[Dextrose]

Idézet: Drummaster - Dátum: 2007. aug. 23., csütörtök - 10:53

Csakhogy ez a logika azt feltételezi, hogy akkor végtelen sok jelen, múlt és jövõ van. Levezetm: Minthogy az egész világmindenségben (szakadjunk ki ugyanis a saját életterünkbõl), tehát az egész  világmindenségben, amely nagyobb a Földnél, a Naprendszernél, a Tejútrendszernél, a szektornál, pontosan nem is tudjuk, mekkora, szóval az egész világmindenségben (meg mindenben ) ha csak egyetlen atomi, vagy annál kisebb (bármilyen) elemi egység jellemzõje megváltozik, számtalan párhuzamos jelennek is kell keletkeznie, annyinak, ahányféle módon változhatott volna még meg az egység jellemzõje. Ha csak a térben és a mozgásban gondolkodunk, az egység egy õt körülvevõ képzeletbeli gömbfelület bármely pontjának irányába elmozdulhat, tehát csak a mozgás a térben több ezer variációt adhat s akkor még nem beszéltünk a fizikai és kémiai jellemzõkrõl, illetõleg mindezek kombinációjáról. Namost, ha az egész világmindenség egyetlen elemi egységének állapot-változásakor akár több tízmilliós nagyságrendû párhuzamos (alternatív) jelen is létrejön, nyugodtan kijelenthetjük, hogy adott pillanatban a világmindenségben (aminek részei vagyunk) végtelen számú párhuzamos jelen is létrejön, majd ez végtelen számú múlttá alakul át, ahogy a végtelen számú jövõ végtelen számú jelenné válik. Arról pedig még nem is beszéltünk, hogy ha a jelen végtelen számú világot generál, akkor a múlt nem zusammen végtelen számú, hanem minden egyes pillanata. Azaz mióta a világ létezik, s mivel nem tudjuk pontosan ezt, vehetjük azt is végtelennek. Tehát már ott tartunk, hogy a múlt végtelenszer végtelen számú világ és mivel a jövõrõl sem tudjuk, hogy meddig fog tartani, az is végtelenszer végtelen. A jelen pillanattal van a legkönnyebb dolgunk, mert az "csak" végtelen. Márpedig a végtelen egy olyan fogalom, amellyel nem lehet számolni. Olyan, mint az, hogy a párhuzamosok a végtelenben találkoznak. Tehát fizikálisan soha, elméleti levezetésben pedig a végtelenben. Tehát ha ezen szabály alapján elindulsz a vasúti sinek között, hogy megtaláld azt a pontot, amikor végre találkoznak, ugyanolyan vállalkozás, mint egy idõutazás tervezése során a végtelenszer végtelen számú múlt közül megtalálni azt, amelyikbe jutni szeretnél.


Kb ez a véleményem az alternatív jelenekrõl, múltekról és jövõkrõl.

Ezt így ahogy leírtad így van. A lehetséges valóságrendszer kellõs közepében létezel. Ez nem valami tõled független dolog. Bizonyos mértékig olyan, mint egy tenger, amelyben jelenlegi lényed éppen elmerül. Te benne vagy a valóságban, és a valóság benned van.

Gondolataid és érzéseid kihatnak a fizikai valóság minden irányába, de nemcsak oda: számodra láthatatlan irányokba is. Olyan dimenziókban is éreztetik hatásukat, amelyeket ma még nem értenénk meg. És vevõje, befogadója is vagy a hasonló jeleknek, amelyek a tiéddel összefüggõ lehetséges valóságokból érkeznek, de magad válogatod meg, hogy e lehetséges cselekedetek közül melyiket akarod valóságossá vagy fizikaivá tenni a saját rendszeredben; a többiek ugyanígy szabad akarattal döntenek a maguk rendszerén belül.

A mi fogalmaink szerint tehát végtelen számú lehetséges jövõ alapjait rakjuk le most. A benned keletkezõ gondolatok és érzelmek a gyakran vagy jellemzõen rád ható gondolatokkal és érzelmekkel együtt megadják a mintát, amelynek nyomán a lehetséges jövõk közül kiválasztod azokat az eseményeket, amelyek fizikai tapasztalataiddá válnak.

