Idézet: saen - Dátum: 2010. 05. 18. 17:18
Köszi az infokat! Velencei tó tényleg hangulatos, de inkább csak csónakból. Egy zsúfolt betonkockán horgászni azért nem egy nagy feeling...
Valóban nem. Bár volt idő, amikor ott is mindenki megfogta a napi kvótát, nem ritkán 1 óra horgászat alatt.
Manapság már más a helyzet. Szerencse, hogy nekünk van csónakunk. Édesapám fiatalember kora óta a saját csónakján jár horgászni. Akkor még egy fa ladikunk volt, aztán amikor pár éves voltam, akkor saját maga készített egy profi aluminium csónakot. A mai napig azzal járunk be horgászni.
Idézet: saen - Dátum: 2010. 05. 18. 17:18
Az Ezerjó horgásztó tényleg jó volt, idén voltam ott először és úgy néz ki utoljára, sajnos ahogy hallom az esőzések áldozata lett.
Ki(k)től hallottad mindezt?
Elég ellentmondásosak az információk ezzel kapcsolatban. Többen azt írták a net-en, hogy a horgásztó gátja szakadt át (van fent egy film is a móri áradásról, ami ezt támasztja alá), viszont Nagy Csaba azt mondta, hogy a tó feletti halastó gátja szakadt át, aminek köszönhetően - az áradássaé és a vízzel együtt - még halat is kapott az Ezerjó-horgásztó.
Idézet: saen - Dátum: 2010. 05. 18. 17:18
Az apró és zsúfolt tavakat én sem szeretem, de sajna a legtöbb víz a környéken nagyon haltalan. Nem vágyom móri viszonyokra, de én egyre inkább úgy látom, hogy partról esélytelen egy természetes vizen nagyot alkotni.
Ez sajnos így van. Egyébként az apró tavakkal kapcsolatban... a VDE topic-ban írtad válaszul, hogy "azért is bojlival fogsz horgászni Igaron".
Én továbbra is a kukoricát javaslom. Úgy 3-4 alkalommal voltam a tavalyi szezonban (s 2008-ban 1-2 alkalommal) azon a tavon horgászni, s a pellet és bojli totális csődöt mondott. A halőrház melletti tavon horgásztam mindig. Nagyon pici az a horgásztó, majdnem négyzet alakú felülnézetből; egy laza lendítéssel simán át lehet dobni bárhonnan a szembe lévő partra.
Annyira sok hal nincs is benne. A pontyok mérete sem kapitális (5-6 kg-s példányok a nagyobbak benne tudtommal), de van benne csuka és harcsa is. Azokból szoktak fogogatni.
A tapasztalat mindig az volt, hogy ha körbe is ülték a horgászok a tavat, akkor több helyen lehetett 1-1 pontyot fogni, viszont egy társaság "aratott". Éppen az, amelyiknek a szerelékei körül bandáztak a pontyok. Ők jellemzően fogták zsinórban a potykákat, a többiek viszont kapástalanul ültek tőlük jobbra és balra.
Ez a hely egyébként mindig a halőrháztól jobbra, kb. a part középső felén volt, amikor mi horgásztunk. A szereléket a tó közepéig dobták a sporik. A csali kivétel nélkül valamilyen kukorica volt. Vagy fűzött száraz, vagy CUKK üveges, vagy gyárilag elkészített, szilikon előkés Techno kukorica.
A bojlihoz és a pellethez hozzá sem szagolnak a pontyok. Három alkalommal tökéletes idő- és pénzpocsékolás volt részemről is így tenni, a negyedik alkalommal sikerült 1 pontyot fogni, amikor édesapám rábeszélt, s végre lecseréltem a csalit kukoricára. Még a matchbottal sem fogtam semmit, pedig a jónak ígérkező nádas mellé horgásztam csontival. Kapás nélkül úsztam meg. Egyetlen értékelhető kapást a matchboton is a csemegekukorica produkált.
Nem lett meg a hal, mivel aludtam (hajnali kelés, órák óta kapástalanság, déli napsütés, meleg, kényelmes kempingszék... jó altató volt), s amikor felriadtam, s több másodperc alatt magamhoz tértem, akkor eszméltem rá, hogy majdnem teljesen elfeküdt az úszóm.

