Elküldve: 2007. 12. 30. 19:42
Ez a stabilizátor téma az utóbbi időben módfelett népszerű lett, most már kompaktok garmadájában is fellelhető különféle megoldásokkal.
Mire is jó ez ?
Volt egy srác a közelmúltban, aki látta a pana fz7 televíziós reklámját melyben a taxiban ülő csaj leírja a telszámát egy postit címkére, az ablakhoz szorítja majd a másik kocsiban ülő csórikám lefotózza miközben a taxis nyélgázon kilő a zöld lámpára, és a kép mégis éles lesz. Mit tesz isten, a srác otthon próbálta reprodukálni a szituációt, fogta magát és szobai fényeknél lóbált fz8-ast /utódmodell ugye biztos jobb mint az előd/ majd csodálkozott hogy sehogy sem sül ki belőle nemhogy a szőke csaj telefonszáma de még egy éles kép sem. .) Furcsa, hogy az a kép alakult ki a fogyasztói társadalom egy részében hogy ezek a megoldások csodaszerek.
A nikon, pentax, minolta féle elnevezések a legtalálóbbak, hiszen utalnak a megoldás lényegére, shake reduction, vibration reduction, anti shake - tehát a rendszer bizonyos határokig ki tudja korrigálni a kézremegést, vagyis rövid időn belül pár pici mozdulatot. Egy kilövő taxiból készített éles kép tehát annyira túlzás, mint a pana féle elnevezés. A másik emberke azt hitte, hogy ezzel lehetővé válik több másodperces éjszakai felvételek készítése kézből, és őszinte értetlenséggel élte meg ennek ellenkezőjét.
A legtöbb ilyen megoldásnál fényértékben van megadva a hatékonyság, amit a reciprokszabályból kell elméletben visszaszámolni, de erre a hatékonyságra erős befolyással van az is milyen stabilan tartjuk pl a kamerát, vagyis mekkora és milyen irányú az optikai tengely elmozdulása. Tehát ha van két fényértékes stabilizátorunk, akkor a fókusztávból adodó reciprokszabály szerinti záridőt eloszthatjuk kétszer kettővel, és nagy valószínűséggel éles képet kapunk. Egy mondjuk digit gépre tett 200-as tele esetében 1/300-ad záridő helyett használhatunk kerekítve 1/80-adot.
A különféle gyártók eltérő stabilizációs megoldásokat alkalmaznak, a két csapásirány az optikába épített lencsetag elforgatásával operáló, a másik az érzékelőt mozgató megoldások. Mindegyiknek megvan a maga előnye, utóbbi minden felhelyezett optikával működik, előbbi viszont pl stabilizált keresőképet ad és teljes mértékben az adott optikához van igazítva.