[debaj]

Na, pénteken megjött az álat, kicsit megpengettem, mielőtt hazajöttem, egész meggyőző hangja van a dobozból előszedve is. Viszont ha lesz egy kis szabadidőm, beállítgatom normálisan, ezzel kapcsolatban lenne egy kérdésem: a pickupválasztó kapcsoló érezhetően lötyög, bár mintha rugózva lenne a két csavar alatt, de kapcsolgatáskor látni, hogy a csavarfejek is emelkednek egy kicsit. Ez így a jó, és hagyjam békén, vagy inkább húzzam feszesebbre?

[Warrior]

Idézet: debaj - Dátum: 2010. 04. 04. 17:44

Na, pénteken megjött az álat, kicsit megpengettem, mielőtt hazajöttem, egész meggyőző hangja van a dobozból előszedve is. Viszont ha lesz egy kis szabadidőm, beállítgatom normálisan, ezzel kapcsolatban lenne egy kérdésem: a pickupválasztó kapcsoló érezhetően lötyög, bár mintha rugózva lenne a két csavar alatt, de kapcsolgatáskor látni, hogy a csavarfejek is emelkednek egy kicsit. Ez így a jó, és hagyjam békén, vagy inkább húzzam feszesebbre?

Hangzásba nem szól bele. Max. esztétikum, hogy fixálod-e vagy sem. Én rögzíteném - ha lazák azok a csavarok.

Szerkesztette: Warrior 2010. 04. 05. 15:08 -kor

[debaj]

Idézet: Warrior - Dátum: 2010. 04. 05. 16:08

Hangzásba nem szól bele. Max. esztétikum, hogy fixálod-e vagy sem. Én rögzíteném - ha lazák azok a csavarok.

Nem a hangzás miatt kérdeztem, hanem hogy ennek hogy kell állnia? Gondolom, ha nagyon mozog, egy idő után kikezdheti a furatokat, ha meg nagyon szoros, akkor a kapcsoló sérülhet.

[Warrior]

Idézet: debaj - Dátum: 2010. 04. 05. 16:55

Nem a hangzás miatt kérdeztem, hanem hogy ennek hogy kell állnia? Gondolom, ha nagyon mozog, egy idő után kikezdheti a furatokat, ha meg nagyon szoros, akkor a kapcsoló sérülhet.

Á, akkor félreértettem: azt hittem, a kapcsoló egyetlen tokban van, s az lazult meg.

[Satriani]

a kapcsolohoz hozza lehet ferni a gitar hatoldala felol. le kell szedni a kis muanyag fedelet, aztan lehet latni, mi a helyzet. a kapcsolo nem egy tul erzekeny joszag, latatlanban azt mondom, lehet meg huzni a csavarokon.

a beallitas amugy kisse bonyolultabb ennel, azt erdemes szakemberre bizni.

[Tiga]

Idézet: Satriani - Dátum: 2010. 03. 30. 08:05

Akkor most picit irigy vagyok, Luke-ot és a gitárt is nagyon csípem.

...de csak egy nagyon picit, mert tegnap csak vettem egy N2-est.

Gratula!

[debaj]

Idézet: Satriani - Dátum: 2010. 04. 06. 09:52

a beallitas amugy kisse bonyolultabb ennel, azt erdemes szakemberre bizni.

Van "szakember" a szobában, a gitárt is ő hallgatta meg vásárlás előtt Az ő állatai elég szépen szólnak, bábáskodik majd felettem, de szeretnék én is beletanulni

[Tiga]

Uhh, debaj. Tapasztalt, értsd több éve gitározó emberek is inkább hangszerészhez viszik gityójukat beállítani. Teljesen más szakma.

Jó példa pl. Medgyesi (http://www.hangszercenter.hu/), gitározni nem tud, de a hangszerekhez nagyon ért. (az már más, hogy eléggé simlis lett manapság).

Én az Angyal Tivadarhoz szoktam vinni az új gityókat, ha éppen nem tudom beállítani otthon, de Megyónál is járt pár hangszerem.

Szerkesztette: Tiga 2010. 04. 06. 14:00 -kor

[Satriani]

Idézet: Tiga - Dátum: 2010. 04. 06. 14:58

...Tapasztalt, értsd több éve gitározó emberek is inkább hangszerészhez viszik gityójukat beállítani. Teljesen más szakma...

