[Warrior]

Azért hoztam fel a skála-témát, mert egy rakás amatőr zenekart hallok, sok megjelent albummal, ahol pl. 10 szám van, s egyikben sincs 1 deka szóló sem. Hát nem tudom, lehet, hogy maradi vagyok, de én nem tudnék egy albumot fullra szóló nélkül elképzelni.

[Satriani]

Idézet: Wile E - Dátum: 2010. 04. 08. 12:51

A zenetanáraim azt mondták, hogy a jó improvizáláshoz nem annyira a kézügyesség, mint inkább mindenre kiterjedő zenei ismeretek kellenek...

Eddig tökéletes.

Idézet: Wile E - Dátum: 2010. 04. 08. 12:51

...és jó esetben kb. 20 évnyi tanulás szükséges egy színvonalas (azaz komolyzene/jazz szintű) improvizációhoz.

Ebben két hiba van:
- nagyon ügyes srácok vannak, akik 25-30 éves korukra érett, nívós improvizációkkal állnak elő. Persze, ehhez kell némi idő, de ami a legfontosabb, az a (zenekari) gyakorlat, a (koncert)rutin.
- Komolyzenében jellemzően nincs improvizáció! A komolyzenész kottából játszik, nem tud improvizálni (és nem is kell neki tudni). Improvizálás jazzben van, illetve más megközelítésben rockban.

[Satriani]

Idézet: Warrior - Dátum: 2010. 04. 08. 08:47

...De szerintem improvizálni nem lehet csak úgy megtanulni, ahhoz tehetség kell, mintha az ember az ujjaival gondolkodna...

Szerencsére tévedsz. Az improvizálás tanulható folyamat, sőt, ez az egyetlen módja az elsajátításának. Nyilván kell hozzá némi tehetség és kreativitás, de a lényeg a tudatosságban van. Mint a matek, az improvizálás is egy szabályokkal bíró folyamat, amit ha elsajátítasz, és megfelelő rutinra teszel szert benne, akkor menni fog, és kész.

[debaj]

Még két kérdés, ha még nem kívántok a shaft of the tree of death

1. Az normális, hogy egy hét használat után a (gyári) húrokon kezd előtűnni a rezes árnyalat, holott mosott kézzel nyúlok a hangszerhez, és elpakolás előtt el is törölgetem rendesen? Az otthoni gitáron D'Addario húrok vannak, azon nem találkoztam ilyennel, pedig nem nagyon foglalkoztam a tisztán tartásával, meg azok a húrok már vagy négy-öt éve rajta vannak. Előbb-utóbb veszek egy új készletet, de amíg megszokom a gitárt, inkább a gyári húrt nyüstölném, amíg lehet.
2. A mély E húron, ha kicsit erőteljesebben nyomom le a húrt (nem nyújtom, meg ilyenek), akkor fülre és hangológép szerint is valamivel magasabb hangot ad ki, mintha csak finoman nyomom le, hogy már épp ne zörögjön. Ahogy méregettem, a magasabb bundokon nagyobb az eltérés. Ez beállítási hiba, húrhiba, vagy én nyomkodom túl agresszíven a húrt? Elég zavaró tud lenni, főleg torzítatlan akkordokba rak bele egy kis bizonytalanságot. A többi húron nem csinálja, vagy legalábbis nem feltűnően, viszont a gyári E húr elég vastag a többihez képest.

(Érdekes, hogy amíg csak a lepukkant Jolanát nyúztam, fel se merült bennem ennyi kérdés, csak pengettem vígan, ha meg pattant a húr, kicseréltem. Még tokja se volt, ahhoz képest egész jól bírta )

Szerkesztette: debaj 2010. 04. 08. 15:27 -kor

[Satriani]

1. Gyári húrok sokszor hulladékok, nem kell rajta csodálkozni, ha nem jók. Meg sem lehet tippelni, mennyi ideig lógott a gitár a boltban velük, miközben lehet, hogy hozzá sem értek. Ha gáz, le kell cserélni.
2. Egy gyenge húrnál ez normális, hogy erősebben jelentkezik - amúgy teljesen elfogadható jelenségről van szó, a legjobban beállított gitárnál is előfordul ilyen. Ha a mostani hangszernek magasabbak a bundjai, mint a Jolanának, persze, hogy feltűnik. Egyszerű fizika, gondolj bele. Az enyémeim közül az Ibaneznek pici bundjai vannak, és érzékeny a tremolója, alig érezhető a dolog, a Washburnnek jumbo bundjai és balta finomságú hídja van, ott jobban jelentkezik ugyanez. Tanulj meg ezzel élni... Amúgy - főleg vékony húrokon - nagyon finom vibratót is lehet így csinálni, szóval nem teljesen haszontalan dologról van szó.