Szerkesztette: Dextrose 2007. 08. 23. 10:11 -kor

[gazdi]

Idézet: Dextrose - Dátum: 2007. aug. 23., csütörtök - 10:44

Ja, ennél jobban nem is tudtam volna fogalmazni 

Na egy kicsit merüljünk bele jobban:

Vannak lehetséges múltak, amelyek felfogóképességünk határán kívül léteznek. Ezek közül kiválasztunk egy bizonyos eseménycsoportot, és ehhez ragaszkodunk mint egyetlen lehetségeshez: nem jövünk rá, hogy az elmúlt események végtelen választékából szemezgettük ki.

A lehetségességek ugyanis valóságok, a te döntéseidtõl függetlenül. Tegyük fel például, hogy három választási lehetõséged van, és feltétlenül döntened kell. Kiválasztod az elsõ lehetõséget. Az alternatív jelen az a pillanat, amelyben meghozod ezt a döntést. Miután döntöttél, a jelen megváltozik, te pedig tisztán érzékeled, miként változott meg, milyen jövõbeli események és cselekedetek következnek döntésed nyomán ebbõl az alternatív jelenbõl. Ugyanígy jársz el a többi lehetséges döntéssel, ugyanebbõl a tudatállapotból kiindulva.

Feldolgozod a napi tapasztalatokat, kivetíted arra, amit jövõnek tartasz, a lehetséges események végtelenjébõl kiválasztod azokat, amelyeket fizikaivá fogsz tenni, és elindítod a mentális és pszichés folyamatokat, amelyek átültetik ezeket az anyagi világba. Tehát eldöntöd veszel egy kocsit a jövõben. Pénzt gyûjtesz, megveszed az autót, materializálod a gondolatokat mert megvetted a kocsit.

Tehát nyilvánvalóan léteznek lehetséges jövõk és lehetséges jelenek is. Te ugyanolyan aktívan benne vagy ezekben a valóságokban is, mint ami ma a figyelmed fókuszában áll. Mivel általában a fizikai testeddel, fizikai Éneddel foglalkozol, figyelmedet arra a tudatfolyamra irányítod, amelyik látszólag ezeket érinti. A többi tudatfolyamnak olyan Énformákhoz van köze, amelyeket nem érzékelsz. Más szóval: a test csupán annak megnyilvánulása, ami egy bizonyos valóságban vagy; a többi valóságban másféle formáid vannak.

Számodra úgy tûnik, hogy a valóság azokból a cselekedetekbõl áll, amelyeket a választás nyomán valóban végrehajtasz. Azok, amelyeket elvetsz, nem számítanak. Az út, amelyre nem lépsz rá, látszólag nem létezik - holott minden gondolatod megvalósul, és minden lehetõség kiaknázódik. A fizikai valóság a látszólag fizikai cselekedetek sorozatából áll össze. Mivel számunkra általában ez a valóság elõfeltétele, így a nem fizikai cselekedeteket nem vesszük észre, nem különböztetjük meg, azokról nem alkotunk ítéletet.

A többi lehetséges cselekedet azonban éppoly érvényes marad, mint annak elõtte volt, bár a döntésed nyomán fizikailag nem valósulnak meg. Attól még ugyanúgy végbemennek, mint az, amelyik mellett végül is döntöttél.

Egyetlen esemény sincs eleve elrendelve, a jövõt pillanatró-pillanatra alakítjuk.

Nem volt célom helyetted fogalmazni.
Merüljünkbele jobban, de nem feltétlenül fogsz örülni neki...

Nem kiválasztjuk azt a bizonyos eseménycsoportot az elsõ bekezdésedben, hanem meghozzuk saját döntéseinket, megéljük másokét, és tapasztalunk egyéb eseményeket - éljük az életünket. Nem feltétlenül egyetlen lehetségesként ragaszkodunk hozzá, hanem úgy tekintünk rá (hadd tegyem hozzá: teljes joggal), mint a saját múltunkra. Hisz ezt tapasztaltuk. De tudjuk, hogy másoknak is van múltjuk, akik pontokban illeszkedhetnek a miénkre, de alapjaiban függetlenek.