Bevágtam, de nem akadt már meg. Valószínűleg elkéstem vele.
Mindent összevetve ezen a tavon kár minden minőségi csaliért és/vagy etetőanyagért. Egy egyszerű üveges kukoricával, még etetőanyag használata nélkül is fogod a pontyot, ha arra a helyre tudsz ülni, amellyel szemben, a parttól 20-30 méternyire összetömörültek a pontyok.
Pozitívum, hogy nem drága a horgászjegy. (Tavaly és tavalyelőtt még legalábbis nem volt az.)
(A másik tóról, amelyik távolabb van a halőrháztól, s kicsit hosszabb, nem tudok nyilatkozni, mert azon soha nem horgásztam még.)
Idézet: saen - Dátum: 2010. 05. 18. 17:18
Csurgón pl van bőven hal, de azt a néhány részt ahol partról lehet horgászni, a jobb halak elkerülik. Jó eséllyel így van a többi nagyobb tavon is.
Na, azért a "van bőven hal" kijelentés elég költői túlzás. Sajnos! Én édesapámmal úgy 1986-87-től 1995-ig horgásztam azon a tavon rengeteg alkalommal. Úgy ismertem a jobb helyeket, mint a saját tenyeremet.
Akkoriban a parti horgászok is jellemzően szép zsákmányt tudtak elkönyvelni. Szinte mindig tudtak halat fogni.
Csónakból horgászva viszont 100%-os bizonyossággal tudtuk, hogy a kedvenc helyeinken pontyot fogunk, amikor elindultunk. A kérdés csak az volt, hogy mennyit és mekkorákat. Az akkori felszerelés és a zsinórok miatt sajnos számos szép halat veszítettünk, de sok szépet fogtunk így is.
A legtöbb rekordom nagyon sokáig Fehérvárcsurgóhoz kötődött, de több még a mai napig is. Ott fogtam a legnagyobb kárászt, ezüstkárászt, dévért, sügeret, bodorkát és vörösszárnyú keszeget. Utóbbiakat azóta sem fogtam olyan mennyiségben és átlagsúlyban, mint ott. (A ponty, amur és csukarekordom már a Velencei-tavon és az Ezerjó-tavon megdőlt azóta.)
Soha nem felejtem el, amikor annyi sügérkapásom volt a spiccbotomra, hogy elfogyott a trágyagiliszta, amit magammal vittem. Ezt követően a szendvicsemből kiszedett parízer szeletet csipkedtem méretre, s azzal fogtam őket. Amikor az is elfogyott, akkor az üres, arany színű, csillogó horgot kapták be, amint bedobtam a szereléket. Több száz sügér volt egy-egy bandában egy helyen.
Aztán a rossz vízgazdálkodás és egy rabsicbanda (az egyik akkori halőr - akit a botrány kirobbanását követően elbocsátottak - segítségével) tönkretette a tavat.
Egyik évben a sügerek tűntek el, majd a nagy bodorkák és vörösszárnyú keszegek. Hihetetlen, de egyik évben keszegezés közben is fogtam mindig 10-20-30 sügeret, majd egy évvel később egy darabot sem. Azon a tavon soha többé. Egyet sem.
Ráadásul egy újabb évvel később már csak "babahal" méretű "bodrik" és "pirkák" voltak a tóban. Ősszel lehetett 1-2 nagyobb példányt fogni még pontyozás közben. Emlékszem, egyik alkalommal édesapám 4 darab 0,9-1 kg körüli vörösszárnyút fogott késű ősszel, már hűvös időben. De a nyári csodálatos fogásoknak vége volt.
Állítólag az egyik nagyobb vízlengedés során (amely aztán rendszeres volt) a gáton lévő nagy rácson (ami nem volt sűrű hálóbal védve) temérdek hal úszott le a tóból. Akkoriban a Gajában boldog, boldogtalan kezezte, hálózta, "szüretelte" a Csurgóról leúszott halakat, amelyeket tömegével tudott elejteni.
Nem vagyok halbiológus, de feltételezem, hogy az állandó vízszintingadozás, az elárasztott bokros területek elsorvadása, a sásos, tökleveles részek eltűnése, s ezzel a tó ökoszisztémájának megváltozása is közrejátszhatott abban, hogy a sügerek és a nagy keszegek mintegy "varázsütésre" tűntek el az egyik pillanatról a másikra.
A bokros rész (ma már kímélő terület; nem horgászható) akkor volt a legjobb, amikor először árasztották el. Évekig fű volt az alján, a vízben álló bokrok és fák zöldelltek... Gyönyörű környezetben horgászhattunk.
El tudod képzelni mennyi hal volt ott? S hogy milyen látvány volt, amikor a kristálytiszta vízben 5-10 kg-s pontyok és amurok 20-30 "fős" csapatait láttad a csónakodtól pár méterre elúszni? Vagy amikor reggel beevezve a területre 2 négyzetméterenként lavór méretű túrások jöttek fel, esetleg, amikor egy 20-30 négyzetméteres tökleveles rész folyamatosan hullámzott, mert az aljáról csapatostól legelték a pontyok az élőlényeket?
Szinte minden "leg-leg-leg" élményem Fehérvárcsurgóhoz kötődik.
Ezen a tavon láttam a csónakunk mellett, a vízfelszín alatt komótosan elúszni egy hatalmas harcsát is, amely egy kb 40-50 cm-es süllőt tartott a szájában.
Ezen a tavon láttam a legnagyobb pontytúrást is, amikor egy a bokrokat löködő kapitális ponty a kukorica etetést kezdte "ízlelgetni"... túlzás nélkül öklömnyi buborékokat hozott fel a víz az iszapból. (Sejtheted, hogy nem egy retúr turkált.