[debaj]

Akkor az lesz, hogy veszek egy készlet húrt, a mostanit meg használom, amíg el nem érik. Megnyugtató, hogy nem a hangszer a hibás.

[Satriani]

Index fórumról:

"Nekem lóg egy gitár medál a nyakamban, tip top kidolgozott az utolsó részletig, szüleimtől kaptam ugy 12-13 éve, anyám ellopta valamelyik újságomat és találomra kivalasztott egy gitárt és megcsináltatta az ékszerésszel.

Egy N4 -est

Fordított a feje a medálnak is ahogy kell, avatott szem egyből kiszúrja. "



Mekkora királyság.

[Warrior]

Idézet: debaj - Dátum: 2010. 04. 08. 16:25

Még két kérdés, ha még nem kívántok a shaft of the tree of death

1. Az normális, hogy egy hét használat után a (gyári) húrokon kezd előtűnni a rezes árnyalat, holott mosott kézzel nyúlok a hangszerhez, és elpakolás előtt el is törölgetem rendesen? Az otthoni gitáron D'Addario húrok vannak, azon nem találkoztam ilyennel, pedig nem nagyon foglalkoztam a tisztán tartásával, meg azok a húrok már vagy négy-öt éve rajta vannak. Előbb-utóbb veszek egy új készletet, de amíg megszokom a gitárt, inkább a gyári húrt nyüstölném, amíg lehet.
2. A mély E húron, ha kicsit erőteljesebben nyomom le a húrt (nem nyújtom, meg ilyenek), akkor fülre és hangológép szerint is valamivel magasabb hangot ad ki, mintha csak finoman nyomom le, hogy már épp ne zörögjön. Ahogy méregettem, a magasabb bundokon nagyobb az eltérés. Ez beállítási hiba, húrhiba, vagy én nyomkodom túl agresszíven a húrt? Elég zavaró tud lenni, főleg torzítatlan akkordokba rak bele egy kis bizonytalanságot. A többi húron nem csinálja, vagy legalábbis nem feltűnően, viszont a gyári E húr elég vastag a többihez képest.

(Érdekes, hogy amíg csak a lepukkant Jolanát nyúztam, fel se merült bennem ennyi kérdés, csak pengettem vígan, ha meg pattant a húr, kicseréltem. Még tokja se volt, ahhoz képest egész jól bírta )

A jolana az jolana. jó volt az anno bizony.

A vadiúj húrok szépen csengenek, max. pár hét után "tompul" a hangjuk, ez normális. Szerintem korrózió áll a dolog mögött, na nem úgy, hogy berozsdál, hisz acél... De ha nem használod, akkor is "tompul" a hangja, lágyul. Ja meg a kéz hiába tiszta, attól még "szennyezi" a húrt, hisz fogni kell.
Az erősebben nyomásra hajlítás ahogy Satriani kolléga is írta, fizika. Sőt, ha lejjebb hangolod a húrt, még jobban fog "hajlani".

[Coppermine]

Idézet: Satriani - Dátum: 2010. 04. 08. 13:09

- Komolyzenében jellemzően nincs improvizáció! A komolyzenész kottából játszik, nem tud improvizálni (és nem is kell neki tudni). Improvizálás jazzben van, illetve más megközelítésben rockban.

ezzel kicsit vitatkoznék - mint 8 év komolyzenei háttérrel rendelkező szakbarbár

sokszor előfordult, hogy zenei darabot amit akár nagytermes, akár vizsgás koncerten elő kellett adni, bizony az ember elhibázta,vagy kiesett egy-egy rész. na ilyenkor jött elő az, hogy az ember mennyire érzi a hangszert, és mennyire kreatív. mert ott bizony improvizálni kellett, és nem is kicsit. mondhatni addig, amig be nem villant a következő ütem/rész, ahonnan folytatni lehetett tovább az "eredeti" művet. és ez nem egyszer fordult elő, sem velem, sem másokkal. Láttam olyan zongorás koncertet is, ahol a mellette ülő lapozó elfelejtett lapozni és a srác nyomta tovább vagy fél percig, mire a tanárának leesett - ebből persze mi nem vettünk észre semmit, mert a srác addig imprózott. csak utólag mondta, hogy adott résztől ő már csak tolta, ami jött neki

szerintem ehhez tehettség kell. van aki szabadon tudja ereszteni a gondolatait, amit az ujjai közvetítenek le a hangszeren, van aki nem. nem lehet előre gondolkozni egy impró során, egy jó improvizatív képességű zenész sosem tudja, hogy mi a következő ütem.
valamilyen szinten erre születni kell. persze meg lehet tanulni egy bizonyos fokig, de utána már kevés a tanulás, ha nem párosul vele tehettség.