Magadat cáfolod, amikor azt mondod, hogy "miután döntöttél, a jelen megváltozik". Dehogy! A mindenkori jelen pontszerûsége miatt nem képes változni. Döntéskor a lehetséges jövõk közül választasz. Változik tehát az irány a jövõkben, amerre haladsz. Határeset: értelmezhetõ úgy az elmélet, hogy ezzel megváltoztatod a közvetlen múltat, hisz a döntés után nagyon rövid idõvel visszatekintve a döntésre azt látod, hogy egy ideje már tudtad, hogyan fogsz dönteni. De szerintem ez egyszerûen magyarázható pszichológiailag, aminek gondoljon utána aki akar, nem nehéz ügy.

A lehetséges jelenek megfogalmazásom talán nem volt egyértelmû. Úgy értettem, hogy azok a bejárt múlt valamely pontjának lehetséges jövõi. Nem lehetséges jelenek abban az értelemben, hogy bármilyen kapcsolatban lenne a megélt jelennel (még csak a logikusnak tekinthetõ idõbeli kapcsolat sincs meg közöttük, csak egy abszolút idõben lehetne meg).

[Lauda]

Idézet

Persze, létezik mint emlék az agyban.
Az agy idõnként újra- és újraépíti, hogy koherensen illeszkedhessen az aktuális világképbe.

Idézet

Pont ez a lényeg. Csak a fejedben létezik.

Nem Tõletek, de elhangzott itt olyan kijelentés, hogy nem létezik múlt és jövõ.  

[Diopapa]

Idézet: Lauda - Dátum: 2007. aug. 23., csütörtök - 11:12

Nem Tõletek, de elhangzott itt olyan kijelentés, hogy nem létezik múlt és jövõ.  

Valóban nem. Miért szerinted ha egy szõke nagymellûvel álmodtam akkor az létezik? Csak a fejemben Csak úgy mint a hangok...  :Р :Ð

Jah és egybõl megértenéd, ha felismernéd, hogy nincs kanál!    :Ð

[Drummaster]

Idézet: Lauda - Dátum: 2007. aug. 23., csütörtök - 11:12

Nem Tõletek, de elhangzott itt olyan kijelentés, hogy nem létezik múlt és jövõ.  

Én mondtam. Emlékek is tervek léteznek a fejedben, ezt nevezhetjük múltnak és jövõnek, azonban ha valamire visszaemlekszel, azt MOST teszed és ha valamit eltervezel, vagy megjósolsz, azt is MOST teszed.

Az emlékezés nem a szellem múltba utazása, hanem az agy kémiai rekciója, melyrõl még a hatalmas tudású kutatók is csak keveset tudnak.

[gazdi]

Jelentkezzen, aki nem tud olyan nevet mondani, aki a "létezik" definiálása alatt és miatt gumiszobába vagy annak megfelelõjébe került...

[Dextrose]

Idézet: Lauda - Dátum: 2007. aug. 23., csütörtök - 11:12

Nem Tõletek, de elhangzott itt olyan kijelentés, hogy nem létezik múlt és jövõ.  

Hogymondjam...a múlt, a jelen és a jövõ is mesterséges képzõdmény: olyan felosztás, amelyet ráerõszakoltunk a tágas pillanatra, amelyben minden mozgás egyidejûleg megy végbe.

A tapasztalat független az idõ összefüggéseitõl. A jelen idõ csak egy a sok dimenzió közül, amelyek segítenek ezt a bizonyos tudatállapotot elõállítani. Következésképpen a múltad, a jelened és a jövõd is ebben létezik, de csupán e belsõ környezetnek a részeiként.

Fizikai okokból, a szervezetünk anyagi mivoltából fakadó korlátaink miatt csak egy bizonyos mennyiségû adatot vagyunk képesek feldolgozni, mivel rá vagyunk utalva idegrendszerünk teljesítõ-, átbocsátóképességére. Minden benyomás, amely születésünk óta ért bennünket, érintetlenül megvan a tudatalattiban. Ezeket a részleteket kénytelenek vagyunk tudatos elménkben „hátra” tuszkolni, hogy a jelennel foglalkozhassunk. Figyelmünket az események egy bizonyos csoportjára fókuszáljuk - a „jelenbeliekre” -, aztán ezeket is behullajtjuk a tudatalattiba, ahol látszólag ezek is feledésbe merülnek, eltávolodnak. Ha képesek lennénk rajta tartani figyelmünket a múltbeli eseményeken, és ugyanakkor a jelenlegiekre koncentrálni, a jelen idõt mérhetetlenül tágasabbnak éreznénk.