Így van, főleg egy új gitár nyűgös ilyen szempontból. Lehet, hogy nem pontosak az oktávok, a húrláb biztos, hogy nincs jól beállítva, nem beszélve arról, hogy amint az olcsó gyári (8-as ) húrkészletet lecseréli az ember egy rendesebbre, a nyakat is azonnal korrigálni kell. Ezt persze ki lehet tanulgatni, de nem biztos, hogy érdemes kísérletezni. A 30 rongyos kínaim nyakát a 15-20 éves gitáros tapasztalatom birtokában elállítgattam én otthon, a rendes hangszereimhez nem nagyon merek komolyabban hozzányúlni. Az N2 pl. hamar megy a Vintage 52-be, annyira szar a húrláb, hogy fölösleges lenne szétszednem, úgysem tudom beállítani.

[Warrior]

Idézet: Satriani - Dátum: 2010. 04. 06. 15:30

Így van, főleg egy új gitár nyűgös ilyen szempontból. Lehet, hogy nem pontosak az oktávok, a húrláb biztos, hogy nincs jól beállítva, nem beszélve arról, hogy amint az olcsó gyári (8-as ) húrkészletet lecseréli az ember egy rendesebbre, a nyakat is azonnal korrigálni kell. Ezt persze ki lehet tanulgatni, de nem biztos, hogy érdemes kísérletezni. A 30 rongyos kínaim nyakát a 15-20 éves gitáros tapasztalatom birtokában elállítgattam én otthon, a rendes hangszereimhez nem nagyon merek komolyabban hozzányúlni. Az N2 pl. hamar megy a Vintage 52-be, annyira szar a húrláb, hogy fölösleges lenne szétszednem, úgysem tudom beállítani.

A húrlábon az alátámasztás "távolságát", azaz a hatásos húrhosszt lehet állítgatni kismértékben. Én is kínlódtam már 1 ideig ezzel, nem tudom, nekem azt mondták, hogy oktávot, ill. 12. bundon üveget kell fogni (ez ugyanis az üres húr oktávja), s azt összevetni az üresen pendített húrral, aztán ehhez mérten változtatni a távolságot: ha a "lefogott" oktáv magasabb, mint az üveg, akkor a húr "túl rövid". remélem jól gondolom, de mindenesetre, ha lefogja az ember, hallható. Persze finoman beállítani nem ugyanaz. Asszem állítok én is ma este (Hohner Rockwood LX-90, Strat-utánzat). Hangolni meg torzítóval szokok, szerintem (persze ha pontos a hangszer) könnyebb kihallani a kis "eltéréseket" (kvintet/kvartot kell fogni természetesen), főleg, ha nincs hangológép, de van torzító... Ill. javasolták anno, hogy kezdeti felhangolás után játsszak bátran, néhány akkord után úgyis kihallani majd, min kell lazítani/húzni. Voltam olyan koncerten (szabadtéri volt), ahol rendesen hamisan szólt már a gitár, gitáros nem nagyon figyelt oda, csak fogta a témát. Nem csak nekem szúrta a fülem.

ps.: ha meg a bundozás pontatlan (főként ha nem csak az oktávnál), akkor lehet cumizni bőven a húrlábaknál.

Szerkesztette: Warrior 2010. 04. 06. 19:19 -kor

[Satriani]

Hangolni szerintem tisztán sokkal hatékonyabban lehet, mint bármilyen módon effektezett hanggal. Lehet, hogy azért van, mert akusztikuson kezdtem, fene tudja.

Ha a bundozás pontatlan, akkor azt a gitárt nem szabadott volna megvenni... Ha egy gitárnak gyenge a fája, akkor nem lesz sustain, nem lesz teste a hangnak, ergo többet kell pengetni, ill. effektekkel kell pótolni a hangját. Ha egy gitárnak kényelmetlen a nyaka, többet kell vele küzdeni. Ha egy gitárnak recsegnek a potméterei, akkor játék közben nem szabad hozzájuk nyúlni. Szinte minden defekttel együtt lehet élni, legalábbis egyik sem ok arra, hogy felgyújtsuk a hangszert. De ha a gitár nem tartja a hangolást, vagy pontatlan, akkor zenélésre gyakorlatilag használhatatlan.

[debaj]

Akkor a beállítást inkább hanyagolom, majd megmutatom a bótosnak, ha valami gond lenne vele. Viszont tegnap kibogarásztam, hogyan lehet "sima" billentyűzetről vezérelni a Guitar Riget, úgyhogy máris spóroltam egy pedált.

[Satriani]

A bótos egyben hangszerész is?

Őket fenntartások nélkül merem ajánlani: http://www.vintage52.hu/

[debaj]

Idézet: Satriani - Dátum: 2010. 04. 07. 10:26

A bótos egyben hangszerész is?

Nemtom, hosszú haja vót

Viccet félretéve, oda szól a garancia, inkább ők nyúljanak hozzá, csak megvan a megfelelő ismeretsége.

