Idézet: Jahno - Dátum: 2007. okt. 11., csütörtök - 23:04
Itt van, lásd a fentebbi idézetet a weboldalról. Kell a bizonylat, mert együtt érvényes. Pont.
Had válasszam ketté a választ, hiszen itt két dologról van szó, melyet nem szabad egybemosni. Az egyik, hogy azt kell mondjam, hogy az OFE azon állásfoglalása, miszerint a jótállási jegy csak a vásárláskor kapott fizetési bizonylattal együtt érvényes, téves.
Véleményem szerint az egyszerű megfogalmazásból adódik a tévedés. A jótállási jegy érvényessége ugyanis nem függ sem az ellenérték megfizetését igazoló bizonylat meglététől. Nem mellesleg a jótállási jegy érvényességéről, mint olyanról, nincs is értelme beszélni, jótállási kötelezettségvállalás kérdéséről azonban igen. Erről a Korm. rendelet úgy rendelkezik, hogy a jótállási jegy szabálytalan kiállítása, vagy annak a fogyasztó részére történő átadásának elmaradása nem érinti a jótállási kötelezettségvállalás érvénességét.
Az GKM. rendelet szerint a fogyasztói szerződés megkötését bizonyítottnak kell tekinteni, amennyiben a fogyasztó bemutatja az ellenérték megfizetését igazoló bizonylatot. Azonban amennyiben a kereskedő megsérti a bizonylatolás fegyelmet, s így visszás helyzetet teremthet, így ezen vélelmet célszerűbb lenne a jótállási jegyhez kötni.
Tehát az igényérvényesítéshez a jótállási jegyet mindenképp be kell mutatnia a fogyasztónak, azonban az előbb említettek miatt a szerződés megkötését az említett bizonylattal igazolnia kell(het). Had fogalmazzak így, ugyanis a fenn említett vélelemmel ellentétesen foglal állást a korábbi BH 1982/337 is. És mielőtt réginek találnád ezt a határozatot, az új Ptk. koncepciójában is az található, hogy a mindenkori tulajdonos, a jótállást felvállaló kötelezettel szemben érvényesítheti jótállási jogait.
Tehát a tévedés leginkább fogalmazási egyszerűsítésben nyilvánul meg. Valójában - szerintem - ezen vélelemre gondoltak. Ezzel egyébként vannak ellentétes szakvélemények. Én személy szerint kötelező jótállás tekintetében úgy vélem, hogy jótállási jegy bemutatása elegendő.
Ami a válasz másik felét illeti, vagyis, ami az általam elmondottakra vonatkozik, azt kell mondjam, hogy a sorrendiségbe hiba csúszott.
Amikor már ugyanis a fogyasztó az őt második körben megillető jogait kívánja érvényesíteni, és azon megy a tanakodás, hogy mi is volt a vételár, akkor az a helyzet már, hogy az első körben megillető jogainak érvényesítése kapcsán nem merült fel az, hogy a szerződés meg sem köttetett. Tehát a második körben kifogásolni, hogy de kérem, nincs is számla, - vagyis nincs szerződés - az csupán rosszindulat, hiszen akkor korábban mi alapján teljesítették volna az első körben megillető jogokat?
Szerkesztette: Captain Crash 2007. 10. 12. 00:15 -kor
Súgó
A téma zárva.
.
?