A jövõ lehet, hogy az is olyan eseményekbõl áll, amelyek már most is léteznek a tág jelenben; olyan eseményekbõl, amelyekrõl kényelmességbõl úgy döntöttünk, hogy „egyelõre” nem vesszük fel velük a küzdelmet. Az események különben sem konkrét, hanem képlékeny dolgok, és elõször mindig mentális jellegûek. Egyeseket közülük tárgyi valósággá formálunk, s ekkor végigcsináljuk velük a fent leírt folyamatot.

Mivel a valóságban minden esemény egy idõben játszódik le, nem sok értelme van azt mondani, hogy valamely múltbeli esemény okozott egy jelenlegi eseményt. A múltbeli élmények nem határozzák meg a jelenlegi élményeket. Egyszerre formáljuk a múltat, a jelent és a jövõt. Csakhogy az események a mi számunkra egymás után jelennek meg.

Más eseményekkel egyáltalán nem foglalkozunk. Ezek be sem kerülnek a múlt-jelen-jövõ rendszerébe!

Szerkesztette: Dextrose 2007. 08. 23. 10:25 -kor

[Drummaster]

Idézet: Dextrose - Dátum: 2007. aug. 23., csütörtök - 11:19

Hogymondjam...a múlt, a jelen és a jövõ is mesterséges képzõdmény: olyan felosztás, amelyet ráerõszakoltunk a tágas pillanatra, amelyben minden mozgás egyidejûleg megy végbe.

Fizikai okokból, a szervezetünk anyagi mivoltából fakadó korlátaink miatt csak egy bizonyos mennyiségû adatot vagyunk képesek feldolgozni, mivel rá vagyunk utalva idegrendszerünk teljesítõ-, átbocsátóképességére. Minden benyomás, amely születésünk óta ért bennünket, érintetlenül megvan a tudatalattiban. Ezeket a részleteket kénytelenek vagyunk tudatos elménkben „hátra” tuszkolni, hogy a jelennel foglalkozhassunk. Figyelmünket az események egy bizonyos csoportjára fókuszáljuk - a „jelenbeliekre” -, aztán ezeket is behullajtjuk a tudatalattiba, ahol látszólag ezek is feledésbe merülnek, eltávolodnak. Ha képesek lennénk rajta tartani figyelmünket a múltbeli eseményeken, és ugyanakkor a jelenlegiekre koncentrálni, a jelen idõt mérhetetlenül tágasabbnak éreznénk.

A jövõ lehet, hogy az is olyan eseményekbõl áll, amelyek már most is léteznek a tág jelenben; olyan eseményekbõl, amelyekrõl kényelmességbõl úgy döntöttünk, hogy „egyelõre” nem vesszük fel velük a küzdelmet. Az események különben sem konkrét, hanem képlékeny dolgok, és elõször mindig mentális jellegûek. Egyeseket közülük tárgyi valósággá formálunk, s ekkor végigcsináljuk velük a fent leírt folyamatot.

Más eseményekkel egyáltalán nem foglalkozunk. Ezek be sem kerülnek a múlt-jelen-jövõ rendszerébe!

Az a baj, hogy nem tudsz elszakadni az énközpontúságodtól. Tessék megérteni, hogy te kalcium-foszfát és kalcium-karbonát vagy, meg lötyi és husi, és eképpen vagy jelen a világmindenségben. Az éntudatod az agyad - az a gusztustalan massza ami sejtekbõl áll össze - mûködésének az eredménye.

A világmindenség túlnyomó része nagyívben tesz arra, hogy neked éntudatod van és neked elõbbire való hatásod annyira minimális, hogy szóra sem érdemes.

[7of9]

Idézet: Drummaster - Dátum: 2007. aug. 23., csütörtök - 11:06

Hány párhuzamos univerzumban?

Szerk.: Egyébként nincs paradoxon, mert az elméleti tudományokban a végtelen fogalma ismert és alkalmazott.

Végtelen számúban.
Mondjuk létezik végtelen számú Drummaster, az egyik most éppen másnapos, a másik klotyón ül, a harmadik kezeli az asszonyt, míg valamelyikük olvassa a marhaságaimat.