Nagyjából egy perccel később a cimborámnak kapása volt azon az etetésen, s a vadonat új, 0,30-as Royal zsinórja, a behúzott féknek köszönhetően ostorcsapás szerű csattanással szakadt el a bokrokon tovairamodó ponty erejétől. Azóta bánom, hogy őt ültettem akkor oda ezzel a "keszegező" felszereléssel - mert akkoriban a bokrok között még a ruszki spiccboton is 0,25-ös damillal keszegeztünk -, a saját 0,50-es Tectan zsinórral felszerelt pontyozó szerelésem helyett. Mondjuk ez a hal szerintem azt is megtépte volna.)
Ezen a tavon láttam a legtöbb balint egy időben rabolni. Egy augusztus végi, késő délutáni időpontban az egész tározó vízének felületén 2-3 méterenként balinok raboltak, ugráltak folyamatosan. Egyszerre! Végig, amerre a szem ellátott. (A balinállományt nem nagyon ritkították a sporik. Hasonlóan a sügérhez és a keszegekhez. A pecások 99%-a csak és kizárólag pontyozott. Ősszel ezeknek a sporiknak egy kis része úszóval csukázott, vagy süllőzött, de akkor is a ponty volt a "favorit".)
Fehérvárcsurgó abban az időszakban az ország egyik (ha nem "A") legjobb horgászvíze volt, rendkívül változatos halfaunával. Nagyjából olyan, mint most Maconka, de meg merem kockáztatni, hogy talán még több hal is volt benne. S a mérete és környezete miatt még inkább természetes víznek hatott.
Ha fentieket, s a tóhoz kötődő egyéb élményeimet elmesélném egy mai horgásznak, talán mem is hinné el.
Sokszor én is azt hiszem, hogy álom volt, amit azon a tavon megéltünk.

Persze valóság volt. Néhány szép fotó még segít felidézni az emlékeket. Sajnos nem elég kép készült!
Hej, ha akkoriban lett volna digitális fényképezőgépem...!!!

S ha ilyen erős zsinórokkal és jó felszerelésekkel horgászhattam volna, mint most...
S ha belegondolok, hogy a mai szemmel nézve már legendás sügér és keszegterítéket soha nem fotóztam le, amikor édesapám noszogatott, mondván neki "ugyaaan, apa... majd legközelebb úgyis fogok még ugyanennyit"...
S ha belegondolok, hogy mit műveltek ezzel a csodálatos horgászvízzel, akkor egyszerre vagyok felháborodott és csalódott.
Ugyanis a sügerek és keszegek eltűnése csak a kezdet volt. Hamarosan kezdett fogyatkozni a ponty is a tóban és az amur is.
Majd amikor 1995 nyarának végén kb. a 15. horgászatunkat úsztuk meg a kedvenc helyeinken
kapás nélkül, akkor döntöttünk úgy, hogy 1996-ra már nem váltunk engedélyt a tóra. Szeptemberben még szép, napos időben megejtettünk egy csónakos csukázást, majd búcsút vettünk a tározótól. Azóta nem horgásztam ott.
Azóta sem lett több hal benne, ráadásul elszaporodtak benne a törpeharcsák...
Sic Transit Gloria Mundi.
Idézet: saen - Dátum: 2010. 05. 18. 17:18
Előbb-utóbb kéne vennem egy csónakot is, de azért az már nem kis kiadás, főleg mivel egy olcsó és lerobbant lélekvesztőben nem érezném magam biztonságban. Majd meglátjuk mit hoz a jövő.
Nem feltétlenül kell manapság vagyonokat fizetni egy jó csónakért. Figyelni kell a hirdetéseket gyakran, s találhatsz jó vételt.
Rossz állapotban lévő csónakot valóban nem szabad vásárolni. Ha egy tanácsot elfogadsz, akkor egy masszív, de könnyű, szegecselt aluminium csónakot vásárolsz. Az a legideálisabb gyakorlati szempontból. Az egyetlen, amit meg kell tanulni, a benne való "közlekedés". Mivel aluminium, zajos.
A műanyag, pláne a facsónak sokkal csendesebb tud lenni, de azokkal csak a gond van. Előbbi gyakran javításra szorul, könnyen sérül (ráadásul ideális formájú, kialakítású műanyag csónakot én még nem láttam). Utóbbival van a legtöbb gond. Még a pácolt is rohad, rendszeresen kezelni kell, amellett 300-400 kg, így egy kisebb csapat haver kell ahhoz, hogy vízre tegyed, majd a szezon végén kivedd a partra.
Az aluminium jó kompromisszum, mert könnyű és erős. Viszont a hegesztett aluminium csónak messziről kerüld el! A hegesztések mentén állandóan szétreped, s befolyik a víz.
Idézet: saen - Dátum: 2010. 05. 18. 17:20
Sok kötést ismerek, de a nevüket nem nagyon. Az biztos, hogy fonottra nekem jobban bejött a Grinner knot, mint a palomar. Monofilon meg kb minden jó, ott nem vettem észre nagy különbséget, de a neveket most is csak azért tudtam, mert rákerestem

Melyik Grinner knot?
Rákerestem a Google segítségével, de az első 4 találat mindegyike kapásból egy másik fajta kötést mutat be ilyen néven.
Szerkesztette: Piftuka 2010. 05. 20. 11:48 -kor