[Fanatic]

Idézet: Omega - Dátum: 2006. júl. 2., vasárnap - 22:02

Olvasgatom a topikot... szóval... van köztetek olyan, akinek gyakran van deja vu-je?

Pulzáló világegyetem? Kitágul, majd magábaroskad, majd újra kitágul és minden megismétlõdik ugyanúgy?

Erre gondolsz?

[Drummaster]

Idézet: Omega - Dátum: 2006. júl. 2., vasárnap - 22:02

Olvasgatom a topikot... szóval... van köztetek olyan, akinek gyakran van deja vu-je?

Nekem szokott. Hol sûrûbben, hol ritkábban. Miért?

[Suicide]

Idézet: Omega - Dátum: 2006. júl. 2., vasárnap - 22:02

Olvasgatom a topikot... szóval... van köztetek olyan, akinek gyakran van deja vu-je?

Nekem volt, de kikezeltettem... 

[Omega]

Én azt gondolom, hogy a világegyetem -mint olyan- véges, örök körforgásban van, pulzál. Minden megújul, mégis ugyanaz marad. Idõutazásban nem hiszek, az ismétlésben igen.

Különben meg engem azért érdekel a jövõ, mert életem hátralevõ részét abban szándékozom eltölteni.

[Drummaster]

Idézet: gxa - Dátum: 2006. júl. 2., vasárnap - 16:32

Az akkréciós korong és az "anyag halálsikolyaként" emlegetett röntgensugárzás kialakulásához nem szükséges, hogy a fekete lyuknak számottevõ perdülete legyen.

Már csak az a kérdés, hogy hogyan értelmezzük a perdületet. Ha az iszonyatos gravitációs teret már a fekete lyuk részeként kezeljük, akkor szvsz nincs teljesen igazad. Ha nem, akkor igen...

Ugyebár a befogott anyagot nem rögtön a középpontra merõlegesen vonzza magához, hanem egyre szûkülõ sugarú spirális pályán. Ahogy szûkül, egyre gyorsabb, míg végül az eseményhorizonthoz közel már fénysebességhez közelít.

[gazdi]

Idézet: Omega - Dátum: 2006. júl. 2., vasárnap - 22:02

Olvasgatom a topikot... szóval... van köztetek olyan, akinek gyakran van deja vu-je?

Nekem mintha már korábban is lett volna.

[gazdi]

Idézet: Drummaster - Dátum: 2006. júl. 3., hétfõ - 7:52

Már csak az a kérdés, hogy hogyan értelmezzük a perdületet. Ha az iszonyatos gravitációs teret már a fekete lyuk részeként kezeljük, akkor szvsz nincs teljesen igazad. Ha nem, akkor igen...

Ugyebár a befogott anyagot nem rögtön a középpontra merõlegesen vonzza magához, hanem egyre szûkülõ sugarú spirális pályán. Ahogy szûkül, egyre gyorsabb, míg végül az eseményhorizonthoz közel már fénysebességhez közelít.

Amit a második bekezdésben (jól) leírtál, ahhoz nem kell forognia a belsõ masszának.

[Omega]

A másik pedig, hogy teljesen biztosan nem tudjuk felfogni azt, ami körülöttünk van. A gondolkodásunk bekorlátolt, minden a relativitás, mindent viszonyítunk és az einsteini fizikán alapozva próbálunk megérteni. Van itt valami körülöttünk, amit fel sem tudunk fogni, mert képtelenek vagyunk elvonatkoztatni.
Talán valaki majd megteszi és megértjük, amit most nem tudunk.

Szerkesztette: Omega 2006. 07. 03. 11:17 -kor

[Drummaster]

Idézet: Omega - Dátum: 2006. júl. 3., hétfõ - 11:54

A másik pedig, hogy teljesen biztosan nem tudjuk felfogni azt, ami körülöttünk van. A gondolkodásunk bekorlátolt, minden a relativitás, mindent viszonyítunk és az einsteini fizikán alapozva próbálunk megérteni. Van itt valami körülöttünk, amit fel sem tudunk fogni, mert képtelenek vagyunkvazze ( ) elvonatkoztatni.
Talán valaki majd megteszi és megértjük, amit most nem tudunk.

Jó meglátás. Kár, hogy igaz is...  :Ð

[Omega]

Idézet: Drummaster - Dátum: 2006. júl. 3., hétfõ - 12:00

Jó meglátás. Kár, hogy igaz is...  :Ð

És még el is írtam. Szerkeszd Te is légyszi. Vagyok => vagyunk.

Szerkesztette: Omega 2006. 07. 03. 11:18 -kor

[Drummaster]

Idézet: Omega - Dátum: 2006. júl. 3., hétfõ - 12:17

És még el is írtam. Szerkeszd Te is légyszi. Vagyok => vagyunk.

Szerkesztve...

[Dorien]

Idézet: gazdi - Dátum: 2006. júl. 3., hétfõ - 9:03

Amit a második bekezdésben (jól) leírtál, ahhoz nem kell forognia a belsõ masszának.