[Diopapa]

Idézet: Drummaster - Dátum: 2007. aug. 23., csütörtök - 11:25

...meg lötyi és husi, ...

és egyre lötyibb lesz, hidd el...          :Р :Ð

[7of9]

Idézet: Drummaster - Dátum: 2007. aug. 23., csütörtök - 11:18

Én mondtam. Emlékek is tervek léteznek a fejedben, ezt nevezhetjük múltnak és jövõnek, azonban ha valamire visszaemlekszel, azt MOST teszed és ha valamit eltervezel, vagy megjósolsz, azt is MOST teszed.

Az emlékezés nem a szellem múltba utazása, hanem az agy kémiai rekciója, melyrõl még a hatalmas tudású kutatók is csak keveset tudnak.

Ez jó, de érdemes elgondolkozni azon pl., hogy a fény, amit a szemünkkel felfogunk, valamennyi idõvel az észlelés pillanata elõtt indult el egy fényforrásból vagy egy tárgy felületérõl.
Tulajdonképpen az adott idõvel korábbi állapotot látjuk. (Most eltekintünk a szemünk és agyunk feldolgozási sebességétõl, amelyek ezt az idõt szintén csak növelik.)
Például, ha a Napra nézünk, annak nyolc perccel korábbi állapotát látjuk, mivel a Nap olyan messze van, hogy fénye nyolc percig utazik, míg eléri a Földet. Ha "ellopnák" a Napot, nyolc percig észre sem vennénk!

[7of9]

Bármilyen közelre is nézünk, biztos, hogy valamennyi idõbe telik, amíg a látvány eljut a tudatunkig. Így tehát valójában mindig a múltat, illetve sohasem a jelent látjuk.
Szóval a szemünk a tökéletes idõgép. 

[Drummaster]

Idézet: 7of9 - Dátum: 2007. aug. 23., csütörtök - 11:25

Végtelen számúban.
Mondjuk létezik végtelen számú Drummaster, az egyik most éppen másnapos, a másik klotyón ül, a harmadik kezeli az asszonyt, míg valamelyikük olvassa a marhaságaimat.

Akkor ugyanazt mondjuk mindketten. Viszont ha folytatom a ligikádat, áll a végtelenszer végtelen múltas elméletem is (ennek okán a jövõ is), mert:

A másnapos a következõ pillanatban (ami már elmúlt) iszik, de kehet, hogy eszik, vagy lefekszik, vagy hány, vagy elájul.
A klotyón ülõ a következõ pillanatban letesz még egy kábelt, de lehet, hogy kitörli, vagy folytatja az olvasást, vagy elejti a tekercset.

Ésígytovább...

Csak a jelen pillanat létezik és csak az, ami épp most történik. Mint egy fotó. Ha elkészíted, lesz egy képed. Minél szélesebb látószögû az objektved, annál nagyobb teret tudsz befogni, de exponáláskor minden, ami az objektívben látszik abban a pillanatban volt ott, csinált amit, de akkor is csak 1 kép.

Ha lenne fényképezõ, amellyel az egész világmindenséget egyszerre lehetne lefényképezni, az lenne a pillanat. Az egy világról, akkor ott, és nincs semmilyen másik végtelen mínusz egy világ.

[7of9]

Idézet: Drummaster - Dátum: 2007. aug. 23., csütörtök - 11:35

Csak a jelen pillanat létezik és csak az, ami épp most történik. Mint egy fotó. Ha elkészíted, lesz egy képed. Minél szélesebb látószögû az objektved, annál nagyobb teret tudsz befogni, de exponáláskor minden, ami az objektívben látszik abban a pillanatban volt ott, csinált amit, de akkor is csak 1 kép.

Attól függ, milyen hosszú a záridõ. 

[Drummaster]

Idézet: 7of9 - Dátum: 2007. aug. 23., csütörtök - 11:29

Ez jó, de érdemes elgondolkozni azon pl., hogy a fény, amit a szemünkkel felfogunk, valamennyi idõvel az észlelés pillanata elõtt indult el egy fényforrásból vagy egy tárgy felületérõl.
Tulajdonképpen az adott idõvel korábbi állapotot látjuk. (Most eltekintünk a szemünk és agyunk feldolgozási sebességétõl, amelyek ezt az idõt szintén csak növelik.)
Például, ha a Napra nézünk, annak nyolc perccel korábbi állapotát látjuk, mivel a Nap olyan messze van, hogy fénye nyolc percig utazik, míg eléri a Földet. Ha "ellopnák" a Napot, nyolc percig észre sem vennénk!

