26. 19:43
Idézet: Diablovazze - Dátum: 2006. máj. 11., csütörtök - 18:53
Nem erről van szó. Az emberek azt gondolják, hogy csak a pap/lelkész/vezető álláspontja az igaz még akkor is ha a tények mást mutatnak. Ők azért járnak a misére/istentiszteletre mert üdvözülni akarnak. Ehhez szerintük vezető kell akiben megbízhatnak. Nem gondolják, hogy a vezető pusztán azért van, hogy az üdvözülésükben segítséget nyújtson. Hinni nem hihet helyettük. Az ő bűneiket nem vállalhatja fel (Jézus már megtette). Nem üdvözítheti őket. Helyettük nem fogadhatja el Istent. És ő is ember. Egyáltalán nem tévedhetetlen.
commands the future.
He, who commands the future
conquers the past.
George Orwell
#535
Elküldve: 2006. 05. 27. 10:28
Idézet: Zsul - Dátum: 2006. máj. 11., csütörtök - 18:53
Raj Tamás ezt írj az egyik levélre válaszként:
"A hagyományos keresztény fordítás pontatlan. Jézus neve a héber Bibliában (az Ószövetségben) egyáltalán nem szerepel. A JHVH istennév – mint már megírtam Önnek – jelentése: Örökkévaló. Három szóból lett kialakítva, ezért nemcsak tilos, de lehetetlen is kiejteni. (A fõpap évente egyszer kiénekelte.)"
a jó öreg Raj Tamás
gimiben első évben ő tanított, kevés olyan korrekt - szeretetteljes - csupaszív embert ismerek mint amilyen Ő...
#536
Elküldve: 2006. 05. 27. 11:55
Erről ki mit tud?
#537
Elküldve: 2006. 05. 28. 18:54
Idézet: Diablovazze - Dátum: 2006. máj. 11., csütörtök - 20:53
nem feltétlenül erről van szó szerintem. inkább arról, hogy hiányosak az infók ami alapjén döntést hoznak és emiatt követik lelkészük/papuk álláspontját.. még ha az nincs is alátámasztva rendesen, vagy pedig kamu... vhogy az emberek (én úgy látom hogy főleg a vallásosak, ne vegye senki személyeskedésnek) legalább félig csukva tartják a szemüket és ezért ennyire megvezethetőek...
Idézet: guga - Dátum: 2006. máj. 11., csütörtök - 21:41
nekem ez kissé nagyképűnek hangzik... bárkivel bármikor meg tudom osztani a SAJÁT gondolataimat... de hogy vki másét? Istenét?
Mégmás: a múltkor melóba mentem reggel, mikor leült a buszon mellém egy apáca. elgondolkodtam, neki ugyebár a hivatása és a magánélete is a vallása, a hite... mit csinál napi 24 órában? imádkozik a bűnösök lelki üdvéért??
A test akkor egész ha meztelen."
Daily Calvin and Hobbes Minél pontosabban tervezel, annál keményebben talál el a véletlen.
#538
Elküldve: 2006. 05. 29. 10:47
Idézet: guga - Dátum: 2006. máj. 11., csütörtök - 21:41
Úgy vélem egy lelkésznek, aki nem önmagát állította szolgálatba és nem a saját akaratából lett az, hanem Isten hívta el szolgálatra, annak semmi köze a politikához. Én magam hosszú évek óta nem járok szavazni, határozott álláspontom van a politikáról, éppen ezért nem is veszek részt benne. Azt az energiát, amit a politikába (kéne) fektetnem, azt inkább arra fordítom, hogy ha valaki megkeres és szeretne Istenről hallani, akkor megismertessem vele Isten gondolatait és szándékát.
Azok a lelkészek, akik egyáltalán egy Biblia órán vagy egy prédikáció folyamán csak egyszer is szóba hozzák a politikát, azoknak semmi közük nincs Istenhez, nem hozzá tartoznak. S ezért egyszer hatalmas meglepetésben lesz részük, sajnos.
Sosem fordultam meg sehol, nem ismerek nemhogy koreai, de semmilyen lelkészt s késztetést sem érzek arra, hogy bárkit meg kéne ismertetnem bármivel, sőt, bizonyságtételre sem vagyok kapható. Mint már említettem, a hitem kizárólag Istenre (nevezzük így, jobb név híján) és énrám tartozik. Elég baj, hogy az egyház szerint csak az igaz hívő, aki templomba jár és fizeti az egyházadót. Csak az követi Istent, aki feltétel nélkül beáll a bárányok közé és áhitattal néz a szószékre.
Attól még én is tudok örülni, hogy ma reggel felébredhettem és összemosolyoghattam a fiammal. Sőt ha Isten kegyelmes lett volna, mindkét fiammal összemosolyoghatnék. No de tudjuk, hogy Isten is csak azokat gyepálja, akik nem tettek őellene. Azok, akik másik úton járnak, élnek mint Marci a hevesen és jót röhögnek. Megtehetik, mert ők azok, akik elvetnek minden normát és tanítást és jutalmat kapnak, kárhozat helyett. Itt, ezen a bolygón, ebben az életben, ebben a dimenzióban. Mert most itt vagyunk és súlyos hiba azzal elütni a kérdést, hogy majd a végítéletnél, a feltámadáskor mi lesz. Addig még hány életet kell leélni valakinek nyomorban, szenvedésben, éhinségben, terrorban, gyalázatban?
Bizony sok a kérdés, s a nyájas lelkipásztorok ilyenkor mindig valami homályos litániába kezdenek, amit ki nem állhatok, mert túl sok a szövegben a "majd ha".
Hát ez van.
Szerk.: Mindazonáltal természetesen hálás vagyok mindazért, ami ebben a pillanatban jó az életemben. Mert bár nem igaz a mondás, hogy "ki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli", azért én örülök a kicsinek is, még ha nagyot jelen állás szerint nem érdemlek - ellentmondás. Mert a sok-sok kicsi apró teszi élhetővé az életet, csak nyitott szemmel és szívvel kell járni-kelni a hétköznapokban.
#539
Elküldve: 2006. 05. 29. 10:52
Idézet: blabla* - Dátum: 2006. máj. 28., vasárnap - 19:54
Ööööö akkor most nem azt mondtad amit én?
#540
Elküldve: 2006. 05. 29. 10:54
Idézet: Diablovazze - Dátum: 2006. máj. 29., hétfő - 11:52
Szerintem de.

Súgó
A téma zárva.
