[Warrior]

Idézet: Satriani - Dátum: 2010. 04. 07. 00:37

... De ha a gitár nem tartja a hangolást, vagy pontatlan, akkor zenélésre gyakorlatilag használhatatlan.

Nekem van egy kis tremoló-lehetőség, csak leengedésre természetesen (a floyd rose-tól (többen csak "satu"-nak hívják) messze állok még anyagilag)...
De sajnos ha már egy egész hangnyit leengedek vele párszor, elhangolódik a gitár. Aztán több vele a macera, meg nem vagyok olyan játékos, aki gyakran "tremolózna" (persze vibrato minden további nélkül, a bundok hadd kopjanak), úgyhogy nincs használva, kar sincs benne, valahol elhánytam. De néha 1 kis Shadows-hoz jól jön...

ps.: amúgy amióta ez a téma megindult, ismét gitározgatok, ha időm engedi.

ps/2.: meg kérdeznélek Benneteket, szoktatok-e skálázni, ill. ha igen, melyik skála a legszimpatikusabb, ill. a "legismertebb" (mármint konkrétan a fogólapon is gondolom), ill. a legtöbbször használt. Nekem az V. fekvésben az A-moll (C-dúr). Sajnos túlságosan is megszoktam, az első pillanattól skálázok, s jó lett volna tanulni másikat is, mert nehéz "kitörni" belőe, ha improvizál az ember, kell 1 idő ahhoz, hogy a kéz "(f)elszabaduljon".

Majd délután bepötyögöm a Little Wing-et (nem az eredetit, hanem szegény Stevie Ray Vaughan előadását, az könnyebb nekem). Jó az a nosztalgia, már rég elszoktam ettől. Skálázgatás, miegymás, jó ismét pengetni. Bocsi ha ide ömlengtem.

Szerkesztette: Warrior 2010. 04. 07. 12:59 -kor

[Satriani]

Idézet: Warrior - Dátum: 2010. 04. 07. 13:38

De sajnos ha már egy egész hangnyit leengedek vele párszor, elhangolódik a gitár.

...melyik skála a legszimpatikusabb, ill. a "legismertebb" (mármint konkrétan a fogólapon is gondolom), ill. a legtöbbször használt.

Ez egy satu nélküli tremolónál teljesen normális, egy sokszázezres Stratocaster is hajlamos rá. Ettől még lehet jó a gitár. Viszont ha tremolóhasználat nélkül sem lehet behangolni, az gáz.

Jajj, ilyen nincs. Azt kell használni, ami éppen oda illik. Gyakorláshoz pedig neki kell ülni, és a modális skálákat oda-vissza beverni, nehogy megszokja az ember valamelyiket. Nem szabad, hogy bármelyik fekvést előnyben részesítsd alapesetben az összes többinél - persze van olyan helyzet, hogy az egyik fekvés jobban kiadja a kívánt hangokat, de ezt a játszandó zene kell, hogy meghatározza, nem pedig a gitáros kénye-kedve. Uccuneki, modális skálákat gyakorolni orrvérzésig!

[Warrior]

Idézet: Satriani - Dátum: 2010. 04. 07. 16:15

... Uccuneki, modális skálákat gyakorolni orrvérzésig!

Megyek is...

Kérdésem úgy értettem, hogy van-e kimondottan olyan skála esetleg, amit ti jobban megszoktatok. Mert attól még, hogy egy skálát lepörget az ember, nem feltétlen "érzi" a hangjait, jó ideig kell játszani benne (nekem legalábbis, bár fafejem van).

A fenti dúr/moll/bluest szoktam meg, persze magasabb fekvésekben is, de ugyanazt a skálát, tehát transzponálva. Mondjuk a 12. bund után már elég szorosak a térközök...

Ahogy írod, úgy gyakoroltam ezt a skálát (V. fekvésben a CDEFGAH hangokkal), hogy minden fekvésben egyesével felfelé, majd lefelé. Aztán 1 fekvéssel fentebb, végig a nyakon, utána visszafelé. Pár percbe beletelik, bemelegítésnek nem rossz. Néha hibázok természetesen, de nagyjából folyékony, pengető kéz persze végig fel-le mozog. Sőt, variálom is, hogy el ne vesszek, hanem természetes legyen a pengetés: nem lefelé kezdem, hanem felfelé. Először szokatlan, de a kéz hamar rááll, aztán szinte mindegy, merre kezdem, nem akadok meg. Évekig NEM váltott irányba pengettem, aztán megmutatták, hogy az úgy jó. Már ennek is jópár éve, de nem bántam meg.
Szóval másodpercenként 5-6 hangot sikerül fogni nagyjából folyamatosan, így haladva a skálán fel-majd le, aztán az egészet egy bunddal fentebb tolva, végig a gitár nyakán, a 18. bundig (ami az I. ujjat illeti).