-C0pp3rM!n3-

[Satriani]

Dehát cimbora, ez nem improvizáció, hanem válságkezelés...

[Coppermine]

Idézet: Satriani - Dátum: 2010. 04. 10. 16:54

Dehát cimbora, ez nem improvizáció, hanem válságkezelés...

de attól még improvizálsz

-C0pp3rM!n3-

[Warrior]

Nem kötődik az improvizációhoz, inkább a zenei elmélet ismerete, zenei "képzettség" fogalmához:

Szerintem számít, ha az ember ért a klasszikus műfajhoz. A skálák sokfélék, bonyolultabbak a szólamok, sokszor szokatlan pl. a blues-on nevelkedett gitárosok számára. Nem azt mondom, hogy kötelező, de szerintem a zene valahol mégiscsak ott kezdődött, aki picit is megismeri, "jobb" alapot szerez ezáltal.

Erre példaként láttam olyan gitárost, aki egész jól játszott, s gyakorlatilag nulla elméleti tudása volt. Lefogni sokmindent le tudott, de megmutatni, hogy mi milyen hangokból áll, vagy mi az a terc, már nem nagyon ment neki. Amúgy nincs ezzel önmagában semmi gond, hiszen a zenei szeretete az, ami élteti a zenészt, szóval mindegy, ha élvezi amit csinál, akkor OK, s ez független bármiféle elméleti tudástól.

Az a véleményem, hogy a zenénk mögött húzódó elmélet minél jobb ismerete bizony csakis segít abban, hogy elmélyítsük a mondanivalónkat - nem haszontalan. Persze ettől nem kell elméleti fejtegetésekbe bonyolódni, nem szabad túlzásba vinni, csak azt gondolom, nem árt, ha tudjuk, mit is játszunk néha-néha.

[Satriani]

Idézet: Coppermine - Dátum: 2010. 04. 10. 21:38

de attól még improvizálsz

Sokszínű a nyelv... Improvizálsz, mint az a szerencsétlen, akinek a második defektje van aznap, és a pótkereket már értelemszerűen felhasználta. (Nekem volt ilyen. ) De ez nem improvizáció, hanem "csináljunk valamit, mert muszáj". Az improvizálás ettől tartalmasabb, egyáltalán nem ösztönös, hanem tudatos tevékenység, és ami nagyon fontos, nem a szükség szüli.

[Warrior]

És mi a véleményetek a bontott játékról?

Chet Atkins:

ill. nagy barátja, Tommy Emmanuel:

[Satriani]

A fingerstyle a rockgitározástól annyira távol áll, mintha egy másik hangszer lenne. Az említett két úr zseniális, technikailag mindenképp, és zenélni is tudnak, ráadásul Tommy mester élőben is hatalmas élmény, ha tudok, mindig elmegyek a koncertjeire. Van tőle 2 DVD-m, az egyik egy oktatóvideó, abban magyarázza, hogy kell elkezdeni a gyakorlást. Kb. ezt mondja: "...és ezt a gyakorlatot csináld éjjel-nappal. Ha elhagy a feleséged és a kutyád, nem ismernek meg a szomszédok, már a fene se hív fel, addigra valószínűleg menni fog" Ez ilyen... A független basszushoz rengeteg gyakorlás kell, ha valaki meg akarja tanulni, jobban teszi, ha még ma hozzálát. Csoda dolgokat ki lehet belőle hozni.

[Warrior]

Idézet: Satriani - Dátum: 2010. 04. 12. 08:23

A fingerstyle a rockgitározástól annyira távol áll, mintha egy másik hangszer lenne. Az említett két úr zseniális, technikailag mindenképp, és zenélni is tudnak, ráadásul Tommy mester élőben is hatalmas élmény, ha tudok, mindig elmegyek a koncertjeire. Van tőle 2 DVD-m, az egyik egy oktatóvideó, abban magyarázza, hogy kell elkezdeni a gyakorlást. Kb. ezt mondja: "...és ezt a gyakorlatot csináld éjjel-nappal. Ha elhagy a feleséged és a kutyád, nem ismernek meg a szomszédok, már a fene se hív fel, addigra valószínűleg menni fog" Ez ilyen... A független basszushoz rengeteg gyakorlás kell, ha valaki meg akarja tanulni, jobban teszi, ha még ma hozzálát. Csoda dolgokat ki lehet belőle hozni.

Ja, nem is a rock miatt, csak eszembe jutott az előadó személye.