De ez a tér és a fény fizikai jellemzõinek köszönhetõ. Ha a fény gyorsabban haladna, vagy a Nap közelebb lenne, nem 8 perc lenne, hanem csak kettõ. Vagyis:  MOST elindul a foton a naptól... MOST félúton jár... MOST eléri a sztratoszférát... MOST visszaverõdik a szõke nagymellû fülbevalójáról... MOST éri el Diablo agyát.... ( )

[Drummaster]

Idézet: 7of9 - Dátum: 2007. aug. 23., csütörtök - 11:38

Attól függ, milyen hosszú a záridõ. 

:Ð

Szerk: Akkor úgy mondom, hogy egy gép, amivel megörökíthetsz egy pillanatot...

[HookR]

Idézet: gazdi - Dátum: 2007. aug. 23., csütörtök - 10:23

Az elsõ lépésben épp azt mondod a Dextrose által idézett elméletrõl, amit a másodikban mondasz a hétköznapi fogalmainkról. Miért?

Gondoltam, hogy felreertheto lesz, de vegul nem szerkesztettem at. Az elso lepesnek annyi a lenyege, hogy felejtsen el minden a mult, jelen, jovovel kapcsolatos korabbi beidegzodest, es induljon tiszta lappal, hogy a tovabbiak elfogadasat ne terelje tevutra a mostani vilagkepe - gondoltam ugy konnyebb, ha kezdetben toroljuk a mult, jelen, jovo fogalmakat. Valoszinuleg nem fogalmaztam kelloen vilagosan. Tehat a 4. lepes az, hogy - a korabbi gondolatmenet szerint - belatjuk, hogy nyugodtan letezhet egymas mellett vegtelen variacioban mult-jelen-jovo (es akar az osszes kombinacioban hathatnak is egymasra), mert amit mi erzekelunk, csupan egy korlatolt piciny resze a 'letezonek' es az alapjan nem tudjuk kizarni a vegtelen variacioju multiverzumnak a letezeset. Remelem, igy mar ertheto, amit mondani akartam.

Sajnalom, hogy nincs idom elolvasni a tobbi kommentet es egyben reagalni rajuk, mert most rohannom kell

Szerkesztette: HookR 2007. 08. 23. 11:45 -kor

[Ndrew]

Idézet: Dextrose - Dátum: 2007. aug. 23., csütörtök - 11:07

Ezt így ahogy leírtad így van.

Így is lehet.

[Dextrose]

Idézet: Ndrew - Dátum: 2007. aug. 23., csütörtök - 13:05

Így is lehet.

Ja...én nem mondom hogy ez az igazság, csak hogy akár ez is lehetne az. Mindenkinek van egy képe a világról, ez is csak egy elmélet.

[gazdi]

Idézet: HookR - Dátum: 2007. aug. 23., csütörtök - 12:43

Gondoltam, hogy felreertheto lesz, de vegul nem szerkesztettem at. Az elso lepesnek annyi a lenyege, hogy felejtsen el minden a mult, jelen, jovovel kapcsolatos korabbi beidegzodest, es induljon tiszta lappal, hogy a tovabbiak elfogadasat ne terelje tevutra a mostani vilagkepe - gondoltam ugy konnyebb, ha kezdetben toroljuk a mult, jelen, jovo fogalmakat. Valoszinuleg nem fogalmaztam kelloen vilagosan. Tehat a 4. lepes az, hogy - a korabbi gondolatmenet szerint - belatjuk, hogy nyugodtan letezhet egymas mellett vegtelen variacioban mult-jelen-jovo (es akar az osszes kombinacioban hathatnak is egymasra), mert amit mi erzekelunk, csupan egy korlatolt piciny resze a 'letezonek' es az alapjan nem tudjuk kizarni a vegtelen variacioju multiverzumnak a letezeset. Remelem, igy mar ertheto, amit mondani akartam.