Mostanában kezdek gyakorolni más skálát is, pl. a jónt. Számomra az szokatlan főleg, hogy nem csak 4, hanem már 5 bundot is "át kell fogni" sokszor. De tény s való (ahogy Malmsteen is mondta anno): csakis így lehet megszabadulni a "box-skálák geometriai kötöttségeitől". Szóval kezdem a skálatudásomat picit "szélesíteni". De zavar, hogy ha improvizálni kell (ami a kedvencem), akkor a kezem visszatér a jól megszokott kerékvágásba...

Szerkesztette: Warrior 2010. 04. 07. 19:19 -kor

[Satriani]

Idézet: Warrior - Dátum: 2010. 04. 07. 20:17

Kérdésem úgy értettem, hogy van-e kimondottan olyan skála esetleg, amit ti jobban megszoktatok.

Én is így értettem. Akkor fogsz tudni megszabadulni a szokásos skáládtól, ha tudatosan gyakorolsz sokfélét. De ez elsősorban arra jó, hogy ha használni is kell, akkor elő tudd venni őket.

Malmsteen kijelentése - bár igaz - mondjuk tőle kicsit furcsa, mert 1. ő nem nagyon tud improvizálni 2. teljesen azon kliséi rabja, amiket ezer éve megtanult.

Az improvizáció Malmsteen szerint az, hogy előre meg nem írt dolgokat találomra játszik egy meghatározott hangnemben. Ez nem improvizáció, hanem jammelés. Az improvizálás sokkal tudatosabb tevékenység annál, minthogy figyeljük a hangnemet, és próbálunk abban maradni, közben minél több hangot játszani egy másodperc alatt. Jammelni sokan tudnak, improvizálni azok, akik megtanulták.

Youtube-on rákerestem az improvizációra, az első találat egy baromság, a második találat viszont csodás:

Egyik kedvencem:



Ebben semmi megírt nincs, egyszerűen tudja a pali, mit akar játszani.

[Warrior]

Idézet: Satriani - Dátum: 2010. 04. 07. 20:48

... Jammelni sokan tudnak, improvizálni azok, akik megtanulták.
...

Értem mire gondolsz a jammelés - improvizáció estében.

Én úgy fogalmaznék, hogy jammelni bárki jammelhet, idővel gyorsul a kéz, mechanikussá válik. De szerintem improvizálni nem lehet csak úgy megtanulni, ahhoz tehetség kell, mintha az ember az ujjaival gondolkodna. Szóval ahhoz, hogy folyamatosan kreatív dallamot tudjon "pötyögni". Szóval ahhoz, hogy "jól" improvizálj, érezned kell magát a zenét is, nem csak a hangszert.

Azért Malmnak vannak jó barokkos beütései, bár a bontás kétségkívül nem az ő műfaja, valóban a sebessége az ami lenyűgöző, s az ehhez tartozó precizitása (pl. Joe Stump játszik néha hasonló stílust, de nem olyan precíz). Ezek fríg-mániákusok.

De tényleg gyakorta hallani ugyanazokat a "riff"-eket tőlük. Ezt veszem én is sajnos észre, keveset gyakorlom mostanában; a kezem ismétel. Ez még önmagában nem baj, de addig kell csinálni, amíg "kinyílik a tér", ha szabad így fogalmazni, nem szabad az embernek "leragadnia".

ps.: a többi skálák dolgában nekem az első játékosok, akiket megismertem, épp Satriani meg Vai voltak, a szokatlan hangzással (duplatekercses, humbucking pickupok), effektekkel, sokféle skálákkal.

Szerkesztette: Warrior 2010. 04. 08. 07:49 -kor

[Raynes]

Ez nem azon múlik, ki milyen skálákat szokott meg. Sokat kell zenélni, gyakorolni, sokféle skálával, többféle stílusban. Nem szabad leragadni 1-2 sablonnál, mert kötöttség alakul ki.

A jammelés nem feltétlenül improvizálás. Utóbbi tágabb kategória. A zenetanáraim azt mondták, hogy a jó improvizáláshoz nem annyira a kézügyesség, mint inkább mindenre kiterjedő zenei ismeretek kellenek, és jó esetben kb. 20 évnyi tanulás szükséges egy színvonalas (azaz komolyzene/jazz szintű) improvizációhoz. Persze ettől még zenei érzék, esetleg ötlet sem árt hozzá. Profi zenészeknek van ennyi idejük, amatőröknek (akik civil foglalkozásból élnek) majdnem esélytelen, hacsak nincs kiemelkedő tehetségük, amivel a mérhetetlen tudást "érzékkel" kiváltják.