Bontottat én is gyakoroltam picit anno, de sajnos kevés infó és kedv miatt inkább maradtam a szóló mellett. A basszus (hüvelykujj) függetlenítése valóban nem könnyű feladat, s ahogy írod, a hangzás már akkor is kárpótol minket érte, amikor még csak pár hangot tudunk játszani, mert full zenét csinál ezzel az ember. Én anno (reklám no) a Muszty-Dobay G.Iskoláján "nőttem fel", ott volt 1-2 bontott dal, nem is a 4 ujjasok, hanem a "3 ujjasok" jöttek be jobban.

S tényleg igaz: aki még nem játszott 3 ujjast, annak a legegyszerűbb bontásokba is beletörnek az ujjai eleinte. Cseppet gyakorlok ilyesmit is, mostanában több időm maradt, s pl. gitárra megy...

[Raynes]

Sok kétbalkezes, he. Nekem meg a bontott fekszik több, mint egy évtizedes klasszikus gitározás után A bontottban nem csak a hüvelykujj függetlenítése a nehéz, hanem az összes ujj egyensúlyban tartása, főleg a gyűrűsujj stabilizálása (függetlenítése a középső ujjtól), nehogy lódobogásszerűen összekapja valaki a bontást, aminek szép egyenletesnek kell lennie. Flamencoban még a kisujjat is bevetik, annak a kigyakorlása kész gyötrelem lehet.

Ennek kárára én meg a pengetővel nem bánok olyan profin, de míg nyomtam a zipart, a vége felé kezdtem vele tűrhető szintet megütni. Annak is megvannak a maga trükkös nehézségei (fel/le kombinálása, húrváltások, le-le-le erőltetése bonyolult riffekben). De összességében sokkal könnyebb pengetővel gitározni.

[Satriani]

Idézet: Wile E - Dátum: 2010. 04. 12. 09:08

...Nekem meg a bontott fekszik több, mint egy évtizedes klasszikus gitározás után ...

Úgy könnyű.

A pengetővel való gitározásnak is megvannak a szépségei. Ha annyit mondok, hogy Malmsteen, Steve Morse és Gambale...

[Satriani]

Olvasnivaló: http://hificity.hu/cikk.php?ident=6832

[Raynes]

Kiváló cikk! Szinte ittam a szavait, annyira egyetértettem vele. Látszik, a szerző gitározott már egy csöppet. Mindenkinek ajánlom olvasásra, akit kicsit is komolyabban érdekel a gitár(ozás/-zene).

Persze voltak részek, amelyek nem helytállóak. Néhány példa:

Idézet: cikk

a fiatalság zenéje egyre inkább durva, erőszakos lett

Erős csúsztatás. Azt sugallja, hogy a fiatalok zenéje csak erőszakos lehet. Pedig nem feltétlenül.

Idézet: cikk

Aki valaha játszott torzított gitáron, jól tudja, hogy akkordokat nem lehet rajta játszani, legfeljebb kvint és kvart hangközöket illetve dallamokat.

Nem azt mondom, hogy nincs benne némi igazság, de lehet azon akkordozni is. Csak nem feltétlenül jelenti nonstop 6 húr oda-vissza szánását.

Idézet: cikk

Mióta Michael Hedges meghalt, azóta az általa kitalált húrokat ütögető (tapping), csapkodós stílus önálló műfajjá emelkedett.

Nagy tévedés. Nem ő találta ki. Még csak nem is Eddie, a közhiedelemmel ellentétben. Spanyol gitármesterek már a ~18. században használták, csak az ő korukban nem volt olyan széles a média, nem volt internet, aki sztárolta volna a technikájukat. Így névtelenek maradtak egy híres zeneszerzővel szemben.

Idézet: cikk

A gitár tehát dísztárgy is ott, ahol nem tudnak vele mit kezdeni.

Ez más hangszerekkel is így van. Sok helyen látni zongorát, mert jól mutat rajta a díszterítő vázával, meg illik a kandallóhoz. Aztán a gazdi nem tudja eljátszani a boci-bocit se, vagy életében tanult rajra 1-2 hetet, aztán megunta.

Még egy gondolat a végére. A gitár nem csak azért lett népszerű, mert kicsi és hordozható. Hanem játéktechnikailag (és árában, nem úgy mint a zongora) elérhetőbb egy zeneileg képzetlennek. Egy vonóshangszer sokkal jobban kifog a kísérletező amatőrökön, önállóan 2 hét múlva se csihol ki pl. egy hegedűből 1 tiszta hangot sem. Gitárnál segítenek a bundok, letudja a csörgést ésszerű idő után, hamarabb hozzáedződnek az ujjai és valamit el tud rajta pengetni. Ha van hozzá tabja, akkor kicsit később még a tábortűzi szintre is eljut, ilyenkor már a közönség is megbecsüli. Fúvós hangszernél belevörösödne a feje az erőlködésbe és kiköpné a tüdejét.

Szerkesztette: Wile E 2010. 04. 12. 14:35 -kor