Nem kell, de mégis forog.
A csillagszületés során befogott anyag eredeti jellemzõi alakítják ki a megszületõ csillag és közvetlen környezetének tulajdonságait, így a forgásirányt, perdületet is. A fõsorozatban már nincs számottevõ perdületváltozás, a vörös óriássá fúvódás során csak lokálisan változik a perdület, globálisan nem, a szupernóvarobbanás során a kilökött anyaggal csökken a perdület, az összehúzódás pedig szintén nem jár globális perdületváltozással.

A csillag körüli eredeti tér nem sokat változik a fekete lyukká tömörüléssel, csak a csillag eredeti belseje helyén történik drasztikus változás, az anyag eltûnik, a téridõ pedig az eseményhorizonthoz közeledve a végtelenségig eltorzul.

Szvsz.

[Omega]

Idézet: Drummaster - Dátum: 2006. júl. 3., hétfõ - 12:57

Szerkesztve...

[Omega]

Idézet: Dorien - Dátum: 2006. júl. 3., hétfõ - 13:32

...

Itt jön az az elméletem, hogy vannak olyan fizikai- és nem fizikai tulajdonságok, anyag- és térjellemzõk, amiket nem tudunk felírni képletekkel, illetve nem állnak meg a képletek minden esetben, mert valami hiányzik.
Mi is az a mágnesesség? (Azon kívül, hogy van, vannak hozzá képletek és sok mindent tudunk vele számolni. De mi az? Sûrûbb tömeg vonzza a kevésbé sûrût? Hol van a különbség gravitáció és mágnesesség között?)

[gazdi]

Idézet: Omega - Dátum: 2006. júl. 3., hétfõ - 15:52

Hol van a különbség gravitáció és mágnesesség között?)

Ott, ahol a Standard Model és a GUT között.

[Omega]

Idézet: gazdi - Dátum: 2006. júl. 3., hétfõ - 16:19

Ott, ahol a Standard Model és a GUT között.

Ja kérem... Csakhogy azok a dolgok, amelyekkel itt megpróbáljá(to)k leírni az elképzelése(i)teket a témáról, pont nem zárhatja ki azokat a dolgokat, amik a standard modelben nem szerepelnek.

[Omega]

Ez szigorúan szerintem.
Apukám dolgozott az antigravitációs motoron és az 'örökmozgón', és elméletben pillanatokra összeállt a fejében a hiányzó láncszem. Csak sajnos nem maradt ideje elkapni a pillanatot...

[gxa]

Idézet: Drummaster - Dátum: 2006. júl. 3., hétfõ - 7:52

Már csak az a kérdés, hogy hogyan értelmezzük a perdületet. Ha az iszonyatos gravitációs teret már a fekete lyuk részeként kezeljük, akkor szvsz nincs teljesen igazad. Ha nem, akkor igen...

Ugyebár a befogott anyagot nem rögtön a középpontra merõlegesen vonzza magához, hanem egyre szûkülõ sugarú spirális pályán. Ahogy szûkül, egyre gyorsabb, míg végül az eseményhorizonthoz közel már fénysebességhez közelít.

A perdületet nem lehet kétféleképpen értelmezni, az egy jóldefiniált fizikai mennyiség
Amire gondoltam, az a fekete lyuk és a hozzá tartozó mezõ perdülete. Namost ez kezdetben lehet nyugodtan zérus, attól még keringhet bele spirálozva az akkréciós korong. Az egy más kérdés, hogy természetesen a fekete lyuk kölcsönhat ezzel, tehát felpörög , de ez a hatás nem biztos, hogy jelentõs. A lényeg, hogy az ok-okozati viszonyt ne keverjük

[gxa]

Idézet: Omega - Dátum: 2006. júl. 3., hétfõ - 15:52

Itt jön az az elméletem, hogy vannak olyan fizikai- és nem fizikai tulajdonságok, anyag- és térjellemzõk, amiket nem tudunk felírni képletekkel, illetve nem állnak meg a képletek minden esetben, mert valami hiányzik.
Mi is az a mágnesesség? (Azon kívül, hogy van, vannak hozzá képletek és sok mindent tudunk vele számolni. De mi az? Sûrûbb tömeg vonzza a kevésbé sûrût? Hol van a különbség gravitáció és mágnesesség között?)

Ezzel kozmológiai modellek foglalkoznak. Az einsteini általános relativitáselmélet alapja az, hogy a gravitáció egy geometriai tulajdonságként jelenik meg a téridõben, míg a maxwelli elektrodinamika fizikailag megjelenõ terekkel számol. A kettõt összegyógyítani (Nagy Egyesítés Elmélete) még nem sikerült.
BTW a Maxwell-egyenleteknek pont az volt az egyik nagy eredménye, hogy a mágnességnek egy konzisztens tárgyalását tudta adni.

[Omega]

És vajon mennyire helyes a mágnességnek egy konzisztens tárgyalását adni?
Az einsteini fizika mûködik. A maxvelli?