Idézet: Warrior - Dátum: 2009. okt. 13., kedd - 18:07
Nekem anno sb hangkarikkal voltak érdekes perceim (mondjuk megérte, mert miután megszólalt, lett is sikerélmény rendesen - de hegeszteni is akartam szóval a probléma adott volt): a modules.conf-ba belőni a portot, irq-t, dma-t, még pár dolgot.
Ja meg kernelt forgatni make config-gal - na az valóban mazochizmus volt...
Mai linuxok sokat javultak ehhez képest szerintem még a driver-ellátottság területén. Érdemes megnézni az "instabil" kerneleket is, mennyivel több funkció van ott, s azért azok sem dőlnek csak úgy össze.
Anno egy netfilter-t érintő problémát sikerült elhárítani egy netklubban úgy, hogy haver forrást módosított (nem nagy dolog, de azért nekem lehetetlennek tűnt), meg is mutatta, csak a felszínt láttam, akkor nem sokat értettem belőle, de azért az már sikerélmény, ha ilyen szinten beleszól az ember a saját rendszere működésébe.
Aztán közösen csináltunk egy LFS-t, s azután már éreztük, hogy igazi rendszer-rel van dolgunk. Meg az, hogy egy 500 useres netklub csomagszűrője (iptables), +mail szerver, +DNS szerver, +DHCP szerver volt, benne a gépben 4 vagy 5 hálókari, routolás, minden, mindez 256M memóriával, P3-as procival, slackware8-cal, természetsen szigorúan konzolon, GUI nem kellett, mert mire is kellett volna.
Windows alatt erre a feladatra ugyanazon vason akkor egyszerűen nem volt alternatíva. Win2k szerver alatt próbáltuk, de már a 3. hálókarit sem lehetett beizzítani (volt ott rtl8139, smc1255tx, akármi), egyszerűen nem találtunk olyan kombinációt, amikor ne fagyott volna csontra a gép, nem tudjuk, miért. Nyilván biztos meg lehetett volna oldani, csak más alaplappal, stb.
Linux alá meg behánytuk a NIC-eket, oszt ment. Végülis az alaplap kezelte.
Nem vonok le következtetést a fentiekből, csak annyit, hogy ott akkor nekünk bevált, a netklub azóta is így megyen, immár erősebb vassal, s több szolgáltatással természetesen.
Én akkoriban megértettem, hogy a linux valóban nem "otthonra készült" rendszer, a szó általunk is néha vitatott jelentését alapul véve. Hegeszteni kell, fejlődni vele, utánajárni egy rakás dolognak, mindenesetre foglalkozni vele. Én mai napig, ahol linuxot alkalmazunk, amíg lehet, GUI nélkül teszem. Hihetetlenül stabilak, távolról abszolúte konfigolhatóak, fapadosak, minimális szolgáltatások, minimális erőforrásigény valóban, nyilván adott feladatra.
Egyszer megkérdezték, hogy miért nem szeretem a GUI-t, mire azt mondtam: kliensre nem zavar, de szerverre már sok esetben fölösleges, illetve csak "kiegészítő" szerepet tölt be ma is, a konfigurációk zöme végrehajtható shellből is. Amúgy nincs bajom a GUI-val, használom én is, de egyszerűen megtanultam, hogy van, ahol fölösleges, s ezt alkalmazom. Nincs annál egyszerűbb, mint néhány konfigfájlban néhány sort módosítani.
De hogy miért írtam le mindezt a sok hülyeséget, azt ne kérdezd, mert már nem tudom...
Ja, a régi szép időkben én is sokat hegesztettem a linuxot, volt még floppy lemezről rakott slackware is a gépemen, 0.9x-es kernellel. Akkor valamivel jobban kedveltem, mivel valóban nagyon egyszerűen lehetett benne beállítani mindent. A mai GUI alapú disztribeket viszont már nem nagyon tudom követni hogy mit csinálnak belül. Annyira nem hogy Pl. az eee 901-emhez adott xandros-ban képtelen voltam megtalálni hogy hova rakja le az install azokat a fájlokat amikből a menü elemek lesznek a GUI-n. Találtam egy helyet ahol szerkeszteni lehet a GUI menüjét, de azt a következő dpkg -i simán felülcsapja. És nem találtam meg azt ami alapján a rendszer újraépíti azt a fájlt amiben a bejegyzések vannak. Ami a szomorú, az az hogy még a neten sem. Így aztán tettem a helyére pár más oprendszert, volt Mandriva, OpenSuSE, XP, Ubuntu, most épp win7 van - eddig ez a legjobb. De várom az új ubuntut, majd megnézem azt is.

Súgó
A téma zárva.













